Tiniregény sci-fi köntösbe bújtatva - így lehetne a legjobban jellemezni a Zoë történetét. Mindez azonban még nem lenne feltétlen probléma, azonban John Scalzi rajongói nem ahhoz szoktak, hogy a regény központi eleme egy színes, szagos tinirománc legyen, és a sci-fi elemek kimerüljenek a puszta környezetleírásban. 

Zoë nem átlagos tinédzser, az édesanyja elhunyt még gyermekkorában, az édesapja pedig alkut kötött az Obinokkal, az emberiség elpusztításáért cserébe tudatot ajánlott nekik. A terv azonban kudarcba fulladt, a Gyarmati Szövetség győzedelmeskedett. Édesapja halála után Zoët John Perry és Jane Sagan leszerelt katonák fogadták örökbe, és miután letelepedtek a Huckleberryn, boldogan éltek, míg meg nem érkezett egy zöld emberke. Itt veszi fel a fonalat a történet mesélésben ismét Scalzi, és az előző regényből - Az utolsó gyarmat - megismert sztorit élhetjük át ismét, csak ezúttal Zoé szemszögéből. Hogyan éli meg a lány a költözést az új gyarmatra, hogyan szerez barátokat, kibe szeret bele, miképp lázadozik obin testőrei állandó felügyelete ellen... és így tovább.

A Zoë történetének több alapvető problémája is van. Az egyik, hogy érződik rajta, Scalzi csak azért döntött a könyv megírása mellett, mert Az utolsó gyarmatban több hibát is vétett, és így próbálta elvarrni a lezáratlan szálakat, valamint megmagyarázni a felmerült kérdéseket. Az pedig sosem jelent jót, hogy ha egy regény egyik fő célja az előző hibáinak korrigálása. Épp ezért a történetünk egy szóval jellemezve: unalmas. Mivel előre tudjuk mindennek a végkimenetelét, ki mikor hal meg, mi a fő probléma és hogyan védik ki az utolsó támadást, így izgulnunk még véletlenül sem kell olvasás közben. Bár tiszteletreméltó, hogy Scalzi beismerte vannak hibák a harmadik részben, de kár volt hallgatnia a kiadójára, mert az a pár elvarratlan szál és kérdés nem kívánt meg egy külön regényt.

A másik alapvető probléma, hogy Scalzi férfi, méghozzá középkorú, és halvány lila megveszekedett dunsztja sincs arról, mégis hogyan gondolkodik egy kamaszlány, a tiniszlengről már nem is beszélve. Bár a regény köszönetnyilvánításában kifejti, hogy ő is tisztában van azzal, mennyire nincs képben a tinilányok lelkivilágával és gondolkodásmódjával, de úgy véli, hogy azok a nők, akiknek megmutatta a kéziratot elegendő segítséget nyújtottak a hiteles ábrázoláshoz. Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit, ez a kísérlet csúfos kudarcba fulladt. Zoë alakja eddig is sablonos volt, de a regényben csak még inkább azzá vált. A rendkívül okos és értelmes "jókislány" karaktert egy kis szarkazmussal próbálta egyedivé tenni az író, és tette ugyanezt a legjobb barátnőjét is, és ezzel úgy gondolta, le is tudta a teljes jellemábrázolást. Fejlődésként pedig eljutottunk odáig a regény végére, hogy Zoë ráébred a hatalmára az Obinok felett, és eldönti kezébe veszi sorsa irányítását, hogy azért szeressék őt aki, és ne azért, ami. Disney mesébe illő fordulat valóban.

Nem akarok senkit lebeszélni a Zoë történetéről, hiszen akik olvasták a sorozat többi részét, ők úgyis kézbe veszik ezt a regényt is, azonban akik először ezzel találkoznak, biztos nem éreznek majd késztetést a teljes tetralógia megismerésére. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent könyvet így inkább felejtsük el, és reménykedjünk, hogy Scalzi még egyszer nem tévelyedik ilyen ingoványos ösvényre, az ötödik rész pedig ismét szórakoztató és izgalmas lesz.

Persze Tarr Béla rendezői eszköztára korántsem merül ki a hosszú beállítások használatában, de ez az elem az, amire még az is azt mondja, hogy olyan tarrbélás, aki maximum egy tíz perces részletet látott a Sátántangóból. De Kovács András Bálint könyvéből az is kiderül, hogy ez, a mára ilyen evidenciává előlépett stíluselem, egyáltalán nem forrt mindig ennyire össze a rendezővel. 

A kötet a pályától búcsúzó Tarr eddigi életét veszi számba úgy, ahogy azt a leghíresebb magyar művészfilmes esetében a leghelyénvalóbb: a filmjein keresztül. Már persze ez csak akkor van így, ha a rendező tényleg beváltja ígéretét, miszerint A torinói ló után nem ül többé a rendezői székbe. Ha, a húsz éve búcsúturnézó Cherhez hasonlóan, Tarr döntéséről is kiderül, hogy nem is olyan végleges, mint amilyennek most tűnik, akkor a könyv (ahogy ezt a szerző meg is említi) csupán a rendező első korszakának krónikája lesz. Akárhogy is, a kötet a kezdetektől végigvezet a kortárs magyar filmművészet egyik legellentmondásosabb és legkiemelkedőbb alakjának művészetén. Szigorúan véve a filmek, azok formai, stílusbeli elemzése alkotja a könyv gerincét, ám - ahogy az a szerzői filmeknél is történik - minden fordulónál átviláglik a szakmán az ember.

Tarr Béla öntörvényűsége és fékezhetetlen alkotóvágya tette azzá a magyar rendezővé, akit ma talán a világon a legtöbb filmrajongó ismer (Szabó István és Jancsó Miklós mellett természetesen), aki külföldön sikert sikerre, elismerést elismerésre halmoz, míg az itthoni rajongótábora nem biztos, hogy megtöltene egy nagyobb művelődési házat. Persze, hiszen az ő filmjeiért nehéz igazán rajongani - mondhatnánk, látva depresszív, sötét, komor, és úgy általában negatív érzéseket keltő alkotásait. Mégis, amerikai filmes diákok ugyanúgy feszítenek Béla Tarr-os pólóban, mint mi egy Tarantinósban. Hogy ennek a megítélésbeli elválásnak mi az oka, azt nem tisztem megválaszolni, főleg, hogy a kérdésről maga a könyv is csupán elmélkedik.

Az viszont biztos, hogy Tarr Béla művészetéhez, és annak élvezetéhez A kör bezárul közelebb is visz és segítséget is nyújt. Az elemzések olyan átfogóak és közben aprólékosak, hogy személy szerint legszívesebben szépen kronológia sorrendben végignézném az egész Tarr-életművet, miközben a könyvet a vonatkozó részeknél kinyitva tanulmányoznám végig a filmeket. Még ha erre a legtöbbünknek nincs is szabad néhány napja (hiába van szó csak kilenc filmről, a Sátántangó a maga 7 órájával azért megdobja a játékidőt) a könyvet mindenképpen érdemes elővenni, ha éppen akad néhány Tarr-filmre szentelhető óránk. Mert amellett, hogy érdekes és fontos filmelméleti pontokat érint, a kötet egyáltalán nem száraz szakkönyv, a Tarr-életmű ismeretének hiányában is nyugodtan forgatható - persze azért a filmek iránti fokozottabb érdeklődés erősen ajánlott. És arra is tökéletesen alkalmas, hogy a gyakran nem éppen pozitívan használt tarrbélás jelzőt izgalmassá és érdekessé alakítsa az olvasó fejében és felkeltse a vágyat, hogy a saját szemével nézze meg, milyen is az igazi Tarr Béla-féle film. Úgyhogy végül lehet, hogy mégiscsak szükség lesz arra a néhány, szabaddá tehető napra.

Kovács András Bálint A kör bezárul - Tarr Béla filmjei című könyve a XXI. Század Kiadó gondozásában jelent meg.

Egyszer volt, hol nem volt, huszonöt évvel ezelőtt, 1988. szeptember 12-én Csík János és Kunos Tamás táncházat indított Kecskeméten, melyre zenekart is szerveztek, ekkor alakult meg a Csík zenekar. S hogy mi történt az elmúlt huszonöt évben? Süveges Gergő könyvéből kiderül!

A Csík zenekar nevét itthon ma már az is ismeri, aki különösebben nem rajong a népzenéért. Feldolgozásaik népszerűsége töretlen, egész évben koncerteznek és mindeközben újra megismertetik és megszerettetik a népzenét az emberekkel. Forradalmároknak is nevezhetjük őket, úttörőknek, misszionáriusoknak, hiszen akkor lettek sikerek, és emelték újra a köztudatba a magyar népzenét, amikor azzal leginkább már csak a szakma foglalkozott. Sikerüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2012-ben a Sziget Fesztiválon saját napot kapott az együttes, míg az EFOTT-on ők adták a nyitó koncertet. Évről évre több ezeren vesznek részt Óévbúcsúztató koncertjükön is, ahol szabályosan elvarázsolják a közönséget. Idén pedig a 25 éves jubileumi koncertjükre már karácsony előtt minden jegy elkelt. S hogy mi a titkuk? Süveges Gergő megpróbálta kideríteni. Csík zenekar című könyve egyszerre interjúkötet, képeskönyv, sztorigyűjtemény és az elmúlt évtizedek magyar népzenei fejlődéstörténetének bemutatója. A szálak ugyanis folyton folyvást összeérnek. Na de ne rohanjunk ennyire előre...

1988. szeptemberében Kecskeméten Csík János és Kunos Tamás úgy döntöttek, hogy közösen indítanak egy táncházat. Ekkor született meg a Csík zenekar, természetesen közel sem olyan felállásban, mint ahogy jelenleg ismerjük. Teltek múltak az évek, hegedűsök, brácsások, bőgősök, énekesek jöttek mentek, majd közel tíz évvel ezelőtt összeállt a banda, akik kipróbálták, amit még mások nem mertek, népzenei köntösbe bújtattak pár Kispál nótát. 2005-ben a PeCsában pedig el is játszottak őket egy Kispál koncert kellős közepén, mint meghívott vendégzenekar. Mivel nem feldolgozással kezdtek, hanem egy népdallal, így a közönség először leginkább csak a fejét fogta, hogy ez mégis mi lehet, majd ahogy felcsendültek a már jól ismert nóták népzenei formában a PeCsa felrobbant. S habár az a 15 perces rövid kis fellépés jól megizzasztotta Csík Jánosékat, de megérte kockáztatniuk, ezt most már bátran kijelenthetjük. S ekkor elindult valami, Szabó Attila az együttes második prímása belevetette magát a munkába, és megszületett többek között a mára kultusz számmá változott Most múlik pontosan feldolgozása is.

Süveges Gergő nem szerette volna a könyvben magára venni a mesélő szerepét, ezért inkább úgy döntött, hogy mindenkivel - tényleg mindenkivel: volt tagokkal, zenészekkel, táncosokkal - interjút készít és ezt a rengeteg beszélgetést kapja kézbe az olvasó, akár egy puzzle-t. Ahogy haladunk előre a könyvben, úgy derül fény részletekre, és körvonalazódnak az egyes történetek. Az utolsó oldal végére pedig összeáll egy hatalmas kép, a zenekar története. Ezernyi szemszögből látjuk, hogyan alakult az együttes, és hogyan alakult az egyes tagok sorsa is. Honnan indultak és milyen úton kerültek kapcsolatba Csík Jánossal. Bepillantást nyerünk az életükbe, hiszen huszonöt év nem szólhat csak a zenéről, az csupán a zsinór, ami összefűzi az egyes gyöngyszemeket. Házasságok, válások, gyermekek születése, balesetek történtek ez alatt a negyed évszázad alatt és persze rengeteg koncert valamint buli is.

A könyv érdekességét tovább növeli, hogy többek között Kiss Tibi, Lovasi András és Presser Gábor is elmondja a Csík zenekarhoz fűződő viszonyát. Kulisszatitkokat tudhatunk meg a javából. Mindemellett betekintést nyerünk a magyar népzene fejlődéstörténetébe is. Hiszen, hogyan is mesélhetnének a népzenészek úgy az életükről, hogy a szakmát kihagyják. S ha még ez mindig nem lenne elég, hogy valaki a kezébe vegye ezt a remek könyvet, akkor meg kell említenem még a CD-t is, ami a könyvhöz jár, és amin három dal található a 2012-es Sziget koncertről, az Addig babám el nem veszlek..., az És jött a doktor, Presser Gábor közreműködésével és a Juhmérés Mérában.

A Trubadur Kiadó gondozásában megjelent kötet Csík-rajongóknak egyenesen kötelező, de azoknak is javasolnám, akik még csak most ismerkednek a magyar népzenével és az együttes munkásságával.

Benedek pápa lemondása, és az összeülő konklávé pillanatok alatt a  nemzetközi figyelem középpontjába terelte a Vatikánt ez év tavaszán. Érthető, hogy a média a pápaválasztás híreitől volt hangos, s, hogy megválasztása után górcső alá vették Ferenc pápát. Ám az, hogy alig pár hónappal később egy közel háromszáz oldalas könyv is született az új egyházfőről, meglepő volt.

 Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a Ferenc pápa küldetése című könyv lényegét,azt monadnám: kár, hogy nem várt vele még néhány évet a szerző. A mű olvasása közben időnként határozottan az volt a benyomásom,  mintha egyes részek, fejezetek csupán azért születtek volna, hogy kijöjjön az oldalszám. A 260 oldal jelentős része csak áttételesen kapcsolódik Ferenc pápához, ami – tekintve, hogy csupán néhány hónapja volt hatalmon a mű születésekor – nem meglepő, ám kétségtelen, hogy az írásnak majd‘ a fele voltaképpen Benedek pápáról szól.

A médiacsalogató alcímre (Út a tangótól a vatikánig), gyakorlatilag két árva mondatban reflektál a mű, melyben leszögezi, hogy Dél-Amerikában mindenki tangózik, s a főcím sem azt ígéri, mint amit a mű nyújt.

 Persze az is elképzelhető, hogy hibásan közelítettem a témához, s nem sikerült felülemelkednem azon, hogy a műnek minimális köze van csupán az előzetes elvárásaimhoz. Hiszen a maga módján természetesen értékes munkáról beszélhetünk, melyben a szerző alapos áttekintést nyújt a Ferenc pápaságát megelőző időszakról (Benedekről és a hozzá kapcsolódó egyházpolitikai, -történeti eseményekről), végigvezet  Argentína 20. századi történelmén, bemutatja, milyen problémákkal küzdöttek és küzdenek ma is az ott élő emberek. Kitér arrais, miként válaszolt a dél-amerikai egyház ezekre a kihívásokra, s, hogy milyen szerepet töltött be ezekben Bergoglio, azaz Ferenc pápa. Loyolai Szent Ignácról, és a jezsuita rend megalakulásáról is tájékozódhatunk.

Szentbeszédekből, enciklikákból és sajtóorgánumokból vett – időnként kimerítően hosszú – idézetekből sincs hiány, s a könyv utolsó oldalain egy alapos kislexikont találhatunk a különböző egyházi és latin kifejezéseket, méltóságokat stb.  megmagyarázandó.

 Egyszóval percíz, alapos munkáról van szó, ami talán el is várható egy teológiai doktorátussal is rendelkező történésztől.  Ha ezen háttérismeretekkel rendelkezve vettem volna kézbe  a művet, talán kevésbé ér csalódás, habár még úgy is nehéz lett volna megszabadulnom attól a gondolattól, hogy az  írás eredetileg nem a Benedek pápa címet viselte-e.

Mindjárt megszólal a karácsonyi csengettyűszó, de még van olyan, akinek nem tudod, hogy mit adj karácsonyra? Íme néhány utolsó pillanatos tipp, amelyeket könyvesboltban, Media Marktban beszerezhetsz.

I.K. 3.0. - István, a király DVD

A nyár egyik legnagyobb vitája, szóbeszéde mindenképpen az Alföldi Róbert rendezésében megvalósult jubileumi István, a király előadás miatt alakult ki. A nyári előadás, főszerepben Stohl Andrással, Feke Pállal, Tompos Kátyával most megjelent DVD-n, azoknak, akiknek tetszett az előadás, vagy szeretik Alföldi munkásságát, de nem tudták megnézni, biztos, hogy remek ajándék.

A kiadvány kétlemezes verzióban látott napvilágot, az extrák között szerepel az előadásról készült werkfilm, illetve a Kőműves Kelemen című darab is, amelyet ugyancsak nyáron mutattak be, szintén Alföldi rendezésében, Stohllal a főszerepben, csak Budapesten. Mindkét mű érdekes darab, musical és színházkedvelőknek mondhatni kötelező.

Paulo Coelho: Odaadás - 2014. Naptár

Immár hagyomány, hogy Paulo Coelho bölcsességeivel naptár születik. Az írót kedvelők biztos, hogy örülnek ennek, a mester hangulati világát idéző naptárnak. A téma minden évben más tematika köré csoportosul, idén ez az odaadás lett.

A kötet illusztrátora Catalina Estrada volt, aki már gyerekként ráeszmélt szülőhazája, Kolumbia vibráló és buja természetére. Jelenleg Barcelonában él, de nemzetközileg elismert illusztrátorként sem felejtette el gyökereit. Munkáiban, erőteljes színhasználatában ma is jelen van ugyanez a csodával teli rajongás. (Alexandra Kiadó)

David Beckham: David Beckham

Beckham, az angol válogatott, és a Manchester United rajongóinak ez a kötet remek ajándék lehet. Igaz, a képeket nézegetve sokszor az az érzésünk támadt, hogy ez a kiadvány inkább a hölgyeknek, mintsem az uraknak készült. A kemény fedeles, A4-es méretű, sok képpel illusztrált kötet vallomás az idén visszavonult klasszistól.

David Beckham májusban fejezte be hihetetlenül sikeres pályafutását, melynek során olyan csapatok mezét viselte büszkén, mint a Manchester United, a Real Madrid, az LA Galaxy, az AC Milan, a Paris Saint-Germain és az angol válogatott. Szülőhazája nemzeti csapatának 58 alkalommal volt kapitánya, összesen 115 válogatott mérkőzéssel, ami a legmagasabb szám, amit angol mezőnyjátékos valaha elért.

Ebben a fotókkal gazdagon illusztrált könyvben húsz éves futballpályája legfontosabb eseményeiről mesél nekünk, bepillantást engedve a kulisszák mögé. (Libri Kiadó)

Kaiser Ottó - Jankovics Norbert: A magyarországi templomok művészete

A művészettörténetet, építészetet, templomokat, szép albumokat kedvelőknek ez a könyv kedves ajándék lehet. Igényesen összeállított album, amely egy évezred szakrális építészetét mutatja be. Az elmúlt ezer év művészettörténetileg fontos hazai állomásait műfaji, területi és időbeli egységekbe osztott példákon keresztül mutatjuk be. Gyönyörű templomaink arról tanúskodnak, hogy a történelem során a művészet és a szakralitás szinte elválaszthatatlanul összeforrt, s demonstrálják, hogy saját templomépítő kultúránk hogyan illeszkedik az európai szellemi főáramba, követi változásait, de időnként sajátos, egyedi jelleget is felmutat.

A kötetben végigkövethetjük az Árpád-kori hagyományok továbbélését, a szerzetesrendek történetét, a gótika hódításait, a nyugati és keleti keresztény hatások ötvöződését, a puritán reformáció összecsapását a barokk burjánzással, a klasszicizmus érdekes keveredését a nemzeti jelleggel, és bemutatunk néhány kortárs épületet is, amelyek tervezése a háttérbe szoruló műfaj ellenére is nagy kihívást jelent egy-egy építész számára.

Jo Nesbo: Police

A Skandináv krimik sorozat egyik legkedveltebb írója kétségtelenül Jo Nesbo. A közelmúltban jelent meg legújabb, a tőle megszokott módon vérfagyasztóan izgalmas műve, a Police. 

Ha egy rendőrtisztet holtan találnak egy régi, megoldatlan gyilkossági ügy helyszínén, az aligha lehet a véletlen műve. S mivel ez az eset többször is megismétlődik, bizonyossá válik, hogy egy rendőrökre vadászó gyilkos járja Oslo utcáit. Az elkövetés módja minden alkalommal brutális. A média reakciója hisztérikus, a rendőrség pedig tehetetlenül nézi, ahogy egymás után veszíti el legjobb embereit. Mindeközben az egyik városi kórházban egy súlyosan sebesült, kómában fekvő embert igyekeznek életben tartani. Kórtermét rendőrök őrzik, s kiléte szigorú titok… (Animus Kiadó)

"Jogom van hozzá, hogy beülhessek a padba és könyveket olvassak az iskolában az összes barátnőmmel egyetemben. Az a vágyam, hogy minden embert boldogan mosolyogni lássak." Malala Juszufzai ezért az egyszerű, ám a tálibok által veszedelmesnek tartott álmáért majdnem az életével fizetett. De a merénylet éppen fordítva sült el: egy átlagos kislányból eltökélt harcost kreált, akinek a szavaitól már van is oka félni mindenkinek, aki az elnyomás pártján áll.

Bár ez mégsem teljesen igaz, Malala sosem volt teljesen átlagos lány, mindig is rendelkezett valamivel, ami csak kevés pakisztáni lánynak adatik meg: egy apával, aki fiaival egyenlőként kezelte őt. Tanár édesapja a tudás fontosságának példájával járt előtte egy olyan kultúrában, ahol senki sem lepődik meg azon, ha egy kislány még az általánost sem járja ki, hiszen élete nagyrészét úgyis a házban, a konyhában fogja tölteni. Mint ahogy Malala édesanyja sem látta értelmét az iskolának már hat évesen sem. Malalát viszont nem így nevelték, és ezzel az egy lépéssel megváltoztatták az életét. Csupán ennyi kellett ahhoz, hogy egy olyan gyerekből, akinek a sorsa, csupán a neme miatt, már születésekor el lett döntve mégis egy önálló ember legyen. Ennyi kellett ahhoz, hogy Malala előtt a tudás és a fejlődés csarnokaként táruljon ki az iskola kapuja, és ne csak elvesztegetett évek színhelyeként. Ő pedig el is határozta, hogy kihasználja a neki adatott lehetőséget. Az őt világhírűvé tevő és majdnem megölő lövés előtt az volt a legnagyobb problémája, hogy osztályelső legyen. Majd, mikor a terrorista merényletek és zavargások elöli kényszerű menekültségükből családjával visszatértek imádott Szvát-völgyükbe egy újabb cél is társult a tanulmányi versengés mellé: Malala béke- és oktatáspárti édesapja mellett kezdett el különböző fórumokon felszólalni. Hiszen mi lehetne jobb példa a lányok oktatásának fontosságára, mint egy okos kislány, aki fel meri emelni a hangját azért, amiben hisz? És ugyanezért ez a kislány jeges rémülettel töltötte el a nőket négy fal közé zárni igyekvő tálibok szívét. Egy tizennégy éves kislány csupán a szavaival elérte azt, hogy félelmetes, fegyveres csapatok rettegjenek a hatalmától.

Malalát tehát megpróbálták megölni. Mivel nem sikerült, ezért szerencsére élő példaként állhat minden gyerek és minden szülő előtt, továbbra is terjesztheti a gondolatait ami, a sors fintorának köszönhetően, a merénylet óta még több emberhez eljut. Olyanokhoz is, akik meghallgatják. Egyetlen lány szavaiból így lehet eszme, így lehet hős valakiből, aki csupán kiállt azért, amiben hitt. Ha Malala meghalt volna, ma mártírként ünnepelnék és sírnának egy okos kislány elvesztéséért, az oktatásért, egyenlőségért, békéért harcoló szervezetek pedig zászlójukra tűznék a képét. De Malala túlélte, így a támadóinak csupán azt sikerült elérni, hogy a korábbiaknál is határozottabban, céltudatosabban és hangosabban áll ki az álma mellett, miszerint mindenkit egyenlő bánásmód illet meg.  

Az Én vagyok Malala önéletrajzi könyv és érdekes, belső szemszögből elmondott kvázi történelemkönyv egyben, Pakisztán és az egész iszlám világ életébe nyújtott mély bepillantással, amit ritkán tapasztal az olvasó. Egy, a számunkra ismeretlen és izgalmas, sőt, talán félelmetes világ hétköznapjairól olvashatunk benne úgy, ahogy csak egy benne élő mesélheti el. Malala pedig egyszerre hős és kislány, egyszerre hétköznapi és különleges, végtelenül szimpatikus ember, aki nem fél önmaga lenni és tenni a kevésbé szerencsésekért. Ha valaki szeretne példaképet keresni magának, ennél a tizenhat éves lánynál kevés megfelelőbbet lehetne találni.

A kötet a Bookline gondozásában jelent meg.