Egyre többet hallani arról, hogy korunkban hiányoznak a beavatási szertartások. Nem törzsi beavatásra kell gondolni, persze, de a mai kor embere gyakran nehezen találja meg a helyét azokban a szerepekben, amelyeket az élet, a társadalom juttat neki, s talán leginkább a férfiak vannak kitéve ennek a bizonytalanságnak. Singer Magdolna új regénye, Az elárult férfiak klubja, a férfiak küzdelmeit, magányát, nehézségeit járja körül.

A mű főhőse, János, aki váratlan magányával és kezelhetetlen érzelmeivel próbál megküzdeni, amikor felesége elhagyja. A kezdeti öröm után hamar magába roskad, tanári feladatait sem tudja jól ellátni, lakása pillanatok alatt szemétdombbá változik, így estéit, jobb híján egy közeli kocsmában tölti. A történet végigvezet bennünket János emlékein, bepillantást enged a főhős gyermekkorába, feleségével való megismerkedésükbe, kapcsolatuk fontosabb állomásaiba és tönkremenetelébe, majd bemutatja, miként próbál futó kalandok és életszerűtlen társkereső randik segítségével úrrá lenni a magányon, miközben fokozatosan csúszik ki a talaj a lába alól.

Kétségtelen érdeme a műnek, hogy aktuális, gyakran kimondatlan problémákat vet föl – érezhető,  hogy a szerző saját praxisából vett tapasztalatokkal dolgozik. Ilyen a már korábban említett beavatás hiánya, a kultúra, amely nem engedi meg a férfiaknak, hogy kifejezzék az érzelmeiket vagy gyengék legyenek, a számtalan elvárás, amely rájuk nehezedik munkában és magánéletben egyaránt. Beszél az anyák szerepéről, a barátok hiányáról,  és a büszkeség álságos természetéről.

Irodalmi szempontból viszont ne várjunk túl sokat a műtől. Súlyos dramaturgiai hibákkal van tele, a párbeszédek többnyire erőltetettek és didaktikusak, a karakterek – néhány kivételtől eltekintve – egyoldalúak, kidolgozatlanok. Olyan, mintha a szerző próbált volna egyensúlyozni a valóságból vett példák és a fikció között, ám míg előbbiek élettel teli jeleneteket és fontos tartalmakat eredményeztek, addig utóbbiak megmaradtak papírízű, sablonos, vagy éppen teljességgel eltúlzott és ezért életszerűtlen jeleneteknek. A pontos lélekrajzokat hiteltelen és reflektálatlan események váltják, így aztán darabjaira hullik szét a történet, alig-alig áll meg a lábán a szerkezet.  S habár érthető, hogy a szerző miért választotta a regényformát a tanulmány helyett, lett volna még mit csiszolni a művön, annak kétségtelen érdemei ellenére is.

A kötet a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.