Alien hatszázadik rész, Star Wars nyolcszáz, Éjszaka a múzeumban hatvan – elképzeltük, hogy mik jöhetnek még az olyan filmekből, amelyekről nem képesek leszállni a készítők, mert mindig újabb biztos bevételt remélnek tőle. Ráadásul számos olyan film is készül, amelyik már ránézésre rettenet: ilyen például a múlt héten mozikba került Én, Frankenstein című alkotás. Összeszedtük azokat, amik szerintünk nem kellene, hogy elkészüljenek. Tíz film, de hosszú lehetne a lista. 

Justin Bieber – Beleive (hazai bemutató: február 13.)

Tavaly év végén bejelentette, hogy visszavonul az énekléstől a tinik szerintünk vállalhatatlan kedvence, erre tessék, itt van: koncertfilmben. Vannak olyan koncertfilmek, amikért szívesen megyünk a moziba – például az Antal Nimród rendezte Metallica vagy a hazánkban forgatott Queen-film –, de Bieberért szerintünk még a kópiéáért is kár. Bár a tinik tömege lehet, hogy rohanni fog a Bébi, bébi, bébi-re a moziba. Ki tudja... Mi biztos, hogy nem fogunk sorban állni a jegyekért.

300 – A birodalom hajnala (hazai bemutató: március 6.)

Nehéz lenne folytatni a 300 című filmet, de Hollywoodban természetesen erre is találtak megoldást: a 300 – A birodalom hajnala, mint azt a címe is mutatja, nem folytatása, hanem előtörténete a képregény–számítógépes animáció–konditerem szentháromságában fogant 2007-es mozinak. Sztárokat ugyan már nem nagyon tudtak megnyerni, és a rendező, Noam Murro önéletrajzában is csak egy Sarah Jessica Parkerrel készült, azonmód a süllyesztőbe vándorolt vígjáték árválkodik, de a producerek nyilván úgy voltak vele, akit érdekelt annak idején a thermopülai csata digitalizált feldolgozása, azt le lehet még venni egy mozijegyre. Bár lehet, hogy a kockahasú Gerard Butler nélkül kevésbé lesz nevetséges a 300 – A birodalom hajnala, mi mégsem tartozunk ebbe a körbe.

Vámpír Akadémia (hazai bemutató: március 6.)

És íme, a legújabb tinédzser vámpírfilm, mert abból - úgy látszik - sosem elég. Természetesen ez is egy bestselleren alapul, főszereplője pedig egy tinilány, aki a vámpírok világában találja magát. Mintha hallottunk volna már hasonlóról... Persze itt Rose félig vámpír, így nem teljesen kívülálló, sőt, még együtt is tanul puccos akadémiáján a jó vámpírokkal, és ő korántsem olyan életképtelen, mint az Alkonyat-szériabeli társnője, ám mégiscsak, ami vámpír, az vámpír. Nem volt még elég? Tényleg van még igény ezekre a filmekre? Nos, úgy tűnik van, máskülönben minek kezdenének bele egy újabb sorozatba. Mert persze ez az írónő sem állt meg egy könyvnél, így a film sikere esetén minimum öt folytatásra lehet számítani, minő boldogság. A Vámpír Akadémia humorral és felfokozott akcióval szeretné eltávolítani magát a hasonszőrű alkotásoktól, de előbb szembeötlenek akár a vámpíroknak adott, klisés orosz nevek, akár a már ezerszer lerágott csont gimnazista körítés, minthogy a poénokat keressük. A tinédzservámpír-sztoriból az utóbbi években kihoztak mindent, ami benne volt, és már az is unalmassá vált a felénél. Persze minden nap új lányok töltik be a tizenkettőt, akik lelkesen sikongatnak egy-egy újabb, szép fiatalokkal elbábozott, véres - persze csak a 12-es karika határain belül - történetre, ám ettől még nem kevésbé siralmas ez a sablonosság. Szerencsés esetben lehetne az Alkonyat és Az éhezők viadalának keresztmetszete a film, ami még nem is lenne rossz, de valószínűbb, hogy ha így is alakul, a keverék aránya inkább az előbbi, mint az utóbbi felé fog húzni. Akárhogyis, ezen a premieren mi biztosan nem fogunk az első sorokban tülekedni a pénztáraknál.

Transformers 4. - A kihalás kora (hazai bemutató: június 26.)

Hiába lesz lassan közröhej tárgya az eredetileg megbízható, egynyári akciófilmeket szállító rendezőből agyatlan robbanás- és termékelhelyezés-kollázstermelővé sűlyedő Michael Bay, úgy látszik addig fog erőlködni a Transformers-szériával, ameddig akár csak egy cseppnyi pénz van benne. Ezért nem is hibáztatjuk. Ám azért már annál inkább, hogy a nullához minél közelebbi agymunkával összerakott autós "alkotásaiban" három film alatt sem látszott a fejlődésre való törekvésnek a szikrája sem, így túl sok jót a negyedik opusztól sem remélünk. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő - kissé stikában elkövetett - lecserélése (itt Shia LeBeouf-ot váltja Mark Wahlberg) mennyire jót szokott tenni, úgy nagy általánosságban egy franchisenak, ugyebár? Ennél a frucsa, ki nem mondott reboot-helyzetnél jobb jele nem is lehetne a csakis a profitért folytatott erőlködésnek, nem is csoda, hogy nem túl nagy az érdeklődés a film körül, és mi sem rágjuk tövig a körmünket a premierjére várva.   

Blended (tervezett hazai bemutató: július)

Újra Adam Sandler. Kicsit már sok belőle, nem? Ráadásul az utóbbi időben nem igazán tudott jó filmben szerepelni. De mivel az 50 első randi nem volt rossz, sőt cukinak is modhatnánk, újra megpróbálják a tutit és készítettek egy Sandler-Barrymore duóra épülő filmet. Hátha most is bejön, hátha a párossal sikerül valami kevésbé gagyit alkotni, mint azok a filmek, amelyekben a színész mostanában szerepel. A sztori persze ismét a randizás köré épül, szóval kicsit sablonosnak tűnik, de majd meglátjuk, bár a trailer alapján nem sok jóra számítunk.

The Expandables – A feláldozhatók 3. (hazai bemutató: augusztus 21.)

Tény: az első még vicces volt a 80-as, 90-es évek nagy akciófilmes sztárjait egy csokorba szedő alkotásnak. Azt már nem állítanánk, hogy történetileg, filmművészetileg is olyan hű de nagy alkotás volt, de azért mégis szórakoztatott. Természetesen a szereplők és a nosztalgia miatt. De ami egy jó történet nélkül először érdekes, az már nem biztos, hogy másodszor is jó. A régi nagyok már nem feltétlen visznek el egy második filmet, hiába adunk hozzá új húsokat, akik már nem is igazán abból az érából „származnak". Így A feláldozhatók második része már nem is volt olyan szórakoztató, de még mindig lehetett vele szép bevételt csinálni, ezért a készítők úgy döntöttek, még egy bőrt (legalább) le kell húzni róla és újabb neveket kerestek a csapatba, hiszen pénzért mindenre képes színész mindig akad. Így jött Antonio Banderas (hát az Orbit reklám után már neki tök mindegy), Wesley Snipes (mindent értünk), Mel Gibson és Harrison Ford is (amíg nincs új Star Wars és Indiana Jones megteszi ez is, hiszen ez is sorozat).

Tini Nindzsa Teknőcök (hazai bemutató: augusztus 28.)

Habár az autobotok küzdelméből egy ideje kimaradt, zömében kamaszfiúkból álló rajongótáborának ezen a nyáron nem kell hiányolnia Megan Foxot, a színésznő talált egy másik, hasonlóan agyzsibbasztó alkalmat, hogy a nagyvászonra kerüljön. Míg a mutáns, pizzazabáló teknősök kalandjaival rajzfilm formájában semmi probléma sincs, azt azért az 1990-es, bájosan bugyuta verzió már bebizonyította: ezek a hősök nem élőszereplős filmbe valók. Persze fejlődött azóta annyit a technika, hogy élethűen megjelenítsék Donatellot és társait, nem is ezzel van a baj. De hacsak nem helyezik őket egy alternatív, emberek mellett mutáns állatokkal is sűrűn lakott dimenzióba, akkor hiába a motion capture csodája, továbbra is négy emberméretű teknős fog egy csinos riporternő mellett rohangálni a vásznon, ami minden, csak nem hősies. Az utóbbi évek képregényfilm-sikerei a komorabb vonal felé közelítésből adódtak, de itt még ez a lehetőség sincs meg, hiszen egy önmarcangoló, színeskendős teknősön valószínűleg még jobban szakadnának a nézők a röhögéstől, mint a szándékos poénokon. Szép gondolat egy szeretett rajzfilm feltámasztása, de a Tini Nindzsa Teknőcök felett eljárt már az idő, és az sem ad okot a bizakodásra, hogy A titánok haragja és A Föld inváziója - Csata:Los Angeles című "mesterműveket" jegyző Jonathan Liebesman ül a rendezői székben. De persze hátha nem lesz igazunk, és a teknőcök farvizén érkezik egy újabb, komikus képregényfilm-hullám, a kisfiúk biztos örülnének neki.

Éjszaka a múzeumban 3 (hazai tervezett bemutató: december)

Decemberben Ben Stiller ismét visszatér a Természettudományi Múzeumba, hogy megrendszabályozza annak korántsem élettelen lakóit. Bár az első film még kifejezetten a szórakoztató vígjátékok közé tartozott, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 574 millió dolláros bevétel, azonban a második epizód már nem tudott sok újat nyújtani. Az Éjszaka a múzeumban 2. maximum csak arra jó példa, hogyan lehet egy alapvetően jó ötletből gyenge filmet készíteni.

Épp ezért nem nagyon értjük, miért kell még egy bőrt lehúzni Ben Stiller múzeumi kalandozásairól, hiszen ötletes és vicces jelenet már az előző részben sem nagyon akadt. A Twentieth Century Fox azonban úgy döntött, hogy idén karácsonyra ideális családi mozi kerekedik majd a harmadik epizódból. Egy biztos, így legalább lesz mire vinni a gyerekeket az ünnepek alatt, de több értelme nem nagyon van a sorozat legújabb darabjának.

Dumb and Dumber To

Dumb és Dumber novemberben visszatér a mozikba, de vajon kell ez nekünk? Lloyd Christmas és Harry Dunne legújabb történetében a két végtelenül ostoba barát egyikük sosem látott gyerekét próbálja megtalálni egy veseátültetés miatt. A Jim Carrey és Jeff Daniels főszereplésével készült első rész a kilencvenes évek egyik meghatározó kultusz vígjátéka volt, de azóta sok víz lefojt Hollywood folyóján, és bizony Carrey humora is megkopott az évek során.

Ezért lehet, hogy amikor tavaly nyáron a Farrelly-testvérek és a két főszereplő bejelentette a folytatást, a Warner Bros. stúdió rögtön kihátrált az ötlet mögül. Bennünk is felmerült, hogy miért kell közel 20 év eltelte után ismét felvenni a rég elejtett fonalat, vajon tartogat nekünk még bármi újat az agyament páros? Félő, hogy csupán a jelenlegi „minden régi sikerfilmnek készüljön folytatása” divathullám szele csapta meg Carrey-éket, és egy lagymatag, fárasztó másfélóra lesz az eredmény. Novemberben kiderül!

The Purge 2 - A bűn éjszakája 2

Nem tudjuk, hogy végül lesz-e magyarországi bemutatója A bűn éjszakája második részének, az azonban biztos, hogy már az első rész sem sikerült túl jól. Pedig ahhoz még Ethan Hawke és Lena Headey is adta a nevét. De megbánták – nem véletlen – és a második részben már eszükbe sem jutott szerepelni, igaz, nem is tudjuk, hogy felkérték-e rá őket. Egy biztos a Purge 2 tipikusan az a második rész, amit régen csak videóra hoztak be, mert no name színészekkel készült folytatás volt.

És ha még sorolnánk, akkor íme néhány alkotás: Non-stop, Step up 5,  Csodálatos pókember 2., Rio 2., Godzilla 3D...

A mogyoró - meló (6) egyszeri kaland, és itt nem csak a különböző rágcsálókra gondolunk, akik Peter Lepeniotis filmjében a téli élelemért küzdenek. Sajnos a néző sem érzi azt, hogy egynél többször érdemes megnézni az alkotást.

A park lakóinak életébe ősszel kapcsolódunk be, amikor is a téli élelem készleteiket próbálják feltölteni. Grimbusz, a magányosan éldegélő mókus felfedezi a park melletti mogyoróárust, de persze a hosszú jóllakás lehetőségéért meg kell küzdenie a többi rágcsálóval. Az akció a lehető legrosszabbul sül el, és a végén a parkban élők raktáraként funkcionáló odvas fa is felrobban. A történteként Grimbuszt okolják és száműzik a parkból. A lila mókus nem sokáig marad szomorú, a városban egy újonnan nyílt mogyoró boltra bukkan. Azt azonban ő sem tudja, hogy az üzlet csak egy álca, a tulajdonosok a szomszédos bank készleteit akarják megfúrni, egészen pontosan a pénzes zsákokat mogyoróval tömöttekre cserélni. Így kerül szembe Grimbusz régi és új barátai oldalán a bankablókkal, miközben a parkban élő gonosztevőkkel is meggyűljön a baja.

A film azok közé tartozik, amelynek célközönsége valóban a 6 és 10 év közötti korosztály. Az őket moziba kisérő felnőttek maximum egy-egy bájos szereplőnek köszönhetően szórakozhatnak, ilyen például Grimbusz csöndes bajtársa, Haver, a patkány. Ez azonban egy picit kevés, volt is hiányérzetünk a film után. Azt pedig végképp nem értjük, hogy miért kellett a poénok közé rángatni Psy-t és a Gangnam-style-t. Mármint persze értjük, hogy ez marketing, csak ilyen szempontból is kicsit lerágott csontról beszélünk.

Természetesen tisztában vagyunk benne, hogy nem kell minden animációs filmnek felnőttek számára is szórakoztatónak lennie (sok ilyen alkotás át is dől a mérleg túloldalára és éppen a kisebbeknek nem való), de A mogyoró-meló nem is igazán törekszik erre, ráadásul gyerekszemmel nézve sem egy túl nagy durranás. Valószínűleg rágcsálós animáció filmek terén inkább sokadszorra megnézzük a L'ecsót, mint másodszorra ezt a mostani filmet.

Rossz rajzfilmnek ettől persze nem neveznénk A mogyó-melót, inkább csak középszerűnek. Egyszer érdemes gyerekekkel megnézni, mert bájos történet barátságról, hősiességről, és arról, hogy nem mind arany, ami fénylik.

Mert néha csak egy zsák mogyoró.

Február 14-én indul Magyarországon a Paramount, az egyik leghíresebb filmstúdióról elnevezett csatorna. Az új filmcsatorna nagy kedvencekkel indít, jön A John Malkovich menet, a Vissza a jövőbe trilógia és még soroljuk.

Arról jelenleg még nincs információ, hogy melyik szolgáltatóknál lesz majd elérhető az új filmes csatorna, a tárgyalások jelenleg is zajlanak, az azonban biztos, hogy február 14-én Spanyolország és Franciaország után az elsők között hazánkban is elindul a Paramount csatorna. Az új adón nagy filmes kedvenceket sugároznak majd. A célkitűzésük első körben az, hogy olyan alkotásokat vetítsenek, amelyek „mindenki kedvencei" voltak, amelyeket bármikor megnéznénk sokadszorra is.

Az indulás első hetében számos Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas alkotást tűz műsorára az újonc csatorna. A következő hónapokban pedig olyan kedvenceket találhatunk a menüben, mint az Apollo 13, a Gorillák a ködben, a Jurrasic Park trilógia, A nagy Lebowski, Az ember, aki ott sem volt, Pitch Black - 22 évente sötétség, Schindler listája. 

A csatorna kínálatát az elmúlt két évtized nagysikerű alkotásai mellett filmsztárokkal és rendezőkkel készített interjúk, valamint háttéranyagok is színesítik. Arra a kérdésünkre, hogy a továbbiakban, hogy alakul majd a filmes, sorozatos kínálata a csatornánk azt a választ kaptuk, hogy „induló csatornaként jelenleg is folynak a tárgyalások a nagy stúdiók filmjeinek és sorozatainak jogaival kapcsolatban", a műsorstruktúra fejlesztése folyamatos lesz.

Sós Ágnes Szerelempatak című filmjét választották a legjobb dokumentufilmnek a 25. trieszti filmfesztiválon.

Az HBO és a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült Szerelempatak a rangos észak-olaszországi fesztiválon a legjobb dokumentumfilm díja mellett, melyről a közönség döntött, az Espansioni Egylet díját is megkapta.

Az alkotás egy sajátos hangvételű dokumentumfilm a szerelemről és a vágyakozásról, amely a romániai vidéken egy magyar ajkú falucskában készült, és szereplői felett már jócskán elszállt az idő. A mélyen érzelmes, helyenként sokkoló és szabadszájú alkotás a 80 év feletti, javíthatatlan romantikus Feri szerelmi kalandjait követi nyomon a falubéli asszonyokkal, akik legintimebb gondolataikat és álmaikat fedik fel a kamerának. A Szerelempatak mulatságos, meglepő és szívmelengető; azt mutatja be, hogy egy letűnt kor szerelmi játékai és románcai miként virágzanak még ma is egy távoli vidéki faluban.

A Szerelempatak című film az HBO-n 2014 februárjában lesz látható.

Csütörtökön megérkezik a hazai mozikba az a film, amelyet a legtöbben az idei Oscar nagy esélyesének tartanak, és amelyben „összecsap" Jennifer Lawrence és Amy Adams. David O. Russell Amerikai botránya(16) remekül összerakott mű, de egy kis lélek mégis hiányzik belőle.

Az idei Oscar-jelölések listáját a Napos oldal és A harcos rendezőjének legújabb filmje vezeti tíz jelöléssel (igaz, hogy a Gravitáció is ugyanennyit kapott, de Cuaron filmje inkább a technikai kategóriákban, mintsem a fontosakban várományos), sokak szerint esélyes lehet az év legjobb alkotásának járó arany szobrocska elnyerésére is. Az Amerikai Filmakadémia a következő kategóriákban látta díjra esélyesnek a művet: legjobb film, legjobb férfi főszereplő (Christian Bale), legjobb női főszereplő (Amy Adams), legjobb férfi mellékszereplő (Bradley Cooper), legjobb női mellékszereplő (Jennifer Lawrence), legjobb rendező (David O. Russell), legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb látvány, legjobb jelmez, legjobb vágás.

Ez pedig nem véletlen: az Amerikai botrány valóban egy mesterien összerakott film, O. Russell semmit sem bízott a véletlenre, a végén azonban mégis azt érezzük, hogy egy kis lélek hiányzik a filmből. Pedig tényleg mindenki odatette magát a stábban, mindenki csúcsformában volt. Amit még éreztünk az az, hogy a 138 perces játékidővel szerintünk Russell egy kicsit túlnyújtotta az alkotást és ezért néhol lassabb lett, mint kellett volna.

Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe. Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják… A nők pedig senkit nem hagynak hidegen: se a csalót, se az FBI ügynököt, sem pedig a maffiózókat. A nőket pedig nem hagyja hidegen a csaló. Adams és Lawrence kimondottan odáig vannak Irvingért...

Ez a történet, amelyben minden aprólékosan ki van találva (sőt, néhány részlete a valóságban is megtörtént, igaz a film azért tényleges valós eseményektől messze van). Russell a színészeket tekintve nem kockáztatott (avagy a járt utat a járatlanért el ne hagyd elvén dolgozott): olyan gárdát választott, akikkel korábban már dolgozott (Christian Bale, Amy Adams, Jennifer Lawrence, Bradley Cooper) és egy újoncot engedett közéjük (Jeremy Renner). A színészek pedig hozták, amit kell, sőt, sokszor túl is teljesítettek, egyáltalán nem okoznak csalódást. Christian Bale ismét bizonyítja, hogy zseniális színész és, hogy még van olyan színe, amit nem láthattunk az évek folyamán, pedig már elég sokat megmutatott magából. Hihetetlen, amit ebben a filmben művel, és ha nem gondolnánk azt, hogy Leonardo DiCaprio most már tényleg megérdemli az Oscart, akkor mi biztos, hogy neki adnánk (bár azért Matthew McConaughey is elég erős versenyző idén). A bájos Jennifer Lawrence egy tulajdonképpen mini, buta liba szerepben is leveszi a lábáról az embert és bizonyítja, nem véletlen szeretik annyian. Jeremy Renner, akire a szélesvászon nézői leginkább Kathryn Bigelow Oscar-díjas filmjében, A bombák földjénben figyeltek fel, és aki azóta leginkább akciófilmekben játszik, O. Russelltől lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítsa: több is van bent, mint a lövöldözős hős. A színész pedig élt a neki felkínált lehetőséggel és az Amerikai botrányban meggyőz minket arról, igenis méltó arra, hogy Oscar-díjas, Oscar-jelölt csapatban szerepeljen. A játékukat erősíti egyébként, hogy sok jelenet színészi improvizáció eredménye: át is jön a vásznon, hogy a szereplők jól érezték magukat a bőrükben, imádták a munkát.

De nem csupán a színészek tettek ki magukért: jó forgatókönyv, a jelmezeseknek, díszleteseknek is kezet csókolnánk, mint ahogy a fényképezés is csillagos ötös, illetve a vágás is rendben van. Minden egyben van, valami mégis hiányzik. Talán a mélység, amit mi léleknek nevezünk. Az, hogy a történet valójában felszínes, hogy a karakterek igazából nem mélyek, csak jól eljátszottak. Sebaj, a film így is élvezhető, a férfiszemeknek pedig külön élményt jelent majd Lawrence és Adams olykor-olykor mellnél kissé hiányos ruházata.

A brit rendező bő másfél órás heroikus küzdelemben bizonyította be, hogy képes elképesztően sallangos, unalmas és ezek ötvözeteként kellemetlenül röhejes akciófilmet is készíteni. Jack Ryan: Az elrettentő ügynök.

A filmből nagyjából öt perc telt el, amikor először éreztem a tenyerem és az arcom találkozásából kipattanni az értetlenség szikráját. Mármint hogy ez most komoly? Az öt perc címszavakban: szeptember 11, párás és bosszúálló patrióta tekintet, Afganisztán, törött gerinccel kimentett két bajtárs (előadja: Chris Pine). Ó, és persze még a "tudom, hogy meg tudod csinálni, aztán tuti szexelünk" kisugárzású medika a rehabon (előadja Keira Knightley). Ami a maradék 100 percben csak ezután következett: nagyon-nagyon gonosz oroszok (tönkre akarják tenni az amerikai gazdaságot - közreműködik a rendező maga, valamint Alec Utgoff és Peter Andersson), az amerikai hazafiasság nyáltengerének világbajnok szinkronúszói (a már említett szerelmespáron kívül előadja Kevin Costner), valamint a kilencvenes években eltűntnek hitt, ám újra előásott kliséhegyek. 

Talán a fentiek túlzásnak tűnhetnek, ám sajnos nem erről van szó. A probléma az, hogy semmi sem annyira feltűnő, mint egy rossz akciófilm. A középszerű vígjátékokra, romantikus filmekre tudunk legyinteni, hogy "ah, kis limonádé is kell néha", de amikor akcióra váltunk jegyet, ott el is várjuk, hogy a szívritmusunk legalább minimális eltérést mutasson a villamosmegállóban töltött várakozás perceitől. Személy szerint az én esetemben annyi előnyt is kapott Branagh filmje, hogy viszonylag ritkán nézek akciófilmeket, így a könnyebben fel tud szökkenni az andrenalin bennem, elég egy kisebb meglepetés vagy feszültség. De itt szó sem volt erről. A film első negyed órája után tiszta volt, hogy ez az a típusú alkotás, aminek a végén a jó győz, és hiába tesznek energiatakarékos izzót a főhősnő szájába (mert ugye arra elég kellemetlen ráharapni), a szerelme éppen a megfelelő időben érkezik, hogy aztán persze jól megmentse egész New Yorkot,és aki ezt megteszi, bizony még az elnökkel is kezet foghat a zárójelenetben. 

Persze nem arról van szó, hogy minden akciófilm után azt várjuk, hogy az állunk leessen és egészen a mozivászonig guruljon, de hogy maximális jóindulattal se tudjunk valami igazán jót kiemelni a látottak kapcsán, na az kicsit elkeserítő. Főleg egy olyan művész esetén, mint Kenneth Branagh, akit már többször jelöltek Oscarra, Golden Globe-ra, és tudjuk, hogy ennél sokkal többre képes. Habár apró megjegyzésként hozzátehetjük, hogy talán, de tényleg csak talán még ő nyújtotta a legjobbat a filmben Viktor Serevint alakítva. 

A Jack Ryan: Árnyékügynök (16) sajnos tehát egy nagyon unalmas és több elemében átgondolatlan, nevetséges alkotás. Moziban való megtekintése nem ajánlott, inkább csak elrettentő példaként arra, hogy nem minden jó könyvkrimiből lesz izgalmas film, sőt! Tom Clancy eredetileg izgalmas hőse egy teljesen szürke ügynök lesz a filmben, hogy stílszerűek legyünk: árnyéka önmagának.

Árnyékokra pedig még egy film kedvéért sem vetődünk.

Hugh Fearnley-Whittingstall megváltoztatta az európai Közös Halászati Politikát, az új szabályozás január 1-jétől lépett élebe. A River Cottage alapítója évek óta küzd: az Európai Parlament új törvényt fogadott el a közösségi halászatról, amely fenntarthatóbb megoldásokra kötelezi a halászokat. A hétvégétől pedig látható a halas sorozata is.

Hugh három évvel ezelőtt kezdett el kampányolni azért, hogy felhívja a figyelmet a feleslegesen kihalászott, majd élettelenül visszadobott halakra. Ezek az állatok gyakran véletlenül kerülnek a hálóba, mégis a teljes európai halászat akár 50%-át is kiteheti mennyiségük.  A felhíváshoz 2011-ben híres tévés műsort is forgatott „Én a halakkal vagyok” címmel, és útjára indított egy, az Európai Uniónak szóló petíciót is. A kampány mellé állt számos ismert séf – mint például Jamie Oliver, Gordon Ramsey és Heston Blumenthal – is. Mindeközben Hugh gyakran a tengerpartokon tartott lelkesítő beszédeket, vagy hirtelenjében felállított mobilkonyhákban mutatta meg, hogyan használhatók fel gazdaságosan a kifogott halak.

Az évek óta tartó harc és hatalmas társadalmi nyomás 2013 végén eredményt hozott: Hugh büszkén jelentette be weboldalán, hogy megszületett az új törvény a Közös Halászati Politikáról. Ez a törvény már kimondja, hogy a feleslegesen kihalászott, már elpusztult halakat visszadobni a vízbe szigorúan tilos, fel kell használni őket.

Az első sorozat után elkészült a folytatás is: Hugh Fearnley-Whittingstall világkörüli útra indult, hogy megvizsgálja az óceánokat is. Kiderült: további radikális változásokra van szükség a Föld halállományának védelmében. A „River Cottage - Én a halakkal vagyok - Mentsük meg a tengereket!” című sorozatot január 18-tól, hétvégente 12 órától sugározza a Spektrum.

Meryl Streep olyan sokáig nem nyert Oscar-díjat, hogy úgy döntött, ezentúl az összes az övé lesz. Legalábbis az Augusztus Oklahomában főszereplőjeként mindenképp járna neki. De amíg a Vaslady-ben a teljes filmet ő vitte a hátán, addig a mostani adaptációban parádés alakítások egész sora és egy kőkemény családi tragikomédia vár a nézőre. Az biztos, hogy az év egyik legjobb filmjét láttuk.

A jó filmhez nem kell más, mint egy jó sztori, egy jó casting és a kettőt összehangolni képes rendező. Egyszerűnek tűnik, de persze buktatók egész sora vár arra, hogy aztán a moziból kilépve a várakozásaink a félig üres pattogatott kukoricás dobozzal együtt a kukában landoljanak. Éppen ezért valószínűleg minden moziba járó ember ismeri azt az izgalmat, amikor egy ígéretes stáb és egy figyelemre méltó előzetes után előre drukkolunk, hogy, amire jegyet váltunk, az legyen tényleg jó. 

Bevallom őszintén ez az érzés engem Meryl Streep szinte összes filmje kapcsán elfog, egyszerűen azért, mert korunk egyik (ha nem) legkiválóbb filmszínészének tartom. Éppen ezért nagyon örültem, amikor tavaly végre hosszú idő után megkapta az Oscar-díjat, bár mindenki tudta, hogy a film, amelynek főszereplője volt (Vaslady) inkább közepes, mint jó alkotás. Igaz ez mind a rendező, mind a színésztársak, mind a forgatókönyv esetében. 

Az Augusztus Oklahomában viszont egészen más. Tracy Letts 2007-ben bemutatott, többszörös díjnyertes drámáját nálunk a Vígszínház tűzte műsorra, és akik ismerik az eredeti művet, vagy látták az előadást, tudhatják, mennyire erős és szívbemarkoló történet a Weston családé. Az alkoholista férj és a rákbetegsége mellett gyógyszerfüggővé váló feleség, Beverly és Violet évtizedek óta él egymást furcsa szeretetben elviselő házasságban, a gyerekeik mind kirepültek, van, aki csak a közelbe, van, aki távolabb. Aztán tragikus hír hozza össze Westonékat: Beverly eltűnése, majd mint kiderül, öngyilkossága. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, a családi együttlét még egy normális családban is konfliktusokkal járhat, pláne egy olyan családban, ami messze nem normális. Vagy talán mégis az? Letts művében éppen az a zseniális, hogy a hihetőség határán táncol, és miközben egyik pillanatban hangosan megnevettet, a következőben mellbevágó keménységgel sebzi meg a nézőt. Mindez persze nagyszerűen működhet egy irodalmi műben, még a színházban is, de filmre vinni egy kifejezetten színpadi alkotást, na az bravúr.

John Wells rendező pedig képes végrehajtani ezt a bravúrt. Mondhatnánk persze, hogy ilyen szereplőgárdával könnyű, hiszen Streep mellett ott van a lányát, Barbarát alakító Julia Roberts, a családi lúzernek kikiáltott kicsi Charlie szerepében Benedict Cumberbatch, vagy éppen a Barbara exférjét alakító Ewan McGregor, de említhetnénk Chris Coopert, Margo Martindale-t, vagy Dermot Mulroney-t is. A közös bennük az, hogy teljesen hitelesen hozzák a rájuk szabott figurát, sok kritizálni valót nem is találunk, egyedül talán Abigail Breslin lóg ki a sorból, bár az ő karaktere Barbara lányaként nem is kap nagy reflektorfényt. 

Mint ahogy már arról volt szó, a forgatókönyv rendkívül erős önmagában is, ezt pedig tovább fokozza, hogy rengeteg a párbeszéd és a közeli kép, így a moziteremben ülve is egészen személyes élménnyé válnak a látottak. A film az első perctől kezdve oldások és kötések sorozata, ami egy percig nem enged el minket, a Weston család komédiája teljesen magával ragad, bebújik a zsigereinkbe és tömény, életre való fekete humorral nevettet, miközben egy pillanatra sem múlik el a feszítő érzés a mellkasunkban, mert két hahotázás között tudjuk, hogy egy fájdalmakkal teli tragédiát látunk. 

De ha két alakítást mégis ki kell emelni, az Meryl Streep és Julia Roberts. Előbbiről csak szuperlatívuszokban, de a legegyszerűbben talán úgy fejezhetnénk ki magunkat, hogy ha a Vaslady megformálásáért Oscar járt, akkor ezért kettő járna. Roberts azért érdemel külön kiemelést, mert hát lássuk be, azért tud ő nagy mennyiségű langyos limonádét is az arcunkba löttyinteni, de ezúttal valóban, abszolút megérdemelten kapott alakításáért Golden Globe-jelölést (az ma derül ki, hogy így lesz-e az Oscar esetén is). Különösen így van ez annak okáért, mert Barbara karaktere az egyik legösszetettebb mind közül, és a rendező nem is enged teljes betekintést a válófélben lévő, anyjával leginkább szembeszálló lány fejébe (ami egyébként így van jól). Mindennek tömény esszenciája a film utolsó jelenete és az ott lerázott kezek.

Összességében azt mondhatjuk, hogy egy rendkívül feszes és lebilincselő, ugyanakkor nagyon nehéz film vár arra, aki jegyet vált az Augusztus Oklahomábanra. E mellett még szemtanúja lehet annak, milyen is az, amikor egy kortárs dráma kinövi a filmvásznat és a moziterem széksorai között szedi áldozatait, anélkül, hogy a végén felállva tapsolhatnánk, a színészek meghajolnának és mosolyogva integetnének, megadva így egy minimális feloldozás lehetőségét.

A filmet trailere ebből egyébként semmit nem mutat meg, így akik könnyed kacagós filmre számítanak, biztosan csalódni fognak, ez a film ugyanis nehéz, mint egy családi téboly, és forró, mint a nyár Osage megyében. 

X-Men, új Éhezők viadala-film, a legújabb Hobbit rész – nagy filmek, amiket mindenki vár, amelyek várhatóan rekordokat döntenek majd a bevételi listákon. Mi azonban ezeken túl számos olyan filmet szeretnénk megnézni, amely valószínűleg nem csinál egetrengető jegyárbevételt, de moziélményben reményeink szerint sokat nyújt majd. Jön például a Mielőtt meghaltam, amiért Matthew McConaughey és Jared Leto Golden Globe-ot kapott, érkezik Anton Corbijn új rendezése, Ryan Gosling is debütál direktorként. Lássuk a listát!

Vannak olyan alkotások, amelyek most erre a listára nem kerülnek fel, de nem azért mert ne várnánk őket, hanem az év eleji filmes cikkünkben foglalkoztunk velük. Ide tartozik a csütörtökön mozikba kerülő Lars von Trier-film, A nimfomániás, szintén ebbe a csoportba tartozik Spike Jonze új filmje, A nő, valamint a Mark Walhberg főszereplésével készült A túlélő, és a második világháborús könyves történetet feldolgozó, A könyvtolvaj is. Íme a továbbiak:

Dallas Buyers Club (Mielőtt meghaltam)

A film, amelyikért Matthew McConaughey a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-ot vehette át, Jared Leto pedig a legjobb férfi mellékszereplőét vihette haza. Nehéz, lassan folyó, de izgalmas, érdekes, megrázó alkotás, amely igaz történeten alapul, bár vannak benne fikciós részek is (például Leto karaktere kitalált, akárcsak Jennifer Garneré).

Ron Woodroof (McConaughey) egy texas-i villanyszerelő, aki hétköznapi emberként, bár a szexet – és az alkalmi szexet – nem megvetve éli az életét. Egy nap véletlen megcsapja az áram és a kórházban a rutin vérvételen kiderül: HIV pozitív, az orvosok állítják, hogy csak 30 napja van hátra az eredményei alapján. A férfi először elutasítja az egész diagnozíst, mert úgy véli csak a homoszexuálisokat érinti a betegség, amikor azonban rájön, hogy ez nem így van elkezd küzdeni az életéért... Ezzel azonban nem várt gyógyszeripari harc középpontjába is kerül.

Magyarországi bemutató: eredetileg februárra tervezték, jelenleg nincs információnk a pontos dátumról

A titokzatos szerető (The Invisible Woman)

Ralph Fiennes második, rendezőként is jegyzett filmje (az első egy Shakespeare-adaptáció, a Coriolanus volt). Fiennes ezúttal életrajzi alkotást készített, Charles Dickens és Nelly Ternan színésznő viszonyát mutatja be. A történet a Claire Tormalin által írt Dickens életrajzi könyv alapján készült.

Ralph Fiennes, Felicity Jones, Kirstin Scott- Thomas, Joanna Scanlon, Tom Hollander

Magyarországi bemutató: február 20

A Grand Budapest Hotel

Wes Anderson legújabb filmje, amelyről először mindenki azt gondolta, hogy Budapesten forog majd. Végül Berlinben készítették el, olyan sztárparádéval benne, mint Ralph Fiennes, Edward Norton, Willem Dafoe, Jude Law, Owen Wilson, Bill Murray, Adrien Brody, Jeff Goldblum és Jason Schwartzman.

Valahol a békés, bogaras Európában, valamikor a békeidőkben, a két világháború között működött egy elegáns hotel: a Grand Budapest. Vendégei átlagos arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok; alkalmazottai pedig a legjobbak a szakmájukban. Gustave (Ralph Fiennes), a híres főportás itt barátkozott össze az egyszerű küldönccel, Zero Musztafával, akivel együtt keverednek bele az évszázad festményrablásába. Miközben a felbecsülhetetlen értékű reneszánsz képet keresik, egy családi vagyon elvesztése vagy visszaszerzése is kockán forog: és a nyomozás meghökkentő fordulatai magukkal ragadják a hotel összes lakóját.

Magyarországi bemutató: március 20.

A háború démonjai (The Railway Man)

Igaz történeten alapuló film egy férfiról, akit a II. világháborúban megkínoztak, aki hadifogolyként az úgynevezett Halálvasút építésénél kellett, hogy dolgozzon. A vasútvonal Thaiföld és Burma között épült, több mint 400 kilométer hosszan, hogy ezen az útvonalon, vonattal küldjék a japán hadsereg számára az utánpótlást. A férfi még évekkel később sem tudja a traumát feldolgozni, ezért úgy dönt, megkeresi a kínzásáért felelős embereket.

Főbb szereplők: Colin Firth, Jeremy Irvine, Nicole Kidman, Hiroyuki Sanada, Stellan Skarsgard

Magyarországi bemutató: a tervek szerint tavasszal mutatják be, de ez még változhat

Jersey Boys

Clint Eastwood legújabb rendezése. Eastwood ezúttal rocktörténeti filmet készített. A Beatles előtt ők voltak a legnépszerűbb rock együttes. Vezetőjük, a fantasztikus hangú Frank Valli volt a hatvanas évek királya – a négytagú csapat pedig minden idők egyik legtöbb lemezt eladó együttese: világszerte több mint 100 millió lemezük került forgalomba. Ez a film az ő történetüket meséli el: a sikert és a hullámvölgyeket, négy Ne Jersey-i barát különleges sorsát, akik elképesztően népszerűek lettek – és túl kellett élniük. Szerencsejáték, maffiakapcsolatok, családi katasztrófák közepette szerezték örökzölddé váló, fülbemászó slágereiket, melyeket az a generáció is dúdol, amelyik már talán nem is ismeri a Four Seasons nevét.

Főbb szereplők: Christopher Walken, Vincent Piazza, Freya Tingley

Magyarországi bemutató: várhatóan júniusban

Map to The Stars

David Cronenberg fimjeit hol szeretjük, hol nem, egy azonban biztos, mindig várjuk. Legutóbbi, Robert Pattinsonnal készített filmje (Cosmopolis), pont a nem szeretjük kategóriába tartozott, ezért kicsit fázunk tőle, hogy ebben az alkotásban is szerepet kapott a tinik bálványa, ennek ellenére azért reménykedünk. A film elvileg Hollywoodot veszi górcső alá és azt, hogy az álomgyárnak milyen hatása volt a nyugati kultúrára.

Főbb szereplők: Robert Pattinson, Julianne Moore, Mia Wasikowska, Carrie Fisher, John Cusack, Olivia Williams

Magyarországi bemutató: várhatóan ősszel

The Zero Theorem

Terry Gilliam is új filmmel készül, bár erről még sajnos nem tudjuk, hogy várható-e belőle magyarországi premier, ami biztos, hogy Angliában márciusban mutatják be. Az első ránézésre igazi szürreális, gilliames képi világot tükröző film főszereplője egy számítástechnikai zseni, hacker, akinek a célja, hogy megtudja, mi a célja az emberek létezésének, azonban a munkáját a „Management" megzavarja. Egy számára kezelhetetlen tinédzsert küldenek hozzá, hogy az elvonja a figyelmét...

Főbb szereplők: Cristoph Waltz, Mélanie Thierry, Tilda Swinton, Matt Damon, Ben Whishaw

Black Sea

Az utolsó skót király rendezőjének új filmje. Kevin Macdonald ezúttal egy tengeri történetet rendezett: egy egykori tengeralattjáró kapitány, elszerződik tengeri kutatónak egy hajóra, amelyen egy olyan, elsüllyedt tengeralattjárót keresnek, amely a híresztelések szerint tele van arannyal.

Arról, hogy a film látható lesz-e itthon egyelőre nincs információnk, de még a nemzetközi bemutató időpontjáról se sokat lehet tudni.

Főbb szereplők: Jude Law, Jodie Whittaker

A Most Wanted Man

Anton Corbijn legújabb filmje, amelynek még nincs magyarországi bemutató időpontja, információnk szerint forgalmazója sem, azonban a hírek szerint többen is szeretnék itthon bemutatni. A film John le Carré Az üldözött című regényének filmes adaptációja. A történet: Egy éhségtől tántorgó orosz fiatalembert csempésznek be Hamburgba az éjszaka közepén. Rengeteg mennyiségű készpénz van nála. Megrögzött muszlim. Vagy nem? Azt mondja, Íszának hívják.

Annabel, az idealista, fiatal német polgárjogi ügyvéd úgy dönt, hogy megmenti Íszát a deportálástól. Ám ügyfele túlélése lassan sokkal fontosabb lesz neki, mint a saját karrierje és biztonsága. Íszá titokzatos múltja után nyomozva találkozik Tommy Brue-val, egy Hamburgban székelő angol magánbank tulajdonosával. Annabel, Íszá és Tommy szokatlan szövetséget kötnek. Eközben a „terrorizmus elleni háború” örve alatt a rivális német, angol és amerikai kémek elkezdik bekeríteni az ártatlanokat…

Szereplők: Philip Seymour Hoffman, Rachel McAdams, Robin Wright, Willem Dafoe, Daniel Brühl, Grigoriy Dobrygin

The Trip to Italy

Két férfi, hat étkezés, ha különböző olasz városban egy körút során. Nyami, kell ennél több? Liguria, Toszkána, Róma, Amalfi... Az alkotás valahol a 2010-es The Trip című filmjének folytatása, amelyben két komikussal (akik a mostani alkotásnak is főszereplői) Steve Coogannel és Rob Brydonnal Anglia északi részén voltak éttermes túrán.

Egyelőre nincs arról információnk, hogy jön-e hozzánk a film, de mi reménykedünk benne.

How to catch a monster

A végére hagytuk Ryan Gosling rendezői (és írói) debütáló alkotását, amelyről egyelőre szintén semmilyen információnk nincs a bemutatását illetően, mint az, hogy a film készül, jelenlegi utómunkálati fázisban van. Műfaji besorolását tekintve a film fantasy/thriller. A történet egy egyedülálló anyáról szól és fiáról szól: a fiú egy felfedez egy útat, amely egy titkos, víz alatti világba vezet. Ez pedig bonyodalmakat szül. 

Főbb szereplők: Eva Mendes, Saoirse Ronan, Christina Hendricks

Boyhood

Miután tavaly elkészítette a Mielőtt-trilógia harmadik részét, a Mielőtt éjfélt üt az órát Richard Linklater újabb filmet készített, Boyhood címmel. Egyelőre sokat nem tudni róla, csak azt, hogy a főszereplői között Ethan Hawke-ot és Patricia Arquette-t találjuk, illetve azt, hogy a nemzetközi premierje az idei Berlinalén lesz, amelyet február 6. és 16. között rendeznek meg.