A hold, varázslat, vámpírok, vérfarkasok, romantika, horror, erotika, szépség, kultúra, egzotikus ízek. Összedobált jelzőknek tűnnek, mégis ezek azok, amelyek a portugál Moonspell bő két évtizedes muzikális lenyomatairól a legtöbbet mesélnek. Közülük egy hervadt csokornyira való ott van a kompánia új albumán is.

A Moonspell egyedi színfolt a rockzene világában. Túl azon, hogy portugálok, ami már önmagában kuriózumnak számít, olyan művészi, intelligens, és horrorisztikusan katartikus megközelítésben alkotnak, ami párját ritkítja a metal zenekarok között. Pályafutásuk 23 éve alatt a gótikus rocktól indulva kalandoztak dallamosabb, elektronikus vizeken – ahogy a 90-es évek felé ezt annyi más csapat is megtette -, majd albumról albumra kanyarodtak vissza önnön gyökereikhez, a sokszor már a black/death metal határát súroló fémesebb megközelítéshez. Érdekes velük kapcsolatban, hogy a non-plus ultrának számító lemezt már másodikként leszállították: ez volt az Irreligious, amely valódi mediterrán izzása és a dalokban ott bujkáló mágia folytán a műfaj klasszikusa lett.

A luzitán verebek arról csicseregtek, hogy jelen írásunk tárgya visszakanyarodás lesz a kultikus státuszt kivívott korong irányvonalához. Nos, nem így lett, bár az tény, hogy a Moonspell szakított az utóbbi 2-3 albumon bevetett formulákkal. Ha valamihez hasonlítani kell a márciusban érkező Extinctet, akkor inkább a 2001-es Darkness and Hope dereng elő a szürkületből; de ha nagyon sarkalatos véleményt akarunk megfogalmazni, akkor a legegyszerűbb azt írni, hogy az új lemez a 2012-es dupla album második felének, az Omega White-nak a logikus folytatása.

A 10 friss szerzeményben megvan minden, ami már-már védjegynek számít a portugáloknál: keleties, arabos témák (Breathe, Medusalem), azonnal ható, nagyívű, a dark rock hőskorába visszakalauzoló nóták (Extinct, The Last of Us), kicsit a HIM borúsabb hangulataival kacérkodó dal (Funeral Bloom), a Night Eternal lemez vadabb, bömbölősebb momentumait felidéző refrén (A Dying Breed), és persze monumentális power balladák (Domina, Malignia). Nincsenek viszont a közelmúltra jellemző igazi durvulások, sodró kétlábgépes tempók; és minden idők legszimpatikusabb vámpírja, Fernando is inkább a mély, dallamos, rendkívül kifejező hangját veszi elő, semmint az agresszív üvöltéseket.

Az Extinct pedig két egészen magával ragadó számmal zárul: az egyik a Future Is Dark, amely wave-es merengésével és fájdalmával tökéletesen testesíti meg a tipikusan portugál Saudade életérzést, a vágyakozást valami szebb, valami jobb iránt, ami talán megvolt, de többé már nem érheted el – mintha egy igazi fado lenne, komor billentyűkkel és torzított gitárokkal. A másik a La Baphomette, amelyben Fernando Ribeiro franciául (?) énekel, méghozzá egy olyan ráspolyos fekvésben, mintha a Rammstein frontember Till Lindemann állna a mikrofon mögött. Maga a dal nincs három perc sem, de füstös, zongorás, trombitás ízeivel árad belőle az a dekadencia, ami a XIX. századi párizsi kávéházaknak volt a sajátja, és amely mindig is annyira közel állt a Moonspellhez.

Nem hoz forradalmat 11. albumán Portugália legnépszerűbb rock/metal csapata, és nagy meglepetések sem érnek minket, hiszen csupa olyasmit hallunk, ami korábban már jellemezte a dél-európai zenészeket. Így az egyszerre felkavaró és szépséges borítójú Extinct nem egy kiváló darab, viszont elejétől a végéig jó; tele erős és kifogástalan komponensekből megírt dalokkal. A beharangozott újítás és formabontás tehát némileg elmaradt, de a 40-es éveik elején járó Moonspell tagoktól már aligha várható el, hogy ismeretlen utakat törjenek a kemény zenék labirintusában. Azt művelik, amihez értenek, és azt viszont nagyon magas színvonalon teszik. Meg aztán az Irreligious tényleg az a bizonyos „egyszer volt Lisszabonban kutyavásár” értékű anyag, ami egy zenekarnak talán csak egyetlen alkalommal jön össze életében.

Ez a farkas egyáltalán nincs kihalásra ítélve. Sőt, még mindig tud harapni.

Update: a Moonspell október 24-én a Barba Negra Music Clubban lép fel a Dagoba, a Jaded Star, a Nevergreen, a De Facto és a Gyöngyvér társaságában.