Az időjárás nem volt túl kegyes az idei fesztiválokhoz, gyakorlatilag a Volt kivételével mindegyik nagyobb rendezvény kötelező eleme volt az esőkabát és a gumicsizma. Ám mindezek között a Strand volt a mogyoró a habon, és ha valaki nem 16 éves és/vagy tök részeg, nehezen élvezhette az elmúlt napokat Zamárdiban. 

Az időjárásra és hajlott korunkra való tekintettel kora délután érkeztünk meg Zamárdiba, ahol a vasútállomástól néhány lépésre található füves placcon táncoló gumicsizmás arcok emlékeztettek minket arra, hogy miért is jöttünk. Az eső már akkor szemerkélt, de gondolva a fesztiválokra jellemző árakra, az egyik környéki étteremben gondoltuk megtölteni a hasunkat, hátha úgy jobb lesz. Aztán a közepesnél rosszabb gyros és az erősen vízízű fröccs után a Strand felé vettük az irányt. 

A fesztivál területén uralkodó állapotok előre vetítették, hogy a többi idei fesztiválon megszerzett tűrőképességünkre itt mindennél nagyobb szükségünk lesz. A rossz idő szemmel láthatóan nem szegte sokak kedvét, óriási tömeg csalinkázott a nem túl nagy számú fedett helyiségek között, gondosan kerülgetve a vízfoltokat, amik bőven túllépik a pocsolya definícióját. A Nagyszínpadon ekkor már a Quimby zenélt és olyan szívbemarkolóan hatott a Most múlik pontosan "Talpam alatt sár és ingovány" sora.

Leginkább John Newman koncertjét vártuk, de mivel az csak - számunkra kissé érthetetlen okból - fél 11-kor kezdődött, a fesztivál felfedezésére bőven volt időnk. Kísérletünk csúfos kudarcba fulladt, mivel az az eső újra rákezdett és a gyengén kivilágított utakon nehezen ment a navigáció. Így megelégedtünk egy pohár házmesterrel és egy szelet pizza elmajszolásával, miközben megnéztük a napi rendszerességgel érkező egy tűzijátékot. 

Newman koncertjére a fesztiválozók jelentős része a Nagyszínpad elé nyomult, és miközben próbáltuk vesénket kiszabadítani a mellettünk állók könyöke alól, már éreztük, hogy hosszú lesz ez a koncert. Az angol ifjú úriember nem várakoztatta meg a közönséget és aztán begyújtotta a rakétákat, a fesztiválozók pedig nagyot buliztak. Itt kell megjegyezni, hogy szembetűnően alacsonyabb itt az átlagéletkor, mint más fesztiválokon, ennek is tudható be, hogy egy rendkívül lelkes tömeggel van dolgunk. Newman hozta azt, amiért szeretjük, szépen jött egymást után a Cheating, a Loosing Sleep, az Out of My Head, és persze megfelelő időzítéssel a legnagyobb slágerré vált Love Me Again. A hang és a zene is profi volt, egy szavunk se lehetett, még azt is elnézzük Johnnak, hogy Hello Budapest! felkiáltással köszöntötte Zamárdi fesztiválozóit. Az angol srác érkezésével a brit időjárás is befutott, az eső a koncert teljes ideje alatt esett, időnként felhőszakadás jelleggel, így az is eldőlt, hogy a hazafele utat bőrig átázva tesszük meg Pestig.

Valószínűleg az időjárás miatt, de rengetegen döntöttek úgy, hogy már szombat este sátort bontanak, így az éjjeli vonatra hatalmas tömeg várakozott, és a távolból felharsanó vonatkürt akkora ovációt váltott ki az emberekből, hogy azt még a fent említett fellépők is megirigyelnék. A begördülő vonat mellett pedig a tömeg az Ajtó, ajtó, ajtó!" rigmus skandálásával drukkolt, hogy a vonat a legjobb helyen álljon meg. Az éjjeli járat teljesen megtelt, és a bő két órás vonatozás után szemlátomást a budapesti taxisokat is meglepte a hajnali embertömeg, aki nem volt előrelátó, annak sokat kellett várnia egy kocsira. 

Összességében mégis azt mondhatjuk, hogy egy gyerekbetegségeit talán egyre jobban kinövő, fiatal fesztivállal van dolgunk, ahol a résztvevők nagy része bizony magyar, éppen ezért megléphető és szerethető - jól mutatja ezt, hogy az időjárás ellenére több mint hetvenezren látogattak el a Strandra. Mi drukkolunk a kevesebb sárnak, és a színvonalas fellépőknek jövőre is! 

Hajrá gumicsizma, hajrá magyarok!