Az otthon hívó szavaPataki Anita2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
Háború csillagok nélkülPataki Anita2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússalKultography2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle.
A karácsonyi...
A szó veszélyes fegyverPataki Anita2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Az Anakonda című film Jennifer Lopez domborulatain túl valóban csak annyira volt komolyan vehető, hogy tényleg létezik egy olyan amazonasi hal, amely előszeretettel úszik be a férfiak vízbe himbálódzó testrészeibe. Jeremy Wade ilyen halakra (is) vadászik. És ha találkozik velük, azt megörökíti. Hol filmen, hol papíron. Most épp az utóbbit tette meg.
„Az első pillanatban nem is volt fájdalmas, amit érzett. Lepillantott, és azt vette észre, hogy a hal néhány centimétere még kilógott a húgycsövéből. Azonnal odakapott, de nem talált fogást a sikamlós testen, és az állat néhány pillanattal később végleg eltűnt Silvio testében”. Eme aprócska részlet bizonyítja, hogy a vámpírhal valóban létezik, és eme kevésbé megnyerő szokásának hála teljesen megérdemelten kéredzkedett be Jeremy Wade könyvébe.
Az Édesvízi szörnyek horgászkalandjai legfőképpen azt bizonyítják be a gyanútlan olvasónak, hogy már nem csak a tengerek és az óceánok lehetnek veszélyesek, de a folyó- és állóvizek is. És ezekben sem csak a krokodiloktól, az aligátoroktól vagy az anakondáktól kell tartanunk, hanem harcsáktól, sügérektől, rájáktól, angolnáktól és cápáktól is! Jeremy Wade ezeknek a vadaknak szentelte az életét, és a megegyező címet kapott televíziós sorozatában, illetve ebben a könyvben is egyszerre vállalja a bíró és az ördög ügyvédje szerepét. Merthogy miközben ráirányítja a figyelmünket arra, hogy bizonyos térségekben egy harcsa akkorára is megnőhet, hogy embereket nyeljen el, egyúttal azt is bemutatja, hogy az ökoszisztémának micsoda szükséges van ezekre a ragadozókra.
Körbejárja gyakorlatilag az egész földet: belengeti a botját Kongóban, Egyiptomban, Dél-Afrikában, a Távol-Keleten, Észak-Amerikában, az Amazonas vidékén, sőt, még Európában is, hogy gigászi méretű sügérekre, tigrishalakra, gyilkos harcsákra, elektromos angolnákra, illetve aligátorhalra, fűrészes rájára, piraíbára, tüskésrájára, piranhára, bikacápára és még számtalan más fajra bukkanjon. A kevesebb talán ebben az esetben is több lehetett volna: a könyv néhol kicsit egyenetlen, nem minden történet egyformán izgalmas, és bizonyos részek kicsit összecsapottak. Amíg például részletesen kifejti a Kongói Demokratikus Köztársaság amúgy igen érdekes múltját, addig azt néhány szóval elintézi, hogy két kapás között majdnem elhunyt maláriában. Sok esetben feleslegesnek éreztem, hogy milyen horoggal és zsinórral ment rá egy-egy halra, amitől talán az elhivatott horgászok ájultan esnek össze a gyönyörűségtől, egy érdeklődő laikusnak viszont pont semmit sem mondanak.
Ezzel együtt Wade és a könyv vállalása igazán becsületre méltó. Szó sincs esztelen fogyasztói horgászatról: a szerző azért járja a vizeket, hogy bemutassa ezeket a különleges teremtményeket. Konklúziója sajnos neki is ugyanaz, mint pályatársainak általában: a természet okosan kitalálta, hogy ezek az uszonyos lények mekkorára nőjenek és milyen szokásokat vegyenek fel, amíg meg nem jelent az ember, és képzelt felsőbbrendűsége okán eszetlen halászásba nem kezdett, eltüntetve az igazi óriásokat a föld vizeiből, ezzel egyszersmind veszélyeztetve a fennmaradásukat is.
A Jaffa Kiadó által megjelentetett könyvből (ahol talán szerencsésebb lett volna a képeket a történetek mellé rakni, nem pedig ömlesztett mellékletként leközölni) például az is kiderül, hogy a bikacápák előszeretettel úsznak fel folyókba, ahol rendszeresen kerülgetik a fürdőzőket is, mégsem érkeznek hírek emberek elleni támadásokról. Vagyis amíg a halak okozta balesetek száma elenyésző, addig mi ész nélkül pusztítjuk a környezetünket, és sok esetben már most késő van ahhoz, hogy visszafordítsuk romboló tevékenységünket.
Az Édesvízi szörnyek regényesen dokumentarista történetei a kopoltyús banda pártján állnak, és sokat tesznek azért, hogy kicsit más szemmel nézzünk a tányérunkra kerülő afrikai harcsára. Meg arra a tigrishalra is, amely szíves-örömest csócsálja meg a férfiak hímtagját…
Az első nagylemez megjelenésének huszonötödik évfordulójára nagyszabású, tízlemezes CD- és DVD-életműdobozt ad ki október 27-én a Stereo MC’s, hogy azon frissiben európai turnéra is induljanak, melynek keretén belül Budapestet sem hagyják ki a pörgésből.
Nehéz elhinni, hogy a Stereo MC's, a - tágabban vett - brit hiphop egyik legfontosabb és máig legnépszerűbb zenekara, immár huszonöt éve adta ki első nagylemezét, a sztenderd bakelit-fordulatszámokra utaló című 33-45-78-at. A jubileum alkalmából a duó - az egykori énekesnővel, Cath Coffey-val kiegészülve - visszatér: október 27-én jelenteti meg szinte teljes életművének díszdobozos kiadását. A Stereo MC's legnagyobb sikere, a Connected címét kiforgató Collected tíz lemezből áll: az eddig megjelent hét sorlemezt két CD-s ritkasággyűjtemény és egy koncert-DVD egészíti ki. A megjelenéshez ősszel európai turné is társul, aminek koncertjein természetesen sorra kerül a zenekar összes slágere az Elevate My Mindtól a Step It Upon és a Connecteden át a Deep Down & Dirty-ig.
Bár a Stereo MC's-t általában hiphop-produkcióként szokás elkönyvelni, az tény, hogy Rob Birch és Nick Hallam duója sokkal inkább elektronikus tánczenét játszik. Az 1992-es Connected valósággal letarolta az akkori sláger- és rádiós listákat, és a nagylemez dalai még évekig megállás nélkül folytak a csapból is. Érdekes módon a csapat számai alig öregedtek az évek során: bármelyik kifulladóban lévő házibulit meg lehet menteni egy jó időben berakott Step It Uppal, méghozzá úgy, hogy a dolog egyáltalán nem válik kínossá.
Birch és Hallam immár jóval ötven felett járnak, de a Stereo MC's produkciója még mindig elképesztően energikus. Zseniálisan megírt tánczenét játszanak, Birch ugyanolyan fáradhatatlan, elegáns és nagyon laza frontember; a páratlanul változatos karrier - a korai időszak hiphopjától a Connected korszak rave-jén és a DD&D koszos, underground r'n'b-jén keresztül a legutóbbi lemezekig - pedig garancia egy nagyszerű koncertre. A Stereo MC's egyszer már fellépett az A38 Hajón, és most visszatér, hogy egy jubileumi fellépés során összegezze teljes életművét.
Stereo MC's (UK) Full Connected Show + Collected Tour 2014. november 14., péntek 19:30 A38 Hajó Koncertterem – Petőfi híd budai hídfő Jegyár: 5900 Ft, elővételben: 5400 Ft. Jegyek elővételben vásárolhatók az A38 Hajó honlapján, illetve személyesen az A38 Hajón.
Csütörtökön került mozikba az idén elhunyt Philip Seymour Hoffman legutolsó befejezett filmje, Az üldözött. A John Le Carré regényből készült film apropóján összeszedtük azokat az alkotásokat, amelyek ismert vagy kevésbé ismert könyvből készültek és remek filmes adaptációk lettek, olykor akár jobbak, mint az eredeti regény. (Szerintünk.)
Viharsziget
Dennis Lehane könyve eleve zseniális, Martin Scorsese azonban még erre is rá tudott tenni a regényből készült filmjével, ami, ha lehet, még egy kicsit jobb is lett, mint az eredeti mű. Az elmegyógyintézetben zajló nyomozásról szóló alkotáshoz Scorsese remek színészi gárdát szedett össze, Leonardo DiCaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley (és a többi mellékszereplő is) remekül kelti életre a filmvásznon a Lehane által megálmodott karaktereket, tökéletesebbeket el sem tudnánk képzelni rá. Scorsese és a film forgatókönyvírója, Laeta Kalogridis remekül ráéreztek, hogy mi az, amit meg kell hagyni a regényből (szinte az egészet szó szerint megvalósították a vásznon), illetve azt is, hogy hol vannak azok a pontok, ahol ki kell egészíteni a sztorit azért, hogy a nézők jobban megérthessék a cselekményt. Lehane-nek egyébként két másik regényéből is remek film készült, az egyik a Clint Eastwood rendezte Titokzatos folyó, a másik pedig a Ben Affleck által mozivászonra adaptált Hideg nyomon.
Az igazak
Igazán szép kihívás Tom Wolfe könyveinek feldolgozása, nem is túl sokan próbálkoztak vele, de abból az egyik igazi remekmű. Annál is inkább, mivel az 1979-ben kiadott Az igazak négy évvel később készült adaptációjával Philip Kaufman komoly feladatot vett a nyakába: az amerikai űrprogram hőskorát feldolgozó dokumentumregényből próbált játékfilmet készíteni – sikerrel. Wolfe írói technikájával érte el azt, hogy hőseiből valódi regényhősöket tudott kreálni Az igazak lapjain, Kaufman pedig méltó módon nyúlt ehhez az alapanyaghoz: a pilóták közötti versengés, illetve az USA és a Szovjetunió közti űrverseny monstre drámává avanzsált a kezei között.
Egek Ura
Ryan igazi filmbéli takarító, csak ő nem a bérgyilkosok után pucolja a helyszínt, hanem a rosszul gazdálkodó cégeknél: őt bérelik fel, ha ki akarják rúgni alkalmazottaikat. A furcsa, ám a 2008-as pénzügyi válságot követő években igencsak aktuális történetből 2009-ben készített filmet Jason Reitman. A George Clooney főszereplésével készült Egek ura remek dialógusaival, abszurdba hajló társadalmi és lelki drámájával tűnt ki a filmtermésből, pedig az alapanyag, Walter Kirn 2001-es regénye távolról sem ér fel az „egekbe”. A film után olvasva csalódás volt a könyv, amelyből nem csak a film fordulatai hiányoztak, de ami benne volt, alig tíz évvel később már közhelyesnek és avíttnak hatott.
Amerikai pszichó
Bret Easton Ellis regénye biztosan ott szerepel minden idők leghátborzongatóbb olvasmányai között, pedig a horrorhoz vajmi kevés köze van. Patrick Bateman a szociopata New York-i yuppie elmélkedései és vérgőzös napjainak krónikája filmként ugyan kevésbé üt, de tökéletesen adja át a gátlástalan gazdag fiatalok beteg világának hangulatát. Christian Bale pedig egyetlen arcrándulással eléri, hogy kirázza a nézőt a hideg. A kilencvenes évek egyik ikonikus filmje egy korszak és egy társadalmi réteg romlottságába enged bepillantást, amit szinte évente újra lehet nézni, míg a könyv a legbelsőnkig megráz és az egész emberi természetbe vetett hitünket is megkérdőjelezi - két különböző, de egyformán erős élmeny.
Vágy és vezeklés
II. világháborús románc, némi csavarral. Első pillantásra a vágy és vezeklés nem tűnik többnek ennél, de Ian McEwan regénye nem csak egy tragikus szerelem története, hanem egy sokrétű tanulmány az írói elméről, az alkotói egoizmus működéséről és ez esetben a szörnyű következményeiről. Éppen ezért is zseniális Joe Wright filmje, ami az elbeszéléssel, és így a nézővel folytatott játékot tökéletesen ültette át a vászonra, és lehelt életet a könyvkaraktereibe. A több szemszögű, több idősíkon és helyszínen zajló elbeszélés ugyanolyan feszesen és magával ragadóan pörög előttük a filmen, mint a könyvben. A vizuálisan is lenyűgöző, szinte tökéletes szereplőkkel (James McAvoy alakításának minden percét öröm nézni, de a többiekre sem lehet panasz) operáló mű után, sokáig nehéz megszólalni.
A gyűrűk ura
J. R. R. Tolkien ős-fantasy-járól nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni - és ez igaz a trilógiából készült filmekre is. Tolkien világa olyan mélyen beleivódott a fantasztikus irodalomba, hogy még azok a szerzők is "lopnak" tőle, akik sosem olvasták. (Mondjuk nem valószínű, hogy sok ilyen alkotó van.) Amellett, hogy egy fantáziadús és komplex világot épített fel szerethető és mélyen emberi hősöket adott az olvasóknak, még akkor is, ha egyes szereplői messze állnak az emberi fajtól. A Peter Jackson kezei közül kikerülő filmek a könyvhármas legjobb tulajdonságainak megtartása mellett okosan és bátran alkalmazták az írott szót a film médiumára, a megfilmesíthetetlennek hitt regényt egy lenyűgöző kilencórás eposszá alakítva. Minden azelőttinél élethűbb (és így, majd' tizenöt év távlatából is helytálló) trükkökel, technikai újítások tömkelegével és zseniális alakításokkal keltették életre ezt az emberiség előtti mesevilágot úgy, hogy azokat is magával ragadta, akik minden valóságtól elrugaszkodott történetre csak legyintenek. Jackson olyan trilógiát vitt a vászonra, ami nem csak fantasyként, de filmként is bőven megállja a helyét, amivel megmutatta, mennyi mélység rejlik ebben a műfajban és Tolkien korszakos művét újra relevánssá és érdekessé tette az ezredforduló generációjának.
Alice csodaországban
Lewis Carroll nem éppen tiszta tudatállapotban megírt meseregényét, az Alice Csodaországbant 1865-ben vehették az olvasók először a kezükbe, de sikere azóta is töretlen. A Disney 1951-es rajzfilmje után még sokakat megihletett Alice fantasztikus története. Utoljára 2010-ben Tim Burton nyúlt vissza a témához, bár ő tovább gondolta az eredeti mesét. A filmben Alice már tizenkilenc éves és épp férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. Tim Burton nem hazudtolja meg önmagát és a film képi világa itt is magával ragadja a nézőt egy pillanat alatt. Csodaország különös szépsége mellett Johnny Depp, Helena Bonham Carter és Anne Hathaway játéka teszi igazán szórakoztatóvá az Aice csodaországban újfajta értelmezését. Bár megosztó filmről van szó, mégis érdemes megnézni, mert általa közelebb kerülhetünk Lewis Carroll fantáziavilágához.
Harcosok klubja
Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye, a Harcosok klubja 1996-ban jelent meg és csupán három évre rá, már a mozikban láthattuk viszont az erős társadalmi kritikát megfogalmazó adaptációt. Történetünk hőse álmatlanságban szenved, ezért terápiás csoportokat kezd látogatni, hogy újra tudjon aludni. Itt ismerkedik meg Tyler Durdannel, aki teljesen felforgatja az életét. Az álom és a valóság közötti határ elmosódik, már nem tudja sem ő, sem a néző/olvasó eldönteni, hogy mi álom és mi valóság? Ez a felindultságból megírt fogyasztói társadalomkritika megmutatja, hogy életünknek csak akkor van értelme, ha nem válunk senki tulajdonává. David Fincher filmjével olyat vitt véghez, amit senki nem gondolt volna. Nem csak visszaadja a regény hangulatát és a történetet, de Brad Pitt és Edward Norton párosa olyan elementáris erőt képvisel, amivel a Harcosok klubja igazi kultuszfilmmé vált.
Értelem és érzelem
Jane Austen első regénye az Értelem és érzelem igazi klasszikus, melyet a hűvösebb napokon örömmel olvasgat az emberlánya, ha egy kis romantikára vágyik. Bár több feldolgozás is készült a könyvből, 1995-ben Ang Lee Emma Thompsonnal karöltve egy igazán emlékezetes verziót vitt filmvászonra. Thompson a forgatókönyvért Oscar-díjat is kapott, emellett játékával is elbűvölte a nézőket, hiszen ő alakította a józan gondolkodású Elinor Dashwood-ot. Az adaptáció bájosságáról Kate Winslet, míg a cinikus humorról Hugh Laurie gondoskodik, de nem lenne kerek a történet Imelda Staunton pergő nyelvű intrikája nélkül. A film hűen követi a regényt és mind hangulatában, mind képi világában elénk varázsolja az 1800-as évek Angliáját. Egy dologra azonban számítani kell, ha megnézzük a filmet, utána óhatatlan vágyat érzünk majd a regény elolvasására is.
Forrest Gump
Attól, hogy valaki nem egy IQ bajnok, még jó katona lehet belőle. És mivel semmit sem ért, kénytelen hősiesen helytállni. Winston Groom hátrányos megkülönböztetésről szóló regénye 1986-ban került a könyvesboltokba, majd alig nyolc évre rá Robert Zemeckis vitte filmvászonra Forrest Gump történetét. Az ostoba, de rendkívül jólelkű Forrest romantikus meséje pedig mindenki szívéig hatolt. A könyv és a film nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy segítse a szellemi fogyatékosok társadalmi elfogadását, bemutatva, hogy egy gyengébb értelmi képességekkel rendelkező ember is lehet sikeres, véghez vihet nagy dolgokat, és nem utolsó sorban, őszintén lehet szerelmes. "Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem." A Zemeckis mozija hűen tükrözi a könyvet, Tom Hanks pedig zseniálisan alakítja az együgyüt, így nem csoda hogy az 1995-ös Oscar-díj átadáson hat díjat is hazavihettek, köztük a legjobb színész, a legjobb rendező és a legjobb filmért járó szobrocskát.
Most itt az alkalom, hogy legkedvesebb autós útvonaluk megosztásával a magyar autósok is feledhetetlen látogatást nyerjenek a maranellói Ferrari gyárba. A Shell egy országos verseny keretében keresi a legizgalmasabb élményt nyújtó hazai útvonalat.
Az élményteli vezetés minden autós számára mást jelent. Ez sokkal több annál, mint egyszerűen eljutni egyik pontból a másikba. Legyen szó egy különleges motor hangjáról, az elnyűtt bőr illatáról, egy rádióban felcsendülő dalról, vagy valaki igazán különlegesről, aki velünk tart az úton – mindannyiunknak más és más adja a valódi vezetési élményt. Most a Shell V-Power Nitro+-nak köszönhetően itt az alkalom, hogy mindenki megossza, számára mitől lesz az autózás a legizgalmasabb vezetési élmény!
Ehhez nincs más teendő, mint a www.shell.hu/legizgalmasabbautosutak honlapon egy saját fényképpel vagy videóval nevezni és megosztani, hogy Ön számára melyik a legizgalmasabb magyarországi autós útvonal. A megosztók között kéthetente egy, összesen négy egyedi Ferrari élményvezetést sorsolunk ki, a versenyben szavazók közül pedig szintén négy szerencsés egy-egy praktikus Nikon COOLPIX S2800 fényképezőt nyer, hogy az utazás élményét bárhol, bármikor megörökíthesse. Az az autós pedig, akinek a feltöltött egyedi vezetési élménye a legtöbb szavazatot kapja, ellátogathat másodmagával az autósport egyik legismertebb szentélyébe, a maranellói Ferrari gyárba.
A legizgalmasabb magyarországi útvonalak közül néhányan bekerülhetnek “A Világ 100 Legizgalmasabb Autós Útvonala” nemzetközi összeállításba is.
A tematikus, időszaki, nem feltétlen múzeumi térben megvalósuló tárlatok eddig leginkább a fővárosra voltak jellemzőek. Idén azonban Pécs is úgy döntött, hogy nem mindennapi, csupán néhány hónapig nyitva tartó, a megszokottól eltérő múzeumi koncepcióval jelentkezik: Leonardo, a reneszánsz zseni című tárlatuk a városban három helyszínen várja az érdeklődőket.
Érdekelnek a megszokottól eltérő összeállítások: megnéztem Pesten a Titanicról szóló tárlatot, láttam a Diana-összeállítást, a CSI-os interaktív kiállítást is, valamint a Van Gogh óriás falra vetítve sem maradhatott el. Soha nem gondoltam volna azonban, hogy egyszer külön egy ilyen tárlatért vidékre utazom majd. A Leonardo, a reneszánsz zseniről azonban annyi jót hallottam, hogy úgy döntöttem, egy hétvégi látogatást megér. Nem is csalódtam, igaz, tudtam, hogy mire számítsak: aki a hanyományos, a művésztől származó műtárgyakat kiállító összeállításra számít, az csalódni fog. A Leonardo-kiállítás egy informatív, részben interaktív esemény, amelyből sok olyan információt tudhatunk meg a világ egyik legnagyobb zsenijéről, amelyekről még csak nem is hallottunk. Bár néhány évvel ezelőtt már volt egy pesti da Vinci-kiállítás a pécsiek mégis újat, érdekeset tudtak alkotni.
A tárlat különlegessége már eleve abban rejlik, hogy három részre szakad, az egyes elemek a város - belváros - három különböző helyszínén tekinthetőek meg, így kellemes sétát is jelent a látogatók számára, olyan sétát, amely kedvet hozhat Pécs más részeinek, múzeumainak megtekintéséhez (például a második kiállítóteremmel átellenben lévő Vasarely-kiállítás). Persze nyilván mindez kevésbé a leleményessségnek, mint a térhiánynak köszönhető, hiszen da Vinci monumentális bronz lovasszobrát nehéz lett volna zárt térben felépíteni és kiállítani, így viszont a főtér dísze lehet.
A tárlat egy tökéletesen informatív összeállítással kezdődik, ahol számos információt megtudhatunk a mesterről, művészetéről, tárgyakról, elméletekről, amikkel kísérletezett. Érdekes látni, hogy sokszor nem is állt olyan messze a valóságtól, hogy ma már egy-egy találmánya kis változtatással simán létrahozható lenne. Leonardo alkotási módszeréből rengeteget meg lehet tudni az ő személyiségéről is, igazán különleges lélek volt. Minden érdekelte a művészetek, a tudomány és legfőképpen az anatómia. Éppen ezért - ahogy a kiállításon kiderül – tiltott boncolásokat végzett, az ő korában ugyanis ez még nem volt engedélyezett, tudományos célra sem igazán.
A tárlaton a kiállított tárgyak nem eredetiek, neves tudósok segítségével összeállított másolatok, ami egyáltalán nem jelent problémát a látogató számára, nem teszi kevésbé érdekessé a látottakat. A kiállításról megtudhatjuk még például, hogy da Vinci minden művészetnél előbbre solta a festészetet, hogy leghíresebb festménye (az egyébként aprócska Mona Lisa) több téglalapra osztható, sok munkáját félbehagyta.
Leonardo segítségével egész kellemes kis őszi sétát tehetünk Pécsen, azonban ha szeretnénk még egy éjszakát maradni érdemes a Hotel Palatinus Leonardo Korhű találmányai Pécsett csomagot megfontolni. A szálloda bejárata mellett egyébként érdemes megnézni az ott kialakított borboltot, a berendezése maga is múzeumi jelleggel bír. Még ha semmit nem is akarunk vásárolni/fogyasztani, a hangulat miatt érdemes betérni.
A kiállítás egyébként nem hogy hozta a várakozásoknak megfelelő érdeklődőszámot, de túl is szárnyalta azt. Így az eredetileg tervezettnél tovább, október 31-ig lesz nyitva.
Anton Corbijn filmjét az utolsó percek és P.S. Hoffman játéka menti meg a középszerűségtől, de ez a kettő éppen elég ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni Az üldözöttet.
A John Le Carré regénye alapján készült film Hamburgba repít minket, ahol a német és amerikai titkosszolgálat próbálja kiküszöbölni azt a csorbát, amit 2011. szeptember 11. előtt okoztak azzal, hogy belső kommunikációs félreértések miatt nem tudták megakadályozni a német kikötővárosban szerveződő terrortámadást.
Ilyen előzmények után pedig nem csoda, hogy nagy felbolydulást kelt egy bizonyos Isza Karpov (Grigoriy Dobrygin), a félig csecsen félig orosz iszlám hitű fiatalember. Karpov édesapja ráadásul közismert alakja volt az alvilágnak. A német és amerikai titkosszolgálaton kívül egy maroknyi terrorelhárító csapat feladata, hogy kiderítse Karpov szándékait. A csoport vezetője Günther Bachmann (Philip Seymour Hoffman), a láncdohányos-alkoholista ügynök, akit egyfajta büntetésként helyeztek át Hamburgba. Bachmann egy nagyívű tervvel áll elő, amiben Karpov csak egy láncszem egy muszlim üzletember felé, aki látszólag jótékonysági célra gyűjt, de ügyletei gyanúsak.
Az üldözött, ami thrillernek ígéri magát, koránt sem az, és ha valaki a Bourne-filmekhez hasonló feszültséget és tempót vár, az csalódni fog, Corbijn filmje ugyanis sokkal inkább lassú és nyomasztó. Ez persze koránt sem baj, de a végeredmény nem lesz egy felejthetetlen alkotás, és ha nem sikerült volna egyet csavarni a történet végén, valamint nem alakít Philip Seymour Hoffman olyan remeket, mint amit megszokhattunk tőle, kifejezetten unalmas film lenne.
A csavarról részleteket nem árulnék el, Hoffmanra viszont mindenképp érdemes kitérni. A film készítői semmit nem bíztak a véletlenre, mert olyan színészek bukkannak fel az alkotásban, mint Rachel McAdams, Willem Dafoe, Daniel Brühl, vagy éppen Robin Wright. Ők mindannyian hozzák, amit hozniuk kell, különösebben erősebb karaktere egyik mellékszereplőnek nincs, hacsak nem Grigoriy Dobryginnek, aki remekül alakítja a meghurcolt, saját múltjával és jelenével viaskodó fiatal srácot. Ám a stábból mindenképp magasan kiemelkedik Hoffman, aki ismét a maga zsenialitásával bújik a szürke kisember karakterébe, akiről az utolsó gondolatunk az, hogy a terrorelhárítás egyik vezetője. Valahogy neki mindig is feküdtek az efféle szerepek, a maguk egyszerűségéből kibontakozó komplex figurák. Ő az a színész, aki mindig képes volt a maga láthatatlan karaktereiben is annyira erősen jelen lenni, ahogy arra kevesen - tán senki (és milyen fájó ez a múlt idő). Ez a teljesítmény pedig elég arra, hogy egy középszerű filmet is élvezetessé tegyen.
Az üldözött egy történet arról, hogy a jó és rossz nem mindig azon az oldalon áll, ahol számítunk rá, és arról, hogy a titkosszolgálatok célja sem feltétlenül az, hogy "egy biztonságosabb világban éljünk", de emlékezetes sokkal inkább azért lesz, mert ez Philip Seymour Hoffman utolsó, befejezett filmje. A Corbijn-féle nyomasztó krimistílus nem fog hiányozni - Hoffman annál inkább.
JÁTÉK!!!
Az Agave Kiadó néhány éve már kiadta John Le Carré: Az üldözött című regényét, ám azóta az összes példány elfogyott. Így a film megjelenésével egy időben a magyar olvasók már a második kiadást vehetik kezükbe.
Mostani játékunkban összesen három könyvet sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a következő kérdésre:
Hol játszódik John Le Carré regénye?
A megfejtéseket 2014. szeptember 1-ig várjuk az info@kultography.hu címre , a levél tárgya Az üldözött - játék legyen!
Egy pánikrohamokkal küzdő politikus, egy kétségbeesett ügyvédnő, egy problémás gyerek, egy zárkózott lány és az őket kezelő, magánéleti és szakmai kétségekkel küzdő terapeuta - az ő történetükről szól a Terápia második évada, amely októberben érkezik 35 vadonatúj résszel az HBO-ra.
Októberben új évaddal folytatódik a Terápia. A Mácsai Pál által megformált Dargay Andráshoz új páciensek érkeznek. Péterfy Bori és Máté Gábor mellett Kurta Niké és Surányi Áron foglal majd helyet a pszichológus kanapéján. Csákányi Eszter, Szamosi Zsófia, Nagy Zsolt és Für Anikó is visszatér, Kováts Adél karaktere pedig egy magánéleti szállal kapcsolódik majd a történethez. A közel ezer oldalas forgatókönyv alapján felvett második évad szintén az izraeli Be Tipul (In treatment) hazai adaptációja, amely a magyar viszonyokat figyelembe véve módosult.
Egy súlyos szakmai krízissel, zátonyra futott házassággal és egy be nem teljesült szerelemmel a háta mögött Dargay András (Mácsai Pál) kétségbeesetten dolgozik az újrakezdésen – innen indul majd a Terápia régen várt második évada.
A 79 napos forgatás alatt a stáb remekül összerázódott, ezért Enyedi Ildikó, a sorozat egyik rendezője úgy döntött, hogy statisztaként a sorozatban is megörökíti a Terápia készítőit. „Szerettem volna minél több stábtagot beleforgatni a sorozatba. Így egy-egy jelenetben az HBO egyik producere sétáltat kutyát a háttérben, az első asszisztens és az operatőr dohányzik az erkélyen, a másodasszisztens ebédelni hívja a retusáló művészeket, a gyártó cég producere telefonál és a produkciós asszisztensétől kapja a kávét vagy épp a díszlet takarítója és a színészek sofőrje áll a dugóban. Sőt, egy jelenetben a sorozat másik rendezője, Nagypál Orsolya is feltűnik, amint biciklit tolva sétál a futásból hazafelé tartó Dargay András előtt” – árulta el Enyedi Ildikó, rendező.
Négy előadást tart a világhírű Cirque du Soleil jövő februárban a magyar fővárosban. A kanadai székhelyű utazó társulat Quidam című produkcióját 2015. február 13-án, 14-én és 15-én mutatja be a Papp László Budapest Sportarénában.
A Quidam 1996 áprilisában debütált Montréalban nagy sátras produkcióként, azóta a show milliókat nyűgözött le turnéi során mind az öt kontinensen. 2010 decemberében a Quidamot aréna showként is bemutatták Észak-Amerikában. A nemzetközi gárda 46 akrobatából, zenészekből, énekesekből és néhány karakterszereplőből áll.
A történetben az ifjú Zoé unatkozik, fásult és szótlan szülei nem vesznek róla tudomást. Értelmetlennek érzi mindennapjait, keresi, mivel tölthetné ki az életében tátongó űrt, amikor egy képzeletbeli világba csusszan át - a Quidamba, ahol olyan karakterekkel találkozik, akik lelke felszabadítására bíztatják.
A Cirque du Soleilt egy utcai előadóművészekből álló húszfős csoport alapította 1984-ben. A québeci központú szervezetnek jelenleg négyezer alkalmazottja van, köztük 1200 művész ötven különböző országból. A Cirque du Soleil öt kontinens több mint háromszáz városában fellépett már, összesen több mint százmillió néző előtt.
A cirkusz 2007-ben és 2008-ban Delirium, 2010-ben Saltimbanco, 2012-ben Alegría, tavaly februárban pedig Michael Jackson: The Immortal című nagyszabású akrobatikus darabjával lépett fel Magyarországon. A kortárs cirkusz jelentős képviselőjének számító társulat előadásainak jellegzetessége a karakterek és a történet erős szerepe, az élő zene, valamint a személyre szabottan, Montréalban kézzel készített jelmezek, cipők és más kellékek.
A legújabb színpadtechnikával és több mozgó vetítőfallal dolgozó, minden dalnál színpadképet váltó előadás alatt stroboszkópot is használnak, ködgép és különböző pirotechnikai elemek mellett.
A Quidam című előadás Budapesten 2015. február 13-án pénteken 20 órakor, február 14-én szombaton 16 és 20 órakor, február 15-én vasárnap pedig 16 óra 30 perckor kezdődik.
Sylvester Stallone és barátai ismét visszatértek a mozikba, hogy egy két órás lövöldözéses bunyó keretében mosolyt csaljanak az arcunkra. A feláldozhatók 3. (16) a sorozat eddigi leggyengébb darabja lett, de Antonio Banderasnak hála mégis jó szívvel tudjuk ajánlani, mert Galgo szerepében a spanyol macsót egyszerűen látni kell. (Spoiler!)
Barney Ross (Sylvester Stallone) régi barátjának, Dokinak (Wesley Snipes) a megmentése után, rögtön egy bevetésre indul kicsiny, ám annál hatékonyabb csapatával Bukarestbe, ahol nem várt ellenféllel kerül szembe. Váratlanul felbukkan Barney egykori társa, Conrad Stonebanks (Mel Gibson), akivel annak idején együtt alapították meg a verhetetlen Feláldozhatók csapatát. A tömeggyilkossá vált egykori csapattag bosszúra éhezik, végleg le akar számolni volt bandájával. A kudarcba fulladt küldetés után Barney úgy dönt: feloszlatja a régi csapatot és fiatal zsoldosokra cseréli veterán barátait. A vérfrissítés pedig működni látszik, Stonebanks-et elkapják. A vén rókát azonban nem olyan egyszerű semlegesíteni, mint ahogy elsőre gondolták és megkezdődik a feláldozhatók eddigi legnagyobb csatája.
Harrison Ford, Jason Statham, Arnold Schwarzenegger, Wesley Snipes, Dolph Lundgren, Terry Crews, Antonio Banderas, Sylvester Stallone és Mel Gibson - ahogyan az előző két film esetében is, A feláldozhatók 3. erőssége is a szereplőkben rejlik. Hiszen, akik hozzám hasonlóan a Rambón, a Temrinátoron vagy épp a Hazafin nőttek fel, már csupán attól mosolyra derülnek, hogy látják gyermekkoruk hőseit együtt harcolni a vásznon. Bár a dialógusokat nem Shakespeare írta, mégis jó nézni és hallgatni, ahogy Stallone és Schwarzenegger arról beszélgetnek, hogy szögre kéne akasztani lassan a fegyvert. A szereplőknek nincs nehéz dolguk, hiszen csak a jól megszokott kemény figurát kell hozniuk, ez pedig rutinból megy nekik. A látványra nem panaszkodhatunk, mert van bőven robbantás, autós üldözés, fegyverropogás és közelharc is. A film igazi erőssége azonban Antonio Banderas. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy Galgo karaktere menti meg A feláldozhatók harmadik részét. Banderas szerepe szerint egy hiperaktív, lepcses szájú, roppant mód fárasztó, kiöregedett spanyol ex-katonát alakít, aki mindenkinek az idegeire megy. A film legviccesebb jelenetei így egyértelműen azok, ahol Wesley Snipes és Dolph Lundgren blazírt fejjel, épp kést élezve, hallgatja Galgo végeláthatatlan fecsegését, és a néző szinte látja maga előtt ahogy a két harcos fejében pörögnek a módszerek, amivel szívük szerint elhallgattatnák a spanyol macsót.
Minden szeretetem ellenére azonban, amit gyermekkorom hősei iránt érzek, be kell ismerjem, A feláldozhatók 3. bizony elég gyengére sikerült. Bár az ötletet továbbra is remeknek tartom, hogy a régi nagy akcióhősök egy filmben keménykedjenek, de így a harmadik részre csupán erre építeni már kevés. A fiatalok bevonása igazából nem oszt, nem szoroz, ha ők kimaradnak, és a film közepén Stallone egyedül száll harcba, akkor se lenne nagy különbség az eredményben. Épp ezért A feláldozhatók 3-at azoknak ajánlom, akik hasonló érzelmi töltettel rendelkeznek a szereplők iránt, mint jómagam is, hiszen így a két óra vigyorgás a nulla történet mellett is garantált. Összességében A feláldozhatók 3. igazi popcorn-kóla mozi a nyár végére, kedves és vicces, de semmi több.
Megtiltotta a horvát katolikus egyház, hogy meztelen jelenetet vegyen fel egy dubrovniki templomban a Trónok harca című sorozat stábja - értesült a horvát RTL televízió.
Információik szerint a népszerű sorozat ötödik évadának egyik kulcsjelenete lenne, hogy Cersei Lannister királyné, akit a brit színésznő, Lena Headey alakít, pucéran jelenik meg a Szent Miklós-templomban, majd végigsétál az utcán egészen a Sponza-palotáig.
Dubrovnik püspöksége azonban istenkáromlónak tartja, hogy meztelen jelentet forgassanak egy szent helyen, ezért nem engedélyezi a felvételt.
Az Adria gyöngyének nevezett híres kikötőváros reneszánsz épületei már többször is kulisszául szolgáltak a sorozat különböző évadainak jeleneteihez. Ráadásul a filmesek jelenléte sokakat vonz a városba, az idegenforgalmi szakemberek tavaly arról számoltak be, hogy a Trónok harca elindította a filmes turizmust, így még több a vendég.
Csakhogy az egyház döntése miatt a forgatócsoportnak most új helyszín után kell néznie. Felmerült, hogy megépítik díszletként a templom pontos mását, bár ez valószínűleg jelentős késedelmet okozna.
Az amerikai alkotógárda nem először került szembe a horvát egyházzal. A Slobodna Dalmacija horvát napilap számolt be korábban arról, hogy Sibenik város püspöksége is megtiltotta forgatást a Szent Jakab-katedrálisban. "A sorozat tartalma és az üzenete nem egyezik azzal, amit az egyházi törvények írnak elő arról, hogy mi jelenhet meg egy templomban" - hangsúlyozta Mrinko Mlakic, a püspökség főkáplánja, hozzátéve, hogy a sorozatban látható meztelenség, erőszak, homo- és biszexualitás nem egyezik az egyház értékeivel.
A Trónok harca az HBO sikerszériája, amely George R.R. Martin bestsellerei nyomán készül. A történet középpontjában a legendás föld, Westeros fölötti hatalom megszerzéséért folyó küzdelem áll. A történet folytatását rengetegen kísérik figyelemmel a világon, legutóbbi évadának átlagos nézettsége epizódonként elérte a 18,6 millió főt.
Prince két vadonatúj anyaggal jelentkezik szeptember 30-án: „Art Official Age” címmel jön szólólemeze; új zenekarával, a 3rdEyeGirl-lel pedig érkezik a „PlectrumElectrum”.
Az által, hogy egy napon jelenik meg prince két új albuma, a rajongóknak alkalma nyílik, hogy az énekes különböző oldalait egyszerre ismerhessék meg, mivel a két lemez igen eltérő élményt nyújt.
Az „Art Official Age” egy klasszikus Prince-album, melyet ő maga írt és játszott fel Joshua Welton közreműködésével. Zeneileg a soul, az R&B és a funk kortárs ötvözete, a melódiák elsöprőek, mint mindig, Prince hangja pedig gazdag, jól kiemelve a csábító szövegeket.
E mellett „PlectrumElectrum” egy zenekari lemez, melyet a 3rdEyeGirl-lel közös turnén vettek fel. A legtöbb szerzemény élőben, a „Hit & Run” turnén került rögzítésre az Egyesült Királyságban az év elején. A végeredmény pedig egy felvillanyozó funk-rock állásfoglalásként manifesztálódott. A csapat tagjai: Prince, Donna Grantis (gitár), Hannah Ford Welton (dob) és Ida Nielsen (basszusgitár).
A Magneoton/Warner Music Kiadó gondozásában megjelenő albumok már előrendelhetőek az Art Official Age oldalon.
Szeptember 9-én jelenik meg az egész világon Sophie Hannah új krimije, A monogramos gyilkosságok. Hannah nem kis feladatra vállalkozott: egy új Poirot-történetet írt, amely szellemiségében követi Agatha Christie nagyszerű krimijeit, mégsem próbálja őt utánozni.
Sophie Hannah mindig is rajongott Agatha Christie munkásságáért, tizenkét éves kora óta olvas Christie-regényeket, különösen kedveli Poirot-t, akinek történeteit többször is végigolvasta. Sőt, a pszichológiai krimijeiről híres Hannah éppen Christie és Poirot hatására kezdett írni. Mivel a karaktert kiválóan ismeri és nagyon szereti, különösen megörült, amikor megkeresték azzal a felkéréssel, hogy írjon egy új Poirot-regényt. Fontosnak tartotta, hogy végig hű maradjon ahhoz a Hercule Poirot-hoz, akit Agatha Christie teremtett, de ne próbálja utánozni az írónő stílusát.
A monogramos gyilkosságok címét és alaphelyzetét májusban mutatták be Agatha Christie hivatalos honlapján, nem sokkal később pedig az olvasók megismerhették a könyv borítóját is. Az alapötlet már jó ideje megvolt Hannah fejében: „Néhány éve már dédelgetek egy krimiötletet”, nyilatkozta, „amit sehogy sem tudtam beilleszteni egyetlen pszichológiai thrillerembe sem.” Amikor megkapta a felkérést, akkor értette csak meg, hogy miért: „Nahát, ezért nem sikerült eddig kezdenem valamit ezzel az ötlettel: ez nem mai ötlet, hanem a krimi aranykorába való – tökéletesen megfelelne Hercule Poirot-nak!”
A pontos történetet a szeptember 9-i megjelenésig titok övezi, de annyit már elárulhatunk, hogy a regény elején Poirot-t egy rémült fiatal nő keresi fel, aki biztos benne, hogy meg akarják ölni, azonban könyörög a nyomozónak, hogy ne kutasson a gyilkosa után. Később Poirot megtudja, hogy egy divatos londoni szálloda három vendégét megölték, és egy-egy mandzsettagombot helyeztek a szájukba. Vajon van összefüggés a gyilkosságok és a fiatal nő között?
Mathew Prichard, Agatha Christie unokája el volt ragadtatva Sophie Hannah ötletétől. Elmondása alapján a részletes szinopszis, amelyből kitetszett Hannah hatalmas írói tehetsége és Agatha Christie könyvei iránti rajongása, elég volt ahhoz, hogy rábólintson a tervre. Sophie Hannah az első olyan író, aki engedélyt kapott Agatha Christie örököseitől arra, hogy egy regényében felhasználja Christie valamelyik karakterét. A szerző elmondta, hogy nem egy új Christie-regényt szeretett volna megalkotni, hanem egy olyan krimit írt, amely illik a korhoz és méltó Poirot-hoz.
A kötet Molnár Eszter fordításában fog megjelenni 2014 szeptember 9-én az Európa Könyvkiadó gondozásában.
A Blondie előtt koncertezik szeptember 9-én az Arénában Odett, aki mintegy születésnapi ajándékként tekint a nem mindennapi lehetőségre, és még az unokáinak is mesélni fog erről a minden bizonnyal különleges estéről.
Az 1974-ben alakult Blondie az újhullám egyik kulcszenekara, mely az elmúlt évtizedekben számos igen fontos együttesre és előadóra volt és van nagy hatással - a Blurtől a One Directionig. A Chris Stein gitáros és Debbie Harry énekesnő vezette csapat, mely a kilencvenes évek óta ismét aktív, számtalan slágert írt: Hanging On the Telephone, One Way or Another, The Tide Is High, Heart Of Glass, Denis, Dreaming, Maria - nem is folytatjuk tovább a sort.
"Nehéz szavakba önteni, pontosan mit is érzek azzal kapcsolatban, hogy a Blondie előtt léphetek fel, de megpróbálom. Nem példaképek szerint teszem a dolgom, viszont inspirációra és energiára szükségem van. A Blondie zenéje-szövegei, nem mellesleg Debbie Harry személyisége, előadói hozzáállása, összetéveszthetetlensége lenyűgöz kamaszkorom óta. Az első igazán meghatározó élményem velük kapcsolatban az Accidents Never Happen című daluk volt, és még mindig ez a kedvencem tőlük. És hogy mennyire nincsenek véletlenek: a 26. születésnapom szeptember 8-án lesz, az első koncertem 26 évesen pedig Blondie előtt - ezt még az unokáimnak is mesélni fogom!" - mondja a különleges alkalomról Odett.
Odett áprilisban jelentette meg új, Csillagtérkép című nagylemezét. Az albumon hallhatunk már ismert dalokat (Ne engedj el, Fantom, Vége, Jégtánc, Csillaghullás), s persze új slágereket - többek közt az Éjszaka című "klipes" számot.
Soltvadkert, Pilisvörösvár, Érd, Balatonmáriafürdő – többek között itt vannak az ország (Budapestet nem számítva) legjobb fagyizói. Az összeállítás elkészítéséhez olvasóink segítségét kértük, a legtöbb szavazatot egyértelműen a balatonmáriafürdői Florida Fagyizó és a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda kapta. Egy azonban biztos: a listán szereplő összes helyen remek a fagyi, reméljük jön még az indián nyár, hogy lehessen kóstolgatni.
Florida Fagyizó, Balatonmáriafürdő
A Balatoni álom fantázianevet viseli a Balaton idei fagylaltja. Mi valamikor tavasszal kóstoltuk meg először, és – vigyázat, vacak poén következik! - azóta arról álmodunk. Az összetevők ugyanis marcipán, pezsgő, és a tetején epervelő. Ezt a csodát a balatonmáriai Florida fagyizónak köszönheti az emberiség, ám a hatalmas pultban más kincseket is találhatunk. A legendás fagyizó olyan nehéz akadályokat is gond nélkül vesz, mint a túrógombóc vagy a mákosguba, de a nem túl komplikált ízek is fantasztikusak.
Cím: Rákóczi utca 85.
Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert
Az 1971-ben alapított cukrászda sokak kedvence az országban, több tucat e-mailt kaptunk a nevével, címével. Miután elmentünk megkóstolni a soltvadkerti jeges finomságokat, azt is megértettük, hogy miért: ízes, könnyed fagylaltok készülnek itt, amelyek igazi élményt jelentenek. Naponta körülbelül 20-30 féle fagyival várják a vevőiket, vegyesen krémes és gyümölcsös változatokkal. Utóbbiak tele gyümölcsdarabokkal, megtartva a gyümölcs eredeti ízét, mindenféle utó- és mellékíz nélkül.
Cím: Soltvadkert, Kossuth Lajos utca 5.
Pataki Cukrászda, Érd
Az érdi Pataki Cukrászda évek óta tartja magát, illetve a fagyija minőségét. A Patakiban szeretnek kísérletezni, a hagyományos (eper, mogyoró, csoki, vanília és még sorolhatnánk) ízek mellett különleges változatok is megtalálhatóak a kínálatban, illetve szinte mindig vannak újdonságok is. Idén készült már banánfagyi karamellával, csokifagyi narancs sztracsatellával, mangófagyi pisztáciával, illetve mogyorós túrófagyi muskotályos öntettel is. Ráadásul az augusztus a fagyi hónapja a cukrászdában, így aki még a héten ellátogat hozzájuk 150 forintért vásárolhat egy gömböt.
Cím: 2030 Érd Balatoni út 61
Dömötöri Cukrászda, Sopron
Tavaly a VOLTFesztivál alatt még egészen véletlenül fedeztük fel, a gombócos tapasztalatok miatt viszont idén már majdnem ugyanolyan vonzó volt, mint a Hurts vagy a Nero koncertje. Antik hangulat, kiülős rész, mindez a belváros közepén, alig pár lépésnyire a színháztól. Mi kell még? Mondjuk olyan ízkavalkád, hogy - jó értelemben - belezavarodsz a kínálatba. Nem is volt elég egy kör, a kezdésnek kikért négy gombóc után muszáj volt még visszamenni egy három gömböt számláló újabb "rundra". Csak néhány megkóstolandó ínyencség a sok közül: nutellás banán, vadepres mascarpone, bécsi mandula. Innentől kezdve nekünk Sopron nem csupán a Hűség, hanem az íncsiklandóan finom hűs jég városa is.
Cím: Sopron, Széchenyi tér
Vár Kávézó, Szigliget
A sorbet macerás műfaj: sok gyümölcs kell bele, tej vagy tejszín nélkül is ugyanolyan állagú, selymes fagylaltot kell készíteni. A szigligeti Vár lábánál található kávézóban azonban mindegyik akadályt hibátlanul veszik, (és mivel a fagyik tényleg gyümölcsből készülnek, természetesen gluténmentesek), sőt, a fantáziájukkal sincs baj. A csipkebogyóból készült fagylaltjuk velem sok-sok év után szerettette meg a rég meggyűlölt gyümölcsöt, de a szilva is nagyon finomra sikerült, a málnáról meg ódákat tudna zengeni, aki már megkóstolta.
Cím: Kisfaludy utca 26.
Emil Cukrászda, Pilisvörösvár
Pilisvörösváron és a környéken lakók, valamint a 10-es úton közlekedők véletlenül se hagyják ki a környék egyik legjobb cukrászdáját, ahol a díjnyertes süteményekhez több éve a fagylaltok is felnőttek. Óriási a választék, és az előhűtött kelyhekben felszolgált fagylaltot elegáns környezetben fogyaszthatjuk el.
Cím: Pilisvörösvár, Fő utca 132.
Capri Cukrászda, Pécs
Az összeállításból nem maradhat ki Pécs sem, ahol csak az nem talál fagylaltot nyáron, aki nem akar. A mi javaslatunk a már nevében is nyálcsorgató Citrom utcába vezet, ahol a város egyik legnépszerűbb cukrászdája található. Nem is véletlenül szeretik olyan sokan a Caprit, hiszen kiváló süteményeik mellett legalább annyira kiváló fagylaltokkal várják a betérő kitikkadt vendégeket. Azért is jó ez a hely, mert a megbízható alap fagyikon kívül időről-időre olyan különlegeségekkel is szolgálnak, mint a tejszínes cseresznye vagy az epres pezsgőfagylalt - és igen, ezek mind olyan jók, mint ahogy hangzanak.
Cím: Pécs, Citrom u. 7.
T&T Pékség és Cukrászda, Pilisvörösvár
Ha már Vörösváron járunk, nem muszáj mindig az Emilt választani, ugyanis néhány percre egy másik fagyizó is megbújik, ha autóval megyünk érdemes jól figyelni, mert könnyen elvéthetjük az éles kanyar után megbúvó helyet. A T&T sokáig csak egy péküzem volt, ahol a sós és édes pékárukat, süteményeket egyaránt érdemes volt kipróbálni. De az elmúlt pár évben a fagylaltok is felnőttek a színvonalhoz, és az elmúlt időben akárhányszor arra jártunk, sosem csalódtunk. Gyümölcsfagyik méretes gyümölcsdarabokkal (az epret mindenképp ki kell próbálni), a csoki (fehér és fekete) különböző variáció szintén visszatérő elemei a tölcsérünknek, illetve a karamell fagyit is szívünkbe zártuk.
Ősszel sem maradhat el a közkedvelt étterem hét, amikor számos neves, ismert és kevésbé ismert budapesti és vidéki étteremben lehet egységes áron többnyire isteni, 3 fogásos menüket enni. A DiningCity Országos Étterem Héten a korábbi résztvevő, közkedvelt éttermek mellett több új vendéglátóhely is csatlakozott az akcióhoz.
Október 13. és 19. között újra megnyitják kapuikat a legjobb éttermek, hogy 3300 forintos áron (szervízdíjjal) különleges, csak erre a hétre összeállított menükkel várják a finomságokra, minőségi ételekre vágyókat. A tavaszi étterem héten több helyre is elmentünk, isteni fogásokkal gazdagodtunk, így igazából mindenkinek, aki kedveli a jó étkeket ajánljuk, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Az éttermek a hét folyamán olyan menüket kínálnak, amelyekkel saját konyhájuk legjavát mutatják be.
A korábbi kedvenc résztvevők – többek között Prime Steakhouse, Kakas étterem, ARAZ étterem, Fuji japán étterem, Halászbástya étterem, IKON étterem (Debrecen), Jókai bisztró (Pécs), Kistücsök étterem (Balatonszemes), La Perle Noire étterem, Le Bourbon - Le Meridien, Spoon hajó-étterem, Trattoria Mamma – mellett az őszi hétre több új étterem is csatlakozott az akcióhoz. Így például meg lehet majd kóstolni a KIOSK Budapest, az A38 hajó-étterem, az Almárium bisztró, a Hanoi vietnámi étterem, a hamarosan megnyitó Kanpai Izakaya japán bisztró, a Mala Garden (Siófok), illetve az Ocean's 21 Seafood restaurant menüjét is.
Helyeket foglalni szeptember 17-től (hírlevelet kapóknak 15-től) lehet majd a www.etteremhet.hu oldalon.
Elhunyt Lord Richard Attenborough, a világhírű angol színész és filmrendező, a természetfilmes David Attenborough bátyja. A halálhírt vasárnap este tudatta a család a BBC-vel.
90 éves korában elhunyt Lord Richard Attenborough, augusztus 29-én töltötte volna be 91. életévét. A színész-rendező pályája több mint hat évtizedet ölelt fel, hivatásos színészként első szerepét 18 évesen játszotta, de már 12 éves korában is kapott színpadi szerepeket. Lord Attenborough hosszú ideje egy idősotthonban élt.
Öccsével, a 88 esztendős Sir David Attenborough világhírű természetfilmessel együtt a brit televízió és mozi világának legünnepeltebb személyiségei közé tartozott.
Richard Attenborough 1941-ben nyert felvételt a világ egyik leghíresebb színiiskolájába, a londoni Királyi Drámai Művészeti Akadémiára (RADA), s még abban az évben Eugene O'Neill egyik darabjában debütált a színpadon.
Filmes karrierje alig egy évvel később, 1942-ben egy háborús filmmel indult, majd 1944-től megtapasztalta az igazi háborút is, a brit királyi légierő (RAF) tagjaként. A filmezéshez 1947-ben A brightoni szikla című bűnügyi drámával tért vissza. Az alkotás abban az évben a legnézettebb brit filmnek bizonyult és Attenborought a szakma innentől kezdte filmsztárként számon tartani.
Rendezőként 1982-ben aratta talán legnagyobb sikerét, amikor filmre vihette a független India nemzeti hőse és történelmi legendája, Gandhi életét. A monumentális filmeposz nyolc Oscar-díjat kapott, Attenborough személyesen a legjobb film és a legjobb rendezés díját vehette át, és a legjobb színészi teljesítményért járó Oscarral jutalmazták a főszerepet alakító Ben Kingsleyt is.
Attenborough a Gandhi Oscar-özöne miatt komoly lelkifurdalást érzett amerikai kollégájával, Steven Spielberggel szemben, mert saját bevallása szerint úgy érezte, hogy Spielberg ugyancsak mozitörténeti jelentőségű sci-fije, az E.T. elől vitte el a díjakat. E lelkifurdalásának állítólag nem kis szerepe volt abban, hogy 1993-ban – csaknem másfél évtized után először – ismét színészi feladatot vállalt: Spielberg kedvéért a Jurassic Parkban tért vissza a kamera másik oldalára a balvégzetű őslényparkot kitaláló és felépíttető befektető, John Hammond szerepében, és megszemélyesítette ugyanezt a figurát az 1997-es folytatásban is.
Tíz éve súlyos családi tragédia érte: a Délkelet-Ázsián 2004 karácsonyán végigsöprő szökőárban meghalt leánya és 14 éves unokája, Jane Attenborough és Lucy Holland. A nagyobbik unoka, a katasztrófa idején 17 éves Alice is súlyosan megsérült. A család néhány nappal a szökőár előtt érkezett karácsonyi vakációra a Thaiföld déli részén nem sokkal korábban vásárolt nyaralójába.
Richard Attenborought 1976-ban emelte a Sir előnév viselésére jogosító lovagi rangra II. Erzsébet királynő, 1993 óta pedig a főrendi kamara, a Lordok Háza tagja volt, és innentől tarthatott igényt a Lord megszólításra.
Az időjárás nem volt túl kegyes az idei fesztiválokhoz, gyakorlatilag a Volt kivételével mindegyik nagyobb rendezvény kötelező eleme volt az esőkabát és a gumicsizma. Ám mindezek között a Strand volt a mogyoró a habon, és ha valaki nem 16 éves és/vagy tök részeg, nehezen élvezhette az elmúlt napokat Zamárdiban.
Az időjárásra és hajlott korunkra való tekintettel kora délután érkeztünk meg Zamárdiba, ahol a vasútállomástól néhány lépésre található füves placcon táncoló gumicsizmás arcok emlékeztettek minket arra, hogy miért is jöttünk. Az eső már akkor szemerkélt, de gondolva a fesztiválokra jellemző árakra, az egyik környéki étteremben gondoltuk megtölteni a hasunkat, hátha úgy jobb lesz. Aztán a közepesnél rosszabb gyros és az erősen vízízű fröccs után a Strand felé vettük az irányt.
A fesztivál területén uralkodó állapotok előre vetítették, hogy a többi idei fesztiválon megszerzett tűrőképességünkre itt mindennél nagyobb szükségünk lesz. A rossz idő szemmel láthatóan nem szegte sokak kedvét, óriási tömeg csalinkázott a nem túl nagy számú fedett helyiségek között, gondosan kerülgetve a vízfoltokat, amik bőven túllépik a pocsolya definícióját. A Nagyszínpadon ekkor már a Quimby zenélt és olyan szívbemarkolóan hatott a Most múlik pontosan "Talpam alatt sár és ingovány" sora.
Leginkább John Newman koncertjét vártuk, de mivel az csak - számunkra kissé érthetetlen okból - fél 11-kor kezdődött, a fesztivál felfedezésére bőven volt időnk. Kísérletünk csúfos kudarcba fulladt, mivel az az eső újra rákezdett és a gyengén kivilágított utakon nehezen ment a navigáció. Így megelégedtünk egy pohár házmesterrel és egy szelet pizza elmajszolásával, miközben megnéztük a napi rendszerességgel érkező egy tűzijátékot.
Newman koncertjére a fesztiválozók jelentős része a Nagyszínpad elé nyomult, és miközben próbáltuk vesénket kiszabadítani a mellettünk állók könyöke alól, már éreztük, hogy hosszú lesz ez a koncert. Az angol ifjú úriember nem várakoztatta meg a közönséget és aztán begyújtotta a rakétákat, a fesztiválozók pedig nagyot buliztak. Itt kell megjegyezni, hogy szembetűnően alacsonyabb itt az átlagéletkor, mint más fesztiválokon, ennek is tudható be, hogy egy rendkívül lelkes tömeggel van dolgunk. Newman hozta azt, amiért szeretjük, szépen jött egymást után a Cheating, a Loosing Sleep, az Out of My Head, és persze megfelelő időzítéssel a legnagyobb slágerré vált Love Me Again. A hang és a zene is profi volt, egy szavunk se lehetett, még azt is elnézzük Johnnak, hogy Hello Budapest! felkiáltással köszöntötte Zamárdi fesztiválozóit. Az angol srác érkezésével a brit időjárás is befutott, az eső a koncert teljes ideje alatt esett, időnként felhőszakadás jelleggel, így az is eldőlt, hogy a hazafele utat bőrig átázva tesszük meg Pestig.
Valószínűleg az időjárás miatt, de rengetegen döntöttek úgy, hogy már szombat este sátort bontanak, így az éjjeli vonatra hatalmas tömeg várakozott, és a távolból felharsanó vonatkürt akkora ovációt váltott ki az emberekből, hogy azt még a fent említett fellépők is megirigyelnék. A begördülő vonat mellett pedig a tömeg az Ajtó, ajtó, ajtó!" rigmus skandálásával drukkolt, hogy a vonat a legjobb helyen álljon meg. Az éjjeli járat teljesen megtelt, és a bő két órás vonatozás után szemlátomást a budapesti taxisokat is meglepte a hajnali embertömeg, aki nem volt előrelátó, annak sokat kellett várnia egy kocsira.
Összességében mégis azt mondhatjuk, hogy egy gyerekbetegségeit talán egyre jobban kinövő, fiatal fesztivállal van dolgunk, ahol a résztvevők nagy része bizony magyar, éppen ezért megléphető és szerethető - jól mutatja ezt, hogy az időjárás ellenére több mint hetvenezren látogattak el a Strandra. Mi drukkolunk a kevesebb sárnak, és a színvonalas fellépőknek jövőre is!
Hajrá gumicsizma, hajrá magyarok!
Mai napra
„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az
élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim
áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)