Majdnem két és fél évet kellett várni, hogy Az évtized lemeze után új hanganyaggal jelentkezzen az ország legpimaszabb grimasza. Zsiványok, éppen ezért belőlük lesz a legjobb pandúr. És így nekik elhihető: ez még nem éden. De csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk. Itt lent, a földön.

Jó egy hónapos késéssel a beharangozotthoz képest, de végül megérkezett a Kowalsky meg a Vega legénységének 7. albuma. Érdekes algoritmus szerint alakul a forradalmi egylet anyagainak népszerűség faktora: a páratlan számú lemezek azok, amelyek nagyon ott vannak a szeren, és bár a páros korongok sem gyengék, a koncerteken elhangzó dalok is jelzik, hogy csak kiegészítő szerep jut nekik. Eme nem hivatalos törvényszerűség szerint most megint egy meghatározó lemeznek kellett születnie, és a Még nem éden eleget is tesz ennek a megelőlegezett státusznak.

A nyitó Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek még több emberrel ismertette meg Kowáékat, mint korábban a Nem minden szarka farka vagy az Ennyi csak, ami nem is csoda: ez a nóta úgy telitalálat, ahogy van. A versszakok hangulata még kissé borongós, de a refrén kiderül – és valahol ez ennek a társaságnak a legnagyobb érdeme, hogy úgy tudnak pozitívak maradni, értékes és értelmes gondolatokat közvetíteni, hogy közben a zenei körítés nem lesz se bugyuta, se gagyi, és a mondanivalót hallgatva sem érezzük úgy, hogy térítő szándékú vallási perceket nézünk a tévében.

Némi túlzással élve akár azt is mondhatnánk, hogy ilyen kezdés után egyszerűen képtelenség csalódni, de a folytatás mindentől függetlenül is erős. A címadó nóta már ismerős lehet a koncertekről, és itt válik az is nyilvánvalóvá, hogy nem tűntek el nyomtalanul a korábbi, big band felállás trombitás, latinos, kubai hangulatú megoldásai. A Bölcsődtől a sírodig sem ismeretlen, hiszen ez Kowa és Fankadeli közös CD-jén már szerepelt, csak itt kapott némi élő dobot és hangsúlyosabb gitárokat. Fanka amúgy ebben a verzióban is szerepel, bár a neve nincs feltüntetve a borítón, ami azért kicsit fura. Bár az utóbbi időben a koncertekről is elmarad, így ezen aligha lehet csodálkozni.

A Hogy vagy? a tangóharmónikával és a zongorával az Ötcsillagos lemez könnyedebb pillanatait idézi, és ekkor már világosan látszik, hogy megint igen változatos albumot kalapáltak össze a srácok. A Szép nap ez arra… megint a karibi vonalat hozza, és lendületességénél fogva a bulik egyik favoritja lehet majd. Az Ami fontos ! megint egy vérbeli Kowalsky meg a Vega dal: nem véletlenül ennek a klipje vezette fel anno a ritmusszekció, vagyis Jimmy és Sóder visszatérését. A legkisebben a legnagyobb feelingje és dallamai miatt az egyik csúcspont; mellette pedig ott sorakozik az Egy világon át, a zongorás ballada egy olyan üzenettel, aminek hatására rengetegen morzsolnak majd el könnycseppeket. Tuti, hogy ez a szám és a sorai a netes megosztások tekintetében elviszi majd a pálmát.

A Hulla-józan ugyancsak ismerős lehet a klipje miatt, és ebben is olyan szöveget kapunk, ami az egyik legnagyobb vonzerőt jelenti Kowáéknál. Most mintha kicsit kevesebb lenne az égi utak keresése, és több lenne a hétköznapi esendőségből, a korábban gyakran elővett zsiványságból, ebből a „hibázom néha, mert földi ember vagyok, de a szándékaim jók és tiszták” érzésből. Az Egyetlen út újabb különleges szerzemény a maga középkori (!) és keleties ízeivel, az Egy darabban pedig megint egy kimondottan vidám nóta, a lemez egészére jellemző megnövelt elektronikával és torzított gitárokkal. Végül a záró, akusztikus Mosolydal olyan, mint a címe; igaz, itt egy kicsit azért belenyúltak a szirupba és a giccsbe.

Meglepne, ha a Még nem éden nem lenne egy újabb fényes csillag a Kowalsky meg a Vega amúgy is tündöklően ragyogó égboltján. Remek lemez, nyugati minőséget hozó hangzással, Kowa gondolat- és derűt ébresztő szövegeivel, igényes, kimunkált, jó dalokkal. Úgy tűnik, a szív forradalma egyre hangosabban kopogtat – és nem csak a mennyek kapuján.

Fotók: www.facebook.com/kowalskymegavega