„- Köszönöm az ajándékokat drágám, nagyon szeretlek!

- Én is szeretlek Cica! Na, akkor megnézzük a Skorpiókirályt?"

Egy átlagos karácsonyi párbeszéd részlete lehet ez, ha valaki úgy dönt, a magyar televíziók programigazgatóira bízza a karácsony estéjét. Mint, ahogy a korábbi években, idén is jobban jár, ha a karácsonyfa ékelésével egy időben a fejszével néhány halálos csapást mér a távirányítóra.

Mielőtt részletesebben rátérnénk a hazai karácsonyi műsorok idei felhozatalára, egy fél mondatban jegyezném csak meg, hogy ha szigorúan a történelmi tényeket vesszük alapul, karácsonykor Jézus születéséről emlékezünk meg. Mint ahogy az emberek többsége ezzel nincs tisztában/nem érdekli, úgy a tévéműsorokat összeállítók nagy százaléka se erőlteti ezt a témát. Egy-két éve valószínűleg ez másképp volt, az egyik kereskedelmi csatorna leadta a Passiót (ami hát sok szempontból téves irány az év ezen időszakában legyen az ember istenhívő vagy sem). Amikor anno ezt láttam a műsorban, elképzeltem a brainstormingot az értekezleten.

„Hmmm, karácsony esti film...mi legyen...hm. Valami-valami jézusos, de olyan ütős is legyen azért. Passió, na az mennyire menő film volt, csapassuk azt gyerekek!" Idén hasonló logika mentén megnézhetjük majd a Brian életét is, de ha tényleg komolyan akarjuk venni a dolgokat, akkor a köztévé egy 1987-es olasz-NSZK tévéfilmmel kedveskedik a nézőknek.

Na de akkor szakadjunk el ettől a vonaltól és nézzünk szembe a rideg valósággal. Komolyan az az érzésem, hogy bizonyos színészek filmes szerződéseinek legvégén van egy titkos záradék, ami valahogy így szól: „nevetségesen béna és jellegtelen színész maradsz egész életedben, de minden karácsonykor leadjuk azt a rakás sz*rt, amit te portfóliódnak nevezel." Tim Allen, Chevy Chase, Hugh Grant biztos írt már alá ilyen papírt, és nekik biztos megéri. Sőt, itt van a kis cuki szőke gyerek, aki a Reszkessetek betőrőkben ekézi a családi vagyonra éhező gonosztevőket. Az más kérdés, hogy Maculay Culkin a filmekből szerzett bevételét intravénásan költötte el, a visszajáró meg ment óvadékra, de hát az meg ugye kit érdekel. Egyébként idén először a sok pofátlan programigazgató volt olyan szemét, hogy egyiküknek sem jutott eszébe műsorra tűzni valamelyiket a két film közül. Jött is a petíció, meg is érdemlik, a nyuszikán ezúttal nem volt sapka, most ez a baj.

Na de mit választhatunk? Az Igazából szerelmet kétszer is, ehhez esetleg a hangulat emelése érdekében kitalálhatunk ivós játékot. Például Hugh Grant minden egyes „a csaj megint nem vette észre hogy fingtam" típusú mosolyánál mehet a feles, a film első harmada után jó lesz minden. Ha lecsusszannánk az angol fergetegvígjátékról, még mindig elcsíphetjük az előzőleg említett, Dwayne The Rock Johnson nevével fémjelzett Skorpiókirályt (na ő aztán karácsonyi figura a javából), de olyan kőkemény kihívókkal kell megbirkóznia a nézők kegyeiért, mint Shrek, a 101 kiskutya, a Kutyaszálló, vagy esetleg a bármiféle tehetségtől mentes Katherine Heigl és az Ilyen az élet. 

Na, de most komolyan. Az év végi zárások, túlórák után, amikor egész nap ugyanazzal a szelídséggel próbáljuk megkérni a velünk tömegközlekedőket, hogy szedjék ki szemgödrünkből a könyöküket és ha nem nagy gond a bordaközi izmaink struktúráját se az ő csomagjaik alakítsák...amikor kiálltuk a sorokat, megfőztük a halászlét, egyenesen áll a karácsonyfa. Leülünk azt gondolva, hogy végre jön a pihenés, egy kis idő, amikor jól érezhetjük magunkat, és akkor a tévét bekapcsolva halljuk a sípolva tolató szippantós autót ami a képernyő másik oldaláról éppen a mi nappalinkat választotta a töménytelen hollywoodi bélsár elhelyezésére. És bizony ez a szippantós három napig itt is marad, hogy majd aztán rövid szünetet hagyva nekünk szilveszterkor már Sas József integethessen a kormány mögül. 

De hogy ne keseredjünk el teljesen, egy piros pontot azért kiosztanék a köztévének a december 26-i Életrevalókért, igaz, hogy este 10-ig kell várni, de az a film az ünnephez illő, kikapcsol, feltölt és kár lenne kihagyni. Sajnos azonban ez az egyetlen olyan alkotás, amit az igényességre valamit is adó tévénéző láthat az évnek azokban a napjaiban, amikor sokkal többen és sokkal többet néznek tévét. Kár hogy a jobbnál-jobb filmek helyett idén is a trash jutott nekünk.

Idén karácsonyra is ajánlott egy jó társasjáték vagy egy valamire való film beszerzése, esetleg egy jó könyv meleg pokróc alatt forró kakaóval, netalán némi muzsika hallgatás. Azoknak, akik pedig Austin Powershez hasonlóan szeretnek veszélyesen élni, kellemes tévézést kívánunk!