Benedek pápa lemondása, és az összeülő konklávé pillanatok alatt a  nemzetközi figyelem középpontjába terelte a Vatikánt ez év tavaszán. Érthető, hogy a média a pápaválasztás híreitől volt hangos, s, hogy megválasztása után górcső alá vették Ferenc pápát. Ám az, hogy alig pár hónappal később egy közel háromszáz oldalas könyv is született az új egyházfőről, meglepő volt.

 Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a Ferenc pápa küldetése című könyv lényegét,azt monadnám: kár, hogy nem várt vele még néhány évet a szerző. A mű olvasása közben időnként határozottan az volt a benyomásom,  mintha egyes részek, fejezetek csupán azért születtek volna, hogy kijöjjön az oldalszám. A 260 oldal jelentős része csak áttételesen kapcsolódik Ferenc pápához, ami – tekintve, hogy csupán néhány hónapja volt hatalmon a mű születésekor – nem meglepő, ám kétségtelen, hogy az írásnak majd‘ a fele voltaképpen Benedek pápáról szól.

A médiacsalogató alcímre (Út a tangótól a vatikánig), gyakorlatilag két árva mondatban reflektál a mű, melyben leszögezi, hogy Dél-Amerikában mindenki tangózik, s a főcím sem azt ígéri, mint amit a mű nyújt.

 Persze az is elképzelhető, hogy hibásan közelítettem a témához, s nem sikerült felülemelkednem azon, hogy a műnek minimális köze van csupán az előzetes elvárásaimhoz. Hiszen a maga módján természetesen értékes munkáról beszélhetünk, melyben a szerző alapos áttekintést nyújt a Ferenc pápaságát megelőző időszakról (Benedekről és a hozzá kapcsolódó egyházpolitikai, -történeti eseményekről), végigvezet  Argentína 20. századi történelmén, bemutatja, milyen problémákkal küzdöttek és küzdenek ma is az ott élő emberek. Kitér arrais, miként válaszolt a dél-amerikai egyház ezekre a kihívásokra, s, hogy milyen szerepet töltött be ezekben Bergoglio, azaz Ferenc pápa. Loyolai Szent Ignácról, és a jezsuita rend megalakulásáról is tájékozódhatunk.

Szentbeszédekből, enciklikákból és sajtóorgánumokból vett – időnként kimerítően hosszú – idézetekből sincs hiány, s a könyv utolsó oldalain egy alapos kislexikont találhatunk a különböző egyházi és latin kifejezéseket, méltóságokat stb.  megmagyarázandó.

 Egyszóval percíz, alapos munkáról van szó, ami talán el is várható egy teológiai doktorátussal is rendelkező történésztől.  Ha ezen háttérismeretekkel rendelkezve vettem volna kézbe  a művet, talán kevésbé ér csalódás, habár még úgy is nehéz lett volna megszabadulnom attól a gondolattól, hogy az  írás eredetileg nem a Benedek pápa címet viselte-e.