George Clooney legújabb filmje, a Műkincsvadászok is a 64. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozik be, akárcsak Wes Anderson várva várt filmje, a The Grand Budapest Hotel. Bejelentették az első verseny-, Panorama és Special szekcióban látható filmeket, egyelőre nincs magyar közöttük.
Ahogy az már korábban kiderült Wes Anderson Grand Budapest Hotel című filmje nyitja meg a 2014. február 6-án kezdődő Berlinalét. A fesztivál hivatalos versenyprogramjában, bár versenyen kívül mutatkozik be George 
Clooney legújabb, rendezőként is jegyzett filmje, a Műkincsvadászok, amely a II. világháborúban elkövetett műkincslopásokkal foglalkozik. Az alkotás a jelenlegi tervek szerint februárban már a magyar mozikban is látható lesz.
Az első bejelentett versenyfilmek között szerepel kanadai, ciprusi, német, spanyol, görög, brit, francia és amerikai alkotás is. Versenyben lesz például Claudia Llosa Aloft című alkotása, Jennier Connellyvel és Cillian Murphy-vel a főszerepben. A perui születésű rendezőnő korábbi filmje, a 2009-es Milk of Sorrow (Fausta éneke) megnyerte az Aranymedvét a fesztiválon, jelölt volt a legjobb idegen nyelvű film Oscarjára is.
A Berlinale Special szekcióban lesz látható Pascal Chaumeil Nick Hornby regényéből készülő alkotása, az A Long Way Down Pierce Brosnannal, Toni Collette-tel, Aaron Paullal és Imogen Poots-cal a főbb szerepekben. A Panorama szekció nyitófilmje az Yves Saint Laurent címet viselő, a neves francia tervezőről szóló alkotás lesz. Ebben a csoportban lesz látható Michel Gondry és John Michael McDonagh, A guardista rendezőjének új filmje is.
Mahoney a londoni Hét Pecsét fedőnevű bűnüldöző szervnek dolgozik. Feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Paige ugyanis egy álomjáró, akit miután letartóztatják, egy még sötétebb és gonoszabb erő keríti hatalmába, mint a Scion. Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a legmegátalkodottabb bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok álomjárókat toboroznak a hadseregükbe. Paige mentora és kiképzőtisztje egy Warden nevű alak, aki mestere és egyben halálos ellensége is lesz. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie Warden elméjébe, és felfedni a titkát…
kcióval.
Az előadás egy báli mulatságba invitál, amely során a jelenetek egy gondolatra épülnek: vajon hány réteget és álarcot kell eltávolítanunk magunkról, hogy megpillantsuk puszta valónkat?
Ő az az énekes, akit tényleg nem kell bemutatni senkinek. Ha meghalljuk a nevét, egyből egy jéghegy felé tartó hajó orrán állunk kitárt karokkal és dúdoljuk a My Heart Will Go On-t. De persze nem ez az egyetlen ismert szerzeménye, ám talán a rajongói körét nem számítva sokan gondolhatják azt, hogy kicsit túlfutottak az évek már ezen az enyelgős-romantikus zenei világon. 
Ezek alapján pedig nevezhetnénk ügyesen szerkesztett albumnak a mostanit, hiszen miközben újabb vizekre evez, a régi időkről sem feledkezik meg. Talán a jövőben egyre kevesebb régi és egyre több új hangzású dallal készülnek Celinék, de mint tudjuk ebben a bizniszben nem igazán lehet egyszerre kecskéket és káposztákat nevelgetni. 
A 2001-ben alakult Volbeat műfaját meghatározni kemény dió, ugyanis muzsikájuk változatos elegye a punk harapósságának, a countrynak, a klasszikus rock'n’roll hagyományoknak, és a mély tónusú metal hangzásnak. Ám ez a produktum közel fabatkát sem érne Michael Poulsen hangja nélkül, melyben egy orgánumként elevenedik fel Glenn Danzig hátborzogató hangfekvése, a James Hetfield által a '90-es évek közepén meghonosított dallamnyújtás, és egy csipetnyi Elvis Presley érzésvilág is.
Az MGMT 2007-2008-ban szanaszét robbantotta a poppiacot az Oracular Spectacular albumukkal. Aztán a Congratulations koronggal és az idei lemezzel meglepő fordulattal váltak érett rockzenekarrá és megkerülhetetlen tényezővé. Az MGMT zenéje elképesztően izgalmas zanza és egységes kavalkád egyben: Bowie-es artpop, klasszikus Beatles ízek, pszichedelia, folkrock, Queen-es glamrock, és így tovább, mindez éteri hangkörnyezetbe ágyazva.
Az Apocalyptica már rég nem intézhető el annyival, hogy ők azok a finn csókák, akik Metallica nótákat reszelnek el csellókon. Komoly zenészek, komoly múlttal, és a könnyű műfaj után a Wagner Reloaded koncertlemezzel komolyzenészként is bemutatkoznak.
Mondhatnak, amit akarnak, de ez akkor is egy különleges kiadvány. Kezdve azzal, hogy a cím után ott szerepel a Live in Leipzig felirat, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ez egy koncertalbum (az első az Apocalyptica történelmében, ami kissé meglepő, lévén, hogy kereken 20 esztendeje léteznek). Másodsorban itt nem arról van szó, hogy a korábbról már ismerős dalokat játszották el idén július 5-én és 6-án a Leipzig Arena-ban, hanem vadonatúj tételeket komponáltak. Harmadrészt csupa instrumentális darab jön szembe, holott korábban olyan kiváló énekesekkel és énekesnőkkel dolgoztak együtt, mint Ville Valo, Cristina Scabbia, Till Lindemann, Sandra Nasic, Gavin Rossdale vagy Corey Taylor.
A produkció rendkívül nagyszabású, ami a fotók mellett abból is leszűrhető, hogy a csellósokhoz egy komplett szimfonikus zenekar is csatlakozott. A címek is sokatmondóak: Stormy Wagner, Flying Dutchman, Creation of Notes, Ludwig – Wonderland, Ludwig – Requiem, hogy csak néhányat említsek. Jól látható tehát, hogy átgondolt és egységes koncepció szerint épült fel a műsor. Ami élőben nyilván hatalmas élmény lehetett, de önmagában hallgatva igényes háttérzene.
A dolog úgy kezdődik, hogy a szüleim annak idején megtanították: ha bárhova bemegyek köszönjek az ott lévő embereknek. Vannak olyanok, akiknek ezt azonban nem tanították meg a szülei, vagy esetleg megtanították, de azóta 
elfelejtették. Visszatérve arra, hogy nekem megtanították: ha bemegyek egy kórházi osztályra, elhaladok a nővérpult előtt, akkor köszönök a nővéreknek, jelzem, hogy kihez jöttem, ha esetleg nem tudom, hogy melyik szobában van, illedelmesen megkérdezem, hogy tudnának-e nekem segíteni. Ez vagyok én. Nagyon sokan viszont nem ilyenek.
Gyerekes másik verziója, aki már nagyobbacska, 4-5 éves forma vagy idősebb gyerkőccel érkezik, majd úgy dönt, hogy a gyereknek szüksége van arra, hogy szabadon hagyják játszani és ezzel el is engedi csemetéjét, aki boldogan, visítva rohangál a kórházi folyósokon, kórtermekben úgy, hogy néhány, éppen a műtét után lábadozás miatt totyogva, tántorogva sétáló beteget közben majdnem elgázol.
Niels Bentzonra, a koppenhágai rendőrség túsztárgyalójára ismét egy bonyolult gyilkossági ügy megoldása vár. Ezúttal a tettes azonban nem a szokásos indítékból öl, pénz vagy bosszú miatt, hanem a lélek halhatatlanságát próbálja igazolni. A. J. Kazinski Álom és halál című regénye a skandináv krimik tökéletes mintapéldánya.
Szókratész úgy tartotta, hogy a lélek halhatatlan. Minden dolog az ellentétéből származik: a hideg a melegből, a nedves a szárazból, következésképp az élőnek a holtból kell származnia és fordítva. A Phaidónban leírtak szerint, minden tudásunk valójában csak visszaemlékezés, ugyanis vannak fogalmaink, amelyeket nem meríthetünk a tapasztalatból, tehát a léleknek ezeket már a születésünk előtt ismernie kellett. Ezektől a gondolatoktól megtébolyodva járja Koppenhága utcáit egy gyilkos, aki olyan embereket keres, akiknek halálközeli élményeik voltak, majd megöli és újraéleszti őket, hogy általuk bizonyítsa a lélek halhatatlanságát. Niels Bentzon, a koppenhágai rendőrség túsztárgyalója a dán főváros egyik hídjának tetején állva egy fiatal, meztelen nőt próbál lebeszélni arról, hogy a mélybe vesse magát. Pályája során először, Bentzon elbukik, és a nő leugrik. Az először öngyilkosságnak hitt esetről azonban kiderül, hogy valójában gyilkosság történt. Bentzon beleveti magát a nyomozásba, amely egy őrült elméhez vezeti el őt.
hadműveletéről, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy mivel foglalkozott a háborúban Ian Fleming, James Bond szülőatyja. A mű azt az eseményláncolatot mutatta be, ahogy a britek eljutottak egy olyan lépés kidolgozásáig, aminek a kulcsfigurája egy hulla lett. A halott segítségével akarták elhitetni a németekkel, hogy Görögország megtámadására készülnek. Ehhez nem volt másra szükség, minthogy a holttest „átadja" a nála elhelyezett hamis iratokat az ellenségnek.
Ez is háború, de ez már a közelmúlt, az iraki háború. Powers 2004-2005-ben szolgált Irakban, e szolgálatnak az emléke a Sivatagi Madarak. Erőteljes, megható, megrázó könyv, amely gyönyörűen megírva, mégis brutálisan tárja elénk napjaink háborújának történetét. Hihetetlenül jó stílusban megírt történet, amely senkit sem hagy hidegen. Powers könyvéből úgy tudunk meg sokat a háborúról, hogy magáról a csatákról keveset ír, sokkal inkább a lélekre koncentrál.
Mulley könyve egy Christine Granville-nek állít emléket, aki a II. világháború kitörésekor eldöntötte: mindenáron segíteni akarja a szülőhazáját, Lengyelországot. Christine a brit titkosszolgálat embere lett, mára Nagy-Britannia egyik legbátrabb ügynökeként tartják számon, aki többek között a megszállt Lengyelországból menekített Magyarországra lengyel katonákat. Az elbeszélések szerint ő volt Churcill kedvenc kéme, nem kizárt az sem, hogy ő volt a modell Ian Fleming számára, amikor megalkotta a Bond-regények Vesper Lynd-jét, akivel a Casino Royale-ban találkozhattak az olvasók, moziba járók. Mindezek ellenére azonban a világ igen keveset tud, az eredetileg Maria Krystyna Janina Skarbek néven született nőről. Illetve keveset tudott Mulley művének elkészültéig. 
Megrázó, lebincselő, elgondolkodtató mű. Gitta Sereny mára klasszikusnak számító művében a treblinkai haláltábor parancsnokának, Franz Stanglnak a Harmadik Birodalomban befutott pályáját vázolja fel, és vizsgálja a jellemét formáló hatásokat.
aki önszántából került a koncentrációs táborba. A döntése sokak számára még a könyv elolvasása után is érthetetlen, cselekedete egyszerre tűnik bátornak és őrültnek. A ma már több mint 90 éves Denis a háború után több évtizeddel mesélte el történetét, illetve azt, hogy mit látott, élt át a táborban.
mostani könyv a fiatal történész idén megvédett doktori értekezésének szerkesztett változata. A kézirat elkészítéséhez négy évnyi kutatást végzett.
korszakáról, amelyre nem feltélen szívesen emlékszünk vissza. Az 1914 és 1945 közötti időszakban a társadalmat ebben az időszakban két világháború, az orosz forradalom, a holokauszt, valamint a Harmadik Birodalom felemelkedése és bukása formálta.
Még egy vaskos kötet. A Hogyan állítottak a nácik könyörtelenül céljaik szolgálatába egy egész népet alcímet viselő könyv remek kiegészítés a történelmi tanulmányokhoz, illetve a politika iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány. Evans kitűnően összeállított műve trilógiájának második része, amelyben Hitler uralmának azt a hat évét mutatja be, amely a hatalomra kerülésétől a II. világháború kitöréséig tart. A politikai, gazdasági és művészeti élet riasztó változásaitól kezdve az oktatáson és az egyházak helyzetén át minden részletet kimerítően elemez: a tények és adatok sorjázását a korszak jelentős német személyiségeinek, emigránsoknak és hétköznapi embereknek, például egy hamburgi tanárnőnek a személyes feljegyzéseiből, naplóiból vett idézetek hozzák emberközelbe.
fennállását biztosító intézményesített megtorlás stációi. Volt időszak, amikor évtizedeken keresztül, hivatalosan vagy nem hivatalosan, vallották sokan, hogy a szovjet lágerekbe „csak a bolsevik elit belharcaiban részt vevő férfiak és bátor nők” kerültek. Ma már tudjuk, mi az igazság: miért kell letagadni a pusztán származásuk miatt deportált koreaiak, kalmükök, németek, a milliószámra lágerbe küldött orosz parasztok szenvedését?
Bánó Attila Tények és tévhitek-sorozatát nagyon szeretjük, így örülünk, hogy újabb kötet látott napvilágot. A szerző könyvében olyan érdekességeket vesz górcső alá, amelyekről sokan hallottunk már, azonban az információnk sok esetben tévesek, hiányosak. A szerző sok esetben más szemszögből mutat be egy-egy történelmi személyt, így például Dózsát, aki szerinte nem sorolható a nemzeti hősök közé, de Károlyiról is egy kicsit árnyaltabb képet fest, mint ahogy azt tanultuk.
Thorint (Richard Armitage), Bilbót (Martin Freeman), Gandalfot (Ian McKellen) és a többi törpöt akkor hagytuk magukra az előző film végén, mikor látótávolságba kerültek az útjuk végcélját jelentő Magányos Heggyel. Ám Középföldén ez még semmit sem jelent, természetesen hosszú gyalogtúra és változatos kalandok árán vezet még odáig az út, amin az esm javít, hogy Gandalfot elszólítja mellőlük a kötelesség. Míg a varázsló az éledező gonosz után próbál járni, addig hőseink a rosszhírű Bakacsinerdőn átvágva próbálnak közelebb jutni a hegyhez. Az itt rájuk támadó óriáspókok karmaiból szerencsésen kimentik őket az erdőben rejtőző tündék, ám a törpöket ők sem fogadják túl szívélyesen. Az Egy Gyűrű segítségével láthatatlanná vált Bilbó siet végül bebörtönzött barátai segítségére, csak hogy menekülés közben a rájuk várakozó orkok karjaiba szaladjanak. Legolas (Orlando Bloom) és Tauriel (Evangeline Lilly) közreműködésével persze átvészelik ezt a csatát is, és az emberek lakta Tóvároson keresztül végül csak eljutnak a Magányos Hegyhez. Ám a hegy gyomrában, a végtelen kincsein őrködő sárkány, Smaug (Benedict Cumberbatch) személyében, egy, ha lehet, még félelmetes hírénél is rettentőbb ellenséggel kerülnek szembe... 
A néző szétszóródott figyelmét Bilbó Smauggal lefolytatott, zseniális beszélgetése tudja újból összegyűjteni és egy pontra fókuszálni, amiből aztán kissé kényelmetlenül és kapkodva ránt ki a sárkány és a törpök hosszú hadakozása. Ám a film végére kicsúcsosodó akció és főként a következő fejezet izgalmainak ígérete mégis elégedettséggel tölt el, ahogy elkezdődik a végefőcím. Aztán később talán ráébredünk, hogy a fő cselekményszál épphogy csak fél órát ölel fel a játékidőből, és még abból sem is a legizgalmasabbat, de hogy ez zavarja-e az embert, azt már mindenki döntse el maga. A korábbiakhoz hasonlóan remek szereplőgárdával, végtelenül látványosan létrehozott fantáziavilágban játszódó, az első filmnél komolyabb és erősebb, ám A gyűrűk urához képest továbbra is alulmaradó fantasyt kapunk, ami azért bukdácsol csupán, mert egy egyszerű kis kaland-történetet próbál epikus mértekbe nagyítani. Olyan, mint egy, a gyerekkori sztorijait legendás magasságokba repítve elmesélő nagypapa: lehet rá mérgesnek lenni a kitalált részek miatt, vagy félre lehet tenni a hitetlenséget, és gyermeki áhitattal feloldódni a fantáziában. Kinek mi okoz nagyobb élvezetet ugye... 
Babi és Seni, azaz a Babusa „szülőanyjai" szép számú fülbevalógyűjteményt tudhattak már magukénak, amikor azt érezték valami újabbra, valami különlegesre vágynak. Az első ötletet hosszú próbálkozás és kísérletezés követte, míg végül megtalálták a tökéletes technikát a saját fülönfüggőik elkészítésére. Az első kísérleti darabokat újabb és újabb variációk követték, míg végül megszületett az első Babusa kollekció.
Egyértelmű továbbgondolása volt a már majdnem makulátlan 1991-es Badmotorfingernek. A csúcs után jött egy kisebb hanyatlás, a 1996-os Down on the Upside már arról tanúskodott, hogy „nincs minden rendben” és ezután nem sokkal, 1997-ben be is jelentették a Soundgarden feloszlását. Nem egy rockszerető generáció ezt sokként élte meg. Chris Cornell énekes szólókarriert igyekezett beindítani (még egy James Bond-dalra is futotta neki), de beszállt a Audioslave-be is (a Rage Against The Machine tagokkal létrehozott szuperformáció is rövidebb életű lett a prognosztizáltnál), Matt Cameron dobos pedig 1998-ban lett a Pearl Jam tagja.
Horváth Péter – Fekete György – Gerendás Péter: Aranyborjú, illetve Fekete György – Munkácsi Miklós: Dögkeselyű című darabja nyerte a II. Madách Musical Pályázatot. A zsűri döntése alapján ezt a két musicalt mutatja be a Madách Színház a Stúdiószínpadán 2014-ben.
Mint sok más, fejlődést elősegítő változtatásban, a biztos gazdasági alapokon nyugvó Svédország e felszabadult gondolkodásmód gyakorlásában is élen járt. A Call girl teremészetesen minden szereplő nevét megváltoztatta, ám a történet a 1976-os választások előtt lezajló, valóban megtörtént prostitúciós botrányt dolgozza fel. Történt ugyanis, hogy egy álhatatos, elődeivel ellentétben nem korrumpálható nyomozó keze ügyébe került egy call girl hálozat anyaga, a lányok és futtatójuk ügyének felgönygölítése során pedig prominens kliensek neve került napvilágra. M
A film hitelességéről árulkodó a pletyka, miszerint az akkori miniszterelnök, Olof Palme családja rávette a film készítőit, hogy vágják meg a Palme érintettségét taglaló jelenetet. Így a végső változatban a miniszterelnök figurája konkrétan nem látható Iris-szel egy jelenetben, csupán jelzésszerű, hogy a lány vele készül éppen légyottra. Egy olyan filmben, ami arról szól, hogy elég pénzzel és befolyással bárki elhallgattatható, több mint érdekes egy ilyen változtatás meglépése. Ahogy az egész film is, ez is rendesen felborzolja az ember igazságérzetét. Másrészről viszont, gondolom nem nagyon kell fejtegetnem, mi történik a túl sok tudással és kevés "belátással" rendelkező karakterekkel a vásznon... Ettől még ez cseppet sincs jól így, ám a film értékéből nem vesz el: a Call girl egy lebilincselő korrajz, remek karakterekkel dolgozó személyes és társadalmi dráma, izgalmas bűnügyi film és gyomorforgató látlelet a politika sötét oldaláról.