Gyönyörű allegóriára, a teremtéstörténetre fűzte fel legutóbbi alkotását a Recirquel Újcirkusz Társulat. Ráadásul a látványos és meghökkentő elemek sokaságát ezúttal csupán két artistára bízták. Az élet keletkezését ezúttal Illés Renátó és Zsíros Gábor mozdulataival élhettük át a MÜPA színpadán.

A Non Solus rövid, alig ötven perces produkciója egyetlen, szorosan összefűzött mozdulatsor benyomását kelti, amely az emberiség keletkezésének nagy talányát viszi színpadra rendkívül kifejező mozdulatsorokkal. A társulattól megszokott módon ismét remek egységben van a zene, a látvány és persze a gondosan kidolgozott koreográfia.

Vági Bence társulata immár három éve kísérletezik újabb és újabb újszínházas, cirkuszi elemekkel, és a mostani alkotás jelentős mérföldkő az eddigi előadások között. Azzal ugyanis, hogy a már megszokott és sokszor bizonyított artista elemektől bizonyos szempontból elköszöntek és mondanivalójukat „csak” két artistára bízták, sokkal mélyebb kifejezési módot találtak a művészek.  

Nehéz elemezni és leírni mindazokat a benyomásokat és érzéseket, amelyeket a zene, a mozdulatok és a díszlet egysége kelt a nézőben. A mozdulatok harmóniája, kidolgozottsága, és mindaz az erő, amely ezekhez kell nehezen szavakba önthető. Ezt érezhettük a közönségen is, akik szinte lélegzetüket visszatartva ültek még másodpercekkel az előadás vége után is.

Jó hír azoknak, akik eddig lemaradtak volna, hogy szeptember 16-án ismét látható a produkció a MÜPA programjában.

Fotók: MÜPA és Recirquel