Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
"Finom"-kampánnyal a könnyed nyári borozgatásokért

"Finom"-kampánnyal a könnyed nyári borozgatásokért

Kultography írása itt: - 2014-06-06 11:22

A VinCE Balaton idén nem csak a Kékszalag Nagydíj kísérőrendezvényét szervezi, de most induló kampányukban arra hívják fel a figyelmet, hogy a borokat elsősorban élvezni, és nem "szakérteni" kell. vinceee.png

14163734699_e939f2b277_z.jpgA vitorlázás szerelmesei idén is készülhetnek Európa egyik legnagyobb hajós versenyére, amelyre most első alkalommal a katamaránokat is várják a szervezők. Azokról pedig, akik a partról követik majd a versenyt, a VinCE Balaton gondoskodik változatos programok, és természetesen pazar borok segítségével. 

Az idei tervekről stílszerűen vízparton számoltak be a szervezők, a Duna mellett tartott sajtótájékoztatón pedig több olyan híresség is részt vett, akik a bor szerelmesei. Litkey Farkas, a Kékszalag tizenegyszeres bajnoka, Gianni Annoni, Kerekes Vica, Segal Viktor, Nagy Ervin, valamint Czutor Zoltán néhány saját, borral, vitorlázással és Balatonnal kapcsolatos élményt is megosztott a vendégekkel, miközben a poharakban is hasonló színes változatossággal váltották egymást a különböző nedűk.

13936113398_2d7d8f1934_z.jpgKóstolhattuk többek között a borok és címkék között is több elismerést begyűjtő Somlói Vándort, a Sauska pincészet 2013-as gyöngyöző rozéját, de a poharakba került az idei futball világbajnokság hivatalos bora is, amit a játékosok számához igazítva 11-féle brazil szőlőből készítettek. Nem ez volt az egyetlen foci érintettségű bor, mivel több társához hasonlóan Andrés Iniesta saját pincészetének egyik kiválóságát is kóstolhattuk. 

Az idei Kékszalag kísérőprogramjai között szerepel a világbajnoki bronzmeccs és döntő közvetítése, a fesztiválon fellép a Kerekes Band és a Pannonia Allstar Ska Orchestra, valamint a Rájátszás. Megrendezik a tehetséges utcazenészek versenyét is, a fociláz kedvéért pedig a vb meccsek mellé megválasztják a legjobb „meccskorcsolyát”. Mindezek mellett pedig rengeteg bort kóstolhatunk, az ország legjobb pincészetei mind ott lesznek Balatonfüreden, a szervezők pedig most induló kampányukkal arra buzdítanak, hogy bátran mondjuk egy borra azt, hogy finom, és dicsérjük azt a fajtát, ami nekünk a legjobban ízlett, a többit bízzuk a szakértőkre, hiszen a nyár a könnyed kikapcsolódásért, a barátokért, és az élvezetes pillanatokról kell, hogy szóljon. 

14327278496_3df1e0a261_z.jpg

Demóna harcba száll a tündérdemagógia ellen

Demóna harcba száll a tündérdemagógia ellen

Angelina Jolie játszi könnyedséggel bújik Csipkerózsika ősellenségének bőrébe, hogy aztán kicsiknek és nagyoknak megmutassa, senki sem az, aminek látszik.  maleslide.png

MAL-00058-11755_R.jpgMindenek előtt egy dolgot szeretnék leszögezni: a Demóna (12) gyerekfilm. Nem a legkisebbeknek szól, igaz, hogy egy hollywoodi sztár vállalta a főszerepet, ám ezzel valószínűleg csak a kísérő felnőtteknek próbálták izgalmassá tenni a moziba látogatást. Ezt csak azért fontos megemlíteni, mert ha felnőtteknek szóló alkotásként próbálnánk értékelni Demóna történetét, csalódottan neveznénk egy közepesen gyenge Csipkerózsika-spinoffnak. Pedig ez a mese ennél sokkal több, és valószínűleg ezért a kettősségéért osztja meg annyira a kritikusokat.

 A történet Demónáról (Angelina Jolie), egy tiszta lelkű tündérről szól, aki szerelembe esik egy emberrel, Lipóttal (Sharlto Copley). Úgy tűnik, hogy románcuk tiszta és őszinte, ám a fiú hatalomvágya mindent tönkretesz, és a mindenkit szerető lányból egy kőszívű gonosz válik, aki csalódottságától vezérelve Lipót lányát, Aurórát (Elle Fanning) is elátkozza: 16 éves korábban egy rokkatű szúrása mély álomba fogja borítani, és csak egy "érző szív" csókja ébresztheti fel. A csavar az átokban az, hogy Demóna szerint érző szív nem létezik. Aztán persze az átok kimondásától annak idejéig sok minden megváltozik, és egy-két csavar is van a végkifejletben.

MAL-00076-16030_R.jpgA rendezői székben ülő Robert Stromberg nehéz fába, egészen pontosan paradigmaváltásba vágta a fejszéjét. Ugyanis megszoktuk, hogy a Disney-mesékben minden fekete-fehér, vannak a jók, akik harcolnak a gonosszal, vannak a csalfa szívű köpönyegforgatók, és a rossz mivoltukat belátó, jó útra térők. Az íve pedig mindig ugyanaz minden történetnek, és a karakterek a történetek során is csak külsőt cserélnek, jellemet ritkán. Ám a Demónában valami új, és valami nagyon fontos kezdődik el, ami minden gyengesége ellenére is fontossá tesz: elkezdik árnyalni a nézőpontokat és a szereplőket. Végre a gyerekek megláthatják, hogy minden kőszívűségnek, átoknak, ugyanolyan értékes története van, mint a szivárványos, tavaszi réten ugrálós életigenlésnek. Életszerűbb, hogy néha a válaszok megelőzik a kérdéseket, hogy nem minden igaz, ami jónak látszik, és a megoldás sem mindig a szőke/barna herceg fehér lovon. Egyszerűen, ahogy a film szlogenje is hirdeti: "A mesét már ismered. Most tudd meg az igazságot!"

ca1340_mpc_comp_v0157.1082_R.jpgAz persze lehet vita tárgya, hogy mindeközben maga a film mennyire jó, milyenek a színészi alakítások, és hogy a fent említett koncepció mennyire sikerült átütőre. Mert sajnos Jolie remek alakítása mellett a többiek játéka sokszor erőtelen, Aurórát időről-időre felpofoznánk, és maga a történetmesélés is több helyen bárgyú - bár itt újra emlékeztetnünk kell magunkat, hogy gyerekfilmmel van dolgunk, és lehet, hogy nem a mi ingerküszöbünkhöz van szabva minden érzelmileg. 

Összességében elmondható, hogy a Demóna óriási közönségsiker lesz (már most az), de a kritikusok körében legalább annyian húzzák majd le, mint ahányan magasztalják, sőt. Ám ez senkit ne riasszon vissza attól, hogy megismerje Demóna történetét.

Az igazság csókja pedig előbb-utóbb úgyis mindenkit felébreszt majd Csipkerózsika-álmából.

maleslide.png

 

 

Műfajt vált az egyik legnépszerűbb hazai énekes

Műfajt vált az egyik legnépszerűbb hazai énekes

kiemeltdolhai.jpgA Szegedi Szabadtérin láthatja a közönség Dolhai Attilát utoljára új musical-szerepben: a nyári Elfújta a szél frissített szereposztásában Ashley Wilkes karakterét alakítja. Ősztől elbúcsúzik a műfajtól.

Hosszas mérlegelés után döntött úgy hazánk egyik legnépszerűbb musical előadója, Dolhai Attila, hogy tíz rendkívül sikeres év után elköszön a musical műfajától. Új irányt kíván adni karrierjének, és ebbe beletartozik, hogy új műfajokban szeretné kipróbálni magát a jövőben.

dolhaiattila.jpeg„Kíváncsi vagyok, hogyan fogadja a közönség a döntésemet – mondja. – Nekik köszönhetem ezt a csodálatos évtizedet, amely során végig kitüntettek figyelmükkel, nagy szeretettel követték a pályám alakulását. Most tanulni szeretnék, fejleszteni az énektudásomat, tágítani a határaimat. Alapvetően jó érzéseim vannak a döntésemmel kapcsolatban.”

Utolsó musical-szerepében éppen a Szegedi Szabadtérin lép fel, hiszen a tavalyi nagy visszatérő Elfújta a szélben kapta meg idén az örök romantikus Ashley Wilkes karakterét. A Somogyi Szilárd rendezte produkció kuriózuma így már nem csak a frissített fesztivál-szereposztás, hanem Dolhai Attila búcsúja is a műfajtól.

Gyakorlatilag azok számára is kihagyhatatlan az idei Elfújta a szél, akik előző évben már látták. Dolhai olyan partnerekkel lép színre a legendás szerelmi történetet feldolgozó darabban, mint Szulák Andrea, Lehoczky Zsuzsa, Janza Kata és Szabó P. Szilveszter.

Jelenleg anyaszínházában, a Budapesti Operettszínházban egyre több operett-produkcióban számítanak Dolhaira, ám ő még ennél is többre vágyik: az opera világa csábítja. Érdekesség, hogy idén a musical mellett operettben, A Csárdáskirálynőben is láthatja őt a Szegedi Szabadtéri közönsége. Edvin herceget alakítja Kerényi Miklós Gábor rendezésében.

Az Elfújta a szél július 18-án, 19-én és 20-án kerül színre, jegyeket 4100 forinttól lehet vásárolni. A Csárdáskirálynőt július 11-én és 12-én láthatják a nézők, már 3300 forintért.

Súlyos kelmék, habkönnyű mese

Súlyos kelmék, habkönnyű mese

Ki ne ismerné az elvarázsolt herceg és az őt szerelmével megváltó lány történetét, ha máshonnan nem, hát a Disney-változatból. Nos a legújabb, Franciaországból, a mese eredeti hazájából érkező A Szépség és a Szörnyeteg (12) lélegzetelállító látvánnyal és gyönyörű középkori jelmezekkel turbózza fel ezt az egyébként is eléggé elvarázsolt tündérmesét, aminek így legalább a szépségébe bele lehet feledkezni, ha már más téren nem igazán mozgatja meg a nézőt.slid_7.jpg

lea-seydoux-dans-la-belle-et-la-bete.jpgA látvány mellett a főszereplők a legnagyobb erősségei a filmnek. A környezet még éppen annyira giccses, hogy a nézőben bujkáló kislány (már ha van benne ilyen) királylánynak érezze magát már attól is, hogy a gazdagon díszített szobákra, vagy a vadregényes parkra pillant, Léa Seydoux valóban gyönyörű, Vincent Cassel pedig maszk nélkül is vadállatiasan vonzó. Papíron tehát tökéletesek a szerepre - azám, csak a filmet nem papíron játszák. És hiába taláták meg a karakterekhez legjobban passzoló két színészt, ha a köréjük írt történet olyan lyukas, mint egy ementáli sajt, és gyakran olyan buta, amit még egy tündérmesének is nehéz megbocsátani. Ettől még egész sok érdekes és értékelhető pillanat található a filmben, csak sajnos a közéjük iktatott idegesítő lépések és fordulatok olyannyira felülírják őket, hogy az ember azon kapja magát, hogy sokkal inkább arra koncentrál, hogy Belle éppen aktuális ruhájának részleteit memorizálja vagy elgondolkozzon azon, hogy vajon egyedül hogyan sikerül minden reggel különféle hajkölteményeket varázsolnia magára, mint hogy azt hallgassa, ki mit mond. Mondjuk végül is két órás mozgó festménynek zseniális a film...

Pedig a sztori nincs híján izgalmaknak. Sok száz éves meséről van szó, így nem meglepő, hogy mind írott formában, mint feldolgozásait tekintve többféle változat ismert. Ez a film az eredetihez talán legközelebb álló verzióból indul ki, vagyis a jómódú apa történetéből, aki hirtelen csődbe jut, így hat felnőtt gyermekével együtt vidékre kénytelen költözni. A városi nagyzoláshoz szokott gyerekek közül csak a legkisebb lány, Belle (Léa Seydoux) találja fel magát megváltozott körülményei között, lévén neki mindig is kisebbek voltak az anyagi világhoz kötődő igényei. Ám mikor úgy tűnik, mégis egy kis pénz áll a házhoz kapzsi nővérei mindenféle csecsebecséket követelnek apjuktól, aki üres kézzel tér vissza a városból. Ám egy rejtélyes kastélyba tévedve, miután a varázslatos terülj-terülj asztalkáról mindent magához vesz, amit lányai kértek, egy szál rózsát szakít le Belle számára. A Szörnyeteg (Vincent Cassel), a vár ura, ennek ürügyén a férfi életét követeli. Belle ezt hallva magára válalja az áldozatot, és apja helyett elmegy a Szörnyeteghez. A halál helyett viszont szebnél szebb ruhák és pompás vacsorák várják, és a Szörnyeteg, aki minden egyes nap megpróbál egyre közelebb kerülni a lányhoz - sikertelenül. Ám Belle álmaiban kibontakozik a Szörnyeteg múltja, és minél inkább megismeri az egykori herceg tragikus sorsát, annál inkább tudja, hogy csak ő mentheti meg az átoktól. Ám eközben a bátyjait szorongató uzsorások is a nyomukra akadnak, és ugyan melyik banditát ne csábítana egy végtelen gazdagságot ígérő kastély? 

20130529-szepseg-es-a-szornyeteg1_1.jpg

Az egyértelmű, hogy nem a Disney-verzió sztorijával van dolgunk, de talán éppen az ismert mesefilmmel való összehasonlításon bukik a legnagyobbat a film. Az animációs film legnagyobb erőssége ugyanis a Belle és a Szörnyeteg közötti kapcsolat alakulásának hiteles megmutatása, ami jelen filmben nagyon nem sikerült. Igaz, a klasszikus mese is csupán annyit mond, hogy a lány végül azért szeret bele a Szörnyetegbe, mert az minden este megkérdezi, hogy szereti-e már, és az idő múlásával a "nem"-ből "igen"-lesz. Ám ez a Stockholm-szindróma-jellegű "szerelem" egyáltalán nem tudja megállni a helyét egy mai filmben, A Szépség és a Szörnyeteg pedig ezzel operál. Sőt, olyannyira érthetetlen a film idővonala, hogy (amellett, hogy a reggeli nyárból estére tél lesz) konkrétan három nap elég ennek a megmagyarázhatatlan szerelemnek a megszületéséhez úgy, hogy a két főhős csupán a vacsoráknál találkozik, a Szörnyeteg pedig akkor sem tesz semmilyen pozitív benyomást Belle-re. Egyedül az álmaiban megjelenő látomásokból ismeri meg a kevésbé szőrös lelkű és külsejű Szörnyeteget, de az ott a férfiról festett kép sem a legelőnyösebb: egy a szeretett nő kéréseit figyelmen kívül hagyó, önző és önfejű vadásznak állítja be. Nem tudom, más hogy van vele, én azért ennyibe nehezen tudnék beleszeretni, még ha Vincent Casselről is van szó. És a történet középpontját alkotó szerelmi szál hitetltelenségével a többi, önmagában véve nem rossz aspektus is veszít az értékéből.

Mert az, hogy sokkal inkább Belle van a középpontban, hogy az ő szempontjából látjuk a sztorit, ami így az ő fejlődéstörténete lesz remek ötlet, de ha már ennyit erősítünk egy karakteren akkor ne törjük mindjárt ketté ezt azzal, hogy beleszeret egy álomba, mint egy szédült kis fruska. A Szörnyeteg pedig csak csupán annyitól nem lesz szimpatikus, hogy van egy-két humoros megnyílvánulása és hogy közben tudjuk, nem volt könnyű sora, főleg ha normális interakció helyett egyébként azzal tölti az idejét, hogy ide-oda lökdösi és parancsolgat a lánynak. A varázsvíz, a kutyák, az életre kelő szobrok is mind-mind érdekes adalékok lennének, ha a nagyjukról nem feledkezne el a film a legvégén. Mert a varázslat akkor működik a legjobban, ha valamilyen apró magyarázatot azért kapunk rá, vagy ha nem, akkor az legyen konzisztens. De azt, hogy a mégis bizonyos dolgokra így, másokra meg amúgy hat, azt a felnőtt nézők nem nagyon fogják bevenni, a gyerekek meg még lehet hogy ennyire sem. Persze minden ilyen érvre egyszerű magyarázattal szolgálhat az, hogy a keretes szerkezet miatt csupán egy képzelt sztorit láttunk, de attól még, hogy egy mese egy film része, annak még ugyanúgy jó mesének kellene lennie, itt pedig ez többször megbukik.

3377731.jpgMindezek ellenére nem rossz film A Szépség és a Szörnyeteg, mert tényleg gyönyörű (már annak, aki nem kap azonnal cukormérgezést egy baldachinos ágytól), még ha néhol döcög is a cgi. A két főhős is leginkább a külsejével, és nem a tehetségével érvényesül, akármennyire is tudjuk, hogy egyikük sincs ez utóbbi híján, de azt hiszem senki nem fog arról panaszkodni, hogy két órán keresztül kellett Léa Seydoux-t néznie a vásznon. Tehát aki szívesen belevetné magát egy festményszerű mesevilágba, ahol ámulhat-bámulhat a jelmezek, a színészek és a díszlet gyönyörűségén, annak tökéletes A Szépség és a Szörnyeteg. De aki két kirekesztett, kívülállóként és furcsaként megbélyegzett karakter egymásra találására kíváncsi egy tündérmesébe ágyazva, az porolja le a Disney-változat videókazettáját, azzal sokkal jobban jár.

Magnum Photos: menjünk közelebb!

Magnum Photos: menjünk közelebb!

A Magnum fotóügynökség két kiállítása is látható egymástól néhány száz méterre a Nagymező utcában. Megnéztük mindkettőt, elmondhatjuk: rég láttunk ennyire gazdag anyagot.magnum4.png

magnum1.jpgElég közel vagy?” - így fordította ki legújabb kiállítása mottójául a Capa Központ a fotótörténet egyik leghíresebb mondatát, amely mellesleg a múzeum névadójától, Robert Capától származik: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. A magyar származású Capa – ezt igen élvezetes írásaiból is tudhatjuk – nem csak zseniális fotográfus volt, de a szavakkal is igen jól bánt, mellesleg ő volt az egyik alapítója és névadója a világ leghíresebb fotóügynökségének, a Magnumnak.

Most, hogy a szálak tökéletesen összeértek, gyorsan tisztázzuk is: az előbbi okfejtésben nem minden az, aminek látszik. Először is: a Capa Központ új kiállításán, a Magnum: Kontaktok címmel augusztus végéig látható tárlaton nem a legjobb fotó miatt kell közel menni, hanem azért, mert az ügynökség ikonikus fotói mellett azok a kontaktok is láthatók, amelyek közül kiválasztották az általunk ismert képet. Az eredeti méretben nagyított sorozat pedig néha komoly meglepetéseket is tartogat – innentől pedig nem hetven fotót nézhetünk, hanem ennek sokszorosát.

magnum2.jpgMég ha kicsit szakmainak is tűnik a kontaktok kiállítása, a kiállítás nem csak fotósoknak, képszerkesztőknek, újságíróknak szól – bár nekik erősen ajánlott a megtekintése. Rajtuk kívül pedig mindenkinek érdemes elmenni rá, aki az elmúlt hetven évet ezen a bolygón töltötte és picit is érdeklődik az iránt, ami történt, a második világháborútól az amerikai és dél-afrikai polgárjogi mozgalmakon, a kubai forradalmon, szeptember 11-én át azokig az emberekig, akik meghatározták ezt az időszakot.

És az is lehet, hogy Capa szépírói tehetségét nem osztja valamennyi fotográfustársa, ám arról mind legalábbis érdekesen tudnak írni, hogyan készült a képük – legyen szó egy olyan fotóról, amelyiknek a szerzője fegyveresek elől menekül, vagy egy olyanról, amelyen Salvador Dalí néhány fellógatott festmény, bútordarab, kilötykölt víz és három repülő macska társaságában látható.

Nem csak a témák sokszínűségéből adódik azonban az, hogy rég nem látott gazdag tárlat látható a Nagymező utcában. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a Kontaktok csak az egyike a két magnumos tárlatnak: pár száz méterrel odébb, a Mai Manó Házban az ügynökség első, 1955-ben rendezett, és aztán bő ötven évre elveszett közös kiállításának az anyagát lehet megnézni.

magnum3.jpgEz hagyományosabb tárlat, a Magnum fotósainak egy-egy sorozatát mutatja be, de ettől nem kevésbé érdekes (bár már csak az időrend miatt is érdemes a két kiállítás közül ezzel kezdeni). Henri Cartier-Bresson közvetlenül Gandhi halála előtt és után készült riportja például páratlan dokumentumértékkel is bír. Látható itt ugyanakkor Jean Marquis 1954-ben Galgahévízen készült riportja is, sőt, még ha vetítve is, de bónuszként megnézhetjük a Magnum fotósainak Magyarországon készült képeit is.

És hogy a bevezetésből semmi ne maradjon ki: Capa nem csak zseni volt, de bolond is. Már csak amiatt is, hogy miről nevezte el a Magnumot.

Holnaptól újra Pécs lesz a színjátszás fővárosa

Holnaptól újra Pécs lesz a színjátszás fővárosa

Ez lesz a tizennegyedik alkalom, amikor a magyar színházi világ kiválóságait ünnepelhetjük a Pécsi Országos Színházi Találkozón.poszt.jpg

poszt.jpgNyitányként a Bóbita Bábszínház óriásbábjai végighaladva a Király utcán, 17 órára érnek a Színház térre, ahol felcsendül az Örömóda. 100 pécsi kisiskolás és a MÁV Koncertfúvósok szólaltatják meg Beethoven muzsikáját egy flashmob keretében, majd ezután köszöntő beszédet mond Páva Zsolt, Pécs polgármestere, majd Huszti Péter, az ez évi fesztivál díszvendége megnyitja az idei rendezvénysorozatot.

Ahogy azt megszokhattuk, a pazar színházi előadások seregszemléje mellett számos kísérőprogram várja a látogatókat: kiállítások, szakmai beszélgetések, koncertek, slam poetry, retró könyvudvar, és még sok más, színes kikapcsolódási lehetőség.

Az idei POSZT részletes verseny- és off programjai és minden tudnivaló elérhető a fesztivál hivatalos weboldalán

 

 

 

Hogyan neveljük a fiúkat?

Hogyan neveljük a fiúkat?

Az sejthetően mindenki számára egyértelmű, hogy (ha nem is csecsemőkorban, de egy idő után) különbözőképpen kell nevelni a fiúkat és a lányokat, egyszerűen mert mások. Néha nagyon mások. Ugyanakkor e sorok írója azt is balgaságnak tartja, hogy nagyon fiúkat és nagyon lányokat neveljünk a gyerekeinkből. No de akkor mi a megoldás, és hogy kéne nevelni? Steve Biddulph Hogyan neveljük a fiúkat című könyvét olvastuk.

fiukslid.jpg

Mindenekelőtt sokat tájékozódni, utánaolvasni, informálódni. Minden kis infómorzsa fontos lehet, ezért gyűjtsük be Fiuk_borito.jpgaz összeset, amit el tudunk érni, olvassunk el mindent, amire időnk és lehetőségünk van. Nekem amúgy általában gyanúsak a „Hogyan legyünk tökéletes apák/anyák” és más hasonló – többnyire jó nagy általánosságokat és sok-sok sületlenséget tartalmazó – könyvecskék.

Most azonban nem ilyenről lesz szó. Steve Biddulph remek gyerekpszichológus, és a sajátjain kívül ezer meg ezer gyereket látott, ismert meg a munkája során (családterapeuta is), aminek két komoly következménye van: nem beszél a levegőbe (lásd még: „nekem is van 1/2/3 gyermekem, nekem ne magyarázza meg senki, hogy kell nevelni”), másrészt remek sztorikat, példákat hoz nekünk, amelyek életszagúvá is teszik a mondandóját, no meg könnyen érthetővé is.

Az alaptétel talán a következő: a fiúknak nehezebb dolguk van, mert a társadalom minden gyerekre érvényes elvárásait nehezebb teljesíteniük, és ennek számos oka van (az agyműködéstől a hormonháztartáson át a követendő szerepmodellek okozta problémákig).

Azt gondolom, mindenki tapasztalja (a szülők sokszor szégyenkeznek is, pedig nincs miért), hogy a fiúk – a legtöbbjük legalábbis ilyen - már óvodában sokkal nehezebben illeszkednek be, sokkal tovább játszanak egyedül, kevésbé szociálisak, sokat verekednek, rendetlenkednek, nem állnak be a sorba, de amúgy is nehezükre esik két másodpercig egy helyben maradniuk. Ünnepségeken kilógnak a sorból, nem szavalnak, nem énekelnek a többiekkel, láthatóan zavarban vannak, és nagyon máshol szeretnének lenni.

Ezzel szemben a lányok (szüleik legnagyobb büszkeségére) általában ügyesebbek, jól kommunikálnak, versenyeznek, hogy ki fogad szót hamarabb az óvónéninek, pikkpakk felöltöznek, sorba állnak, kézen fogva menetelnek, ünnepségeken szeretnek táncolni, szerepelni, öröm velük dolgozni az óvónőknek, szülők keble dagad a büszkeségtől.

Pedig ha elolvasnák ezt a könyvet, fiús és lányos szülők is helyén kezelnék ezt a tünetegyüttest. Érdekes módon nem is olyan sokkal később, sokszor már az iskolában, de a felnőtt életben mindenképp, megváltozik a történet, az antiszociális, félénk, rendetlen kisfiúkból sok esetben határozott, jól kommunikáló, családfőként, kollégaként, barátként megbízható férfi lesz, akire nyugodtan támaszkodhat a környezete.

Mi történik? Hogy jön létre ez a változás, illetve ha nem ilyen felnőtt lesz a gyerekből, mi az oka ennek? Mi a társadalom elvárása, és mi a családé, a szülőké. Jól tesszük-e, ha mi is igazodunk a társadalom elvárásaihoz, és fiunkat olyanná akarjuk tenni, amilyennek a környezete (például az óvoda/iskola) látni akarja. Vagy esetleg van más megoldás is, és jéééé, tényleg, ebben az esetben is (sőt, sokkal nagyobb eséllyel) válhat belőle kiváló ember, férfi, apa, barát és kolléga.

A szerző egyvalamit kér – a tájékozódás mellett: figyeljünk oda a gyerekre. Önmagában, ha a tesztoszteron-szintjének a változási ciklusaival tisztában vagyunk (mert például elolvastuk ezt a könyvet), máris sokkal érthetőbbé válnak a különböző életkorok sajátos viselkedési formái.

Ha megfigyeljük, hogy mikor van nagyobb szüksége az anyára vagy az apára, és ennek megfelelően lép előtérbe az a szülő, aki fontosabb a kisfiú számára (hat éves korig az anya, utána kb. 14 éves korig az apa, de ezután már kell egy külső mentor - mint Matula bácsi a Tüskevárban -, aki biztos nem lehet egyik szülő sem), akkor már nagyot léptünk előre abban, hogy fiunk lelke egészségesen fejlődjön.

Az anyák kulcsszerepe evidens, ezért a könyv kevesebbet is foglalkozik velük, azt vettem észre, hogy sokkal többet szól az apákhoz, mert észleli, hogy a modern társadalomban az apa kiszorulóban van a nevelésből, ennek persze sok oka van, ámbár mostanában látszik már egy ellentétes tendencia is: az apák kezdik visszaszerezni a gyermekükhöz – pontosabban annak neveléséhez - való jogukat.

Az apák háttérbe szorulása hatalmas probléma, nem véletlen hoz olyan történeteket, amelyek azt bizonyítják, hogy a fiatalkori bűnözésben óriási szerepet játszik a csonka család, amelyekben az apa lényegében eltűnik a képből. A fiúknak nagy szükségük van az apjukra hatéves korukig is (bár ekkor az anyára még nagyobb), ám ezt követően az apa egyértelműen előtérbe kell, hogy kerüljön, és ahol ez nem történik meg, ott jönnek a problémák.

A szerző elegánsan elkerüli a fölösleges vitát a különböző társadalmi irányzatokkal, de kellően ironikus vagy egyértelműen állást foglal, ha kell. Tehát véletlen se várjunk feminista vagy hímsoviniszta kilengéseket, ellenben okos, kedves történeteket igen, és nagyon kellemes, középutas, ugyanakkor a problémákra kíméletlenül rámutató kis könyvet sok fontos információval.

A kötet a Partvonal kiadó gondozásában jelent meg.

 

 

„Minden premiervetítésnél bombariadó volt. Nem tudom ki lehetett, de nagyon szeretném tudni..."

„Minden premiervetítésnél bombariadó volt. Nem tudom ki lehetett, de nagyon szeretném tudni..."

A Titanicon láthatta először a Fekete Leves című filmet a közönség, csütörtöktől pedig moziban a végleges változat. Az alkotóknak a premier előtt érkezett a fekete leves: az összes moziban, ahol vetítették volna bombariadó volt, így elmaradtak a vetítések. Novák Erikkel, a film rendezőjével beszélgettünk.

feketeslid.jpg

Igen furcsára sikerült a film hivatalos bemutatója... Hogyan élted meg?
– Nagyon rosszul, sokat készültünk, nagyon sok ember várta és egy éves intenzív munka csúcspontja lett volna. dsc_0046.jpgNagyon elgondolkodtató, hogy csak azokban a plázákban volt riadó, 5 perccel a vetítés előtt, ahol a premiervetítéseink voltak. Nem tudom ki lehetett, de nagyon szeretném tudni.

A filmet először a Titanicon láthatta a közönség, de utána még változtattatok rajta. Mi az, amin még változtatni kellett?
– Már a Titanic 2 vetítése között is vágtunk, az első vetítés 110 perces volt, a második 100, a moziba egy nagyon feszes 93 perces verzió kerül. A hosszú vágási folyamat során Csillag Manoval, a vágóval már minden képkockát
ismertünk, és nehéz volt kivenni belőle, de a visszajelzések sokat segítettek, hogy hol hosszú, vagy lötyögős, ott feszítettünk a tempón.

Mi az, amit a leginkább fájt kivágni belőle?
– Nem egész jeleneteket szedtünk ki, hanem tömörítettünk, egy-két kivétellel. Nekem minden kocka fájt, de megértettem, hogy nem untathatom a nézőket.

Honnan jött a film története?
– Még nagyon régről, Nagy Viktor író barátommal, aki tolószékben élő mozgássérült volt, ötleteltünk azon, hogy egy tolószéket milyen jól fel lehetne használni egy fegyveres rablásnál. Aztán, szerencsére filmötlet lett belőle, amit Perjés Zoltánnal és Baráth Gyulával csiszoltunk, de még a forgatás közben is változott néhány ponton a történet.

terápia2.jpgA filmben elhangzó párbeszédek improvizációs módon születtek? Miért döntöttél e mellett?
– A film egy 4 oldalas történetvázlat alapján készült, a színészek az összes jelenetben a saját szavaikat, reakcióikat használták. A megírt, megtanult dialógokkal szemben így egy sokkal dinamikusabb élőbb szöveget kaptunk, ami a szereplők saját karakteréből fakad.

Mennyire volt nehéz így dolgozni?
Nem nehéz volt, hanem nagyon más, mint a hagyományos módon, de meghálálta magát, tiszta élőbeszédet kaptunk. A vágásnál viszont sok nehézséget okozott, hogy adott jeleneten belül sem volt két egyforma felvétel, úgy
kellet puzzle módon összerakjuk.

Hogyan választottad ki az egyes szerepekre a színészeket, szereplőket?
– Elsősorban karakter alapon, másodsorban baráti alapon. Azaz a barátaim közül válogattam ki a szerepeknek megfelelő karaktereket, úgy, hogy többé-kevésbe mindenki magát játssza.

Mennyire hasonlít a karakterük a valódi énjükre?
– Amennyire csak lehet. Bár Szabó Simon nem focihuligán, és nem is amnéziás, Zsolti (Nagy Zsolt - a szerk.) sem mozgássérült, mégis elhisszük nekik, mert a személyiségük többi karakterjegyét hozták magukkal. A Vágvölgyi  (Vágvölgyi B. András - a szerk.) nem maffiafőnök, de ismeri a típust. A többiek szinte mind magukat hozzák.

A film különlegessége, hogy nem gázsit kaptak a színészek, hanem tulajdonrészt. Mit jelent ez pontosan? feketeslid.jpgMindenki vállalta amúgy vagy volt, olyan, aki emiatt végül nem szerepel a filmben?
– Akit felkértem, vállalta, a sztori miatt, miattam, és az újszerű filmkészítés izgalma miatt. Ha a filmet 100%-nak vesszük és forintosítjuk  és adott szakembernek x forint lett volna a normal gázsija, akkor annak megfelelő százalékban lett tulajdonosa a filmnek.

Meg sem próbáltatok támogatást kérni hozzá?
Nem, nem is tudtunk volna, forgatókönyv nélkül. Engem régóta izgat a független, közösségi filmfinanszírozás, és most létrehoztunk egy modellt, ami akkor nyeri el a létjogosultságát, ha a filmet sokan megnézik, és a bevételből ki tudjuk fizetni a stábot és a színészeket. Bár senki nem a hirtelen meggazdagodás reményében vágott bele.

Mi jön a fekete leves után?
Ez még a jövő zenéje, előbb ezen legyünk túl, tervvel teli a padlás.

A történet:

A sokmilliós póker adósságba keveredett DJ tippet kap, hogy mászhat ki a zűrből: ?csak? egy páncélautót kell megszerezni. Az akcióhoz az éppen diliházban pihenő haverját és annak ápolt barátait szervezi be. A bolondkommandó meglepő profizmussal csinálja meg a nagy balhét. A 300 milliós zsákmány örömére óriási bulit rendeznek. Csajok, drog, rock and roll, mostantól övék a világ! De jön a fekete leves, kiderül, komoly gondban vannak. A maffia rettegett főnökét rabolták ki, aki nem a rendőrségre szokott rohangálni, ha bántják. Most is saját hatáskörben indít bosszúhadjáratot. A filmben Az alvilági és a politikusi körök némiképp összeérnek, valamint korrupt rendőrökben sincs hiány. Esély a menekülésre szinte nem is létezik. Vagy mégis?

 

A babák a napon egyedül halnak

A babák a napon egyedül halnak

eslie.jpgMindenképpen érdekes kísérlet a hazai könnyűzenei palettán a Sunbabiez bemutatkozó lemeze, amely fittyet hány a stíluskorlátokra, bátran kísérletezik, és így áll a totális művészi szabadság szolgálatába. A változatosság gyönyörködtet, csak néha nehéz benne megkapaszkodni.

sunbabiez_cover.jpgA Sunbabiez elnevezés amúgy nem egy komplett zenekart takar, hanem egy projektet, mely mögött egyetlen személy áll. Eslie – merthogy róla van szó – saját bevallása szerint több együttesben is megfordult, de mindenütt nehezen viselte a kompromisszumokat, így végül úgy döntött, megy a saját feje után. Ezért hívta életre a Sunbabiezt, melynek első albuma a felettébb vidám című We Must Die Alone.

Eslie fejében tényleg rengeteg hang, hangszer és stílus kergetőzhet, ugyanis a lemezanyag nem intézhető el egyszerűen csak azzal, hogy eklektikus. Alkotónknak valóban nem lehetett könnyű beintegrálódnia egyetlen zenekarba sem, ahol általában szeretik lefektetni az irányvonalakat. Eslie-nél viszont ez a vonal girbe-gurba, és arra kanyarodik, amerre éppen ő szeretné. Azzal kapcsolatban nincsenek információim, hogy a We Must Die Alone elkészítéséhez segítségül hívott-e más hangszereseket, vagy pedig mindent maga játszott fel, de bárhogy is, a produkció minőségien szól. Egyedül a dob esetében mernék nagyobb tételben fogadni arra, hogy gépről jönnek a hangminták, de a mai világban ezen már nem szabad lamentálni.

No meg aztán eslie egyébként sem ad sok okot a fanyalgásra. Akiben van kellő nyitottság, és szereti, ha egy album nem egyetlen műfaj körül rop körtáncot, az bátran töltse le ingyen és bérmentve a teljes lemezt a Sunbabiez oldaláról. Még csak azt sem lehet egyértelműen meghatározni, hogy pontosan kiknek is szólnak a dalok, hiszen egy rockos/metalos érzelmű zenehallgató ugyanúgy találhat magának a kínálatban neki tetsző szerzeményeket, mint az elektronikus, a punkos, vagy az akusztikus muzsikák elkötelezettjei. Az elhelyezés végett azért megpróbálok néhány támpontot jelentő előadót előrángatni, ám ezek csak benyomások, eslie-t nem lehet azzal vádolni, hogy egy az egyben levenné mások munkásságát.

sunbabiez01.jpgA We Must Die Alone-t indító Catwalk/Mulholland Drive kettősről nekem olyan indusztriális elkövetők ugrottak be, mint Marilyn Manson vagy a Deathstars, de a Retarded Nationben is akadnak az előbbi párosra emlékeztető motívumok. Az 1989-et akár a Blink 182 is nyomhatná, a Beautyful meg leginkább olyan, mintha a Cure és a Placebo azután állna neki közösen nótát írni, hogy előtte kizárólag a 80-as évek zenéit hallgatták. Van két lassabb, zongorás szerzemény is (In Your World, Killing), amelyekben Koszi Janka és Mogyoróssy Adrienn énekel, méghozzá igen jól, így ez a dalpár a lemez legerősebb pillanatait hozza. De elsőre magához édesget a Supercute is, amely egy könnyedebb hangvételű szám, akusztikus gitárral, melankolikus, fülbe tapadó refrénnel és finom billentyű díszítésekkel.

A Simply Ugly a korábban külön-külön említett Placebo-nyit-az-indrusztriális-dolgok felé érzést hozza, némi punkos attitűddel, és a 90-es évek diszkóiba kívánkozó szintihangokkal; majd a lemezt a még elvetemültebb ipari megoldásokat mutató Holywoodlondonstyle, valamint a visszafogottabb, de ettől még fájdalmas címadó zárja, hegedűvel, és leginkább olyan atmoszférával, mintha a Type O Negative-ból kivonnánk a torzított gitárokat.

Nem mondom, hogy könnyű hallgatnivaló a We Must Die Alone, neki kell futni 3-4 alkalommal, hogy minden a helyére kerüljön. De megéri, nekem például már most sokkal jobban tetszik a lemez, mint mikor épp csak ismerkedtem vele. Nem hibátlan, néhány nóta lehetne 1-2 perccel rövidebb (azt hiszem, ebbe a kelepcébe a legtöbb itthoni csapat belesétál az első albumán), és nem mindegyik szerzemény egyformán emlékezetes, de bemutatkozásnak nagyon korrekt kis anyag ez. Remélem, hogy lesz folytatása! Ja, és soha egyetlen nőtől nem hallottam még annyira dögösen kiejteni a „fuck” szót, mint a lemez két vendégénekes hölgyétől.

A Mary Popkids lett a Nagy-Szín-Pad királya

A Mary Popkids lett a Nagy-Szín-Pad királya

A közösségi média legfontosabb felületeit heteken át tartotta lázban a hazai popszakma által az egyik legfontosabb zenei attrakciójának értékelt “tehetségmutató".

mp.jpgAz elődöntőket követően az Akvárium Klubban zajló, június 1-i döntőre végül a Cloud 9+, Deniz, az Ivan & the Parazol, a Mary PopKids és a Szabó Balázs Bandája jutott tovább. 

Fülöp Zoltán, az eseményt szervező VOLT Produkció egyik vezetője elmondta: az elődöntő valamennyi résztvevője győztesnek számít, hiszen a szakmai legnagyobbjai választották be őket, a nyári nagy fesztiválok valamelyikén találkozhatunk velük, illetve a későbbiekben is szeretnék segíteni a pályájukat.

Az első helyen végzett Mary PopKids-t számos jutalom várta: 1 millió Ft-os videóklip és 1 millió Ft-os próbaterem támogatás mellett ők lépnek majd fel a VOLT Fesztiválon az Arctic Monkeys napján, a Telekom Nagyszínpadon és augusztus 20-án a Papa Roach és a Tankcsapda előtt a STRAND – Nagyon zene Fesztiválon. A második helyezett Ivan & the Parazol ugyancsak 1 millió Ft-os videóklip támogatásban részesül.

Az első 5 helyezett a Szigeten, a VOLT-on és a Strandon is kiemelt helyen szerepel, de minden résztvevő jelen lesz az említett eseményeken, ősszel pedig az OTP Junior, a Petőfi Rádió és a VOLT Produkció közös szervezésében az ország öt vidéki klubjában koncerteznek a Nagy-Szín-Pad résztvevői.

A végeredmény:

1. Mary PopKids

2. Ivan & the Parazol

3. Szabó Balázs Bandája

4. Deniz

5. Cloud 9+

"A képzelet és a szerelem mindent legyőz" - interjú Christophe Gans-al

"A képzelet és a szerelem mindent legyőz" - interjú Christophe Gans-al

A Szépség és a Szörnyeteg kortalan története jó pár filmes feldolgozást megélt már, sőt, az elsőt még egészen az őskorban, 1899-ben kell keresnünk. A legújabb, nálunk június 5-én bemutatásra kerülő francia változat visszatér a gyökerekhez miközben Belle karakterét középpontba állítva el is tér az eredeti tündérmesétől. Christophe Gans-al, a film rendezőjével a mesékről, képzeletről és inspirációról beszélgettünk.cover1300.jpg

1392481867949_0570x0342_1392481914713.jpg- Leginkább horrorokból ismerhetjük a nevét, nem volt éles váltás ezek után egy ilyen "mesefilm"?

- Nem érzem annak, mert ha visszatekintek a munkásságomra azt látom, hogy mindig ugyanazt a filmet keresem. A Szépség és a Szörnyeteg csak jobban a fény felé van tolódva, mint a korábbi, sötétebb munkáim. Ha például a Silent Hillről beszélünk az is valahol egy tündérmese, ugyanúgy egy kislány története egy ellenséges világban, sőt, még rózsák is vannak benne, szóval a kiindulópont mindig hasonló volt.

- A tündérmese?

- Nem szükségszerűen. Olyan történetek érdekelnek, melyek lehetővé teszik, hogy egy zárt világot hozzunk létre. Szeretem azt gondolni, hogy a mozi olyan, mint az Aranypolgár-beli kristálygömb, amibe belenézve egy egész új világot láthatunk, amit a film teljességében meg tud jeleníteni. A Szépség és a Szörnyetegen való munka közben például megnéztem egy húsz évvel ezelőtti filmemet a Könnyező harcost és kissé magam is meglepődtem, hogy ugyanazokat a tematikákat találtam meg benne, amelyek most is foglalkoztatnak. Abban is egy fiatal nő lesz szerelmes egy  szörnyetegbe, csupán azzal a különbséggel, hogy ott csak átvitt értelemben szörny az illető, de ott is ugyancsak egy idegen világba csöppenünk be a szereplőkkel.

- Megfejtette már, hogy miért ez az irány, ez a tematika az, ami Önt ilyen mélyen érdekli?

- Nem igazán keresem az okokat, magát a folyamatot szeretem, csinálni a filmet. Magának a készítésnek a pszichológiáját szeretem és nem keresni az okait, hogy mit miért teszek. Tudom például, hogy  Fellini előszeretettel vetette alá magát pszichoanalizisnek vagy elemezte az álmait rendezés előtt, de én nem ezt a jungi utat követem, hanem a gondolataimat szeretem vászonra vinni anélkül, hogy azt kutatnám hogy mit jelentenek a számomra. Kissé tartok tőle, hogy ha megfejteném őket, akkor elvesztené a film azt a bűvöletet, amiért szeretem.

20130529-szepseg-es-a-szornyeteg1.jpg

- Tehát akkor azért vette elő éppen A Szépség és a Szörnyeteget, mert beleillik ebbe a történet-típusba?

- Igen, mert egy nagyon izgalmas pszichológiai folyamatot lehet megmutatni általa ami Belle-ben lejátszódik. Ezért is helyeztem Belle-t a középpontba. Sok más feldolgozással ellentétben nálam a hősnőn keresztül vetítödik ki a sztori, az ő lelkén keresztül, az ő szempontjából látjuk a cselekményeket. Mert ugye maga az eredeti sztori arról szól, hogy egy hercegből szörny, majd újból férfi lesz, de közben egy fiatal lány átalakulását is láthatjuk, ahogy nővé érik annak a tapasztalatnak az eredményeként, amit ezzek a szörnnyel megélt, engem pedig ez utóbbi jobban érdekelt. Szokták is kérdezni, hogy miért nem volt több jelenet a kettejük között, ha már egy romantikus filmről van szó, de én azt szerettem volna elmesélni, ahogy Belle az élete minden aspektusában nővé válik, nem csak a férfit szimbolizáló szörnnyel szemben. Meg akartam mutatni, ahogyan a saját lábára áll és áldozatot vállal a családjáért, vagy ahogy egyedül képes áttörni az erdőn.

- Mit gondol, miért tud ez a történet évszázadokkal később is ugyanolyan érdekes lenni?

- Én a benne rejlő értelmezési lehetőségekért szeretem. Adott, hogy a Szépség a nő, a Szörny pedig a férfi, de ha akarom nézhetem a természet és a civilizáció kettőseként is, a béke és az agresszió, a bátorság és s gyávaság, a tisztaság és a bűn, a szeretet és a gyűlölet meséjeként is, rengeteg réteg található benne. Illetve engem mindig elbűvölt az a véletlen hasonlóság ami A Szépség és a Szörnyeteg és a Jane Eyre között van, hiszen ahogy ott, úgy A Szépség és a Szörnyetegben is hangsúlyos a szerelem kölcsönös megváltó ereje, ahogy a szerelem bátortalan lányból nőt, magányos szörnyből férfit varázsol.

1730492-bigthumbnail.jpg- Inspirációként szolgált a 1946-os Jean Cocteau-féle film? Mert a látványt tekintve fel lehetett fedezni hasonlóságokat...

- Valamilyen szinten igen, természetesen nem ugyanazt a filmet akartam elkészíteni, de szerintem nem is lehet elmenni a nagy előd mellett némi főhajtás nélkül. Ám miután elolvastam az eredeti, kétszáz oldalas mesét kiderült, hogy amit én szeretnék ezzel a filmmel, az körülbelül egybevág azzal, amit Cocteau anno kihagyott az ő verziójából. Cocteau filmje az egyik kedvenc francia filmem és egyfajta bensőséges párbeszédet szerettem volna megjeleníteni a két film között. Ez már abból látszik, hogy ő a szörny, ez a film pedig Belle szempontjából vezeti végig a történetet, de persze maguk a különböző korszakok is más-más témákat hívnak előtérbe, a II. világháború utáni Franciaországban magától értetődő, hogy nem is ugyanazok a tematikák voltak aktuálisak mint most. Például ő teljesen kihagyta a kereskedő csődbe jutását, ma viszont a válság miatt is fontos ez a téma, illetve pont egy olyan "ellenség", amin be lehet mutatni, hogy a szerelem és a képzelet segítségével bármit le lehet győzni. Ezeknek a tündérmeséknek éppen az a nagysága, hogy mindig, minden korban, nyelven és helyzetben lehet őket mesélni és azt az aspektust előtérbe hozva ami épp aktuális.  

Ízkarate távol-keleti módra: ázsiai konyha a Gourmet Fesztiválon

Ízkarate távol-keleti módra: ázsiai konyha a Gourmet Fesztiválon

Az idei Gourmet Fesztiválon a rakott krumplis tematika, és a budapesti és vidéki legjobb éttermek mellett kiemelt hangsúlyt kapott a Távol-Kelet, a hazai ázsiai éttermek legjava képviselteti magát, legyen az egyszerű vietnámi streetfood vagy elegáns szálloda étterme. Az alábbiakban kiválogattunk öt fogást, amit nem érdemes kihagyni a különleges ízek kedvelőinek. kajaa.png

vietnám.jpgVietnám

A Hai Nam csak klasszikus utcai ételekkel készült, tavaszi és nyári tekercsek, és a nagyágyú, a pho leves. Viszont ha csak egyet kellene választani tőlük, én most mégis inkább a búnra, egy hagyományos tésztasalátára szeretnék rábeszélni mindenkit.  Leginkább azért, mert a frissen, faszénen készített császárhús annyira jó volt, a ropogós, szaftos, füstös ízt szépen ellensúlyozza a hideg rizstészta, enyhén ecetes szószban. Igazi frissítő, könnyű nyári fogás, bárcsak lehetne sűrűbben hozzájutni itthon is ehhez a faszénen készült változathoz.

koreai.jpgKorea

Ha csak egy fogást lehetne választani, hogy az idei fesztiválon mi volt a legfinomabb, azt hiszem, a kimchi chigae lenne az a Jankovich Kúria tálalásában. Nyilván csak az elfogultság mondatja velem, hiszen óriási rajongója vagyok a koreai konyhának. Egészen elképesztő a hasonlóság magyar fogásokkal, nekem ez az étel olyan, mintha egy pörkölt és egy töltött káposzta házassága lenne: a puha mangalicapofát egy sűrű, paprikás, kimchis szaftban tálalják, és a tetejére korianderhabot nyomnak. Egyszerűen telitalálat, hűvös téli estéken sokszor fog még eszembe jutni.

japán.jpgJapán

Itt a fesztiválon debütál a Baldaszti birodalom újabb étterme, a hamarosan nyitó OMU ramen és tempura bár; őszintén kíváncsi vagyok, vajon a nagy pho láz után elindul-e a ramen láz is. Mindenesetre az OMU-n nem fog múlni, ramenjük igazán tartalmas erőleves, gombával, gyömbérrel, porhanyós császárhússal, (az ígéret szerint a végleges helyen már házi) tésztával, elég meggyőző volt. Szerintem még azok is bírnák, akiknek a húslevesből is magyaros, házias változatot kedvelik kizárólag.

indonéz.jpgIndonézia

A Rickshaw étterem hosszú évekkel ezelőtti nyitásakor egy ideig az ázsiai konyha csúcsa volt a városban, de aztán valahogy megkopott a fénye, és ha jól értem az igyekezetet, ez szeretnék most visszaszerezni, nem is járnak rossz úton. Az indonéz rendang nevű ételt mindenképpen érdemes kóstolni, forró, puha, fűszeres marhanyak, pikáns, savanykás, erőteljesen kókuszos szószban. Ha indonéz nagymamám lenne, ezt kérném tőle minden hétvégén ebédre. Egy kevés jázmin rizs még elfért volna mellé tálaláskor, de így is nagyon elégedett volt az egész asztaltársaság.  Ja és a pekingi kacsájuk is egészen rendben van.

bali.jpgBali

Wang mester nevét talán még az is ismeri, akinek a sarki, ötszáz forintos menüs - erőspistás jelenti a kínai konyha csúcsát. Itt szerencsére legkevésbé sem ez a vonal megy, autentikus bali stílusú mentás marhahúsát viszont inkább haladóknak ajánlom: kifejezetten csípős, de nagyon ízletes, gazdag fogás ez, és a házi tészta nagyon sokat dob rajta. Ha valaki nem ennyire bátor, akkor viszont a thai királyrákot és a fafülgomba salátát érdemes megkóstolni. 

Buli a fokhagymák között

Buli a fokhagymák között

Ma még tart a Budapest Essentials fesztivál, amelynek fő attrakciója a Gorillaz Sound System DJ-jének bulija volt egy egészen szokatlan helyszínen.gorr.png

gor_1.jpgBuli a Nagycsarnokban? Be kell vallanom, engem ennyivel már megvettek a Budapest Essentials szervezői, tulajdonképpen függetlenül attól, hol is van a színpad (az egyik kötelezően meglátogatandó hentespult előtt), és lehet-e közben lángost venni (nem).

Az más lapra tartozik, hogy amikor szombaton este a Gorillaz Sound System Dj-je a színpadra lépett, előtte a közönség inkább olyanokból állt, akik szombat reggelenként nem a friss paradicsomot (és az elmaradhatatlan turistákat) nézegetik a Fővám téri csarnokban, az mindenesetre nekik is poén lehetett két sör vagy két Instagram-poszt között, hogy akár még vehettek is volna almát vagy fokhagymát valamelyik nyitva tartó pultnál.

Itt a poén persze véget is ér, bár meg kellett állapítani, akusztikában a csarnok semmiben sem marad el pár pesti bulihelyszíntől, a hangulata pedig egészen fantasztikus még este is, úgyhogy szívesen látnánk itt további koncerteket is. Ami azonban még ma is folytatódik, az a fesztivál, amelynek szervezői azt tűzték ki célul, hogy bemutassák a főváros előnyös oldalát.

gor2.jpgEbbe pedig a Nagycsarnokon kívül belefért több fürdő és múzeum, a Gozsdu udvar, az Akvárium, a Március 15. tér, és persze rengeteg ismert bulihelyszín. A jegy áráért ingyen látogatható az Állatkert, kedvezménnyel a Millenárison zajló Gourmet fesztivál, de több kocsmában és egészen eltérő éttermekben is kedvezményes fogyasztásra jogosít fel a karszalag. A szervezők emellett városi túrákat is rendeznek azoknak, akik szeretnék jobban megismerni Budapest velejét.

Ügyes kezdeményezés tehát – a szervezők tudatosan „alulről építkező urbánus fesztiválként” képzelték el a város belső kerületeinek megszokott és szokatlan tereiben zajló eseményhalmazt, még ha láthatóan a városlakóknak annyira nem is jött át, de reméljük, jövőre már többen várjuk. Ha másért nem, hát azért, hogy újra eltölthessünk egy kellemes estét a fokhagymák alatt a Nagycsarnokban.

Fotó: MTI

Szent Jakab esete a rakott krumplival - kedvenceink a Gourmet Fesztiválon

Szent Jakab esete a rakott krumplival - kedvenceink a Gourmet Fesztiválon

Az idei Gourmet Fesztivál tematikája a rakott krumpli, alább következzen egy teljesen szubjektív válogatás a fővárosi és vidéki éttermek kínálatából!rakott krumpli.png


Az a helyzet, hogy rakott krumpliban nekem elég magasan a léc. Az egyik kedvenc ételem, hazai pályán a top3-ban, de összesítettben is ott van a top10-es listán. Az anyám egyik signature dish-e, ha beteg vagyok, mindig ezt kérem, és az enyém is elég jó, legyen elég ennyi referenciának.

refr.jpg

Úgyhogy nem voltak különösebb elvárásaim, nyilván ennek elég nehéz is lett volna megfelelni, inkább elengedtem azt, hogy itt majd még ennél is finomabbakat fogok enni, meg a fine dining majd megmutatja. Az hiszem, ez volt a helyes hozzáállás, mert továbbra is az anyué a sztár, de azért értek kifejezetten kellemes meglepetések, nagyon jól szórakoztam a teszt közben.

babel.jpgA modern

A Bábel konyháján tényleg csoda történik. Imádtam, amit műveltek a textúrákkal, feketeöves nagymesterei ők ennek a játéknak. Letisztult, de mégis komplex fogást kínálnak, ami különleges a Szt. Jakab kagylótól és a füstölt fürjtojástól, de mégis egyszerű, hozza az otthonos ízeket a háromféle burgonya, a ropogós szalonnakockák, a saját marhakolbász. A meglepetésszerűen felbukkanó, apróra vágott kovászos uborka és hegyeserős kockákról már ne is beszéljünk, sikoltozni tudtam volna örömömben.  Csillagos ötös, minden nap tudnám enni.

gresham.jpgAz elegáns

Szarvasgombás rakott burgonya, libamáj terrine-nel és füstölt tojáskrémmel  - a Gresham Étterem így értelmezte újra a műfajt. Még kimondani is sok, de nagyon sokan dicsérték, mindenképpen meg kellett kóstolni. Annak ellenére, hogy külön-külön (a terrine és a burgonya gratin) elképesztően finom, és a méretéhez képest nagyon kiadós fogás, én picit talán túlzásnak éreztem, lehet, hogy a terrine nélkül is elég lett volna a szarvasgombás gratin, de végül is miért ne túlozhatnánk néha?

macesz.jpgA vagány

A rakott krumplival töltött bagel elsőre nem nagyon tűnt érdekesnek, de az evőpartnerem ragaszkodott hozzá, úgyhogy kapott egy esélyt, és nagyon nem bántam meg. Mivel a Maceszhuszár zsidó konyhát visz, a tejföl kimaradt belőle, de tulajdonképpen nem is volt hiányérzetem. A bagelbe egy pürésített, főtt tojással kevert burgonya krém került, tetejére pirított libakolbász, és az egész szendvics grill alatt pirult még egy keveset. Ezt volt talán a legnagyobb meglepetés, a fesztivál alatt, amiről akár azt is el tudom képzelni, hogy egy east village-i dinerben eszem reggelire, annyira vagány fogás.

rokus.jpgA rusztikus

Régóta készülök Etyekre, de valahogy még soha nem sikerült eljutnom a Rókusfalvy fogadóba, pedig nagyon jó a híre és itt is nagyon sokan álltak a stand előtt, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam, mit tud a konyha. Tulajdonképpen itt is egy lepirított gratint kaptam, amit kolbászos burgonyakrémmel, juhtúró habbal és eszelősen finom bacon chips-szel tálaltak. Egyszerű, de nagyon jól eltalált újítási kísérlet, a juhtúró érezhető, de nem túl domináns karaktert adott a fogásnak. Igazi biztonsági játékos, a legjobb értelemben.

jankov.jpgA koreai cserediák

Hosszú évek óta komoly rajongója vagyok a rácalmási Jankovich kúriának. Pár ével ezelőtt  pont a fesztiválon találkoztam velük először, rendszeresen járok vissza hozzájuk, úgyhogy eleve pole pozícióból indultak nálam.  Most egy koreai salátával frissítették a klasszikust, és egészen elképesztőre sikerült ez a fúziós végeredmény. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól simul össze a tejfölhab, a burgonya pogácsa és a pirított kolbászkarikák a csípős algával. Mindenképpen megosztó étel, szerintem telitalálat, biztosan fogok még enni belőle.  Ja és érdemes megkóstolni náluk a kimchi chigae-t is.

+ 1

ikon.jpgAz édes

A debreceni ikonos srácok hozták a legjobb poént a témában: édes „rakott krumpli”. Epervelő, robbanós cukorka, sós tejfölhab,  ezen vaníliaesszenciában roppanósra párolt újburgonya szeletkék és kolbászkarikának látszó kekszes-marcipán, fürjtojással, a tetején reszelt krumplicukorral. Pontosan olyan bizarr az egész, mint amilyennek hangzik, de valahogy annyira jók a textúrái, hogy elviszi a bulit, tényleg jó poén. Persze az is elég sokat nyom a latban, hogy iszonyú cukik és annyira kedvesen ajánlották, nem is bántam meg, hogy nem hagytam ki. 

Retróval hódít az EFOTT is

Retróval hódít az EFOTT is

Haddaway, Vengaboys, Mr. President, Brooklyn Bounce – az idei EFOTT a 90-es évek kedvelt külföldi bandáival, Tankcsapda születésnapi koncerttel és a magyar fellépők legjavával várja idén a fesztiválozni vágyókat. A helyszín ezúttal Miskolctapolca lesz.

efott_hangulat_1.jpg

A július 15. és 20. között tartó fesztivál nyitónapján a Tankcsapda csap majd a húrok közé, várhatóan méltó tankcsapda.jpgnyitányt adva ezzel az egyetemisták kedvelt rendezvényének. A banda ekkor ünnepli 25. születésnapját, így a rajongók biztosak lehetnek benne, hogy nem egy „sima" koncertben lesz részük. Lukács Laci a felllépésről elárulta: érkeznek majd vendégzenekarok hozzájuk, illetve olyan programot mutatnak be, ami sehol máshol nem lesz látható. Idén nyáron összesen nyolc koncertet adnak a Tankok, de mindegyiken más lesz a program. 

A hazai fellépők közül biztosan ott lesz a Kowalsky meg a Vega, az Anna and the Barbies, a Quimby, a Beatrice, a Magashegyi Underground, a Hősök, a Hooligans, a Mary Popkids, a Halott pénz, illetve az Ivan and the Parazol is. A közönség az aktuális kedvencek mellett a fesztivál negyedik napján olyan kultikus magyar rock zenekarok koncertjein tombolhat majd, mint például az Edda, a P-Mobil vagy a Karthago.

Napjaink egyik legnépszerűbb műfaja a slam poetry, így ez sem hiányozhat a fesztiválról. A koncertek előtt esténként slammerek színesítik a programot, akik pedig a nevetőizmaikat szeretnék megdolgozni, azokat délután a Dumaszínház sátra várja. Az izmokat többek között Janklovics Péter, Dombóvári István, Mogács Dániel mellett a régió szülötte, Kiss Ádám tartja majd edzésben.

 

A Színes Város kihozza a művészetet az utcára

A Színes Város kihozza a művészetet az utcára

Nyáron 10-12 budapesti tűzfal kap "új ruhát" a Színes Város kezdeményezés jóvoltából egy új művészeti- és zenei fesztivál keretein belül, ami augusztus folyamán várja majd az érdeklődőket a belvárosban. A hatalmas és látványos falfestmények első darabja mától meg is tekinthető a Mika Tivadar Mulató oldalán. 

slid_6.jpg

IMG_3322.JPGA Színes Város Budapest Fesztivál programsorozatban 10-12 kültéri tűzfalat festenek meg képzőművészek közel száz zenei program, kerekasztal beszélgetések, kortárs aukciók és slam-események kíséretében. A tűzfal festés egy olyan együttműködés a város vezetősége és a civil kezdeményezések között, amellyel Budapest új arcát szeretnék bemutatni a lakosságnak és a turistáknak egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy a fesztivál fővédnöki posztját Tarlós István, Budapest főpolgármestere vállalta el, ezzel is kifejezve a város támogatását. Az első tűzfal-festmény bemutatását kísérő sajtótájékoztatón Finta Sándor, Budapest főépítésze meg is jegyezte, hogy az utóbbi években mennyire megváltozott az, hogy mit tartunk városfejlesztésnek, hiszen például a néhány éve még rongálásnak címkézett street art egyre inkább kezd fontos helyet elfoglalni a város színesítéséért folytatott törekvések között. Arról nem is beszélve, hogy a tűzfalfestésnek, és úgy általában a város színesítésének a társadalmi haszna sem elhanyagolható.

A Színes Város is ilyen civil, graffitis kezdeményezésként indult, egyre terjedő városszépítési projektjeik népszerűségét és ismertségét ezzel az önkormányzatilag is támogatott fesztivállal remélik növelni. A Színes Város egyik alapítója, Megyeri András már azt is hatalmas dolognak tartja, hogy a 2008-ban megszületett, kis csoportos ötlet mára akkorává nőtte ki magát, hogy egy egész fesztivált lehet köré szervezni. Ughy Attila, a XVIII. kerület polgármestere, városarculati tanácsnok viszont éppen azt emelte ki, hogy az ilyenfajta megmozdulások mindig is civil kezdeményezésekből születnek, csak lehetőséget kell nekik teremteni a kibontakozáshoz. "Egy város önmagában minidg kő, üveg és beton és ha mi ebbe nem tudunk lelket vinni, akkor az is marad." - tette hozzá Ughy, és kifejezte abbéli reményét, hogy az ehhez hasonló projektek révén "Budapest nem csak a fürdők városa lehet, hanem egy, a fiatalok számára is érdekes, izgalmas hely."

A Színes Város Budapest Fesztivál alkotói pedig azon lesznek, hogy ez így is legyen. Nádudvari Noémi, a fesztivál kurátora igaz nem árult el konkrét témákat vagy a rajtuk dolgozó művészek nevét, arról viszont biztosított, hogy úgy válogatták össze a tűzfalakra felkerülő alkotókat, hogy minél több stílus megjelenjen. Elmondta, hogy az üres tűzfalak grafikiai felületként való használata külföldön egyáltalán nem ritka, mivel így ki lehet hozni a művészetet az utcára, egy olyan térbe, amit mindenki használ. Hozzátette, hogy sokal több van ebben a műfajban, mint szimpla dekoráció, példának okáért a turizmust is fellendíti egy színesebb városkép, és az ott lakókra is pozitív hatásal van a szürkeségből való kitörés.

Végül Pálfalvi Márta, a fesztivál fő szponzoraként jelen lévő Heineken Hungária vállalati kapcsolatok és kommunikációs igazgatója révén mégis megtudhattuk néhány festmény témáját. A fejlődés-dinamika-innováció hívószavak mentén dolgozó cég a hasonló elgondolás miatt lépett közreműködésre a fesztivállal, így az általuk támogatott festmények is Budapesttel kapcsolatos, vitaindító, provokatív célú alkotások lesznek, olyan kérdéseket feltéve, hogy "Buda vagy Pest" illetve "Budapest vagy más nagyváros".

Az ezeket a témákat feldolgozó falfestményeket, többi társukkal egyetemben nyáron már meg is találhatjuk a belvárosban. A keresésük közben pedig ne feledjünk el néha körbenézni ebben az egyre színesedő városban, ami, ahogy azt a legelső festmény is mutatja, sokkal nagyobb, mint gondolnánk.

Művészetek Völgye, ahol a csodák történnek

Művészetek Völgye, ahol a csodák történnek

Az idén már 24-ik alkalommal megrendezésre kerülő Művészetek Völgyében nem konzervprodukciókat láthatunk a fellépőktől, hanem a látogatókkal együtt, egy nagy alkotóközösséggé válva alakítják a fesztivál tíz napjának hangulatát. Hogy ez mit is jelent abba a Design Terminálban megtartott sajtótájékoztatón már belekóstolhattunk, de a Völgy kapuja július 25-től mindenki számára nyitva áll.

4127131119074935_muveszetek_volgye_2014_wide.jpg

IMG_3262.JPGA Lackfi János által moderált délutánon gyorsan kiderült, hogy nem szokványos fesztivállal van dolgunk. Inkább olyan a Művészetek Völgye, mint egy óriásira duzzadt családi-baráti kempingezés, amihez minden évben csak egyre többen csatlakoznak. Márta István fesztiváligazgató egyenesen harcostársainak nevezte azokat, akik nem szűnő lelkesedésükkel hozzásegítették a fesztivál kibontakozásához és fennmaradásához. Így egy évvel a negyedévszázados évforduló előtt pedig még inkább azon munkálkodnak, hogy megéljék ezt a kerek ünnepet, amire ennyi szerető támogatással minden esélyük meg is van. Hiszen a már régi motorosnak számító, a fesztiválon saját udvarral rendelkező Palya Bea "udvarhölgy" vagy a Kaláka együttes mellé idén például Harcsa Veronika csatlakozik egy külön jazz-udvarral, és ez még csak a jéghegy csúcsa.

Mellettük a Völgyhöz nemrégiben csatlakozó irodalmi-zenés Rájátszás produkció képviseletében Egyedi Péter és Grecsó Krisztián is felvillantotta egy dal erejéig, miről is szól ez a közreműködés, ha esetleg még nem találkoztunk volna a zseniális koncertjeikkel. Az Egyedi vezette Óriás zenekar egyik számát Grecsó szövegével, két gitárral, "a nagyszobában elkezdtünk játszani"-jelleggel adták elő, mindenki legnagyobb örömére. De hasonlóképpen bensőséges és mosolyra derítő volt Palya Bea lélekemelő két dala, vagy Harcsa Veronika remek fél-imprója. Arról nem is beszélve, hogy nem mindennap van része az embernek olyan sajtótájékoztatóban, ahol nemcsak hogy megpróbálják megénekeltetni, de kifejezetten szívesen csatlakozik a Hej, Dunáról fúj a szél "Hej a ránctalanító, a ráncokra sose jó..." kezdetű, Tóth Kriszta-féle átiratának közös dalolászásához. De meghallgathattuk Lackfi Támogató-rap című, a szponzorok kényszerű felsorolását kiváltó, őket egyetlen versbe foglaló, szellemes és humoros költeményét is, Hobo verset mondott nekünk, a Momentán Társulat pedig egy bő negyedórás improvizációs játékkal szórakoztatta az összegyűlteket, még több kellemes percet szerezve ezzel. Mindebből pedig egy egy valami biztosan kiderült: ha a Művészetek Völgyében csak egy kicsit is hasonló élményekben lehet részünk, mint a sajtótájékoztatón, akkor már nagyon is megéri július végén Kapolcs környékére látogatni.  

IMG_3276.JPGDe persze a "komolyabb", informatívabb beszélgetésekből sem volt hiány. Jakab Natália marketing és programigazgató például az egész fesztivál célkitűzéseként fogalmazta meg a hagyományok innovatív formában való továbbvitelét, amihez egy mobiltelefonos alkalmazással is szeretnének hozzájárulni, mellyel a letöltők többek között saját fesztiválnaptárat állíthatnak össze, de különböző kedvezményekben is részesülhetnek. Miklós Bernadett a Design Terminál részéről a dizájn, mint a fesztivál összművészeti jellegében nagy szerepet játszó elem fontosságáról beszélt, amit a jövőben szeretnének még inkább kihangsúlyozni illetve bemutatni a látogatóknak, hogy a dizájn nem egy elrugaszkodott, meghatározhatatlan kifejezés, hanem a mindennapi életünk szerves része. A fesztivál művészeti ágakon átívelő voltát az is szépen megmutatta, hogy az énekesnő Sena ugyanúgy határtalan szeretettel és lelkesedéssel viszonyul hozzá, mint a Hello Woodot képviselő Pozsár Péter, az idén 45 éves Kaláka vagy az ugyancsak saját blues-udvarral rendelkező Hobo. És ez a közösen épített programsorozat, az emberi léptékű, családias és közvetlen helyszínek azok, melyektől "gondolkozó fesztivállá" válik a Művészetek Völgye, ahová a látogatók nem csupán a koncertekért mennek, de megállnak kipróbálni bármilyen érdekességet is (például a méhészetet vagy egy 3D-s modellező szettet), és a zenészek két koncert között nem a backstage-ben hűsölnek, hanem egy almafa tövében jam-elnek azzal, aki éppen arra jár. Aki tehát erre vágyik, az július 25. - augusztus 3. között járjon Kapolcs felé és kóstoljon bele ebbe a csodába.

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása