Finomabbnál finomabb étkekkel ettük degeszre magunkat a múlt héten, a főváros négy közkedvelt éttermében. A DiningCity Országos Étterem Héten arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon megéri-e részt venni rajta és megkóstolni a 3300 forintos menüket. Egy helyen kicsit csalódottak voltunk, a másik háromról elégedetten távoztunk. Eldöntöttük: ősszel visszatérünk.

Az ötlet, hogy most több helyre menjünk el és teszteljük az akciót onnan jött: tavaly ősszel az utolsó pillanatban kaptunk észbe, egy helyre tudtunk már csak foglalni, de ott nem igazán voltunk elégedettek, némileg csalódottan távoztunk a helyről. Ekkor döntöttük el: a következő alkalommal nem csupán egy éttermet próbálunk ki, hogy képet kapjunk arról, vajon mennyire jó ötlet is az étterem hét. Nos, a mostani kísérletezgetésünk után azt tudjuk mondani: ha az ember lánya vagy fia jól választ, akkor nagyon. 

A hetet hétfőn a Prime Steakben kezdtük, erről korábban már írtunk is. Az itt elfogyasztott ebéd után eldöntöttük: visszatérünk még a helyre, legyen még akárhányszor étterem hét résztvevője, mi mindig ott leszünk. Szerdán az Olimpia étterem következett. Itt korábban már ettünk, éppen ezért bátran foglaltunk ebédhelyet magunknak a vendéglőbe. De az étterem alulmúlta az emlékeinkből fakadó várakozásainkat. Pedig azt nem mondhatnánk, hogy rosszak voltak az ételek vagy hogy nem megfelelő adagokat kaptunk (igaz, mennyiségben elmaradt a hétfői ebédétől). Csupán a kiszolgálás rezignált volt, nem igazán uralkodott jó hangulat a helyen. Mindemellett az ételek is elmaradtak attól a szinttől, amire emlékeztünk.

Azt nem mondanánk, hogy nem voltak ízletesek, de igazán kiemelkedően finomak sem voltak, nem nyaltuk meg utána mind a tíz ujjunkat. Jól viszont jól laktunk, ezt nem lehet vitatni. Bár azt nem tudjuk, hogy ez más napokon is így volt-e, vagy mi fogtuk ki a hely egy gyengébb napját, ugyanis az Olimpiában nincs állandó menü. Minden egyes nap, az éppen frissen kapott alapanyokból újakat alkotnak a konyhában, de csupán minden fogásból 3-4 fajtát. Szerdán könnyű csirkeleves volt, zöldségekkel, csirekgaluskával, előételnek kacsamáj pástétomot és mangalica rillette-t választottunk. Főételként egyikünk borjúpörköltet választott, ami feketekagylóval és viola gnocchival készült. Itt a harmónia nem sikerült jól: a kagyló valahogy nem igazán illett a borjúhoz. A színes cékláakörettel kínált jércére nem volt panaszunk, ott mindent tökéletesen eltaláltak. Desszertként a francia csokitorta kellemes zárás volt, akárcsak a turbolyás fehér csoki bavarois, ami egyfajta csokikrémet takart.  A 3300 forint itt egyébként egy levest, egy előételt, egy főételt, egy desszertet és egy pohár bort vagy házi szörpöt tartalmazott. Arányait tekintve ez is tökéletesen megérte az árát.

A XVIII. kerületi Kakas étteremről már rengeteg embert hallottunk ódákat zengeni, így, amikor megláttuk az étterem hét listájában a nevüket nem volt kérdéses, hogy hozzájuk is foglalunk egy időpontot. És milyen jól tettük. Most már elmondhatjuk, nem véletlen, hogy csupa pozitívumot hallunk a helyről, amely szombat ebédidőben mondhatni dugig volt. Ennek ellenére minden flottul és nagyon kedvesen ment. Már a menünél bajban voltunk: csupa olyan fogás volt rajta, ami igencsak ígéretesnek tűnt, nem igazán tudtuk eldönteni, hogy melyiket válasszuk. Még szerencse, hogy hárman voltunk, így annyival volt egyszerűbb a helyzetünk, hogy el kellett döntenünk: az előételek és a főételek közül melyik az az egy-egy, amit kiejtünk, a desszertek közül pedig mindegyiket kértük. Amikor pedig megérkeztek mindenki jól belekóstolt mindenkiébe. A mennyiségre itt sem panaszkodhattunk, becsületesen teliraktuk a bendőnket. Ettünk halat, pulykát, marhát – mindegyiket úgy tudták elkészíteni, hogy az omlós, ízletes és mindemellett könnyed is legyen, de mégis jóllakjon vele az ember. Ide is bármikor visszatérnénk, akár normál hétköznapokon is.

A hetet egy vasárnap késő esti vacsorával zártuk (a dietetikusok most nyilván nem tapsolnak), amelyet a Peppers! Mediterrán Grillben, a Marriott éttermében fogyasztottunk el. Előételnek ötféle lehetőség volt adott, most sem volt könnyű a választés. Végül a házi gulyás levesnél és a mentás-sárgadinnyés Serrano sonkánál maradtunk. Mindkettővel teljes mértékig elégedettek voltunk. A gulyás jól fűszerezett, se nem túl híg, se nem túl sűrű, de megfelelő mennyiségű beltartalommal rendelkező volt. A levest szürkemarhából főzték, a hús is kitűnő volt, omlós, pont olyan, amilyennek lennie kell. Főételnek kacsa- és csirkemellett választottunk, egyikben sem csalódtunk. Tökéletesen elkészített fogások voltak, egyedül a csirke mellett lévő krumplipüré ízesítésén töprengtünk kicsit, hogy szeretjük-e vagy sem, de végül úgy döntöttünk, ízlések és pofonok, ez sem rossz, csak nem olyan, ahogy mi készítjük. Itt is tökéletesen elkészített desszertekkel zártuk az estét, közdöttünk is aztán éjszaka tele gyomorral az alvással, de nem baj, megérte.

Egy dolog, amire mindenkinek figyelnie kell (volt, aki emiatt panaszkodott, hogy nem tudta), hogy a menüben csak az étel ára van benne (kivéve az olyan helyeken, ahol azt előre jelzik hogy a menü italt tartalmaz), de az innivalóért külön fizetni kell. Így igen, két főre nem 6600 forint lesz a számla végösszege, hanem arra még rájön majd az elfogyasztott italok ára is.

Összességében elmondhatjuk, hogy mi jót ettünk az étteremen héten, találtunk olyan helyet, ahova szívesen visszamegyünk akción kívüli időszakban is. Az is biztos, hogy az őszi héten is kísérletezgetünk majd, akkor újabb éttermeket próbálunk ki.