Anton Corbijn filmjét az utolsó percek és P.S. Hoffman játéka menti meg a középszerűségtől, de ez a kettő éppen elég ahhoz, hogy érdemes legyen megnézni Az üldözöttet. 

A John Le Carré regénye alapján készült film Hamburgba repít minket, ahol a német és amerikai titkosszolgálat próbálja kiküszöbölni azt a csorbát, amit 2011. szeptember 11. előtt okoztak azzal, hogy belső kommunikációs félreértések miatt nem tudták megakadályozni a német kikötővárosban szerveződő terrortámadást. 

Ilyen előzmények után pedig nem csoda, hogy nagy felbolydulást kelt egy bizonyos Isza Karpov (Grigoriy Dobrygin), a félig csecsen félig orosz iszlám hitű fiatalember. Karpov édesapja ráadásul közismert alakja volt az alvilágnak. A német és amerikai titkosszolgálaton kívül egy maroknyi terrorelhárító csapat feladata, hogy kiderítse Karpov szándékait. A csoport vezetője Günther Bachmann (Philip Seymour Hoffman), a láncdohányos-alkoholista ügynök, akit egyfajta büntetésként helyeztek át Hamburgba. Bachmann egy nagyívű tervvel áll elő, amiben Karpov csak egy láncszem egy muszlim üzletember felé, aki látszólag jótékonysági célra gyűjt, de ügyletei gyanúsak. 

Az üldözött, ami thrillernek ígéri magát, koránt sem az, és ha valaki a Bourne-filmekhez hasonló feszültséget és tempót vár, az csalódni fog, Corbijn filmje ugyanis sokkal inkább lassú és nyomasztó. Ez persze koránt sem baj, de a végeredmény nem lesz egy felejthetetlen alkotás, és ha nem sikerült volna egyet csavarni a történet végén, valamint nem alakít  Philip Seymour Hoffman olyan remeket, mint amit megszokhattunk tőle, kifejezetten unalmas film lenne.

A csavarról részleteket nem árulnék el, Hoffmanra viszont mindenképp érdemes kitérni. A film készítői semmit nem bíztak a véletlenre, mert olyan színészek bukkannak fel az alkotásban, mint Rachel McAdams, Willem Dafoe, Daniel Brühl, vagy éppen Robin Wright. Ők mindannyian hozzák, amit hozniuk kell, különösebben erősebb karaktere egyik mellékszereplőnek nincs, hacsak nem Grigoriy Dobryginnek, aki remekül alakítja a meghurcolt, saját múltjával és jelenével viaskodó fiatal srácot. Ám a stábból mindenképp magasan kiemelkedik Hoffman, aki ismét a maga zsenialitásával bújik a szürke kisember karakterébe, akiről az utolsó gondolatunk az, hogy a terrorelhárítás egyik vezetője. Valahogy neki mindig is feküdtek az efféle szerepek, a maguk egyszerűségéből kibontakozó komplex figurák. Ő az a színész, aki mindig képes volt a maga láthatatlan karaktereiben is annyira erősen jelen lenni, ahogy arra kevesen - tán senki (és milyen fájó ez a múlt idő). Ez a teljesítmény pedig elég arra, hogy egy középszerű filmet is élvezetessé tegyen.

Az üldözött egy történet arról, hogy a jó és rossz nem mindig azon az oldalon áll, ahol számítunk rá, és arról, hogy a titkosszolgálatok célja sem feltétlenül az, hogy "egy biztonságosabb világban éljünk", de emlékezetes sokkal inkább azért lesz, mert ez Philip Seymour Hoffman utolsó, befejezett filmje. A Corbijn-féle nyomasztó krimistílus nem fog hiányozni - Hoffman annál inkább.

JÁTÉK!!!

Az Agave Kiadó néhány éve már kiadta John Le Carré: Az üldözött című regényét, ám azóta az összes példány elfogyott. Így a film megjelenésével egy időben a magyar olvasók már a második kiadást vehetik kezükbe. 

Mostani játékunkban összesen három könyvet sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a következő kérdésre:

Hol játszódik John Le Carré regénye?

A megfejtéseket 2014. szeptember 1-ig várjuk az info@kultography.hu címre , a levél tárgya Az üldözött - játék legyen!