Egyszer megfogadtam, többet nem adom kölcsön a Mielőtt felkel a nap/Mielőtt lemegy a nap DVD-imet. Akkor már két pár tűnt el örökre a süllyesztőben, legyen vele boldog mindenki, aki letagadta még a létezését is.

Pedig Jesse és Céline, az amerikai fiú és a francia lány, akik 1994 nyarán a Budapest-Bécs vonaton találkoznak, hogy aztán egy világmegváltó gondolatokkal tarkított, végeláthatatlan beszélgetés után egymásba szeressenek, nem a filmművészet legcsillogóbb ékkövének főszereplői. Mégis ott élnek sokunkban, lassan húsz éve – nagyon vártuk már a harmadik rész, a Mielőtt éjfélt üt az óra bemutatóját is. Persze ez a várakozás nyilván nem mérhető az első kilenc évhez, amikor képesek voltunk hosszasan elmélkedni arról, vajon találkoztak-e, ahogy megbeszélték, fél évvel később a bécsi pályaudvar egyik vágányánál.

A Mielőtt... sorozat sikerének egyik titka ez, ne vitassuk el azonban az érdemet három embertől: Richard Linklater rendezőtől, a zizegő lázadóból lassan gyakorló neurotikussá váló Céline-t alakító Julie Delpytől és Ethan Hawke-tól, aki a filmben a fantáziájában élő romantikus világ valóra váltásával reménytelenül próbálkozó Jesse. Hármuk édes gyermeke a sorozat, ők azok, akik a csapongónak tűnő párbeszédet végtelen tudatossággal építették fel. A két ember 23 évesen, 32 évesen és 41 évesen is ugyanazokat a kérdéseket teszi föl egymásnak: mi bánt?, mi zavar a másikban?, mit akarsz az élettől?, mit tanulhatunk a szüleinktől? jól érzed magad a bőrödben? És nagyjából ugyanarra jutnak mindhárom korban és három teljesen eltérő élethelyzetben – úgy egymással ismerkedő fiatalként, ahogy hosszú évek óta együtt élő párként.

És a helyzet most se sokkal jobb, mint az előző részekben. Céline-nek még mindig nem sikerült megváltani a világot, amit arra fog, hogy két gyerek és egy harmadik, Jesse elvonja az energiáját. Jesse-nek pedig kilenc év alatt sem sikerült megoldania azt a problémát, hogy egyszerre legyen összes szerettével: első házasságából született fiával és élete szerelmével. És nekünk pont akkor kell újra találkozni velük, amikor ez a két belső konfliktus egymásra talál, és ékesszóló vitákban csúcsosodik ki – ezúttal egy görögországi nyaraláson.

Így talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: amíg az első két rész olyan volt, mint amikor az egyre erősödő mágnes ránt össze két embert, ez a mágnes most pörög, egyszer összehúzza őket, egyszer ellöki őket egymástól. A Mielőtt éjfélt üt az óra nem is könnyű film, ám ez ne tántorítson el senkit tőle. Sem azokat, akik látták a trilógia első két részét, sem azokat, akik nem. Bár utóbbiaknak érdemes azért megismerni legalább az ifjú Céline-t és Jesse-t, ha másért nem, hát azért, hogy lássák, milyenek voltak azok az idők, amikor a bemutatkozás után még nem a Facebook-bejelölés volt az első reakció.

Nem, nem adom kölcsön a DVD-t.