Énekesnő vagy színésznő? Nem lehet, de nem is kell választani köztük. Tompos Kátya mindkettő. A Valami Amerika 2-ben még szinte lány volt, hogy aztán a Coming Outban már igazi nőként csodáljuk meg. Igazi nőként, aki szívesen énekel akár franciául és oroszul is – de a kérdéseinkre magyarul válaszolt.

Anyukádnak köszönheted a Kátya nevet, a 2013-as lemezeden pedig énekeltél is oroszul. Itthon sokan sokáig szenvedtek a kötelező orosz nyelvvel, neked milyen a viszonyod „vele”?

- Én először oroszul tanultam meg beszélni, csak később jött a magyar, igazán akkor, amikor óvodába kerültem. Édesanyámmal a mai napig sokszor oroszul beszéljük meg az élet nagy dolgait. Azt hiszem, hogy ösztönösen vonzódom az orosz kultúrához, nyelvhez. A lemezemen viszont nem csak oroszul énekelek. Megzenésítettük a legkedvesebb magyar verseimet, és angol, valamint francia nyelvű dalok is helyet kaptak az albumon. Szeretem a sokszínűséget, lélekben, nyelvben és zenében is.

Éneklés és színészi pálya: nem áll messze a kettő egymástól, de mennyiben kíván a kettő két külön Tompos Kátyát? Illetve mi az, ami „befér” belőled mindkettőbe?

- Amikor énekesnőként állok a színpadon, olyankor nincs szerep, nincs rendezés, nincs koreográfia. Csak én vagyok és a zenész barátaim, önmagamat kell adnom vegytisztán a dalokon keresztül. A színház egy kicsit más. Ott sok ember gondolata, érzése, alkotása találkozik egy-egy darabban, és bár minden szerep megformálása Tompos Kátyából indul ki, mégsem lehet ugyanaz a nő Mária Magdolna a Jézusban, mint Dulcinea a Don Quijote-ban.

Sokan a Valami Amerika 2-ben figyeltek fel rád, 2013-ban pedig egy másik nagyon sikeres filmben, a Coming Outban szerepeltél. Ha összehasonlítod a két szerepet, mik a legmarkánsabb változások a játékodban?

- Közel öt év telt el a két film között, sokat értem, és sokat változtam én is, de a két szerep is két teljesen különböző karakter. A Valami Amerika 2 naívája után a Coming Outban határozottabb, keményebb nőként állhattam a kamera elé.

Emlékezetes szereped volt a Köntörfalak című filmben is, amiben mindössze hárman vagytok a vásznon. Ott túl vagy egy pocsék randin, de a film végére gyakorlatilag barátok lesztek a főszereplővel. Mennyire volt nehéz a szerep megformálása? Egyébként hiszel a férfi-nő barátságban?

- Egy évig hangolódtunk a filmre az alkotókkal, mert a forgatást pénzhiány miatt el kellett csúsztatni, így annyi időt nyertünk, hogy teljesen fel tudtunk készülni. Dyga Zsombor író-rendezővel, valamint Elek Ferivel és Rába Rolanddal nagyon inspiráló volt a közös munka. És igen, hiszek a férfi–nő barátságban, bár meggyőződésem, hogy ilyenkor az egyik enged annak, aki a kevesebbet akarja.

A Valami Amerika 2-ben felhangzó Magányos csónak c. dal sokakat megérintett a te hangoddal. Egy ismerősöm szabályosan azt mondta, hogy nem bírja megállni, hogy ne énekelje, amikor felcsendül valahol. Számodra mi teszi különlegessé ezt a szerzeményt?

- Bevallom, amikor a stúdióban lemezre énekeltem ezt a dalt, nem gondoltam, hogy ekkora rajongótábora lesz. Szokatlan volt ebben a műfajban énekelni, de ahogy egyre természetesebb lett számomra a dal, úgy találtam meg benne a szépséget én is. Zeneileg én már nagyon más irányba mentem el, de talán ez a szám volt az, ahol a közönség először nézett úgy rám, mint énekesnőre, ami nagyon jól esett akkor.

Voltál beugró a Beugróban, ahol ugye az improvizáción van a hangsúly. Mindig is volt leleményességed a váratlan szituációk kezelésére?

- Nem, nem volt. Úgy álltam hozzá, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe. A műsor felvétele előtt megkérdeztem Rudolf Pétert, hogy mit tanácsol, mire figyeljek. Azt mondta, arra, hogy tilos gondolkodni. Hát, azt hiszem, ezt sikerült is betartanom (nevet).

Jelenleg sem pihensz, hiszen játszol a Don Quijote-ban a Nemzeti Színházban, a Jézus Krisztus Szupersztárban Kaposvárott, és eközben belekóstoltál a komolyzenébe is a Fugato Orchestra társaságában, akikkel izgalmas Bach feldolgozásokat szólaltattok meg. Hogy lehet ennyi mindent összeegyeztetni, hogy közben még pihenésre és magánéletre is jusson idő, energia?

- Nyáron tartottam egy hosszabb pihenőt, mert erre – és ezt nagyon jól látod -, év közben nem igazán van lehetőség. Ez a két darab lesz az őszi premierem, de ezen túl is vannak még futó szerepeim, és a saját zenekarommal is rendszeresen koncertezünk, sőt, Hrutka Robival új dalokon is dolgozunk. Néha azt sem tudom hol áll a fejem, de most vagyok fiatal, kell, hogy történjenek körülöttem a dolgok. Ha azt kérdeznéd, el tudnám-e engedni bármelyiket, biztos, hogy egy határozott „nem” lenne rá a válasz.

Fotók: Bácsi Róbert