A Szépség és a Szörnyeteg kortalan története jó pár filmes feldolgozást megélt már, sőt, az elsőt még egészen az őskorban, 1899-ben kell keresnünk. A legújabb, nálunk június 5-én bemutatásra kerülő francia változat visszatér a gyökerekhez miközben Belle karakterét középpontba állítva el is tér az eredeti tündérmesétől. Christophe Gans-al, a film rendezőjével a mesékről, képzeletről és inspirációról beszélgettünk.

- Leginkább horrorokból ismerhetjük a nevét, nem volt éles váltás ezek után egy ilyen "mesefilm"?

- Nem érzem annak, mert ha visszatekintek a munkásságomra azt látom, hogy mindig ugyanazt a filmet keresem. A Szépség és a Szörnyeteg csak jobban a fény felé van tolódva, mint a korábbi, sötétebb munkáim. Ha például a Silent Hillről beszélünk az is valahol egy tündérmese, ugyanúgy egy kislány története egy ellenséges világban, sőt, még rózsák is vannak benne, szóval a kiindulópont mindig hasonló volt.

- A tündérmese?

- Nem szükségszerűen. Olyan történetek érdekelnek, melyek lehetővé teszik, hogy egy zárt világot hozzunk létre. Szeretem azt gondolni, hogy a mozi olyan, mint az Aranypolgár-beli kristálygömb, amibe belenézve egy egész új világot láthatunk, amit a film teljességében meg tud jeleníteni. A Szépség és a Szörnyetegen való munka közben például megnéztem egy húsz évvel ezelőtti filmemet a Könnyező harcost és kissé magam is meglepődtem, hogy ugyanazokat a tematikákat találtam meg benne, amelyek most is foglalkoztatnak. Abban is egy fiatal nő lesz szerelmes egy  szörnyetegbe, csupán azzal a különbséggel, hogy ott csak átvitt értelemben szörny az illető, de ott is ugyancsak egy idegen világba csöppenünk be a szereplőkkel.

- Megfejtette már, hogy miért ez az irány, ez a tematika az, ami Önt ilyen mélyen érdekli?

- Nem igazán keresem az okokat, magát a folyamatot szeretem, csinálni a filmet. Magának a készítésnek a pszichológiáját szeretem és nem keresni az okait, hogy mit miért teszek. Tudom például, hogy  Fellini előszeretettel vetette alá magát pszichoanalizisnek vagy elemezte az álmait rendezés előtt, de én nem ezt a jungi utat követem, hanem a gondolataimat szeretem vászonra vinni anélkül, hogy azt kutatnám hogy mit jelentenek a számomra. Kissé tartok tőle, hogy ha megfejteném őket, akkor elvesztené a film azt a bűvöletet, amiért szeretem.

- Tehát akkor azért vette elő éppen A Szépség és a Szörnyeteget, mert beleillik ebbe a történet-típusba?

- Igen, mert egy nagyon izgalmas pszichológiai folyamatot lehet megmutatni általa ami Belle-ben lejátszódik. Ezért is helyeztem Belle-t a középpontba. Sok más feldolgozással ellentétben nálam a hősnőn keresztül vetítödik ki a sztori, az ő lelkén keresztül, az ő szempontjából látjuk a cselekményeket. Mert ugye maga az eredeti sztori arról szól, hogy egy hercegből szörny, majd újból férfi lesz, de közben egy fiatal lány átalakulását is láthatjuk, ahogy nővé érik annak a tapasztalatnak az eredményeként, amit ezzek a szörnnyel megélt, engem pedig ez utóbbi jobban érdekelt. Szokták is kérdezni, hogy miért nem volt több jelenet a kettejük között, ha már egy romantikus filmről van szó, de én azt szerettem volna elmesélni, ahogy Belle az élete minden aspektusában nővé válik, nem csak a férfit szimbolizáló szörnnyel szemben. Meg akartam mutatni, ahogyan a saját lábára áll és áldozatot vállal a családjáért, vagy ahogy egyedül képes áttörni az erdőn.

- Mit gondol, miért tud ez a történet évszázadokkal később is ugyanolyan érdekes lenni?

- Én a benne rejlő értelmezési lehetőségekért szeretem. Adott, hogy a Szépség a nő, a Szörny pedig a férfi, de ha akarom nézhetem a természet és a civilizáció kettőseként is, a béke és az agresszió, a bátorság és s gyávaság, a tisztaság és a bűn, a szeretet és a gyűlölet meséjeként is, rengeteg réteg található benne. Illetve engem mindig elbűvölt az a véletlen hasonlóság ami A Szépség és a Szörnyeteg és a Jane Eyre között van, hiszen ahogy ott, úgy A Szépség és a Szörnyetegben is hangsúlyos a szerelem kölcsönös megváltó ereje, ahogy a szerelem bátortalan lányból nőt, magányos szörnyből férfit varázsol.

- Inspirációként szolgált a 1946-os Jean Cocteau-féle film? Mert a látványt tekintve fel lehetett fedezni hasonlóságokat...

- Valamilyen szinten igen, természetesen nem ugyanazt a filmet akartam elkészíteni, de szerintem nem is lehet elmenni a nagy előd mellett némi főhajtás nélkül. Ám miután elolvastam az eredeti, kétszáz oldalas mesét kiderült, hogy amit én szeretnék ezzel a filmmel, az körülbelül egybevág azzal, amit Cocteau anno kihagyott az ő verziójából. Cocteau filmje az egyik kedvenc francia filmem és egyfajta bensőséges párbeszédet szerettem volna megjeleníteni a két film között. Ez már abból látszik, hogy ő a szörny, ez a film pedig Belle szempontjából vezeti végig a történetet, de persze maguk a különböző korszakok is más-más témákat hívnak előtérbe, a II. világháború utáni Franciaországban magától értetődő, hogy nem is ugyanazok a tematikák voltak aktuálisak mint most. Például ő teljesen kihagyta a kereskedő csődbe jutását, ma viszont a válság miatt is fontos ez a téma, illetve pont egy olyan "ellenség", amin be lehet mutatni, hogy a szerelem és a képzelet segítségével bármit le lehet győzni. Ezeknek a tündérmeséknek éppen az a nagysága, hogy mindig, minden korban, nyelven és helyzetben lehet őket mesélni és azt az aspektust előtérbe hozva ami épp aktuális.