Az idei Gourmet Fesztiválon a rakott krumplis tematika, és a budapesti és vidéki legjobb éttermek mellett kiemelt hangsúlyt kapott a Távol-Kelet, a hazai ázsiai éttermek legjava képviselteti magát, legyen az egyszerű vietnámi streetfood vagy elegáns szálloda étterme. Az alábbiakban kiválogattunk öt fogást, amit nem érdemes kihagyni a különleges ízek kedvelőinek. 

Vietnám

A Hai Nam csak klasszikus utcai ételekkel készült, tavaszi és nyári tekercsek, és a nagyágyú, a pho leves. Viszont ha csak egyet kellene választani tőlük, én most mégis inkább a búnra, egy hagyományos tésztasalátára szeretnék rábeszélni mindenkit.  Leginkább azért, mert a frissen, faszénen készített császárhús annyira jó volt, a ropogós, szaftos, füstös ízt szépen ellensúlyozza a hideg rizstészta, enyhén ecetes szószban. Igazi frissítő, könnyű nyári fogás, bárcsak lehetne sűrűbben hozzájutni itthon is ehhez a faszénen készült változathoz.

Korea

Ha csak egy fogást lehetne választani, hogy az idei fesztiválon mi volt a legfinomabb, azt hiszem, a kimchi chigae lenne az a Jankovich Kúria tálalásában. Nyilván csak az elfogultság mondatja velem, hiszen óriási rajongója vagyok a koreai konyhának. Egészen elképesztő a hasonlóság magyar fogásokkal, nekem ez az étel olyan, mintha egy pörkölt és egy töltött káposzta házassága lenne: a puha mangalicapofát egy sűrű, paprikás, kimchis szaftban tálalják, és a tetejére korianderhabot nyomnak. Egyszerűen telitalálat, hűvös téli estéken sokszor fog még eszembe jutni.

Japán

Itt a fesztiválon debütál a Baldaszti birodalom újabb étterme, a hamarosan nyitó OMU ramen és tempura bár; őszintén kíváncsi vagyok, vajon a nagy pho láz után elindul-e a ramen láz is. Mindenesetre az OMU-n nem fog múlni, ramenjük igazán tartalmas erőleves, gombával, gyömbérrel, porhanyós császárhússal, (az ígéret szerint a végleges helyen már házi) tésztával, elég meggyőző volt. Szerintem még azok is bírnák, akiknek a húslevesből is magyaros, házias változatot kedvelik kizárólag.

Indonézia

A Rickshaw étterem hosszú évekkel ezelőtti nyitásakor egy ideig az ázsiai konyha csúcsa volt a városban, de aztán valahogy megkopott a fénye, és ha jól értem az igyekezetet, ez szeretnék most visszaszerezni, nem is járnak rossz úton. Az indonéz rendang nevű ételt mindenképpen érdemes kóstolni, forró, puha, fűszeres marhanyak, pikáns, savanykás, erőteljesen kókuszos szószban. Ha indonéz nagymamám lenne, ezt kérném tőle minden hétvégén ebédre. Egy kevés jázmin rizs még elfért volna mellé tálaláskor, de így is nagyon elégedett volt az egész asztaltársaság.  Ja és a pekingi kacsájuk is egészen rendben van.

Bali

Wang mester nevét talán még az is ismeri, akinek a sarki, ötszáz forintos menüs - erőspistás jelenti a kínai konyha csúcsát. Itt szerencsére legkevésbé sem ez a vonal megy, autentikus bali stílusú mentás marhahúsát viszont inkább haladóknak ajánlom: kifejezetten csípős, de nagyon ízletes, gazdag fogás ez, és a házi tészta nagyon sokat dob rajta. Ha valaki nem ennyire bátor, akkor viszont a thai királyrákot és a fafülgomba salátát érdemes megkóstolni.