Adott egy éjszaka, amikor minden szabad, mindenki kiélheti állati ösztöneit: törhet, zúzhat, embert is ölhet (sőt, kell, hiszen így ritkul a csőcselék), kiadhatja a dühét, azaz megtisztulhat. Nem élnek a segélykérő vonalak, ha szerencséd (vagy pénzed a védelemre) van túléled az éjszakát, ha nincs, másnap már a hulládat gyűjtik be az utcákról. Ha lenne egy ilyen éjszaka, te tudnál ölni?

Ezzel az alapötlettel játszik A bűn éjszakája című film, ami tulajdonképpen több műfajban is jó alkotás lehetett volna (thriller, horror, akciófilm, pszichodráma), de igazából egyik se lett, csak egy nagy rakás unalom, illetve egy újabb vonás Ethan Hawke leáldozóban lévő karrierjén.

A film egy család sorsát követi nyomon az éves megtisztulás éjszakája folyamán, négy embert, akikről kiderül, meddig képesek elmenni, hogy megvédjék magukat, amikor a gonosz külvilág betör az otthonukba. Egy olyan Amerikában, ahol  tombolt a bűnözés, és túlzsúfoltak voltak a börtönök, a kormány kijelölt egy 12 órás időszakot minden évben, amikor bármilyen bűncselekmény – a gyilkolást is beleértve – legális. Nem lehet rendőrt hívni. A kórházak szüneteltetik a segítségnyújtást. Ez egy olyan éjszaka, amikor a polgárok magukat szabályozzák, büntetés nélkül. És ez így megy már évek óta, minden évben ugyanazon a napon tartják, azóta pedig minden rendben van az országban. Ezen az éjszakán, amikor elburjánzik az erőszak és a bűn, egy családnak el kell döntenie, kikké válnak, amikor bekopogtat hozzájuk egy idegen. Amikor egy behatoló betör James Sandin zárt közösségébe, olyan események sorozatát indítja be, amely a család szétszakadásával fenyeget. Most Jamesen, a feleségén, Maryn, és a gyermekeiken a  sor, hogy túléljék az éjszakát anélkül, hogy olyan szörnyekké változnának, mint akik elől elrejtőztek.

James (Ethan Hawke) az unszimpatikus szomszéd, akit valójában mindenki utál a környéken, családjuk a mű, látszatra épülő família mintaképe, ahol az első problémánál valójában pukkan a lufi és semmi nem úgy alakul, ahogy azt szeretnék. Mint, ahogy a vásznon sem alakul semmi úgy, ahogy a néző azt szeretné: unalmas, hosszúra nyújtott percek telnek el, semmitmondó jelenetek pörögnek a szeme előtt és közben várja, hogy mikor történik végre valami igazán izgalmas, valami olyasmi, ami nem kiszámítható, nem sablon, ami eredeti. De A bűn éjszakájában ilyesmi nem történik: romhalmaz az egész, az egyetlen értékelhető dolog benne (spoiler következik), hogy a családapa végül nem menekül meg, mint egy szuperhős. Bár valahol az is várható volt, hogy apunak el kell buknia, hiszen a családjával töltött első perctől kezdve azt sugallta az alkotás, hogy mint családapa és férj megbukott, így furcsa lett volna, ha életben marad.

Sajnos azonban nem csak a férj bukik meg, de számos hiányossága miatt az egész mű is, amiért kár, mert ahogy az elején írtuk, tényleg jó dolgot lehetett volna a történet vázából kihozni, így viszont csak azt érték el, hogy 82 percnyi szenvedő várakozást váltson ki a nézőtéren ülőkből. Kár érte.