Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Titokbor és Lelkifröccs - Tavasszal nyílik az Almagyar Borkemping

Titokbor és Lelkifröccs - Tavasszal nyílik az Almagyar Borkemping

Pataki Anita írása itt: - 2014-02-07 18:12

Mit keres egy pszichiáter az egri szőlőben? Nos, Csernus Imre leginkább lelkibékét, ám, mivel azt nagyon gyorsan meg is találta, így továbblépett ennek a harmóniának a megosztása felé. Ehhez nem is kellett más, mint két gyerekkori jóbarát, Csutorás Ferenc borász és Mészáros Péter grafikus közreműködése, és megszületett a hármas közös álma, az Almagyar-Érseki Szőlőbirtok. Tavasztól pedig bárki belevetheti magát a természet lágy ölén való semmittevésbe - a legjobb egri borokkal kísérve, természetesen.

őkhárman2.jpg

SDC10068.JPGAz Almagyar-Érseki Szőlőbirtok (AÉS) nem csak alapítóinak sokszínűségével tűnik ki a többi, remek egri borvidék közül. Csutorás Ferenc, a nyolcvan éves múltra visszatekintő Csutorás Pince tulajdonosa a naturális borkészítés mellett tette le a voksát, így az AÉS borai is ezzel a hagyományos, egyre inkább kiveszőben lévő módszerrel készülnek. Így készült a birtok első bora is, ami az akkor már rég elhagyott, kivágásra ítélt Érseki-dűlőről leszüretelt szőlő terméke, a Titokbor. Nem csupán a jól hangzó névadás miatt lett Titokbor, hanem mert az eredete valóban titok - még a tulajdonosok előtt is. A szőlő fajtája ugyanis, megfelelő feljegyzések híján, máig ismeretlen, a bor pedig semmi máshoz nem hasonlítható.

Emellett olyan ismert és kedvelt borfajták is származnak a birtokról, mint az olaszrizling, a furmint, a kékfrankos vagy a pinot noir. A Csutorás borok az elmúlt években több érmet nyertek a bordeaux-i és a londoni világversenyeken is, így az AÉS-borok minőségében is nyugodt szívvel bízhatunk. Az újratelepítés utáni első szüret tavaly zajlott, így az AÉS első termékeivel már a különböző boltok polcain is találkozhatunk, mint például a Lelkibéke névre keresztelt cuvée, a Bevállalod? rozé vagy a fehér Lelkifröccs. Az általunk megkóstolt borok alapján csak ajánlani tudjuk az AÉS-t, egytől egyig remek italokhoz volt szerencsénk.

Aki pedig a borok mellett az általuk és megálmodóik által hirdetett ellazulásra és természetközeli élményre vágynak, azoknak tavasztól - vagyis a jóidő beköszöntétől - egy különleges Borkemping is a rendelkezésükre áll. Az agrártuizmus nálunk ugyan még nem annyira ismert ág, ám más, híres bortermesztő vidékeken egyáltalán nem egyedi dolog, hogy szervezett programokon keresztül bárki ilyen közeli kapcsolatba kerülhet a szőlővel. A Borkemping ugyanis több, kibérelhető házikóból és egy közösségi helyként funkcionáló, egyedi tervezésű Borteraszból áll, így amellett, hogy a legszebb egri tájak között tölthetünk el némi időt, még a borok világába is bepillantást nyerhetünk, méghozzá első kézből, hiszen a látogatók házigazdái maguk az alapítók lesznek. Emellett lovaskocsis vagy akár kisrepülős túrákra indulhatunk, beülhetünk a kertmoziba, számháborúzhatunk vagy csupán ejtőzhetünk a domboldalt simogató napsugarak alatt.

SDC10051.JPG

Igazi borkedvelő-paradicsomnak tűnik tehát az AÉS Borkempingje, magukról a borokról pedig valóban csak jót lehet mondani. A beléjük ölt munka, és a három barát odaadása érezhető az egész projektben, és magukban az italokban is, aki a borokat és a vidéki nyugalom romantikáját szereti az ki ne hagyja az AÉS-el való megismerkedést, lehet, hogy egy új kedvencet talál a "személyükben". 

Óda a wifiszerelemhez

Óda a wifiszerelemhez

Egy virtuális szerelem történetét meséli el Spike Jonze A nő című filmjében, amely azonban jóval valóságosabb, mint amilyennek első pillanatra látszik.

her.pngA_NO_jelenetfoto (34).jpgVannak kihagyhatatlan poénok az életben: tud-e hódítani  Scarlett Johansson a csábos teste nélkül? Meg tudjuk-e szeretni Joaquin Phoenixet, ha kockás inge van, savanyú képe, és egy lehetetlen bajusza? Spike Jonze-t ez is vezérelhette, amikor elkészítette A nő című filmjét, amely kettejük (pontosabban Phoenix és Johansson kisasszony rekedt hangja) valószerűtlen szerelmének története.

Persze csak annyira valószerűtlen, amennyire tíz éve az volt, hogy a fő kommunikációs csatornánk egyszer a Facebook mobilverziója lesz. Az ő szerelmük ugyanis egy programozócsapat fejében köttetett: a Nő egy operációs rendszer, amely a semmiből az internetről feszippantott tudás segítségével válik hiperintelligens „lénnyé”. Ahhoz azonban, hogy megtanuljon érezni is, kell a Joaquin Phoenix alkotta Theodore, aki ugyan a világ legszebb leveleit írja megrendelésre, felesége mégis elhagyta, mert vele valahogy mégsem ment olyan könnyen.

A_NO_jelenetfoto (33).JPGA Samantha nevű operációs rendszerrel azonban minden sokkal könnyebb: se múltja, se jelene, se teste nincs, csak kíváncsi és nyitott lelke – és hangja, amellyel imád csacsogni. Ahhoz, hogy együtt érezzünk, persze az is kell, hogy a főszereplők – Joaquin Phoenix és Scarlett Johansson hangja mellett Amy Adams, Chris Pratt és Rooney Mara – elképesztő természetességgel mozogjanak a rendező szürreális világában.

A_NO_jelenetfoto (36).jpgA nő kérdéseket tesz fel, nem is keveset, és Spike Jonze szerencsére ránk hagyja a válaszokat. Kicsit ugyan hosszabb időkeretben, mint amennyi szükséges, hogy megértsük, miről is beszél, de a lassan hömpölygő történet közben legalább van időnk arra, hogy végiggondoljuk, mi milyen viszonyt ápolunk a kütyüjeinkkel. Annak is csak örülhetünk, hogy Spike Jonze cseppet sem közhelyesen közelít a témához, ám készüljünk arra: belénk fog marni.

Mert hát az vesse az első követ Theodore-ra, aki nem borult még ki azon, hogy nem működik a mobilnet, azon, hogy bedöglött a számítógépe, vagy éppen azon, hogy a volt szerelme blokkolta őt a Facebookon, hogy ne lássa az új pasijával/csajával készült fotókat.

her.png

Öt film, amit mindenképpen megnézünk a berlini filmfesztiválon

Öt film, amit mindenképpen megnézünk a berlini filmfesztiválon

Wes Anderson A Grand Budapest Hotel című filmjének gálavetítésével indul ma este az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, azaz a Berlinale. Természetesen ezt is megnézzük, de számos olyan film van még a több tucatból, ami érdekel minket. A következő ötöt biztosan nem hagyjuk majd ki.

grandbpslid.jpg

Boyhood

Miután tavaly elkészítette a Mielőtt-trilógia harmadik részét, a Mielőtt éjfélt üt az órát Richard Linklater újabb filmet20148190_3.jpg készített, Boyhood címmel. A Boyhoodot a rendező 12 évig forgatta, egy család életének 12 évét követi nyomon. Linklater a filmről elmondta: Linklater a fesztiválon elmondta: a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenetet akarta megörökíteni munkájával. „A gyerekkorról akartam mesélni, de nem találtam olyan alkalmas pillanatot, amely eleget mondana erről" - idézte fel, hozzátéve, hogy ekkor merült fel benne, miért is ne forgatna erről a témáról minden évben egy kicsit?

Linklater sikeres Mielőtt-sorozatában - Mielőtt felkel a Nap (1995), Mielőtt lemegy a Nap (2004), Mielőtt éjfélt üt az óra (2013) - is az idő múlásával foglalkozik: a trilógia egy kitalált pár történetét követi 18 éven át, életük három meghatározó korszakában betekintve az életükbe. A Boyhood is ezen az úton jár, de kísérleti megközelítésével pontosabb képet rajzol arról, hogyan hat az évek múlása a gondolkodásunkra. Ethan Hawke a filmet a múló időt megragadó "emberi time-lapse fotográfiának" nevezte. (Forrás: MTI)

Úgy tűnik, hogy a film majd a hazai mozikba is megérkezhet valamikor, mert van már magyar forgalmazója.

Calvary

A guardista rendezőjének új filmje, ismét Brendan Gleesonnal a főszerepben. Újabb fekete humorral átszőtt, tragikomikus film (az Erőszakik óta Gleesont imádjuk ezekben), amleyen a színész egy jó humorú ír papot alakít, aki az egyik neki gyónótól megtudja, hogy nem fog már sokáig élni, mert valakit azt tervezi, hog egy hét múlva megöli az atyát. A nagy kérdés, hogyan birkózik meg ezzel a ténnyel?

1528754_10152185221659181_59547031_n.jpgKumiko, The Treause Hunter

Egyik kollégánk a nemrég véget ért Sundance Filmfesztiválon látta az alkotást, majd miután kijött a moziból úgy nyilatkozott: „most azonnal beülnék újra rá." Így kétség nem fért ahhoz, hogy a Berlinalén mi is megnézzük. A film főszereplője Rinko Kikuchi, akit olyan filmekben láthattunk korábban, mint a decemberi 47 Ronin, a The Brothers Bloom és a Norvég Erdő. Kikuchi egy olyan tokiói lányt alakít, aki a Coenék rendezte Fargo című film megszállotja lesz, ezért elindul Minnesotába, hogy megkeresse a Steve Buscemi által elásott pénzt.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Jonas Jonasson hazánkban is megjelent könyvéből a szerző saját hazájában, Svédországban készítettek filmes adaptációt. A könyv humora miatt, nagyon kíváncsiak vagyunk a filmes adaptációra is. Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni - az ünnepelt azonban úgy dönt, inkább megszökik. Szökés közben pedig talál egy bőröndöt, tele pénzzel, amelyet úgy érez, hogy meg kell őríznie. Így a bőrönddel együtt utazik, bejárja a világot, ez pedig bonyodalamakat és vicces helyzeteket szül.

Nimfomániás rendezői változat

Lars von Trier überdurvának ígért művészi pornófilmjét a legtöbb országban és moziban a „diszkrétre" vágott verzióban mutatták be. A Berlinalén azonban látható lesz a csaknem harminc perccel hosszabb, eredeti, rendezői változat. Trier már a vágott verzióban is remekül feszegeti a függőség kérdését, tökéletesen ábrázolja azt, hogy a szex lehet ugyanolyan drog, mint például a heroin, amelyről szinte képtelenség leszokni és amelynek a használata egy idő után már inkább kényszer, mintsem élvezet. Kíváncsiak vagyunk rá, hogy mennyivel lesz árnyaltabb a kép a rendezői változatban, vagy mennyit veszít esetleg a mondanivalóból és helyeződik át ténylegesen a hangsúly a szexre.
viharsarok_harman_foto_rev_marcell.jpg

 +1 Viharsarok

Császi Ádám játékfilmjét a fesztivál Panorama Szekciójába hívták meg. A film a fiatal felnőttkor szexuális identitás keresésének drámája, egy érzéki, ám végzetes szerelmi háromszög történetén keresztül, a kietlen magyar pusztában. A főszerepekben Sütő András, Varga Ádám és a német Sebastian Urzendowsky (Viszlát, első szerelem, Pénzhamisítók) látható.

Budapesten a David Bowie-balett

Budapesten a David Bowie-balett

David Bowie világát idézi meg legújabb kortárstánc darabjával a londoni Michael Clark és társulata. A come, been and gone című, Bowie zenéjére épülő előadás a Trafóban lesz látható.
Benjamin Warbis by Jake Walters- low res.jpgÖsszesen két alkalommal, március 6-án és 7-én lesz látható a magyar fővárosban az angol társulat nagysikerű Oxana Panchenko by Jake Walters low res.jpgelőadása. A Michael Clark Company kritikusok által sokat dicsért darabja elsősorban David Bowie zenéjére épül, de Lou Reed, a Velvet Underground vagy Brian Eno dalai is hallhatóak a darabban. Az, hogy a darab David Bowie zenéje köré épül, korántsem véletlen. Bowie a hatvanas évek végén maga is belekóstolt a kortárs tánc világába, sokat tanult Lindsay Kemp táncos-koreográfustól, színpadi előadása a kezdetektől épít a mozgás, a tánc elemeire. Bowie az intellektuális popzene kulcsfigurája, a könnyűzene történetének egyik legfontosabb határátlépője, aki értelmezte és újraértelmezte a kultúra és a pop, a magasművészet és a pop viszonyát. Michael Clark generációja, azaz a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának fiatal brit punkjai számára Bowie amúgy is példa volt, leginkább ami a bátor kísérletezést, az extravaganciát, a szélsőségességet, a határsértést, az elhagyható járt utat, a sutba dobható akadémikus tudást illeti. 

Az 1962-es születésű skót Michael Clark azért választotta a koreográfusi pályát, mert meggyőződése szerint a mozgás hangosabb, mint a beszéd. Munkáiban a klasszikus hagyományokat kortárs érzékenységgel, az erényt a bűnnel, a fesztelenséget a kontrollal, az eleganciát a zaklatottsággal elegyíti.


Oxana Panchenko & Clair Thomas by Jake Walters low res.jpg


Bridget Jones esete a még mindig Pradát viselő ördöggel

Bridget Jones esete a még mindig Pradát viselő ördöggel

Márciusban visszatér hozzánk Bridget Jones, nyár elején a még mindig Pradát viselő ördög érkezik, jön az extravagáns Sofi Oksanen új könyve, valamint David Cronenberg filmrendező első regénye is a boltok polcaira kerül – izgalmas könyvek várnank ránk az év első felében. A lista közel sem teljes. 

konyvesslidsofi.jpg

Bár minden megjelenés még nem ismert, de a hazai könyvkiadók számos érdekességet árultak már el az idei első bridget-jones-300.jpgféléves repertoárjukból, amelyek között igazi csemegéket is találhatunk. Az Európa Kiadó gondozásában jelenik meg például márciusban magyarul a Bridget Jones-regények harmadik része. A Bolondulásigban a már jól ismert Bridgettel találkozunk, aki maga szinte semmit nem változott, azonban az utolsó találkozásunk óta megismerkedett a Twitterrel, lecserélte a chardonnay-t koktélra, az önsegító könyveket pedig gyermeknevelési szakirodalomra. 

Szintén a kiadónál lát napvilágot David Cronenberg, filmrendező első regénye, a TRANSZ sorozat részeként. A Konzumban Cronenberg hű marad a filmes világban megismert stílusához. Könyve világában folytatódnak rémálomba torkolló, drogos víziókban tobzódó filmjei: fetisizmus és a modern technika méregdrága vívmányaival kipárnázott fogyasztói valóság, a test betegségei és a lélek elvetemülése szövődik egybe ebben a sodró cselekményű, durva, mégis filozofikus történetben.

Február 20-án érkezik a mozikba George Clooney új rendezői filmje, a Műkincsvadászokés szintén februárban jelenteti meg a Libri Kiadó Robert M. Edsel azonos című regényét, amelyből a mozifilm adaptációja készült. A II. világháború a világ legnagyobb, legszervezettebb műkincsrablásának a története is. A németek figyelme mindenre kiterjedt, és a meghódított országok gazdagságát is akarták. De ahol rablók vannak, ott a zsaruk is előkerülnek. Európa még lángokban állt, amikor Roosevelt elnök kiadta a parancsot, hogy küldjenek egy különleges egységet a Német Birodalomba. A feladatuk: a frontvonalak mögött ragadt műtárgyak visszaszerzése és biztonságos helyre juttatása. Így megalakul minden idők legkülönösebb kommandója: hét múzeumigazgató, művészettörténész és kurátor fegyvert és felszerelést kap, hogy ellenséges területen járjon túl a nácik eszén, csempéssze nyugatra, amit csak bír, és ha lehet, maradjon életben… Szintén a Librinél jön – várhatóan április elején – Závada Péter új kiadványa, a MÉSZ, illetve náluk jelenik meg májusban Alessandro Baricco Emmaus című alkotása is. A szépséges Andre négy jóbarát életébe avatkozik bele, örökre megváltoztatva azokat. A '70-es évek Torinójában Bobby, Luca, Santo és a névtelen narrátor katolikus kispolgári környezetben nő fel. Szüleikhez hasonlóan jámboran áhítatossággal járnak templomba és távol tartják magukat a nőktől. Egészen addig, míg megjelenik a csábító Andre, aki nem szégyelli megmutatni kincseit és szexualitását. Egyik fiút a másik után hódítja meg. Az erkölcs és a vallás nagyon hamar elvesztik jelentőségüket. Baricco egy olyan generáció portréját mutatja be, mely kételkedik Istenben, a hagyományban, de leginkább saját magában.

DearLife_eredetiKonyvtest.jpgEgyelőre még csak a munkacíme van meg, de a Park Kiadó gondozásában május elején kerül a boltok polcaira az irodalmi Nobel-díjas Alice Munro hatodik magyarul megjelenő kötete, ez jelenleg az Életveszély munkacímet viseli, angolul Dear Life címmel jelent meg, 2012-ben.

A Magvetőnél új Závada Pál és új Grecsó Krisztián-regény is érkezik. Előbbi címe: Természetes fény, utóbbié pedig Megyek utánad.

A Scolar Kiadó jelenteti meg áprilisban az idei könyvfesztivál díszvendégének, Sofi Oksanennek az új könyvét, Amikor eltűnnek a galambok címmel. Lebilincselő és kivételesen bátor hangú „nagyregény” Észtország II. világháború alatti és utáni megszállásáról, az ellenállásról, a kollaborációról, a szerelemről és egy tragikus házasságról. A Baltikumban járunk, de a sodró lendületű történet játszódhatna bárhol a keleti  tömb országaiban, ahol a történelem tapinthatóbban gázolt bele az emberek életébe, mint a Föld más szegleteiben.

Végül, de nem utolsó sorban a GABO Kiadó két újdonságára hívnánk fel a figyelmet. A könyvfesztiválra érkezik a Beszélnünk kell Kevinről szerzőjének, Lionel Shrivernek az új könyve. A Születésnap után főszereplője Irina McGovern, az amerikai gyermekkönyv-illusztrátor Londonban éli biztonságos, megállapodott életet értelmes, hűséges és fegyelmezett partnere, Lawrence mellett – mindaddig, amíg egy este megmagyarázhatatlan vágyat revenge_wears_prada__the_devil_returns_by_camboheyes-d566rt8.jpgérez, hogy megcsókoljon egy másik férfit, a szenvedélyes, extravagáns, elsőrangú snookerjátékost. Két, egymással versengő, alternatív jövő függ ettől az egyetlen csóktól, hiszen Irina döntése – hogy behódol-e a kísértésnek, vagy megmarad a Lawrence-szel való, látszólag biztonságos partnerkapcsolatában – nagy horderejű változásokat fog hozni a karrierjében, a baráti körében, a családi kapcsolataiban és mindennapi életének szövedékében is.

Szintén a GABO-nál érkezik az Ördög Pradát visel című könyv folytatása, A bosszú Pradát visel címmel. Amióta otthagyta a Runway magazinnál az állását, „amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák”, Andyvel igazán jól bánt az élet. Jelenleg, tíz év elteltével az esküvőjére készül, és a saját, sikeres magazinját szerkeszti. De akkor miért nem bír aludni az esküvő előtti éjszakán? Csak ideges lenne, vagy komoly kételyei vannak? És miért kell örökösen a volt főnökére, Mirandára – vagyis az Ördögre – gondolnia? Nagyon úgy tűnik, hogy Andy erőfeszítései, amelyekkel az új áloméletet építgette magának, egyenesen odavezették az Ördög útjába, aki bosszúra szomjazik…

MERT A VISSZAVÁGÓ SOSE MEGY KI A DIVATBÓL!

Kóstold meg Angelina Jolie borát!

Kóstold meg Angelina Jolie borát!

Angelina Jolie és Brad Pitt közös borát, Sting borát és Sofia Coppola pezsgőjét is megkóstolhatják azok, akik ellátogatnak az ötödik Vince Budapest boreseményre, amelyet idén február 28-a és március 2-a között rendeznek meg, immár hagyományosan a Corinthia Grand Hotelben.

brangelina-rose_2482372b.jpg

Három napra a borkedvelők paradicsomává változik a Royal – több mint ezer bort közül kóstolhatnak azok, akik image003.jpgjegyet váltanak a kiállítás valamelyik napjára. A borok szerelmesei körében közkedvelt rendezvényen számos hazai pincészet képviselteti magát, illetve külföldi társaságok nedűi is kóstolhatóak lesznek. Különlegességként érkezik például indiai bor, de lesz igazi orosz pezsgő bemutató, osztrák kínálat is.

Mindhárom napon különleges előadásokat, workshopokat is tartanak majd, az egyik ilyen a vasárnapi Oscar-gála Masterclass lesz, amelyen hírességek által készített borokat lehet majd kortyolgatni. A menüsoron lesz például Angelina Jolie és Brad Pitt közös itala, egy Provence Rosé, amelyet nem volt könnyű a szervezőknek beszerezniük, végül egy olyan kereskedőn keresztül sikerül elhozni hazánkba, aki nizzai jachtokra szokott bort szállítani. Joliék által készített bor egyébként bekerült már a TOP 100 közé is. Szintén meg lehet majd kóstolni Sting és felesége, Trudie közös italát, az olaszországi birtokukról származó When We Dance nevű bort, akárcsak Fernando Alonso 2007-es spanyol borát. A pezsgők közül pedig Sofia Coppola kalifornia darabja érkezik majd.

Egy-egy napra az alap, sétálós belépő ára 12 ezer forintba kerül péntekre és szombatra, vasárnapra 2000 forinttal olcsóbb. A workshopokra külön kell jegyet váltani. A normál belépőért korlátlan mennyiségben lehet bort kóstolni a kiállítók termékei közül. A magasnak tűnő ár ellenére az esemény igen népszerű, hiszen nem kell külön a fogyasztásért is fizetni, éppen ezért már most látszik, hogy a szombati napra elővételben el fognak fogyni a jegyek, így helyszínen arra nem lehet majd váltani.

A részletes programot itt találjátok.

brangelina-rose_2482372b.jpg

Öt film, amiért imádtuk Philip Seymour Hoffmant

Öt film, amiért imádtuk Philip Seymour Hoffmant

A vasárnap tragikus hirtelenséggel elhunyt Philip Seymour Hoffman az egyik kedvenc színészünk volt. Számos filmben nyújtott remek alakítást, ezek közül szedtük össze a mi kedvenceinket.

pshslid.jpg

1. Kétely

Bár az Oscar-díjat a Capote című filmért kapta meg, ezért a drámáért is bőven megérdemelte volna. A színész Brendan Flynn atyát játszotta, akit azzal vádolnak meg, hogy túlságosan is személyes érdeklődést mutat az egyik, fekete bőrű diákja iránt. Ez a film és szerep kiváló példája annak, hogy Hoffman milyen jól tudott komplex személyiségek bőrébe bújni, és kulcsszerepe volt abban, hogy a film egészében megmaradt a nézőben a kétely, hogy valóban bűnös-e az atya, vagy nem. A filmben olyan remek, szintén tökéletes alakítást nyújtó partnerei voltak, mint Amy Adams, Viola Adams és Meryl Streep.

2. Capote

Az Oscart érő szerep. A sztori: Borzalmas bűncselekményről olvas Truman Capote a New York Times 1959. november 16-i számában: lemészároltak egy jómódú farmercsaládot a kansasi Holcombban. Az írót elképeszti az eset kegyetlensége, értelmetlen brutalitása, és meglátja benne egy komoly újságcikk lehetőségét, amely a bűntény közösségre gyakorolt hatását vizsgálná. Ami szokásos cikknek indul, utóbb nagyszabású könyvtervvé válik, amely munka végül öt és fél évet vesz el Capote életéből. Az eredmény a Hidegvérrel, amely új irodalmi műfajt teremt: a tényregényt, szerzőjét pedig világhírű íróvá teszi. Amiért pedig mi szerettük benne Hoffmant az az, hogy hihetlen érzékenységgel, hitelességgel formálta meg Capote figuráját. Tökéletesen mutatta be azt, hogy milyen az írói szenvedély, milyen az, amikor valakinek rögeszméjévé válik valami, mindemellett pedig remekül megtanulta Capote kisebb manírjait, affektálását és ezt is pontosan visszaadta a filmben.

3. Majdnem híres+Moneyball

Ezt a helyet holtversenyben tudtuk kiosztani. Újabb filmek, újabb Philip Seymour Hoffman-arc. Zülött és kiábrándult feje van, de ha megszólal, hallgatni fogsz rá. Nem könnyű eljátszani ezt a karaktert, de Philip Seymour Hoffmannak többször is sikerült. Először Cameron Crowe Majdnem híresében a tinédzserként a rockvilágba csöppent újságírófiú mentoraként, Lester Banksként. De még ennél is jobban - és teljesen másképp - Bennett Miller valószerűtlen sportfilmjében, a Moneyballban, ahol Art Howe-t, az Oakland Athletics edzőjét formálta meg. (Az igazi Art Howe utálta.)

 

 4. Derült égből Polly

Sokan nem is emlékeznek erre a filmre, pedig ez is egy remek alkotás, még ha csak mellékszerepben is tűnt fel benne Seymour Hoffman. Pedig ez is egy olyan film, amelyben ismét másik oldalát ismerhetjük meg, amelyben újra bizonyítja, hogy mennyire sokoldalú színész. „Egyszerű" kis romantikus vígjáték, de az alakja ebben is karizmatikus, feledhetetlen. Feledhetetlen pillanat, amikor a „kosáresőt benyögi", illetve ugyanígy feledhetetlen a „szangottam" kifejezés, ami már-már klasszikusnak mondható.

5. Az éhezők Viadala – Futótűz

És igen, a blockbusterek világa is jól állt neki. Tökéletes választás volt Az éhezők viadal új játékmesterének, Plutarch Heavensbee-nek a szerepére. A sikerkönyvből készült alkotásban remekül hozta a játékmester szerepét, aki szövetkezik az ellenséggel azért, hogy végül majd túljárhasson az eszén és megmenthesse azokat, akiknek az életére szükség van ahhoz, hogy ki lehessen robbantani a forradalmat, amivel megdönthető a hatalom. Idén ősz végén jön a következő rész, amiben még több szerepet kap a karaktere.

Bár ezek a kedvenceink, de mindezek mellett nem szabad megfeledkezni az olyan filmekben nyújtott alakításáról sem, mint a The Master, a Charlie Wilson háborúja, A hatalom árnyékában, a Rockhajó, az Apu vad napjai, a Magnólia és A boldogságtól ordítani.

Morcheeba és Icona Pop Sopronban

Morcheeba és Icona Pop Sopronban

Jól kezdődik a hét: újabb neveket jelentettek be a VOLT Fesztivál szervezői. Most már biztos, hogy a soproni fesztivál vendége lesz nyáron a Morcheeba és az egyik legújabb kedvenc, az Icona Pop is. A most bejelentett nevek mellett február végén újabbak jönnek majd.

morcheeba1.jpgReggel hét órakor azzal a hírrel kezdték a napot a VOLT Fesztivál szervezői, hogy bejelentették, a tavalyi nyár egyik legnagyobb slágerét, az I Love It című dalt előadó Icona Pop júliusban hazánkba érkezik. Nem sokkal később pedig robbant a hír: a decemberben Budapesten telt házas koncertet adó Morcheeba is visszatér hozzánk a nyáron, igaz ekkor Sopron felé veszik az irányt.

A további bejelentett nevek a július 2. és 4. közötti fesztiválról: Steve Aoki, Foals, Sunrise Avenue, Woodkid, Noisa és az I am Legion. Ez utóbbi a Noisia tagjainak, a Foreign Beggars-szel közös projektje.

 

Elhunyt Philip Seymour Hoffman

Elhunyt Philip Seymour Hoffman

Holtan találtak New York-i otthonában Philip Seymour Hoffmant. Az Oscar-díjas színész 47 éves volt, három gyermek édesapja.

MV5BMTU1MjAwODc3OV5BMl5BanBnXkFtZTcwODYyOTUxMg@@._V1_SY400_SX267_.jpgA színészt a tudósítások szerint saját otthonában találták holtan, az ügyben rendőrségi vizsgálat zajlik, a halál okaMV5BMTU1MjAwODc3OV5BMl5BanBnXkFtZTcwODYyOTUxMg@@._V1_SY400_SX267_.jpg egyelőre – hivatalosan – ismeretlen. A New York Post tájékoztatása szerint a színész kábítószer-túladagolásban hunyt el, fürdőszobájában találtak meg, a halál okára pedig egyértelmű jelek utaltak. Seymour Hoffmannak korábban is voltak már drogproblémái, 2006-ban és 2012-ben rehabon is volt.

Az 1967-ben született színész 2006-ban kapott Oscar-díjat a Capote című filmben nyújtott alakításáért. Olyan filmekben nyújtott zseniális alakításokat, mint például a Charlie Wilson háborúja, a Kétely, A hatalom árnyékban és a The Master. Legutóbb a közönség az Éhezők Viadal második részében láthatta, amelyben az új játékmestert alakítja. Legutóbbi filmjének, az A Most Wanted Mannek a bemutatója az idei, múlt hét végén véget ért Sundance Filmfesztiválon volt. Ez egy John Le Carré-regény filmes adaptációja. Jelenleg az Éhezők Viadala-filmek záró, negyedik részét (ami a trilógiai harmadik részének második fele) forgatta.

A Twitteren több színész, ismert ember is kifejezte döbbenetét, részvétet nyilvánított. Köztük volt például Steve Martin, Tom Hiddleston, Avril Lavigne, Ellen DeGeneres és Jim Carrey.

 

A könyvlopás életet menthet

A könyvlopás életet menthet

Vagy akár életeket. Persze átvitt értelemben. De ennél sokkal többről szól a Markus Zusak regényéből készült film, amely A könyvtolvaj címmel a héten került a mozikba. Brutálisan jó, ámde kegyetlen alkotás II. világháborús sztorival, zsebkendő nélkül nehéz kibírni. (Spoiler)

konyvslid.jpg„Egy apró kis tény: meg fogtok halni." – így kezdődik Zusak könyve, és tökéletes adaptációval ugyanígy kezdődik Brian Percival filmje is. Ezzel pedig már az első pillanatban a székbe szegezi, szíven üti a moziban ülő nézőt, aki aztán a 131 percnyi történet végéig így is marad, közben hol erősebben, hol gyengébben érezve a szorítást, fájdalmat a szíve táján.

Kérdezhetnénk: hogy minek még egy második világháborús alkotás, van már belőle több tucat, A könyvtolvaj Konyvtolvaj_jelenetfoto (4).jpgazonban más, sokkal több a „megszokott háborús filmeknél".

Történet az emberségről, szeretetről, rádöbbenésről és az emberi butaságról. A mű főszereplője a fiatal Liesel, aki a háború idején nevelőszülőkhöz kerül. A szülőkhöz való utazás során az öccse meghal, így egyedül kénytelen új életet kezdeni kissé mogorva nevelőanyjával, szeretetreméltó nevelőapjával. Liesel nem tud írni, olvasni is alig, ámde különös vonzalmat érez a könyvek iránt. Végül nevelőapja segítségével tanul meg rendesen írni, olvasni  – az első könyv, amelyet együtt elolvasnak, a sírásók kézkönyve lesz. (Az öccse temetésén lopja, ez az első könyve.) Ahogy egyre jobban megy neki az olvasás, úgy akar egyre többet és többet megízlelni a könyvek világából, és közben rájön: az olvasás sok mindenen át tudja segíteni, a legrosszabb időszakokban is.

Még akkor is, amikor a család egy zsidó menekültet rejteget, aki nem láthatja a napvilágot, hiszen a pincéjükben kell bújkálnia, ahol megbegetszik. Liesel pedig úgy dönt: olvas a fiúnak, ha már mással nem tud hozzájárulni a gyógyításához. Minden nap felolvas Maxnak, újabb és újabb köteteket lop a polgármester privát könyvtárából, miközben a háború tombol.

Megható történet, amelynek a kevésbé fontosnak tűnő cselekményei is sokat mondanak és amelyeket Percival tökéletesen alkalmazott filmre, remekül áttadja a sztoriban rejlő üzeneteket a nézőnek. Megmutatja például, hogy a háborúban a gyerekek valójában mennyire nem értették, hogy mi történik körülöttük, mik is azok az eszmék, amiket követnek. Büszkén hordták az egyenruhát, de közben nem is igazán tudták, hogy miről szól a nóta, amit énekelniük kell.

Konyvtolvaj_jelenetfoto (5).jpgTökéletes példa a gyermeki nem értésre Rudy esete, aki egyáltalán nem fogja fel, hogy miért nézi mindenki őrültnek azért, amiért Jesse Owensért rajong és koromfeketére festve magát ő is lefutja az olimpia kört. A fülénél fogva viszik haza, hogy az apja lecsutakolja és rendre bírja, a kisfiú azonban továbbra sem érti, hogy mi rosszat tett, hiszen ugye Owens a világon a leggyorsabb, az pedig nagy szó.

Mindemellett a film remekül megmutatja azt is, hogy míg a többség (vagy az emberek jó része) megbolondulva, szinte vakká válva követték az eszmét, addig voltak olyanok, akik bár nem értettek egyet vele, átláttak a szitán, a saját életük védelme miatt kénytelen voltak látszatra azonosulni az elvekkel. Ezek közé az emberek közé tartozott Liesel nevelőapja is, akit a vásznon Geoffrey Rush kelt életre, hibátlanul. Rush mellett, a feleségét alakító Emily Watson is remek formában van, profin hozza a mogorva, ámde a mélyben jó lelkű, szerető anyát. A Lieselt játszó Sophie Nélisse pedig hihetlen természetességgel, mindenféle manír nélkül hozza a könyvtolvaj szerepét,

A könyvtolvaj tökéletes mű, remek rendezéssel, csodálatos színészi játékokkal és képivilággal, de ahogy írtuk kegyetlen. Mert bár véres kegyetlenkedést nem látunk benne, mint sok filmben, mégis sokkal durvábban hat a lelkünkre, kitép belőle egy darabot, amelyet a film végén otthagyunk a moziban.

A végére pedig megjegyeznénk: szerintünk méltatlan, hogy ez az alkotás csupán egy Oscar-jelölést kapott, azt is a zenei kategóriában. Ennél többet érdemelt volna.

A Q-ügyosztály melója nehezen indul, de továbbra is izgalmas

A Q-ügyosztály melója nehezen indul, de továbbra is izgalmas

A skandináv krimik nagy népszerűségnek örvendenek, ennek jogosságáról Jussi Adler-Olsen legújabb regényének, a 64-es betegnaplónak az elolvasásával magam is meggyőződhettem. A Q-ügyosztály eseteinek negyedik történetében visszatér Mørk és Assad nyomozó.krimi.png

B1091360.JPG

A 64-es betegnapló cselekménye több szálon is fut, többek között ezért is válik izgalmassá annak ellenére, hogy számomra kicsit nehezen indult a könyv. Illetve pont a több szál miatt indult nehezen a kötet, azonban a sztori közepétől párhuzamosan futnak. Napjainkban, azaz 2010-ben a Q-ügyosztály egy eltűnési ügyben nyomoz. Szinte egy időben tűnt el 5 személy, ez a szám pedig túl sok ahhoz, hogy véletlenről legyen szó. A kérdés az, hogy ki áll az eltűnések hátterében, és hogy mi történt valójában. Ennek kiderítésén ügyködik a három fura alak: az ötvenes éveiben járó Mørk felügyelő, aki kicsit öntörvényű és a feletteseire jellemző módon nem hallgató, ellenben nagyon lelkiismeretes nyomozó. Társa Assad, egy arab férfi, akiről valahogy nem lehet tudni, hogyan is került a rendőrségre és milyen kapcsolatai vannak az albán maffia körében, de akinek hihetetlen megérzései sokat segítenek az ügy kibonyolításában. A fura páros mellé még egy kissé skizofrén asszisztensnő, Rose/Yrsa társul, aki az alapos munkát és sok időt igénylő feladatokra szakosodott, mint például nagy mennyiségű dokumentum átolvasása és benne releváns információk keresése. Mindhárman nagyon szerethetőek a maguk esendőségei ellenére is (vagy éppen azok miatt).

Ahogy korábban írtam, számomra nehezen indult a könyv. Nem csupán a párhuzamosan futó szálak felgöngyölítésére kellett figyelnem, hanem a szereplők magánéleti részleteire is, amellyel a szerző bőségesen ellátja az olvasókat: az író taglalja Mørk felügyelő szerelmi életétét, részletesen bemutatja Rose skizofréniáját, illetve részletezi Assad arabos étkezési szokásait is. Mindemellett pedig találkozunk Mørk fura lakóközösségének tagjaival is. Hogy ezek valójában semmi szerepet nem játszanak a valódi történet szempontjából, abból láthatjuk igazán, hogy a könyv végére, amikor felpörögnek az események, az összes mellékszál eltűnik, és abban is biztos vagyok, hogy egy esetleges megfilmesítés esetén a forgatókönyvből ez mind kimaradna. Persze, szórakoztatóak ezek a részek is, de ezektől történet vontatottá válik.

Az is zavart kissé, hogy tulajdonképpen az olvasó számára elég hamar kiderül, hogy ki tüntette el az embereket és miért. Vagy legalábbis azt hiszi... A körülbelül 400 oldalas könyv kicsivel a fele után kapta el a figyelmemet, de akkor igazán. Az utolsó ötven oldalon meg már átkoztam minden körülményt, amely gátolta, hogy tovább olvassak. Holott úgy hittem, hogy tudok már mindent, de aztán az utolsó oldalak mindent új megvilágításba helyeztek…

Jussi Adler-Olsen A 64-es betegnapló című könyve az Animus kiadó gondozásában jelent meg.

"A bátorság csak bolondság, ha omló épület elé áll." - Coriolanus

"A bátorság csak bolondság, ha omló épület elé áll." - Coriolanus

A National Theatre Live idei színházi közvetítései közül egyértelműen a Coriolanus részesült a legnagyobb érdeklődésben. Hiába, ilyen az, amikor egy éppen felkapott, tehetséges és jóképű fiatal színésznél köt ki Shakespeare egyik kevésbé ismert tragédiájának főszerepe: a világ minden táján özönlenek a nézők a mozikba. Talán így kellene irodalomra oktatni a fiatalabb generációt, mert hogy a tegnapi, zseniális előadást egy ideig akkor sem fogják elfelejteni, ha csak félig értették meg, az is biztos. 

6a0133ec96767e970b019b024a0710970c.jpgtomcor5.jpgNem kevés tizenéves lány foglalt helyet ugyanis a sorokban, akik biztosan nem az angol bárd iránti olthatatlan szeretetük, sokkal inkább Tom Hiddleston félmeztelen jelenetének reményében ültek be a moziba. De mégis ki hibáztatná őket? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy részemről nem játszott nagy szerepet a darab iránti kíváncsiságomban az, hogy éppen az angolok legújabb "importcikke" vitte a főszerepet. És ugyanígy hazudna a közönség 99 százaléka is. Főleg, hogy valóban egy olyan darabról van szó, ami maximum a nagyon keményvonalas, jambusokban társalgó Shakespeare rajongók között számít "alaptudásunk részének". A Coriolanus kicsit kilóg a shakespeare-i kánonból, valószínűleg ezért ilyen mellőzött, zabigyerek szegény, pedig nagyon nem érdemli meg. Kifejezetten nehéz darab, vastagon átitatva politikával, de mégis olyan általános témákkal foglalkozik, mint a szülő-gyerek kapcsolat, a becsület, a hatalom, a felelősség, a bosszú és a szeretet. Ám, mivel nem királydráma, sokkal könnyebb a szereplőivel való azonosulás, így sokkal frusztrálóbb a bukásuk is. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan jelenben, amikor gyakorlatilag folyamatosan lázadások, tüntetések és terrortámadások között, a politikával szembeni általános bizalmatlanságban élünk, mennyire ismerős hangon szólal meg ez a darab. 

coriolanus-tom-hiddleston-donmar.jpg

A Coriolanus ugyan eredetileg az ókori Rómában játszódik, ám a tógákat kivéve tökéletesen átültethető a modern korba is. Így tett Ralph Fiennes, a darabból készült 2011-es filmváltozatánál, ahol teljesen kortárs jelmezekkel és díszletek között vezényelte le a sztorit, lebilincselő végeredménnyel. A Josie Rourke által rendezett színpadi változat látványában nem teszi le a voksát egy kifejezett idő mellett sem, a jelmezekben keveredik a hagyományos és a modern jelleg, míg a színpadkép végtelenül minimalista, kellékként csak a legszükségesebb székek vannak jelen. Ám pont ebben mutatkozik meg a rendező kreativitása: a színészek által felhordott festék, az "égből" aláhulló víz és rózsaszirmok, fények és egyetlen létra használatával mutat be a frontvonaltól kezdve a szenátuson keresztül az ünnepi lakomáig mindent, sikeresen. Csupán öt emberrel színpadra vitt háború biztosan nem tűnt még soha ilyen valósnak, nem érződött még ilyen feszültnek, mint itt. Kevés szereplővel is dolgozik a darab, a főbb karakterek mellett csak egy maroknyian jellenítik meg a sokféle funkcióban jelen lévő tömeget, pedig nyugodtan be lehetett volna zavarni még egy tucat statisztát a színre, mégsem tették, és ez végül előnyére vált. Egyrészt így nem volt mi elvonja a figyelmet a cselekményről, másrészt már-már interaktívvá tette a darabot, hiszen így a monológok nagy része nem csak közönségként, de népként is megszólította a nézőket.

coriolanus_2768141b.jpg"Nép"-nek lenni viszont nem túl hízelgő dolog a Coriolanusban, még ha a festett kép teljesen reális is. A Coriolanus a címszereplő, brilliáns római hadvezér története, aki, miután egymaga bevette az ellenséges Corioles városát, sikerét politikai úton szeretné érvényesíteni. Az ötlet nem a sajátja, a ranglétrán való felfelé kapaszkodás ambíciója karizmatikus és erőskezű anyja, Volumnia fejéből pattan ki, Coriolanus pedig meghajol akarata előtt. Viszont hatalmas különbség van a katonaság és a politika között. Míg az előbbinél a merészség, a szókimondás és az emberek közötti rangsor felállítása az ember előnyére válik, addig a demokráciában a nép nem szereti, ha éreztetik vele, hogy nem egyenrangú a vezetőjével. Coriolanus pedig remek katona, egyenes és kegyetlen, az ő fejében az uralkodói réteg tökéletesen elkülönül a többitől, és ennek nem is rest hangot adni. És hiába minden népszerűség, hiába a hősiesség, elég két, megfelelően köpönyegforgató és behízelgő politikus, hogy a könnyen befolyásolható választópolgárok kiátkozzák azt, akit nemrég még megmentőjükként ünnepeltek. A száműzött Coriolanus esküdt ellenségénél, Aufidiusnál keres menedéket, hogy együtt induljanak a hálátlan rómaiak ellen.

Ha kételkedtünk volna, az első húsz perc után egyértelmű lett, hogy az általában negyvenes-ötevenes éveiben járó színészre osztott főszerep nem csupán a sztárfaktor nézőcsalogató ereje miatt landolt Hiddleston ölében (bár kétségkívül ez is egy szempont lehetett), hanem mert tényleg csodálatosat alakít benne. Már maga az ötlet, hogy a bukástörténetet azzal tegyék még tragikusabbá, hogy egy fiatal, ereje teljében lévő férfira sújt le a sors, is remek, de meg is találták hozzá a megfelelő színészt. 

08858_show_landscape_06.jpgHiddleston ugyanis első pillantásra végtelenül szimpatikus jelenség, mégis valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság és sötétség bújkál benne, ami hatalmas erővel tör ki a nem kevés, mind fizikai, mind szavakkal elkövetett erőszakos jelenetben. Egy alapvetően jó szándékú, de makacs és gőgös karakter, aki folyamatos konfliktusban áll önmagával és a világgal, és ezt a nézőkre is átragasztja. Egyik pillanatban egyetértően hümmögünk a monológja hallatán, a másikban a székbe bújva menekülnénk a parttalan dühe elől. Az első pillanattól tudjuk, mibe fog belebukni, és ugyanígy tudjuk, hogy esélye sincs elkerülni, mert számára a becsület és az önazonosság fontosabb a győzelemnél. Ami igazán tiszteletreméltó dolog, de mire jó, amikor így azok nyernek, akiket nem zavar az alakoskodás, az igazak pedig elbuknak? A Mark Gatiss által életre keltett Menenius, az egyetlen Coriolanushoz hű szenátor tudja azt, amire Volumnia csak későn, Coriolanus pedig soha nem jön rá, hogy az alkalmazkodás nem szégyen, a változás pedig nem gyengeség, de Coriolanus hangja erősebb az övénél. Nem véletlen, hogy a legendás karakterek nem szoktak "ágyban, párnák közt halni meg", Coriolanus pedig minden kétséget kizáróan legendába illő, megosztó és lenyűgöző alak.

A National Theatre Live színházi közvetítésének köszönhetően egy újabb zseniális alakításokkal tűzdelt darab élményével lehettünk gazdagabbak. Aki lemaradt volna róla, az reménykedjen, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel ismétlik még, a teltházat látva szerintem minden esély megvan rá. Időközben pedig nyugodtan keresse meg a Ralph Fiennes-féle filmet, mert Coriolanus története így, megszületése után négyszáz évvel talán aktuálisabb, mint valaha.   

Elhunyt Jancsó Miklós

Elhunyt Jancsó Miklós

Elhunyt Jancsó Miklós, filmrendező. A 93 éves művész halálát második felesége, Mészáros Márta erősítette meg a hvg.hu-nak.

220px-Jancso(atHome).jpgJancsó Miklósnak olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kék Duna Keringő, a Szegénylegények, a Még kér a nép, a 220px-Jancso(atHome).jpgMagyar rapszódia, a Nekem lámpást adott az kezembe az Úr Pesten, illetve az Anyád! A szúnyogok. Az eredetileg jogásznak tanult művész, az egyik leghíresebb magyar rendező, számos filmjével szerepelt külföldi fesztiválok, így a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon és Cannes-ban is versenyeztek alkotásai. Utóbbin öt filmjét mutatták be, a Még kér a népért a legjobb rendező díjával jutalmazták. Montreálban ugyanezt az elismerést a Kék Duna Keringőért kapta. Velencében 1990-ben életműdíjjal jutalmazták.

A váci születésű Jancsó 1944-ben szerezte meg jogi diplomáját, jelentkezett is az ügyvédi kamarába, de végül soha nem dolgozott a szakmában. Úgy döntött, a filmes világ jobban érdekli, beíratkozott Pesten a színművészetire és 1951-ben rendezői diplomát szerzett.

Első nagyjátékfilmjét 1958-ben készítette, A harangok Rómába mentek címmel. Ebben az évben vette feleségül Mészáros Mártát, akivel tíz évig voltak házasok. 1968-ban Jancsó Olaszországba költözött, itt is tíz évet töltött. Filmes rendezői munkái mellett, színpadon is dolgozott.

1988-tól címzetes egyetemi tanárként dolgozott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, oktatott a Harvardon is. Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas, érdemes művész.

Wasabi Kht: mar, mint a Lego-skorpió farka

Wasabi Kht: mar, mint a Lego-skorpió farka

wasabi_kiemelt.jpgTessék, foglaljanak helyet! Engedjék meg, hogy ajánljam éttermünk specialitását! Ez a Wasabi Kht: a neve ellenére nem csíp, sőt, igen kellemes rockzenét tartalmaz, frappáns szöveg-szósszal, köretként bájos hölgyekkel. Ha kérik, az evőpálcika mellé hangvillát is adunk. De tálalja fel a fogást maga a konyhafőnök, Nagy Gábor gitáros.

A wasabi igen intenzív (íz)élményt nyújt az embernek. Valami ilyesmi a célja a zenekarnak is?

- Nos, amellett, hogy remélem, valóban intenzív élményt nyújtunk az embereknek, az igazsághoz hozzátartozik, hogy semmi különösebb gondolatiság nem volt a névválasztás mögött. Egyszerűen csak ez jutott eszünkbe és erősnek éreztük a hangzását.

Mennyit tudtok kamatoztatni a Zanzibaros múltadból? Vannak olyan csapdák és buktatók, amiket sikerült kikerülni a tapasztalatod miatt?

- Ha az ember sikeres, sok ember veszi körül. Aztán ha - önszántadból vagy sem – kikerülsz ebből a pozícióból, egyből kiderül, ki az igazi barát. Vannak persze, akik segítenek, vannak, akik csak gratulálnak a zenekarhoz, és persze az építő jellegű kritikák is jól jönnek. Valójában teljesen nulláról kezdtem valamit, 11 év Zanzibarozás után. Ez a rutin számít igazán, nem csak a kapcsolati tőke létezése vagy hiánya. A többiek nem élték még meg az igazi sikert és az ahhoz vezető utat, és hát természetes, hogy nem mindenben hisznek nekem. Nem is erőltetek rájuk semmit, így hát előforuld, hogy a saját kárunkon tanulunk. Azt viszont érzem, hogy valóban sok vakvágányt elkerülünk. A világ folyamatosan változik, a Zanzibar sikeressé válása óta eltelt tíz év, ami nagyon sok. Nem minden működik úgy, mint akkor, sőt! A többiek pedig fiatalabbak, mint én, nekem is érdemes hallgatnom rájuk.

wasabi_kiemelt.jpg

Tavaly év végén megjelent az első lemezetek, az Aranyat ér! Amit rajta hallunk, nevezhetjük a maga teljes egyszerűségében tiszta rockzenének, amely nagyon hasonló lehet ahhoz, amit a színpadon adtok elő.

- Igen, ha így látod és hallod, akkor sikerült az, amit szerettünk volna elérni. Abszolút az volt ugyanis a cél, hogy olyan legyen az albumon a hangszerelés és a keverés, ahogy élőben szól a zenekar. Ebben nagy segítségünkre volt Schram Dávid hangmérnök.

wasabi2.jpgVan tere az album hangzásának, gyakorlatilag minden stúdiós csilivilit nélkülöztetek. Különösen tetszik, hogy a basszusgitár ilyen karakteres szerepet kapott. Ez mennyire előre eldöntött lépés volt?

- Én voltam a lemez producere, és kezdettől fogva erre törekedtem. A lemezt Dávid masterelte, de előtte én végeztem a keverést, és mivel imádom az ilyen karakteres basszushangot, nem is hagytam a háttérben. Rékának pedig nagyon jól szól a kezében a hangszer, öröm volt ilyen basszussal dolgozni.

Ahogy megyünk sorra a dalokon, olyan, mintha Nelli városi és helyenként városfalakon túli élményekről mesélne. Mint megannyi pillanatkép, nem hagyományos megfogalmazásban.

- Nellinek nagyon érdekes gondolatvilága van, nemcsak a szövegekben, de a hétköznapokban is. Érdekes lány, elsőre kicsit elvarázsolt, fanyar humorral, kritikus életszemlélettel, és ez az, ami hallható a szövegeiben.

A Hangulat Bisztróhoz egy mókás kis klipet is készítettetek. Nem volt nagy meló ennyi Lego-figurát beszerezni és pozícióba állítani?

- Mindössze 1-2 hetes rákészülést igényelt az egész: írtunk forgatókönyvet, megterveztük és elkészítettük a háttereket, és persze beszereztük a figurákat. Három napig tartott a pozícióba állítás a durván háromezer képhez, amiből össze lett vágva a klip. Izgalmas és fárasztó volt, de egyúttal szórakoztató is.

wasabi4.jpgJelent szerinted külön vonzerőt a koncertjeitek látogatása szempontjából, hogy két bájos hölgy is játszik a zenekarban? Például a nők mehetnek azért, hogy kritizáljanak, a férfiak pedig az audio mellett vizuális élményt is kapnak…

- Nelli és Réka mindenképpen feldobja a színpadképet, de az a fontos, hogy mindketten nagyon jó zenészek, lelkes alkotó emberek, akik imádnak zenélni. Szóval remélem - és szerintem ők is -, hogy ez (is) feltűnik a Wasabi Kht. koncertek közönségének… :)

Ha végiggondolod az eddigi történéseket, hogy érzed: még csak az előételt kaptuk meg a Wasabi Kht.-ből?

- Mindenképpen. Az étkezés jelentős része még hátravan reményeim szerint. Klipek, lemezek és rengeteg koncert sok-sok éven keresztül, ez a terv. Mi rajta vagyunk az ügyön...

Hekket enni jön a Rudimental is

Hekket enni jön a Rudimental is

fényeskedés_kiemelt.jpgA decemberben bejelentett világsztárok után egy újabb impozáns csokorral rukkoltak elő a Balaton Sound szervezői. Zamárdi szabadstrandján júliusban a legaktuálisabb fesztiválkedvenc, a Disclosure mellett biztosan színpadra lép a Rudimental, Ricardo Villalobos, Dillon Francis, Baauer és a fesztivál egyik legnépszerűbb visszatérője, Sven Väth is. 

Tízezrek várják már július közepét, amikor Zamárdiban nyolcadszorra is megnyitja kapuit Európa egyik legnépszerűbb vízparti fesztiválja. „Az „early bird” időszakban kibocsátott bérletek majd’ 70%-át néhány hét alatt elkapkodták, így várhatóan néhány napon belül befejeződik a kedvezményes jegyelővételi időszak” – jelentették be a szervezők. Az első körben megismert nevek – többek között David Guetta, Wiz Khalifa és Martin Garrix – mellé újabb tucatnyi világsztár sorakozott fel.

sv_dj.jpgÍgy például a brit elektronikus tánczene világában tavaly slágereivel és Settle című bemutatkozó albumával diszkóforradalmat kirobbantó Disclosure; s a német elektronikus zene egyik legfontosabb alakja, a legendás, iskolateremtő, a mindig megújulni képes művész, akit a techno keresztapjaként regisztrál a világ, azaz Sven Väth (balra).

Jön továbbá a nemzetközi szupersztár, Ricardo Villalobos, akinek monumentális szettjét végignyomni akkora kiváltság, mint egy űrkapszulában együtt koktélozni Salvador Dalíval. Járt már nálunk, de szívesen halljuk újra az Itáliából származó, de már Stockholmban született Alessot, aki a Swedish House Maffiával ápol közeli kapcsolatot, és könnyed, mindig pörgős, monumentális hangzású tánczenéje nem egyszer szólalt már meg teltházas stadionokban is.

rudi_bs.jpgA Balatonnál zenél Nagy-Britannia legaktuálisabb drum'n'bass kollektívája, a műfaj jövőjét meghatározó alakulatok közül eddig elért sikerei alapján magasan kiemelkedő, négytagú londoni formáció, a Rudimental (jobbra) is. Sound vendég idén Harry Bauer Rodrigues, ismertebb nevén Baauer, amerikai DJ és producer, a súlyos, gyomorba öklöző basszusokra épülő trap műfaj képviselője is. Érkezik Dillon Francis, a mindössze huszonhat éves, elvetemült amerikai elektronikus zenész, DJ és producer, egyenesen Los Angeles-ből.

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb és legmodernebb drum'n'bass formációja két sikert sikerre halmozó bécsi elektronikus zenész, Reinhard 'Camo' Rietsch és Markus 'Krooked' Wagner projektje szintén Zamárdiban lesz látható. Az amerikai Krewella formáció két mutatós, forróvérű és dalos kedvű partycica, valamint egy trendérzékeny producer édeshármasa. Aktuális, keresett, 100%-os fordulatszámon pörgő EDM-sztárok, akik a bolygó legeldugottabb pontján is képesek összehozni több tízezer embert.

A Pretty Lights (lent) az elektronikus és az élőzene impozáns együttállásáról szól. Totális zenei élményt nyújt, valódi csemege, ínyencség, kuriózum, a válogatós e-zene fogyasztók testi és lelki egyensúlyának fenntartását minden körülmények között elősegítő szuperanyag. Maya Jane Coles egy egyedi stílusú és látásmódú, sokoldalúságáról ismert elektronikus zenész, producer és DJ, elsősorban sötét atmoszférájú, finoman borzongató, sejtelmes, mégis bensőséges deep house zenéiről ismert. Artyom Stolyarov néven született és Arty néven vált híressé az orosz DJ és producer, a trance nagy reménysége, a műfaj új csillaga, aki szintén a Balaton-parton lesz az idén nyáron.

fényeskedés.jpg

Mickey egér esete Mary Poppinsszal

Mickey egér esete Mary Poppinsszal

Mary Poppins, az esernyőjével repdeső, varázslatos nevelőnő története valószínűleg mindannyiunk számára ismerős, mégpedig a Julie Andrews-féle filmváltozatból. De azzal talán már korántsem vagyunk ennyire tisztában, hogy a daloskedvű dada eredetileg egy angol írónő, bizonyos P. L. Travers könyvsorozatának lapjain kelt életre. A Banks úr megmentése (12) a keményszívű írónő és a könyv jogaira vágyó, csupamosoly Walt Disney "csatáinak" története, két nagyszerű színész jutalomjátékával elmesélve.

WEK_SavingMrBanks_1213.jpg

colin-farrell-saving-mr-banks-ginty.jpgP. L. Travers (Emma Thompson) mindent megtestesít, amit az amerikaiak rosszként feltételezhetnek az angolokban: makacs, keményfejű, hideg és távolságtartó, az irodalmi angol nyelv használata a vesszőparipája, és egy világ omlik össze benne, ha valaki a keresztnevén szólítja. Walt Disney (Tom Hanks) ugyanígy, maga a két lábon járó amerikai álom: csupaszív, ölelésre tárt karral és széles mosollyal fogadja még a vadidegeneket is, nem tűrheti a magázódást és túláradóan vidám, színes rajzfilmvilágában minden út pénzzel és édességgel van kikövezve. Előre sejthető, hogy e két világ találkozásakor kő kövön nem marad, és lehet, hogy nem is kéne erőltetni a dolgot. Legalábbis az írónő így van ezzel, ám húsz év unszolás után mégis kötélnek áll, és belemegy, hogy tárgyalásba kezdjen Disney-vel főműve, a Mary Poppins megfilmesítését illetően. Ám Disney-t sem kell félteni, mire Travers Los Angelesbe ér már egy majdnem kész filmtervvel és stábbal várja, hátha a csillogás majd lenyűgözi. De arra egyik, Hollywoodon edződött filmes sem tudott felkészülni, mire nem hajlandó egy szókimondó, megkeseredett nő, ha az alkotásának védelméről - és az animációs filmekkel szemben érzett ellenszenvének kimutatásáról - van szó.   

John Lee Hancock filmjének legnagyobb szerencséje, hogy a két főszerepre ilyen kaliberű színészeket sikerült megnyernie. Mert hiába érdekes a történet és mesteri a kivitelezés, ha nem Thompson és Hanks brillírozna a vásznon, akkor semmi sem mentené meg a filmet a totális érdektelenségbe fulladástól, vagy a tévéképernyőre kívánkozástól. Nélkülük maximum a hozzám hasonló elvetemült filmrajongók ülnének be rá az 1960-as évekbeli Disney-birodalomba való bepillantás, és a filmvásznon látott filmkészítési folyamat lenyűgöző volta miatt. De a rendező - és a casting vezető - tudhatnak valamit, mert a két nagyágyú mellett a két legfontosabb mellékszerepet is olyan nevek viszik el, mint Colin Farrell és Paul Giamatti, mindkettő zseniálisan, és még a Mary Poppins ihletőjeként, csupán néhány jelenet erejéig felbukkanó Rachel Griffiths is tökéletes választás. Innen pedig szinte már nyert ügye van a rendezőnek - hiszen, mint az magából a filmből is kiderül, a szereposztás nagyon fontos dolog. És mint ilyen, P. L. Traversnek határozott véleménye volt erről is.

saving-mr-banks.jpg

A Banks úr megmentése egyértelműen az írónő karakterdrámája, egy olyan nőé, aki imádott apja iránti felkavaró és ellentétes érzései miatt olyannyira magába zárkózott, hogy egy felvett néven, új országban megírt teljes könyvsorozat és az azzal járó hatalmas siker sem olvasztotta fel a szívét. Emma Thompson alapvetően zseniális, így a tőle elvárt érzékenységgel és intelligenciával hozza ezt az izgalmasan kiállhatatlan, saját páncéljában szenvedő, ám a messzemenőkig tiszteletet parancsoló és okos karaktert, öröm nézni minden pillanatát. És szinte ugyanezt lehet elmondani Tom Hanksről is, aki egy olyan Walt Disney-t teremt, hogy kifejezetten sajnálni kezdi az ember, hogy nem találkozhatott vele élőben. Colin Farrellről szinte süt, hogy a saját, pár évvel ezelőtt a médiában is remekül dokumentált kanosszáját éli újra, mesteri módon jelenítve meg az alkoholizmus pokla és az apai szeretet közti csapongást. Paul Giamatti pedig kevéske jelenlétével és szerény játékával az egymásnak feszülő akaratok, és a flashbackek tragikus érzelmei között mutatja meg az átlagembert, akit minden rossz ellenére hajt a remény. Közöttük pedig készül egy film, kreatív elmék és meggyőzési stratégiák ütköznek meg, mi pedig végigkövethetjük ezt a végtelenül érdekes és humoros történetet.

23d6d728fe3d75bb674a84f5a0df1617e5f4cb9d.jpg

Nem több és nem is kevesebb ennél a Banks úr megmentése, de ez éppen elég. A filmtörténelem ismeretében afelől csekély kétségünk lehet, hogy végül elkészül-e a film, ám, mint a legtöbb esetben, itt sem a cél, hanem az út a fontos. Ezen az úton pedig sok kedves és még több fájó állomás van, ám mindet érdemes végignézni - Disney és Travers utolsó, nagy beszélgetését pedig kifejezetten vétek lenne kihagyni. Akár a filmek, akár a Disney-birodalom, a brillírozó színészek vagy Mary Poppins iránti szeretetből, de kifejezetten érdemes jegyet váltani a filmre, igazi lélekmelengető alkotás ebben a - végre - beköszöntött téli időben.

(És a kép elsötétülése után ne rohanjunk mindjárt a kijárat felé, tartogat még egy érdekességet számunkra a Disney-archívum!)   

Magyar vendége lesz a fővárosban koncertező legendás zenekarnak

Magyar vendége lesz a fővárosban koncertező legendás zenekarnak

iván és a legények.jpgA napokban negyedik születésnapját ünneplő Ivan and the Parazol tagjai fantasztikus felkérést kaptak: a Deep Purple managementje kiválasztotta őket a budapesti koncert előzenekarának!

A fiúk természetesen nagyon boldogok ettől a lehetőségtől, hiszen személyes kötődésük is van a világhírű csapathoz.

iván és a legények.jpgAmikor hetedikes diákként megkaptam a "Made In Japan" lemezüket, elsőre tudtam, hogy itt valami brutális dolog történik, valami leírhatatlanul szép.” – meséli Vitáris Iván énekes. -  „Ezután három évig csak Deep Purple-t hallgattam. Most meg előttük játszhatunk! Üzenem a hetedikes énemnek, hogy "én megmondtam!".

Én még most sem hiszem el. Azoknak a színpadán állni, akik megszerettették velünk a zenét, a zenélést és a rockot. Hihetetlen érzés. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen élményben lehet részünk. Csodálatos.” – folytatja Simon Bálint dobos, majd hozzáteszi: „A legelső dobtanáromnál a második év tananyaga a Deep Purple "In Rock" lemez hangról hangra való leütése volt, így most az előtt a dobos előtt léphetek fel, akinek képzeltem magam 15 évesen. Lenyűgöző és egyben rendkívül romantikus érzés.

A csapat február elején Londonban ad pár állomásos koncertsorozatot, de a tervezettnél hamarabb hazajönnek, hogy bizonyíthassanak bálványaik hazai közönsége előtt.

A Deep Purple – és előzenekara, az Ivan and the Parazol - 2014. február 17-én lép fel a Budapest Sportarénában.

DeepPurple_band_7 photocredit Jim Rakete.jpg

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása