A Magnum fotóügynökség két kiállítása is látható egymástól néhány száz méterre a Nagymező utcában. Megnéztük mindkettőt, elmondhatjuk: rég láttunk ennyire gazdag anyagot.

„Elég közel vagy?” - így fordította ki legújabb kiállítása mottójául a Capa Központ a fotótörténet egyik leghíresebb mondatát, amely mellesleg a múzeum névadójától, Robert Capától származik: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. A magyar származású Capa – ezt igen élvezetes írásaiból is tudhatjuk – nem csak zseniális fotográfus volt, de a szavakkal is igen jól bánt, mellesleg ő volt az egyik alapítója és névadója a világ leghíresebb fotóügynökségének, a Magnumnak.

Most, hogy a szálak tökéletesen összeértek, gyorsan tisztázzuk is: az előbbi okfejtésben nem minden az, aminek látszik. Először is: a Capa Központ új kiállításán, a Magnum: Kontaktok címmel augusztus végéig látható tárlaton nem a legjobb fotó miatt kell közel menni, hanem azért, mert az ügynökség ikonikus fotói mellett azok a kontaktok is láthatók, amelyek közül kiválasztották az általunk ismert képet. Az eredeti méretben nagyított sorozat pedig néha komoly meglepetéseket is tartogat – innentől pedig nem hetven fotót nézhetünk, hanem ennek sokszorosát.

Még ha kicsit szakmainak is tűnik a kontaktok kiállítása, a kiállítás nem csak fotósoknak, képszerkesztőknek, újságíróknak szól – bár nekik erősen ajánlott a megtekintése. Rajtuk kívül pedig mindenkinek érdemes elmenni rá, aki az elmúlt hetven évet ezen a bolygón töltötte és picit is érdeklődik az iránt, ami történt, a második világháborútól az amerikai és dél-afrikai polgárjogi mozgalmakon, a kubai forradalmon, szeptember 11-én át azokig az emberekig, akik meghatározták ezt az időszakot.

És az is lehet, hogy Capa szépírói tehetségét nem osztja valamennyi fotográfustársa, ám arról mind legalábbis érdekesen tudnak írni, hogyan készült a képük – legyen szó egy olyan fotóról, amelyiknek a szerzője fegyveresek elől menekül, vagy egy olyanról, amelyen Salvador Dalí néhány fellógatott festmény, bútordarab, kilötykölt víz és három repülő macska társaságában látható.

Nem csak a témák sokszínűségéből adódik azonban az, hogy rég nem látott gazdag tárlat látható a Nagymező utcában. Különösen, ha hozzátesszük, hogy a Kontaktok csak az egyike a két magnumos tárlatnak: pár száz méterrel odébb, a Mai Manó Házban az ügynökség első, 1955-ben rendezett, és aztán bő ötven évre elveszett közös kiállításának az anyagát lehet megnézni.

Ez hagyományosabb tárlat, a Magnum fotósainak egy-egy sorozatát mutatja be, de ettől nem kevésbé érdekes (bár már csak az időrend miatt is érdemes a két kiállítás közül ezzel kezdeni). Henri Cartier-Bresson közvetlenül Gandhi halála előtt és után készült riportja például páratlan dokumentumértékkel is bír. Látható itt ugyanakkor Jean Marquis 1954-ben Galgahévízen készült riportja is, sőt, még ha vetítve is, de bónuszként megnézhetjük a Magnum fotósainak Magyarországon készült képeit is.

És hogy a bevezetésből semmi ne maradjon ki: Capa nem csak zseni volt, de bolond is. Már csak amiatt is, hogy miről nevezte el a Magnumot.