Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Nincs dauer, de Morten Harket még mindig rabul ejt

Nincs dauer, de Morten Harket még mindig rabul ejt

Blahó Dávid írása itt: - 2015-09-18 11:52

Új albummal jelentkezett az a-ha, és bár a norvégok friss kiadványán nincs újabb Take on Me, de még csak Summer Moved On sem, attól még mindig tudnak bájosan kellemes, ám mégsem nyúlósan ragadós dalokat írni, és frontemberük is van annyira megnyerő, mint három évtizeddel ezelőtt, amikor a rajzolt önmagát üldözték franciakulccsal az autóversenyzők.a-ha_tagok.jpg

a-ha_albumborito.jpgFurmányosan ki van fundálva az a-ha marketing gépezete, hiszen az 1994-es leállás után négy évvel jött a reunion, majd 2010-ben másodszor is bedobták a törcsit, hogy idén jöhessen az ismételt feltámadás. És hát ilyenkor persze nem maradhatnak el a jól kaszáló kereskedelmi körök, úgymint a búcsúlemez-búcsúturné, újjáalakuló lemez-újjáalakuló turné duett. Kis túlzással élve, sok zenekarnál nem kell feloszlás ahhoz, hogy hat év elteljen két album között, és ez hangyányit megmosolyogtatóvá teszi az északiak legújabb megmozdulását, de hát ettől hízik a bankszámla, és ettől még bírjuk őket – és az új anyagukat is.

A Cast in Steel egy jottányit sem merészkedik ismeretlen területre, ugyanazokat a jól bevált a-ha formulákat hozza, mint ’85 óta körülbelül mindegyik albumuk. A legutóbbi, 2009-es Foot of the Mountain még az ő repertoárjukból is kiugrott, és ha az idei mű nem is lett ennyire erős, büszkén vállalható és bátran hallgatható. A munkálatokba még a macedón rádió szimfonikus zenekarát is bevonták, vagyis nem sajnálták az időt és a norvég koronát a produkcióra, a keverőpult mögé pedig Erik Ljunggrent ültették oda, de ettől még senki se számítson indusztriális vadulásokra: a Cast In Steel minden négyzetcentimétere mérnöki pontossággal polírozott és rádióra igazított. Így aztán a norvég háziasszonyoknak nem kell félniük attól, hogy egy-egy élesebb hangnál megvágják a kezüket a tonhal filézése közben.

Vannak kifejezetten emlékezetes tételek (ilyen a címadó, az első klipes Under the Makeup, a várhatóan második videós Forest Fire és a true szintipop Mythomania), és ahogy az náluk lenni szokott, becsúszott egy-két súlyos mellényúlás is (Door Ajar, Goodbye Thompson), de ezt simán elnézzük nekik. Mégpedig azért, mert nem tudom, mitől, de az a-ha képes úgy slágeres és teljességgel ártalmatlan zenét írni, hogy a végeredmény mégsem lesz csöpögős vagy bugyuta. És Morten Harket még mindig Morten Harket, bár az igazán magas hangjait már nem használja, orgánuma így is ezer közül felismerhető; a jó skandináv levegő meg gondoskodott arról, hogy azok a lányok, akik egykor a posztere előtt sóhajtoztak mélyeket a dauerjuk alól, most érett nőként az 56 éves (!) Harket után hullassák a könnyeiket és a porszívó csövét.

a-ha_tagok_szines.jpg

Aki pedig ott volt a 2010-es budapesti koncertjükön, az láthatta, hogy legyenek bármekkora sztárok, teljesen szerény és visszafogott emberek, akik a buli másnapján nem szégyelltek a Keletiből vonattal elhagyni kis hazánkat. Ez a hozzáállás nagyon megnyerő bennük, és csak még közelebb hozza a Cast in Steel lemezt. Habár semmilyen különösebb kísérő erényre nincsen szüksége, mivel önmagában is szerethető alkotás.

Jó, hogy újra itt vannak, uraim!

Fedezzük fel együtt Kárpátalját

Fedezzük fel együtt Kárpátalját

Fucskár Ágnesnek és Fucskár József Attilának hála ismét csodálatos albumot vehetünk kezünkbe, mely egy varázslatosan szép tájat mutat be az olvasóknak. Kárpátalja meseszép világában barangolhatunk, és ehhez még hullazsák sem kell.

karpatalja_slider.jpgkarpatalja.JPGAz ukrajnai konfliktus miatt kétszer is meggondolja az ember, ha Kárpátaljára akar menni a családdal kirándulni, mert bizony van annak pikantériája, mikor az útra készülve nem csak a pótkerék, az emelő, az elsősegély dobozt ellenőrizzük le a kocsiban, hanem bizony hullazsákot is teszünk a csomagtartóba. Békeidőben is furcsa érzés az ilyen, hát még most. Mindennek ellenére Kárpátalját látni kell. Ehhez nyújt most segítséget, sőt akár győzheti meg a vonakodókat egy túráról, a Kárpátalja Hegyek, erdők, vizek - egy csodálatos és sokszínű táj felfedezése című album, amely az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg.

"Munkács, Ungvár, Huszt, Beregszász, Nagyszőlős mind meghatározó szereppel bírtak a magyar történelem során. Ugyanakkor Kárpátalja többi részén a gyönyörű ruszin fatemplomokat és a hagyományos boronaházakat csodálhatjuk meg. Kárpátalja területének négyötöde hegyvidék, az Északkeleti-Kárpátoknak az Ung völgyétől a Csornahoráig terjedő része tartozik ide."

Kárpátalja egy teljesen más világ. Az albumot lapozgatva és nézve a magyar történelem meghatározó városairól készült fotókat, gyönyörködve a csodás hegyvidéki tájban, elképedve az építészet szépségein teljesen elvarázsolódik az ember. A késő őszi kép a Vereckei-hágóról megbabonázza az olvasót, és elkezd bizseregni a talpa, hogy saját szemével lássa ezt a tájat. Szívem szerint máris útra kelnék, hogy bebarangoljam a Szarvas-patak völgyét a Róna-Havasokban, megszállva valamelyik kis faluban, reggel madárcsicsergésre ébredve, felhúzni a bakancsot és csak járni-járni a vidéket. Elmenni Uzsokba, Csontosra, Sóslakra, megnézni az elképesztő fatemplomokat, melyeket a mai napig használnak az ott élők.

A Latorca völgyében, egy festői szépségű ötvenhektáros park közepén található Kárpátalja legnagyobb és legszebb építészeti együttese, a Schönborn-kastély. Itt a történelem, az építészet és a természet szerelmesei mind megtalálhatják maguknak, amire vágynak. A Csetfalvi templom a beregi népi építészet gyöngyszeme, kazettás mennyezetével. Husztba május elején, közepén érdemes ellátogatni, amikor a Nárciszok völgyében elképesztő virágtenger borul a lábunk elé. Ősszel a Talabor folyó völgyében káprázatos színekben pompáznak a fák, miközben a köves mederben csordogál a folyó. Szeklence ezzel szemben télen nyújt lenyűgöző látványt, amikor az ártéri lapályon álló ősi fatemplomot belepi a hó.

A képek alapján hosszan lehetne még sorolni, mikor hova és miért érdemes Kárpátaljára látogatni. Ez az album tökéletes ajándék lehet a vidék kedvelőinek, de készüljünk fel rá, hogy a megvásárlása után, hamarost már az utazást fogjuk tervezni.

Újra BalkanBeats az Akváriumban!

Újra BalkanBeats az Akváriumban!

Szeptember 26-án ismét felcsendülnek a fülbemászó balkáni ritmusok, a BalkanBeats néhány év kihagyás után újra indul régi- új rezidens helyén, az Akvárium Klubban!balkanbeats_soko_kiemelt.jpg

Az este fénypontja, az egyetlen kanadai balkan-klezmer-gypsy-party-punk zenekar, a Lemon Bucket Orkestra és a BalkanBeats alapítója, a szerb születésű, berlini Dj Robert Soko. A bemelegítésről a Romano Drom zenekar gondoskodik, majd az elektronikus színtérről ismert Dj Palotai különleges balkán szettjére táncolhat a publikum. Nézzük egyesével az este főszereplőit!

Dj Robert Soko (BalkanBeats)

balkanbeats_soko.jpgRobert Soko 1993-ban kezdett bulikat szervezni Berlinben, BalkanBeats elnevezéssel. A rendezvényeken kívül azonos címmel zenei válogatás CD-ket adott ki, melyek a mai napig minden balkán zenei rendezvény alapdarabjai. A rendezvény azóta is egyre sikeresebb, 2009-re egyéni stílusát már Európa-, sőt világszerte ismerték. Rendszeres BalkanBeats sorozatok házigazdája lett Londonban, Budapesten és Párizsban, majd Mexico Cityben és Tokióban is elindultak a rendszeres BalkanBeats bulik, Soko pedig azóta is Dj-ként turnézik a világban. Mostanra a BalkanBeats zenei műfajjá nőtte ki magát, Soko sikerének valódi kulcsa pedig abban rejlik, hogy Dj-ként bármilyen zenei ízlésű tömeget megtáncoltat, tökéletesen képes a közönségre hangolódni.

Lemon Bucket Orkestra (CAN)

A 2010-ben Torontó utcáin alakult négyfős zenekar hamar háromszorosára nőtt, mára már 15-en zenélnek a színpadon. A világkörül turnézó banda, akiket számos díjra jelöltek már, a Moorka című új lemezének anyagát hozza el a magyar közönségnek szeptember végén. Az albumon a legutóbbi európai turnéjukon, Macedóniában, Ukrajnában és Romániában tanult új dalokat jelentették meg és ízesítették némi LBO fűszerezéssel.

Romano Drom

Az elsöprő sikerű, hagyományos oláh cigány népzenét katalán rumbával, arab ritmusokkal és néha pop harmóniákkal keverő Romano Drom korábban a budapesti BalkanBeats bulik házigazda zenekara volt, ezért nem is volt kérdéses, hogy az újrainduláskor ők is színpadra lépnek. Az 1999-es alapításuk óta többször is körbejárták és turnézták már a világot, és energikus dalaikkal mindenkit táncolásra késztettek.

Dj Palotai

A Magyar undregound elektronikus zene “keresztapja” a drum and bass és a breakbeat egyik magyarországi meghonosítója. A BalkanBeatsre egy tőle nem megszokott, balkáni szettel készül, amit csak különleges alkalmakra tartogat.

További információ:BalkanBeats Facebook

„Egyszer ki kellene adnunk egy koncertlemezt” – Brains interjú

„Egyszer ki kellene adnunk egy koncertlemezt” – Brains interjú

Vitathatatlanul hazánk egyik legjobb koncertbandája a Brains. Mind hangzás, mind látvány, mind hangulat tekintetében alaposan feladja a leckét a pályatársaknak az elektronikus zenében utazó csapat. De nemcsak élőben hasítanak, hanem lemezen is: a 2013-s Full Range folytatása idén tavasszal érkezett meg Stand Firm címmel, és többek között ennek kapcsán is tettük fel a kérdéseinket Endrei Dávid basszusgitárosnak.brains_basszer_kiemelt.jpg

brains_basszer_03.JPGA Full Range minden szempontból méregerős album volt, amit a közönség is nagyon levett. Egy ilyen sikeres előd nem nyomta a vállatokat a Stand Firm dalainak megírásakor?

- Mi is nagyon elégedettek vagyunk a Full Range lemezzel. Ott több mindennel kísérleteztünk, elkalandoztunk más stílusok felé is, viszont a Stand Firmnél visszakanyarodtunk a drum’n’bass-hez, és hangzásában egy picit talán könnyedebb, hogy úgy mondjam, nyáriasabb lett, mint az előző anyag. Úgy tűnik, és a koncertek is ezt bizonyítják, hogy működnek a Stand Firm dalai. Nagyon nehéz belőni egy mércét, és aztán megpróbálni becélozni magunkat fölé. Elsősorban az a döntő, hogy nekünk mi tetszik.

Ti is úgy látjátok, hogy több hallgatás kell a Stand Firmhöz, hogy igazán megmutassa minden oldalát?

- Abszolút. Számomra az rendkívül érdekes, hogy nagyon bírom a lemezes verziókat, de a szívemhez az áll igazán közel, ahogy a színpadon megszólalnak a nóták. A Brains egyébként is egy igazi koncertzenekar, ott jön át maximálisan a lényeg, és a dalok hangszerelése is más. Egyszer ki is kellene adnunk egy koncertlemezt… (mosolyog)

Egy interjúban Columbo arról mesélt nekem, hogy szerinte a Brains azért is vonzó olyan sok embernek, mert nincsenek nagy megfejtések, csak zene és buli bele az arcba. Ezzel együtt mintha a Stand Firmnél komolyodott volna a mondanivaló.

- Igen, Columbo ezúttal valóban törekedett arra, hogy szóljanak valamiről a dalok, próbált egy kicsit mélyebb dolgokba is belemenni, meg hát időközben mi is érettebbek lettünk, és ez is megjelenik a lemezen. Egymás között is sokat beszélgettünk erről, mert régebben tudatos koncepció volt, hogy ne akarjuk megváltani a világot, hiszen a drum’n’bass egyébként is egy partyzene. A jövőben szerintem folytatódni is fog ez a komolyabb vonal.

Sőt, ezúttal néhány picit kevésbé felhőtlen hangulatú tétel is született a Born to Win vagy a Take You High képében.

- Így érzem én is, de ez belefér a d’n’b világába: elég csak Stamina MC Barcelona című számára gondolni, vagy akár DJ Fresh egyes dolgaira. Ők mind ezt a vonalat hozzák, amit én személy szerint imádok. Most szerettük volna ezen a téren is kipróbálni magunkat. A drum’n’bass az utóbbi időben egyébként is nagyon sokat változott, bejöttek a nagyon „puha” szintik is a kemény, old school dolgok mellé, tehát maga a stílus is keresi a megújulás lehetőségeit.

brains_basszer_01.JPG

Mindig is szívesen dolgoztatok vendégekkel, és Sian Evans után most egy másik nagyágyút, MC Dynamite-ot sikerült megnyernetek egy dal erejéig, aki ráadásul a legutóbbi Budapest Parkos bulin is fellépett veletek.

- Általában minden lemez előtt készítünk egy listát, hogy kik lehetnek azok a közreműködők, akikkel szívesen kooperálnánk. Most több mindenki szóba került, és Dynamite esetében tudni kell, hogy MC Zeek, aki a koncertjeink állandó szereplője, nagyon jó barátságot ápol vele. Így aztán, mikor felmerült a neve, Zeek rögtön írt neki egy levelet, hogy lenne-e kedve beszállni a Born to Winbe, és szinte azonnal jött a válasz, hogy „nagyon szívesen” (mosolyog).

Különleges nóta a Passion is, amelyben szinte látni MC Zeeket egy rugózó, lassan guruló amcsi verdában, a meglehetősen fülledt szövege meg önmagáért beszél…

- Hát igen… (mosolyog) Ezért is gondolom azt, hogy mindig is nagyon vegyes volt a Brains zenéje. Zeekkel sok olyan számot írtunk, amik szinte már-már metalos alapra épülnek, ezúttal viszont nagyon szeretett volna egy rap/hip-hop ihletésű dalt. Sikerült is jól elkapni a feelinget, és a nóta külön erősségének tartom, ahogy a rapből átvált a refrénnél drum’n’bass-be. Ennek a számnak a keletkezését amúgy nagyon sok vita övezte a zenekaron belül, aminek a vége az lett, hogy senkinek sem lett igaza (mosolyog). Maradt úgy a dal, ahogy a lemezen is hallható, és ez egyáltalán nem baj, mert a koncerteken nagyot üt. Ezt szeretjük a Brains-ben, hogy egy kicsit ilyen is, meg olyan is: sok minden belefér. Én abban is szívesen benne lennék, hogy egyszer csináljunk egy végig zúzós minialbumot. Fel is vetem mindjárt a többieknek… (nevet)

brains_basszer_04.JPG

Míg a Full Range-en felütötték a fejüket itt-ott dubstepes megoldások, a Stand Firmön ennek már nem nagyon találni nyomát. Végérvényesen kimúlt a műfaj?

- Megmondom őszintén, én nagyon szeretek dubstepet játszani, de azt vettem észre, hogy jobb csinálni, mint hallgatni. De zenekarilag nem azért álltunk le vele, mert kifutóban lenne, hiszen a mai napig működik, hanem egyszerűen csak nem éreztük most annyira a magunkénak. Ettől függetlenül lehet, hogy a jövőben még megjelenik a zenénkben.

Végezetül: mennyire valós eseményeket dolgoz fel a Budapest Tours klipje? Valószínűnek tartom, hogy nem végig ásványvízzel feleseztetek…

- Kellett egy kicsi kontroll, de azért fogyasztottunk szépen (nevet). Igyekeztünk nem szanaszét esni… bár utána elég alaposan megünnepeltük, hogy vége lett a forgatásnak, szóval hajnalra körülbelül olyan állapotba kerültünk, ami a klipben is látható (mosolyog).

brains_basszer_05.JPG

A Brains szeptember 17-én a Budapest Parkban tartja a nyárzáró koncertjét.

Fotók: Demjén Zoltán

Bette Davis után Hernádi az új Margó

Bette Davis után Hernádi az új Margó

A nyári fesztiválszezon után szeptembertől a Belvárosi Színházba költözött az Orlai Produkció Mindent Éváról című darabja, és ez alkalomból mi is kíváncsiak voltunk, vajon mit kezd Pelsőczky Réka a több mint fél évszázados film történetével a hazai színpadon.

orlai_cimlap.jpg

Az eredeti darabot ugyanis 1950-ben mutatták be Joseph L. Mankiewicz rendezésében, és az év legnagyobb filmes dobásának számított, amely a következő évi Oscar-versenyen 14 jelölést kapott (ezt azóta csak a Titanic tudta túlszárnyalni), amiből hatot díjra váltott.

orlai1.jpg

A mostani színházi feldolgozás nagyban épít a film történetmesélésére egy jelentős kivétellel: míg a filmben már a nyitó jelenetből sejthetjük a címszereplő céljait, addig Pelsőczy Réka egy abszurd broadway slágerrel alapozza meg a bajlós-furcsa hangulatot, amit Bercsényi Péter női ruhában prezentál. Ügyes húzás ez, amellyel pár perc alatt érezzük, hogy valami kifordított, groteszk történet vár ránk.

A kezdeti hangulatot erős kontraszttal, és szándékos erőltetettséggel folytatja a színházi díjátadó jelenete, ahol nem csak megismerkedünk a résztvevőkkel, hanem világossá is válik, hogy ezúttal a színházat a kulisszák mögül láthatjuk. Őszinteségnek nyoma sincs, élet és halál felett legnagyobb úr nem más, mint a színikritikus (Mészáros Máté), aki mellett a többi jól ismert sztereotip karakter is felsejlik, mint a város legismertebb drámaszerzője (Márton András), kedves neje, akiről az ég-egy-adta világon semmit nem kell tudnunk, csak, hogy írófeleség (Egri Márta), valamint az énekes nyitányt bemutató öltöztető „nő”, aki mint ismertes, a „társulat legérzékenyebb tagja”. És persze nem hiányozhat a színről a színészi sztárpáros: a primadonna, ünnepelt színésznő, aki mániákusan retteg az öregedéstől, mégis egyre fiatalabb karaktereket kell eljátszania (Hernádi Judit), és szeretője, a rendező (Szikszai Rémusz).

orlai2.jpg

Ebbe a miliőbe toppan be váratlanul egy szende kis csetlő-botló rajongó, Éva, akinek egyetlen feltűnő vonása egy furcsa kalap, és az, hogy minden áldott este a színház előtt várja a színésznőt, Margót, hogy a megtekintett előadás után egyetlen pillantást vethessen rá. A lány első pillanatban elnyeri a primadonna szimpátiáját, aki maga mellé veszi asszisztensnek, és így szép lassan kinyílnak előtte olyan ajtók, amelyekről egy színházi kívülálló csak álmodhat, és egyre világosabbá válik, hogy mit akar kezdeni ezekkel a lehetőségekkel…

Aki látta a filmet, annak nem kell elmesélnünk a folytatást, aki pedig nem, attól nem vesszük el ezt a kis meglepetést. Ám annyit elmondhatunk, hogy nem a történetért érdemes megnézni a darabot, hanem a szórakoztató, vitriolos párbeszédekért, amelyek a poénok mellett keserű mélységet is adnak a komédiának, hiszen a színházi világon túl a szerelemről, kötődésről, barátságról és karrierről is elgondolkodunk. Mindezt Kálmán Eszternek köszönhetően zseniális díszletben, a színházat a kulisszákból, önmagunkat pedig tükörből látva.

(Fotók: Orlai Produkció)

 

 

Szeptemberi apapara, avagy a kisgyerekes hétköznapok dzsungele

Szeptemberi apapara, avagy a kisgyerekes hétköznapok dzsungele

Az új tanév kezdetével többnyire azok is valamilyen új lendületet keresnek, akik már kinőttek az iskolából, gyermekeik pedig még nem nőttek bele. Valamiért így működünk. Elmúlik a nyár, s az ősz beálltával mintha egy sajátos január elseje jönne el, átalakítunk, rendezkedünk, újrarendszerezünk, esetleg még fogadkozunk is. A kisgyerekes újrakezdőknek ajánlunk ezúttal két igen hasznos olvasmányt az Európa Könyvkiadótól, akár párban olvasva is.

slider_13.jpgapapara.jpgSzél Dávid: Apapara

Szél Dávid család- és párkapcsolati problémákkal foglalkozó szakpszichológus és iskolapszichológus két éve írja blogját. Az Apapara című kötetében könnyedén, szellemesen, ám egyúttal igen hasznos megközelítésben tárja elénk a kisgyerekes mindennapok valóságát - apai szemüvegen keresztül. A mű, amellett, hogy igen szórakoztató, egyrészt hasznos impulzusokat ad a pszichológus szerző saját tapasztalataiból kiindulva, másrészt segít abban, hogy nevetni tudjunk magunkon, megérezzünk valamit az egyetemes szülői közösségből, közös bénázásainkból, s nem utolsó sorban tág perspektívába helyezi a nevelés kérdéskörét. Egy apa, aki komolyan veszi az apaságot, s éppen ezzel a komolyan vevéssel képes elengedni dolgokat, felismerni, hogy időnként a következetlenség az építőbb, s hogy a kapcsolat mindig fontosabb, mint a nagy elvek.

 

Jónás Anna: Kicsivel- könnyebben

kicsivel.jpgJónás Anna, a Bezzeganya.hu egyik népszerű bloggere könyvében olyan kipróbált módszereket, ötleteket, bevált cuccokat, recepteket kínál, amelyek segítségével gördülékenyebbé tehetők a kisgyerekes mindennapok. A Kicsivel - könnyebben című opusza elsősorban a kisgyerekes élet praktikus oldalához ad tanácsokat, ötleteket, tippeket egy kétgyerekes anya tapasztalatai alapján, ám az írást időnként a férj kommentárjai színesítik, ami kétségtelenül előnyére válik a műnek. A tényleg hasznos ötletek és praktikák mellett óhatatlanul megjelenik néhány kvázi-életvezetési tanács is, például, hogy miért jobb otthon is normálisan felöltözve lenni a mackónadrág helyett, vagy a házimunka elosztásakor milyen szempontokat vegyünk figyelembe a házastársi konfliktusokat megelőzendő. A haszonelvűség itt-ott kissé túlzónak tűnhet egyesek számára, de az mindenképp erőssége a könyvnek, hogy személyes, kipróbált és bevált ötletekkel áll elő, melyeket aztán - vérmérséklet függvényében - ki-ki a maga életére alakíthat át. A Kicsivel - könnyebben persze nem univerzális érvényű használati utasítás, inkább egy humorral és iróniával átszőtt katalógushoz hasonlítható.

A boldogtalanságon már a varázslat sem segít?

A boldogtalanságon már a varázslat sem segít?

Lev Grossman trilógiáját sokan egyfajta felnőtteknek szóló Harry Potternek nevezik, az első kötet, A varázslók azonban ennél jóval több. Egy olyan urban fanatasy-ról van szó, amely bemutatja korunk fiataljainak boldogtalanságát, elénk tárja az okokat, és rávilágít arra, hogy a varázslat sem segít kitörni a szürke hétköznapokból.

lev-grossman-varazslok-cultura.jpgtn6_b1355882.JPGDepresszív, nyomott hangulat jellemzi A varázslókat, melynek fő témája a boldogság keresés. Hősünk Quentin Coldwater egy intelligens, okos, tehetséges fiatal, akinek mindene megvan, mégsincs semmije. Rendezett családi élete valójában üres és szomorú, szülei csak látszólag törődnek vele. Jó iskolába jár, kiváló eredményei vannak, mégsem tudja mihez kezdjen magával. Mikor már épp döntést hozna, hogy melyik főiskolán folytatja tanulmányait, hirtelen belecsöppen az életébe a varázslat, és csodálatos dolog történik, felvételt nyer a varázslók egyetemére. Az elején rendkívül élvezi mindezt, úgy érzi megtalálta a hiba forrását, azért nem sikerült beilleszkednie és boldognak lennie eddig, mert a rejtett mágikus képességei miatt más, mint az átlag emberek. Ahogy telnek, múlnak az évek azonban rájön, hogy még mindig boldogtalan. S mint sokan mások, megpróbálja hedonista életvitellel orvosolni a problémát. Barátaival együtt a drogok, az alkohol és a szex Bermuda-háromszögébe keverednek, amely hamar elveszíti mámorító hatását, és minél lejjebb csúsznak, annál keserűbbek, cinikusabbak lesznek, és nyomorultul érzik magukat a bőrükben.

Lev Grossman remek társadalomkritikát írt. Mindenki átesik azon a korszakon, amikor már nem lehet többé lázadó tinédzser, fel kell nőnie. A felnőtt élet azonban olyan kihívásokkal szembesíti az embert, amire nehéz válaszokat találni. Mivel foglalkozzam? Hol éljek? Hogyan éljek? Mit kezdjek önmagammal? Mitől leszek boldog? A főiskolás, egyetemista réteg nap, mint nap szembe találja magát ezekkel a kérdésekkel, amikre választ találni koránt sem egyszerű. Az elköteleződés, a felelősségteljes viselkedés, a lemondás ugyanis egyáltalán nem teszi csábítóvá a felnőtt életet. Sokkal jobb bulizni, kipróbálni a haverokkal mindent, mámoros, hipnotikus állapotban végig úszni a napokon. A mámor viszont nem tart örökké, egyre több alkohol, egyre több drog, egyre féktelenebb orgiák kellenek, és már akkor sem ugyanaz az érzés, mint elsőre. Mi lehet a megoldás? Hogyan kell akkor túlélni az életet és boldognak lenni?

Grossman nem szemérmeskedik, a képünkbe tolja, hogy bizony rosszul is választhatunk. A nagy boldogtalanság közepette, feladhatjuk a keresést és belesüppedhetünk egy szürke, unalmas, rideg világba, még akkor is, ha történetesen varázslók vagyunk. A regény egyik szépsége, hogy nem emeli a mágiát piedesztálra, a varázslat pont ugyanolyan hétköznapi dolog, mint például a zene. Ugyanúgy lehetne a Varázskapu Főiskola egy konzervatórium is, vagy bármely más egyetem, főiskola. A fiatal felnőttek problémája ugyanis általános, a felnőtt léttel való küzdelem, a helyünk megtalálása a világban, egyenlővé tesz minket, teljes mindegy hogy valaki zongorista, orvos, ügyvéd vagy épp varázsló. S még a tehetség sem mentesít a döntések súlya alól.

"Ki hitte volna valaha is, hogy mindezeket képes lesz megtenni, átélni és magáénak tudni, és mindennek ellenére még mindig nem érez semmit a világon? Mit hagytam ki? Vagy velem van a baj? Ha még itt se, még most se vagyok boldog, akkor bennem van a hiba?"

A varázslók egy igazi klasszikussá válhat, amit őszintén szólva bizony kötelező olvasmánnyá tennék a gimnáziumokban, mint kortárs irodalmat. Grossman annyira jól leírja ezt a korszakot, olyan szépen érzékelteti a fiatal felnőtt lét válságát, hogy már csak azért is érdemes lenne minden 17-18 évesnek elolvasni, hogy rádöbbenjenek, ezekkel a kérdésekkel, ezzel a problémával nincsenek egyedül. Elgondolkodtató, magunkba mélyedésre késztető kötetről van szó, ami legalább olyan érdekes lehet az idősebb generáció számára is, mint a frissen felnőtté avanzsáltaknak. A regény sikere pedig kézzel fogható, az Agave Kiadónak három hónappal a megjelenés után már után nyomást kellett kérnie, mert a boltokból elkapkodták a kötetet. November 17-én pedig érkezik a trilógia második része A varázslókirály is. S ha mindez még nem lenne elég meggyőző, jövőre érkezik a regények alapján készülő tv sorozat is. Egy szó, mint száz, A varázslóknak és a trilógia további két kötetének feltétlen a könyves polcokon a helye, mert ez most nem csak a fantasy kedvelőknek, hanem mindenkinek szól.

Színházi premierek, ami miatt már nagyon vártuk az őszt

Színházi premierek, ami miatt már nagyon vártuk az őszt

Nagyon úgy tűnik, hogy az idei évad az adaptációkról szól majd a budapesti színházakban. Már a nyitó premierek között is találunk pár ismert történetet, amiknek színházi verziója izgalmas vállalkozásnak ígérkezik. Nézzük tehát, mit tartogat az őszi szezon!

alulsemmi-fooldali.jpeg

Szeptember 6-tól látható a Jó estét nyár, jó estét szerelem. Fejes Endre valós bűnügyi történetét feldolgozó regényét már láthattuk a Víg színpadán; 1977-ben itt volt az ősbemutatója a Presser Gábor által jegyzett musical változatnak. Ezúttal Szász János Presserrel közösen dolgozik a fiatal lakatos történetén, aki magát görög diplomatának kiadva szédíti a lányokat. A Pesti Színház produkciójában új hangszereléssel, új dalokkal és eredeti dokumentumrészletekkel, tanúvallomásokkal, valamint korabeli hírekkel gazdagodik az ismert történet.

jo_estet.jpg

Az Orlai Produkció szervezésében szeptember 11-től látható a Mindent Éváról a Belvárosi Színházban, amelyben a filmben világhíressé vált Bette Davis által alakított főszereplőt Hernádi Judit játssza. Szellemes komédia egy lányról, aki hosszú hónapokon át minden előadás után a művészbejárónál várja rajongása tárgyát, a híres színésznőt, mígnem egy este végre bebocsátást nyer Thália szentélyébe, és megismeri a kulissza mögötti világ igazi arcát.

A Thália Színházban október 30-án dokkmunkások magyarországi ősbemutatós chip and dale show-jával indul a szezon Alul semmi címmel. Réthly Attila rendezésében egy csapat munkanélküli a brit Sheffield városkában végső kétségbeesésében igazán rendhagyó vállalkozásba kezd. Lelki szemeink előtt már látjuk is a film szereplőinek magyar alteregóit Szabó Győző, Pindroch Csaba, Nagy Bálint, Vida Péter és Bán Bálint alakításában.

 mindent_evarol.jpg

A Nemzeti Színház november végi bemutatóján Hemingway Az öreg halász és a tenger című regényét Anatolij Vasziljev jeleníti meg a színpadon Az öreg és a tenger darabjában. Az egyetlen színpadi monológként megelevenített történetet nem más, mint Törőcsik Mari tolmácsolja, aki ezzel ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Különleges találkozás ez, hiszen a Nobel-díjjal jutalmazott kisregénnyel az orosz rendező és a Nemzet Színésznője közös szakmai múltjának is emléket állít.

(Fotók: Orlai Produkció, Thália Színház, Vígszínház)

 

London, spanglizó öregek, és néhány fedetlen női mell

London, spanglizó öregek, és néhány fedetlen női mell

Törött lábak, vérző orrok: ilyen „ártatlan” utóhatása lehet egy Modestep koncertnek. Szeptember első csütörtökjén ettől nem kellett tartani, hiszen egy DJ set erejéig érkezett a Budapest Parkba a csapat két alapítója, az énekes/producer Josh Friend és a gitáros/producer Tony Friend. A tetovált tesókkal a buli előtt ültünk le beszélgetni, nem annyira a személyi sérülésekről, hanem sokkal inkább a dubstep jövőjéről, az új albumukról, meztelen keblekről és füvező nyugdíjasokról._igp5739_680x306px.jpg

Tavaly a VOLT Fesztiválon debütált az új gitárosotok, így már csak emiatt is különleges lehetett az a koncert nektek.

Tony: Igen, de szerencsére nagyon jól sült el a buli. Sokat készültünk rá, és nekünk is jó volt újra a teljes zenekarral a színpadon állni, illetve Kyle (gitáros) is sikeresen átesett a tűzkeresztségen, szóval klassz emlékeket őrzünk arról a fellépésről.

modestep_04.jpg

A májusban kiadott London Road albumotok jóval rockosabb, organikusabb hangzású lett az elődjénél. Kik gyakorolták rátok ezúttal a legnagyobb hatást?

Josh: Muse, Rage Against the Machine, The White Stripes, Arctic Monkeys.

Tony: Az igazi brit rockhangzást vettük alapul az album készítésénél. Persze ugyanúgy megtalálhatók rajta dance elemek is, vagyis elmondhatjuk, hogy a London Road alapjában véve a brit zenei színtér előtt tiszteleg.

Ez áll a London Road lemezcím mögött is?

Tony: Részben igen, másfelől pedig egy olyan házban nőttünk fel, ami a London Roadon áll. Ez a város átszövi az egész életünket, a kultúrája hatással volt és hatással van ránk.

Mintha a London Road összeszedettebb, érettebb és kerekebb lenne az elődjénél.

Josh: Az Evolution Theory alkotása idején teljesen zöldfülűek voltunk, akkor tanultunk meg mindent, gyakorlatilag fogalmunk sem volt, milyen egy lemezt összerakni. Kerestük a saját utunkat, a saját hangunkat, és tulajdonképpen mire befejeztük az Evolution Theory munkálatait, addigra tisztult le előttünk, hogy legközelebb pontosan mit akarunk, milyen hangzások felé akarunk elmozdulni. Az első album dance megközelítése után ezúttal egy változatosabb, a rock és az elektronika keresztezéséből születő anyag volt a cél.

_igp5739.jpg

A Circles című dalotokat a Skindreddel együtt hoztátok össze. Az énekesük, Benji, a stúdióban is olyan kattant, energikus fazon, mint a színpadon?

Tony: Ó, még sokkal inkább az! Nem volt könnyű őt kiimádkozni Walesből, de miután sikerült és megjelent a stúdióban, csak jöttek és jöttek tőle az ötletek. Tök jó volt látni, hogy egy muzsikus, aki ennyi ideje a pályán van, még mindig egy energiabomba és tele van kreativitással.

Tavaly volt szerencsém egy interjút készíteni éppen Benjivel, aki azt mondta, hogy a dubstep nem más, mint egy trend, amelynek már leáldozóban van a csillaga. Ti hogy látjátok a műfaj jövőjét?

Josh: Szerintem átalakul és fejlődik.

Tony: Nem hiszem, hogy különösebben meg kellene védenünk ezt a stílust, amikor nagyjából félmillió embernek játszottunk egy lengyel fesztiválon, vagy legutóbb a Reading Festival nagyszínpadán léphettünk fel. Ezek a dolgok önmagukért beszélnek. Általában azok hirdetik a dubstep halálát, akik már átnyergeltek valamilyen más zenére. Az emberek manapság már csak ilyenek.

Josh: Egyáltalán nem halott a dubstep! Tény, hogy nem olyan népszerű, mint pár éve, de nagyon is létezik.

Tony: Tudod, azért is csípjük, hogy nincs akkora felhajtás körülötte, mert így végre egy fesztiválon nem csak dubstepet hallasz. És akkor megjelenünk mi, és szinte újdonságként hatunk a közönségre, és ők azt mondják, hogy „jeee, ez b.szott jó!”. Ez meg minket tesz boldoggá.

Josh: És sokan vannak, akik csak most fedezik fel igazán maguknak ezt a zenét, mert korábban pont a mainstream jellege taszította őket.

_igp5792.jpg

Az olyan videóitok, mint a Sunlight, a Feel Good vagy az Another Day, 20-30 millió megtekintésnél járnak a YouTube-on. Ez olyasmi elismerés, amire minden zenész vágyik, nem?

Josh: Azt kell mondjam, hogy nem. Régebben nagyon rá voltam pörögve erre, és hajtottuk, hogy minél többen nézzék meg a klipjeinket, de ez mostanra megváltozott. Már nem foglalkozom azzal, hogy otthon hányan kattintanak a videóinkra. Az érdekel, hogy mennyien jönnek el a koncertjeinkre. Pontosan azt szerettük volna elérni az új albumunknál, hogy minél közelebb kerüljünk vele az élő megszólalásunkhoz.

Tony: Az a probléma azzal a jelenséggel, hogy ha valamelyik kliped 20 milliós nézettség fölé megy, hogy ettől még nem kezdenek el az emberek a mai világban automatikusan érdeklődni a további dolgaid iránt. Leragadnak ennél az egy nótánál, mi viszont nem akarunk egydimenziósak lenni. Szeretnénk bebizonyítani, hogy jó dalokat írunk, jó lemezeket készítünk és élőben is odatesszük magunkat, és nem csak egyslágeres banda vagyunk. Sajnos a legtöbb ember nem akar mélyebbre ásni, megelégednek azzal, hogy a YouTube-on szörfölgetnek. Bízunk abban, hogy sokakban meglesz a vágy arra, hogy alaposan felfedezzék a London Road lemezt.

Általános vélemény, hogy az elektronikus zenék, különösen a drum’n’bass és a dubstep, nem közvetítenek komoly gondolatokat, hanem a gőz kieresztéséről, a bulizásról szólnak. Ti akartatok valamilyen üzenetet megfogalmazni a London Road albummal?

Tony: Igazából Londonról szerettünk volna egy átfogó képet mutatni. Arról, hogy mik történnek a városban, és arról, hogy az általunk játszott műfajnak honnan erednek a gyökerei. Ez nagyon fontos volt nekünk. Sokan nincsenek tisztában vele, pedig ezek a zenék igen meghatározó szerephez jutottak az elmúlt 15 évben.

Josh: Igyekeztünk hitelesek maradni, nem szerepelt a terveink között, hogy forradalmasítsuk a műfajt, hogy a drum’n’bass vagy a dubstep egy modern verzióját képviseljük. Az eredeti hangzásvilágot akartuk elhozni az embereknek, de 2015-ös tálalásban. Ennek rendeltünk alá mindent, vagyis sokkal inkább zenei téren szerettünk volna kifejezni valamit, semmint a szövegeken keresztül. A szövegeink igazából hétköznapi sztorik, amik megtörténtek velünk, vagy amiket látunk magunk körül.

modestep_02.jpg

A To the Stars című dalotokhoz készült egy remix, valamint egy koncertrészletekből összevágott klip. Ebben pár másodpercre meztelen női melleket is láthatunk. Gyakori látvány ez a Modestep bulikon?

Tony: Ha Amerikában játszunk, akkor előfordul. Európában inkább azt látjuk, ahogy zúznak a srácok, szóval ott inkább az öklök úsznak a levegőben, semmint a cickók (mosolyog).

A Sunlight klipjében pedig három nyugdíjas művel mindenféle erkölcstelen dolgot, kezdve a bolti lopástól a drogfogyasztáson át a lengén öltözött csajok táncoltatásáig. Nem voltak problémáitok a hatóságokkal, nem akarta senki betiltatni a videót?

Tony: Szerencsére mindenki értette, hogy miről szól a sztori, hogy csak egy poén az egész. Az meg külön mókás volt, hogy az idős színészek is élvezték a forgatást. A klipben az egyiküknek meg kell tekernie egy füves cigit, és a stábból valaki épp készült neki megmutatni, hogyan is megy ez, ő meg kikapta a kezéből, és azt mondta neki: „Fiacskám, én hatvan éven keresztül ezt csináltam!”, és olyan gyorsan megsodorta, ahogy még az életben nem láttam, majd ugyanilyen szakszerűen emelte a szájához is. Mi meg csak néztünk, hogy wow, bmeg, ez mekkora királyság már (nevet)!

_igp5746.jpg

Fotók: Horváth Kata

Az interjú létrejöttéért külön köszönet Márton Orsolyának!

Boom a fejbe: az Alma Együttes is így furulyázzon!

Boom a fejbe: az Alma Együttes is így furulyázzon!

Szép korhoz érkezett (a) Ganxsta Zolee és a Kartel: hazánk legnagyobb rap-gengszterei immáron húszadik éve szántják a színpadok deszkáit. A jeles alkalomból – egy tribute lemez formájában – a hazai szakma krémje is tisztelgett Döglégyék előtt, amelyet élőben is bemutattak a Barba Negra Trackben; ahol a klasszikussá érett dalok több nézőt, jobb időjárást és jobb hangzást érdemeltek volna.ganxsta02_kiemelt.jpg

Ganxsta Zolee és a Kartel – The Last Tribute Show – Barba Negra Track – 2015. szeptember 5.

Bármilyen zenei párhuzam aligha húzható Gengszter Zoltánék és a Scooter között, de abban van hasonlóság, hogy pár évtizeddel ezelőtt egyik formációnak sem jósoltunk volna hosszú és boldog pályafutást – aztán tessék. A 90-es évek közepén az itthoni közönség egyik fele rögtön rábukott Zoliék mondandójára, a másik fele meg inkább csak gúnyosan mosolyogva figyelte, hogy miről is köpködik ezek a szöveget. Az élet meg a lepergő naptár lapjai aztán a Kartelt igazolták, és most már nyugodtan bevallhatjuk, hogy nemcsak a világ durva, hanem az is, hogy a csapat a 20. születésnapját ünnepli.

ganxsta01.jpg

Akik lázadó kamaszként együtt indultak Zoliékkal, és akiknek a fejéről megpróbálták nyaranta lekönyörögni a kötött sapkát a szülők, most már maguk is szülők, és leginkább az jelenti számukra a „boom a fejbe” élményt, amikor a bambinójuk büfiztetés közben rájuk küldi az elfogyasztott tejbepapit. Így aztán nem a tinik ácsorogtak egymás mellett – a vártnál sokkal szellősebben – a Barba Negra Track színpada előtt, hanem az a korosztály, amely még kazettán adta kölcsön egymásnak az olyan alapvetéseket, mint az Egyenesen a gettóból, a Jégre teszlek! és a Helldorado.

Ahogy Döglégyék mellett egymást váltották a vendégek, mindenki ráeszmélhetett, hogy anno a Z+ tévé alaposan belénk döngölte Zana úr sorait, vagyis a Kartel szövegei olyanok, mint a biciklizés: nem lehet őket elfelejteni. Sajnos azt is nehéz lesz, hogy a hűvös és a szeles idő mellett a hangzás is hagyott maga után kívánnivalót: különösen a Punnany Massif és Pierrot mikrofonjait felejtette a homályzónában a hangmérnök, de a gitáron is lehetett volna több a kakaó. A közreműködőkkel felturbózott dalok nem mindegyike volt telitalálat, a Drum and DJ-s kooperáció például rettenet mód leültette a hangulatot, illetve több nótánál is hallatszott, hogy épp próbálnak kikeveredni az erdőből az előadók. Viszont nagyon sütött a Telepi gyerekek Szekeres Andrissal, a Rossz vér Saiiddal és a Brains-es Levivel, és a már említett Pierrot-s Nincs erő is ott volt a szeren, ahogy az Uzipov Sötét oldala is odacsapott. A legmókásabb pedig egyértelműen az Alma Együttes („a kislányom kedvencei” – konferálta fel Zoli) Kicsik és durvák szerzeménye volt, ami óriási poénnak bizonyult – a maximálisan vállalható fajtából.

ganxsta04.jpg

A buli vége igazi slágerparádévá avanzsált, olyan számokkal egymás után, mint A szerb határ felé, a Route 66 vagy a Jó, a rossz és a Kartel. A koncertet felkonferáló Csőre Gábor – Janklovics Péter párosból utóbbi öltönyben szállt be egy Jump Around (House of Pain) erejéig, és nem kicsit tüzelte fel a közönséget; de nem hiányozhatott a Fight for Your Right feldolgozás a Beastie Boys-tól, ahogy a Keleti oldal, nyugati oldal és a Boom a fejbe sem. A zárást jelentő Isten, Család, Sör erejéig pedig az átiratot jegyző Soerii & Poolek mellett minden vendéget színpadra invitáltak, méltón búcsúztatva az elmúlt 20 esztendőt. Abba is meredek belegondolni, hogy Zolee januárban már 50 (!) lesz, de elnézve a lendületét és a személyiségét, semmi meglepő nem lenne abban, ha a remek zenészekkel kiegészített Kartel még 20 évet bevállalna.

Fotók: Ganxsta Zolee és a Kartel

Sokszínűség lélekben, nyelvben és zenében – Tompos Kátya interjú

Sokszínűség lélekben, nyelvben és zenében – Tompos Kátya interjú

Énekesnő vagy színésznő? Nem lehet, de nem is kell választani köztük. Tompos Kátya mindkettő. A Valami Amerika 2-ben még szinte lány volt, hogy aztán a Coming Outban már igazi nőként csodáljuk meg. Igazi nőként, aki szívesen énekel akár franciául és oroszul is – de a kérdéseinkre magyarul válaszolt.tomposkatya_kiemelt.jpg

tomposkatya_allo.jpgAnyukádnak köszönheted a Kátya nevet, a 2013-as lemezeden pedig énekeltél is oroszul. Itthon sokan sokáig szenvedtek a kötelező orosz nyelvvel, neked milyen a viszonyod „vele”?

- Én először oroszul tanultam meg beszélni, csak később jött a magyar, igazán akkor, amikor óvodába kerültem. Édesanyámmal a mai napig sokszor oroszul beszéljük meg az élet nagy dolgait. Azt hiszem, hogy ösztönösen vonzódom az orosz kultúrához, nyelvhez. A lemezemen viszont nem csak oroszul énekelek. Megzenésítettük a legkedvesebb magyar verseimet, és angol, valamint francia nyelvű dalok is helyet kaptak az albumon. Szeretem a sokszínűséget, lélekben, nyelvben és zenében is.

Éneklés és színészi pálya: nem áll messze a kettő egymástól, de mennyiben kíván a kettő két külön Tompos Kátyát? Illetve mi az, ami „befér” belőled mindkettőbe?

- Amikor énekesnőként állok a színpadon, olyankor nincs szerep, nincs rendezés, nincs koreográfia. Csak én vagyok és a zenész barátaim, önmagamat kell adnom vegytisztán a dalokon keresztül. A színház egy kicsit más. Ott sok ember gondolata, érzése, alkotása találkozik egy-egy darabban, és bár minden szerep megformálása Tompos Kátyából indul ki, mégsem lehet ugyanaz a nő Mária Magdolna a Jézusban, mint Dulcinea a Don Quijote-ban.

Sokan a Valami Amerika 2-ben figyeltek fel rád, 2013-ban pedig egy másik nagyon sikeres filmben, a Coming Outban szerepeltél. Ha összehasonlítod a két szerepet, mik a legmarkánsabb változások a játékodban?

- Közel öt év telt el a két film között, sokat értem, és sokat változtam én is, de a két szerep is két teljesen különböző karakter. A Valami Amerika 2 naívája után a Coming Outban határozottabb, keményebb nőként állhattam a kamera elé.

Emlékezetes szereped volt a Köntörfalak című filmben is, amiben mindössze hárman vagytok a vásznon. Ott túl vagy egy pocsék randin, de a film végére gyakorlatilag barátok lesztek a főszereplővel. Mennyire volt nehéz a szerep megformálása? Egyébként hiszel a férfi-nő barátságban?

- Egy évig hangolódtunk a filmre az alkotókkal, mert a forgatást pénzhiány miatt el kellett csúsztatni, így annyi időt nyertünk, hogy teljesen fel tudtunk készülni. Dyga Zsombor író-rendezővel, valamint Elek Ferivel és Rába Rolanddal nagyon inspiráló volt a közös munka. És igen, hiszek a férfi–nő barátságban, bár meggyőződésem, hogy ilyenkor az egyik enged annak, aki a kevesebbet akarja.

tomposkatya.jpg

A Valami Amerika 2-ben felhangzó Magányos csónak c. dal sokakat megérintett a te hangoddal. Egy ismerősöm szabályosan azt mondta, hogy nem bírja megállni, hogy ne énekelje, amikor felcsendül valahol. Számodra mi teszi különlegessé ezt a szerzeményt?

- Bevallom, amikor a stúdióban lemezre énekeltem ezt a dalt, nem gondoltam, hogy ekkora rajongótábora lesz. Szokatlan volt ebben a műfajban énekelni, de ahogy egyre természetesebb lett számomra a dal, úgy találtam meg benne a szépséget én is. Zeneileg én már nagyon más irányba mentem el, de talán ez a szám volt az, ahol a közönség először nézett úgy rám, mint énekesnőre, ami nagyon jól esett akkor.

Voltál beugró a Beugróban, ahol ugye az improvizáción van a hangsúly. Mindig is volt leleményességed a váratlan szituációk kezelésére?

- Nem, nem volt. Úgy álltam hozzá, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe. A műsor felvétele előtt megkérdeztem Rudolf Pétert, hogy mit tanácsol, mire figyeljek. Azt mondta, arra, hogy tilos gondolkodni. Hát, azt hiszem, ezt sikerült is betartanom (nevet).

tomposkatya_nevvel_nagy.jpg

Jelenleg sem pihensz, hiszen játszol a Don Quijote-ban a Nemzeti Színházban, a Jézus Krisztus Szupersztárban Kaposvárott, és eközben belekóstoltál a komolyzenébe is a Fugato Orchestra társaságában, akikkel izgalmas Bach feldolgozásokat szólaltattok meg. Hogy lehet ennyi mindent összeegyeztetni, hogy közben még pihenésre és magánéletre is jusson idő, energia?

- Nyáron tartottam egy hosszabb pihenőt, mert erre – és ezt nagyon jól látod -, év közben nem igazán van lehetőség. Ez a két darab lesz az őszi premierem, de ezen túl is vannak még futó szerepeim, és a saját zenekarommal is rendszeresen koncertezünk, sőt, Hrutka Robival új dalokon is dolgozunk. Néha azt sem tudom hol áll a fejem, de most vagyok fiatal, kell, hogy történjenek körülöttem a dolgok. Ha azt kérdeznéd, el tudnám-e engedni bármelyiket, biztos, hogy egy határozott „nem” lenne rá a válasz.

Fotók: Bácsi Róbert

Utolsó gengszterkedés vendégekkel Döglégy módra

Utolsó gengszterkedés vendégekkel Döglégy módra

Idén 20 éve, hogy a Sex Action dobosa, Zana Zoltán, elindította a Ganxsta Zolee és a Kartel formációt. Az ünnepi év első felének fő csapásvonalát a vendégelőadókkal tarkított Ganxsta Tribute- koncertsorozat adta, amit a zenekar a Barba Negra Trackben búcsúztat.kartel_kiemelt.jpg

Ahogyan az elmúlt 19, úgy a jubileumi, 2015-ös 20. év is igen mozgalmasra sikeredett eddig Zoliéknak, de a java még csak most jön.

kartel_nightliner.jpg

A Ganxsta Tribute feldolgozásalbum - amin a kortárs hazai könnyűzene olyan alakjai tisztelegtek egy-egy feldolgozással, mint például a Brains, a Hősök vagy a Quimby – túl az ötezer eladott példányon immár platinalemezzé érett, a Tribute-koncert sorozat pedig elérkezett az utolsó nagy dobásához.

Amikor kitaláltuk, hogy a 20 éves évfordulóhoz kapcsolódó lemezen 20 előadó dolgozza fel 20 dalunkat, kiderült, hogy az egész hazai kortárs zenei szakma valahol a lelke mélyén Kartel-rajongó. Mindenki az első szóra igent mondott, az eredmény pedig önmagáért beszél.” – emlékezett vissza Zolee. A gengszterrap hazai piacvezető formációja az utolsó show-n minden olyan közreműködőt hadrendbe állít, akit csak lehet. Biztosan ott lesz szeptember 5-én a Barba Negra Track színpadán az Uzipov, Siska Finuccsi, a Punnany Massif, Saiid (Akkezdet Phia), az Alma Együttes, Lukács Levi a Brains-ből, és a producer, a kezdetektől a Kartellel dolgozó aranykezű szakember, Pierrot. Az este két extra színész fellépője az Eric Cartman hangjaként kultikussá vált Csőre Gábor, és a standup világából is ismerhető Janklovics Péter lesz.

kartel_1.JPG

A Last Ganxsta Tribute Show után a csapat nagy várakozásokkal kanyarodik rá a következő évre, hiszen Döglégy tábornok januárban ünnepli az 50. születésnapját. Ez alkalomból még idén novemberben boltokba kerül a Döglégy a világ körül című könyv, amiben a rapper-zenész a maga szókimondó stílusában mesél punkról, hip-hopról, fociról, hokiról, Argentínáról és arról, hogyan keveredett véres tüntetések és rendőri leszámolások közepébe. Eközben természetesen a Kartel sem szünetel, az új dalok írása mellett folyamatos klubturnén lesz látható a zenekar.

Last Ganxsta Tribute Show
Budapest, Barba NegraTrack
2015 09.05. 18.30

5 koncert, amiktől feketébe öltözik az ősz

5 koncert, amiktől feketébe öltözik az ősz

Nem panaszkodhatnak a kemény zenék hazai hívei, ugyanis pénztárcagyilkos ősz vár rájuk: szinte minden hétre jut egy fellépő a nemzetközi platform krémjéből. Nem is könnyű kiválasztani a legjelentősebb eseményeket, mi azonban tettünk egy próbát, és kiszemeltünk ötöt azon sötét szeánszok közül, amelyeket jó szívvel ajánlunk minden fémszívű, feketébe öltözött metal/rock fanatikus figyelmébe.apocalyptica_show_200dpi02.jpg

Apocalyptica – október 11.

Október 11-én, a Barba Negra Music Clubban mutatja be a hazai közönségnek nyolcadik, Shadowmaker című lemezét az Apocalyptica. A több mint 20 éve működő finn zenekar védjegye, hogy rock és metal ihletésű dalait csellók segítségével szólaltatja meg – a legutóbbi albumon és a turnén pedig egy állandó énekes, Franky Perez is közreműködik. Az Apocalyptica történetében komoly hagyománya van a vendégelőadók bevonásának: a korábbi anyagokon többek között Gavin Rossdale (Bush), Dave Lombardo (Slayer) és Ville Valo (HIM) is feltűnt. A friss lemezen a koncepció változott kicsit, ugyanis ezúttal a teljes kiadványon egyetlen énekes, Franky Perez hallható, aki ráadásul a turnén is részt vesz majd. Perez 2003-ban adta ki első saját albumát, később pedig a Scars On Broadway nevű bandában tűnt fel, a System Of A Downból ismert Daron Malakian és John Dolmayan oldalán. Az Apocalyptica tavasszal a Sixx:A.M. vendégeként koncertezett Észak-Amerikában, ősszel pedig Európa következik: október 11-én Budapesten, a Barba Negra Music Clubban játszanak majd.

apocalyptica_show_200dpi02.jpg

Moonspell – október 24.

_mg_8749_1.jpgPortugália minden kétséget kizáróan legismertebb rock/metal zenekara a 2013-as Fezen Fesztiválos fellépése után tér vissza Magyarországra. A Fernando Ribeiro frontember vezette csapat nem a szex, drogok, rock ’n’ roll klisét tűzte zászlajára, hanem intelligens megközelítéssel, a kulturális és művészi értékeket szem előtt tartva játssza éjsötét zenéjét. Ribeiro szövegeit nem egyszer inspirálják olvasmányélmények vagy költemények, az Opium című himnuszuk pedig egyértelmű tisztelgés az egyik legnagyobb portugál költő, Fernando Pessoa munkássága előtt. A több mint 20 éves múltra visszatekintő zenekar márciusban jelentette meg 10. albumát (Extinct), amely némileg eltávolodott a korábbi anyagok súlyosabb, már-már black metalba hajló megoldásaitól, és jóval atmoszférikusabb, dallamosabb, ám nem kevésbé komor vizekre evezett. Nagyon is itt van a létjogosultsága egy egész éjszakát beszövő hazai Moonspell koncertnek, ugyanis a portugál farkasok legutóbb 2007-ben prezentáltak önálló klubbulit Budapesten. Ezúttal a Barba Negra Music Club ad otthont a holdvarázsnak október 24-én, és Ribeiro mester fogata két vendégzenekart is magával hoz: az egyik a francia Dagoba, akik június közepén adták ki új albumukat Tales Of The Black Dawn címmel, a másik pedig a görög Jaded Star, egy frontcsajos metal banda.

Paradise Lost – október 26.

A Moonspell koncertje után két nappal pedig a gótikus/dark színtér egy másik alapzenekara is Budapestre látogat: a brit Paradise Lost ugyancsak a Barba Negra Music Club deszkáit foglalja el. Ráadásul az ő bulijuknak is egy friss lemez ad aktualitást: az 1988 óta létező halifaxi ötös a nyár elején adta ki The Plague Within című albumát. A sorban 14. Paradise Lost anyag elsöprő sikert aratott Európa szerte: Finnországban a 7., Németországban a 4. helyig küzdötte fel magát az eladási listákon, és a saját kutyáival közismerten mostohán bánó angol listán is az 51. helyig merészkedett előre. Pedig a The Plague Within minden, csak nem slágergyűjtemény: a 90-es évek végén még az elektronikával kísérletező Paradise Lost visszatért a saját gyökereihez, olyannyira, hogy a doomos, gótikus hangulatú muzsikára Nick Holmes énekes nem egyszer a hörgős hangszínével helyezi rá a szövegeket. Így aztán az ősrajongók is várakozva dörzsölhetik a tenyerüket, mert kizárt dolog, hogy a The Plague Within méregerős szerzeményei ne működjenek a Barba Negra színpadán is.

press_photo_01_2.jpg

Delain/Anneke van Giersbergen – november 5.

anneke4_1.jpgNovember 5-én két elbűvölő énekesnőé lesz a főszerep a Club 202-ben: a holland Delain tér vissza, méghozzá honfitársuk, Anneke van Giersbergen oldalán, aki ezen az estén a The Diary albumot mutatja be zenekarával. A női énekesnővel felálló együttesek legnagyobb export országa Hollandia, hiszen a tulipánok, szélmalmok és még megannyi minden más hazája csak úgy ontja magából a jobbnál jobb énekesnős formációkat. Közülük a legnépszerűbb a Within Temptation, de a műfaj kedvelőinek aligha kell bemutatni a Delaint és Anneke van Giersbergent. A szimfonikus metalban utazó Delain 10 éve létezik, frontján pedig a felettébb bájos Charlotte Wessels áll. Legutóbbi lemezüket 2014 áprilisában jelentették meg The Human Contradiction címmel. Anneke van Giersbergen hosszú éveken át volt a The Gathering énekesnője, majd pedig elindította saját szóló karrierjét, és ha lehet, a csillaga csak még fényesebben ragyog. Önálló albumai mellett szívesen vesz részt különböző projektekben, legutóbb Arjen Lucassen társaságában készítette el The Gentle Storm név alatt a The Diary című grandiózus konceptalbumot – ezt hozza magával Budapestre is.

Shining/Caligula’s Horse – november 6.

Aki élvezettel hallgatta végig a holland sziréneket, és úgy érzi, még mindig jöhet egy kis muzsika a keményebb fajtából, annak nem kell mást tennie, mint egy nappal később hajóra szállni, és meglesni a norvég Shining és az ausztrál Caligula’s Horse A38-as koncertjét. A Shining, az énekes-szaxofonos-frontember, Jørgen Munkeby projektje aránylag visszafogott akusztikus dzsessz-zenekarként kezdte másfél évtizede, aztán szép lassan, lemezről lemezre tolódott el a rock, a progrock, aztán a zúzós, punkos-indusztriális progresszív metal felé. "Blackjazz" - a Shining nagyjából így írja le sem-sem, vagy inkább is-is muzsikáját: metál is meg dzsessz is, amibe némi kortárs komolyzene is vegyül, meg persze újhullámos elektropop, avantgárd meg egy csomó minden. Az előzenekar, a brisbane-i Caligula's Horse, azaz Caligula Lova a legszebb matekmetálos hagyományokat gyúrja össze egy kis progrockkal: a minőséget mi sem jelzi jobban, mint hogy a Tesseract ausztrál turnéjára is megnyíltak előttük a kapuk.

shining_enekes_gitaros.jpg

Slash ősszel visszatér Magyarországra

Slash ősszel visszatér Magyarországra

A cilinderes ex-Guns ‘N’ Roses gitáros november 18-án a Papp László Budapest SportArénában koncertezik. A World on Fire turné hazai állomására a belépők augusztus 28-án 10 órától már megvásárolhatók. A koncertre limitált számban közvetlenül a színpad elé szóló kiemelt állójegy is kapható.cilinderes_kiemelt.jpg

Slash-nek többek között olyan felejthetetlen gitárriffeket köszönhetünk, mint a Guns N' Roses Sweet Child o’ Mine” vagy Welcome To The Jungle slágereinek akkordjai. Miután kilépett a híres bandából, először a Slash’s Snakepit produkciójával ért el újabb sikereket, majd a Velvet Revolver nevű supergroup tagjaként állt ismét színpadra, mielőtt belekezdett volna saját szólókarrierjébe.

Slash első szólóalbumával azonnal a slágerlisták élén kezdett, olyan énekesek közreműködésével mint Ozzy Osbourne, Fergie vagy Myles Kennedy. Nem sokkal ezuán megalapította jelenlegi csapatát SLASH: Featuring Myles Kennedy and The Conspirators néven, akikkel már 4 éve zenél és turnézik.

slash_conspirators.png 

Slash és csapata a legutóbbi lemezük, a World On Fire megjelenése kapcsán kapták az eddigi legtöbb elismerést: 12 országban kezdett Top10 slágerlista helyen az album, a címadó kislemez, a World On Fire pedig vezette az amerikai rock rádiós listát is.

A jelenleg is folyó világkörüli turnéjuk közben a gityós bejelentette a “World On Fire” őszi európai állomásait, köztük a november 18-án megrendezésre kerülő magyar koncertet is a BudapestArénában.

További info: www.livenation.hu

B A B E L: nem parttalan zűrzavar

B A B E L: nem parttalan zűrzavar

Part címmel második nagylemezét jelenteti meg szeptember elején az új hazai zenészgeneráció egyik legígéretesebb zenekara, a sokszínű rockzenében utazó B A B E L, melyet az idei Nagy-Szín-Pad tehetségmutató döntőjéből is ismerhetünk. A kvintett az albumot a megjelenés napján, szeptember 3-án mutatja be az A38 Hajón.babel_2_kiemelt.jpg

Az öttagú csapat a 2013-as esztendő végén alakult Budapesten, stílusukat tekintve indie rockot játszanak, mégpedig magyar és angol szövegekkel. "Energia, lendület, dinamizmus, hangerő, hangerő és még több hangerő" - ez zenéjük kulcsa saját meghatározásuk szerint.

A szekerük gyorsan beindult: tavaly már több fellépést és sikeres tehetségkutatót tudhattak a hátuk mögött. Többek közt ők adták a tavalyi Sziget Fesztivál első koncertjét, melyet az Éter Tehetségkutató Fesztivál megnyerésével „húztak be”. Ha lehet, 2015-ben tovább fokozták a tempót, és a Cseh Tamás Programnak köszönhetően megkezdték első lemezük és klipjük munkálatait, melynek megjelenését szeptember legelejére időzítették. Idén tavasszal a zenekar bejutott a Nagy-Szín-Pad verseny döntőjébe, ahol még többen felfigyeltek rájuk és sorra kapták a meghívásokat a nyári fesztiválokra.

babel_1.jpg

„Amikor először meghallottam a végleges mastert, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem az összes dalt az új lemezen és, hogy milyen jó a B A B E L-ben zenélni.” – mondja lelkesen a gitáros, Sidó Attila.

A tagok mindannyian a Kőbányai Zeneiskolában végeztek - voltaképpen ott kezdték a közös zenélést. Zenéjükre egyszerre volt hatással a klasszikus beat/rock, a Beatles és a Led Zeppelin, a kilencvenes évek amerikai grunge zenéje és a stoner zenekarok (többek közt a Queens Of The Stone Age) zúzós és elszállós világa. Koncertjeik izgalmasak és változatosak: egyfajta „érzelmi hullámvasútra ültetik” a hallgatóságot, jó érzékkel adagolják a finom és a súlyosabb elemeket. Érdekesség, hogy az album Káprázó című dalában az Anna and The Barbies énekesnője, Pásztor Anna vendégeskedik.

A lemezbemutató koncert eseménye ITT érhető el.

Ilyen az, amikor orosz katonák éneklik azt, hogy We Will Rock You

Ilyen az, amikor orosz katonák éneklik azt, hogy We Will Rock You

Szenzációs előadás érkezik szeptemberben a Budapest Sportarénába és több vidéki nagyvárosba. Az Orosz Föderáció Belügyminisztériumának énekkara, azaz a “Vörös Hadsereg Kórusa” és tánckara ad koncertet. A Kalinka, a Katyusa és a Partizán-dal mellett a legnagyobb mai slágereket is feldolgozzák.rachoir_kiemelt.jpg

Így kerül be a műsorba többek között Pharell Williams Happy-je, a Daft Punk Get Lucky-ja, Adele Skyfall-ja vagy a Queen We Will Rock You-ja, amely a katonák előadásában egyszerre lesz izgalmas, meglepő és szórakoztató.

 Az Orosz Föderáció Belügyminisztériumának hivatásos művészegyüttese, akinek az Alexandrov mellett kizárólagos joga használni a “Vörös Hadsereg Kórusa” nevet, hazánkba érkezik. Szeptember 17-én Veszprémben, 18-án Győrben, 19-én a Budapest Arénában, 20-án pedig Miskolcon lép fel a világhírű zenekar.

rachoir.jpg

Csodálatos hangzású férfikórus, remek szólóénekesek, kiváló zenészek és fantasztikusan virtuóz táncosok: általuk elevenednek meg az orosz tradicionális népdalok. Ám a kimért és fegyelmezett katonai stílust megtörik a popslágerek laza ritmusai, és igazi kuriózumként csendülnek fel az orosz férfikar előadásában olyan dalok, mint a Happy vagy a Skyfall.

Szeptembertől a boltokban az Útvesztő trilógia előzmény-kötete, a Halálparancs

Szeptembertől a boltokban az Útvesztő trilógia előzmény-kötete, a Halálparancs

Szeptembertől már kapható a nagy sikerű Útvesztő trilógia előzmény-kötete, a Halálparancs, melyben végre kiderül, hogy miért alakult meg a VESZETT, és hogyan lett Thomasékból kísérleti nyúl. A mozikban pedig a trilógia második részének, a Tűzpróbának filmes adaptációját izgulhatjuk végig.

halalparancs.jpghalalparancs.jpgMielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű - egy Berg - jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. Ismét menekülniük kell - de vajon ki ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ szeptembertől, a Cartaphilus Könyvkiadónál megjelenő Halálparancsból.

S ha mindez még nem lenne elég, szeptember 17-től vetítik a hazai mozikban a Tűzpróbát. A nagy sikerű Az Útvesztő folytatásában még különlegesebb vizuális világ és még fordulatosabb történet fokozza az eddigi izgalmakat.

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása