Edward Albee ritkán játszott darabjában a tipikus polgári jólét elé tart görbe tükröt szórakoztató, de sokszor bosszantó módon. Ezúttal az Éless-Szín társulata tűzte műsorára egyik hatvanas években íródott abszurd drámáját.
A huszadik századi amerikai drámaírókkal nem tudok nem elfogult lenni, főleg, ha annak a bizonyos abszurd körnek egyik jeles képviselőiről van szó. Ezért is fájó pont, hogy Edward Albee gyakorlatilag egydarabos szerzőként van jelen a hazai színjátszásban. Legyünk ugyanis őszinték: ki tudna tőle egyetlen művet is kapásból említeni a Nem félünk a farkastól darabon kívül? Ez a probléma vezethette az Éless-Szín stábját is, amikor úgy döntöttek, előszedik a szerző egyik mainstreamnek egyáltalán nem mondható darabját és megnézik, vajon mennyire nyitott erre a hazai közönség?
A megvalósítás értékelését hanyagolva már ez a merészség önmagában értékelendő, főleg egy olyan kis társulat esetében, akik évek óta nem rendelkeznek állandó előadóhellyel, és sok darabjukat csak évente egy-két alkalommal, többszöri felújító próbák után állíthatják színpadra. Így kerültünk a Duna Palota színháztermébe egy meglehetősen rendhagyó, abszurd másfél órára, amely valahogy sehogy sem akart beleilleni az ürességtől kongó, barokkos palota termeibe. Szurkoltam azonban a Budaörsi Játékszín társulatából alakult gárdának, főleg azért, mert telt házról egyáltalán nem beszélhettünk.
Nem kellett csalódnunk, hiszen a gyakorlatilag két főszereplőre írt darabot - nagy részben a szellemesen megírt párbeszédeknek köszönhetően - könnyedén elvitte a hátán Kökényessy Ági és Szabó Sipos Barnabás. Biztosan és szórakoztatóan hozták a külvárosi, felkapaszkodott, de folyton anyagi gondokkal küzdő házaspárt, akiknek monoton kirakathétköznapjaik a fűnyírás-koktélparty-melegház hármas problematikája körül forog.
A mesés vagyon reményét folyton felvillantó, tolakodó család barátjának figurája már-már mesterkélté válik Harsányi Gábor alakításában, a többi szomszéd pedig csak asszisztál a családi drámához, amely az idilli felvezetés után groteszk drámává fajul, ahogy szép lassan a feddhetetlen külvárosi társasági elit felfedi igazi arcát és nem marad más, mint a teljes kiábrándultság.
Fotók: Éless-Szín
Marissa Meyer: Scarlet - Piroska és az Ordas Rend katonái
William Gibson: A periféria
Orbán János Dénes: Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek
National Geographic: 1000 történelemformáló esemény
Talán Robbie is hallotta, hogy a Sziget Európa legjobb nagyfesztiválja és erről nem szabad lemaradni. Vagy igen, vagy nem, de az biztos, hogy augusztus 10-én a Sziget Fesztiválköztársaság idei “Mínusz Egyedik” napján a Szabadság Szigetének központi Nagyszínpadán lép fel a világ pop-szcénájának egyik legnagyobb sztárja. Robbie Williams, aki eddigi turnéin rendszeresen stadionokat töltött meg, most végre néhány fesztiválkoncertet is bevállalt, így a Sziget közönsége az elsők közt élvezheti a legnagyobb RW slágereket egy speciális hangulatú közegben.
Élodie Frégé, Vouler Mouche, Acid Arab Live Set – A38 Hajó
Országos turnéra indul a Bin-Jip
Mintha új albumán a ColorStar éppen egy ilyen csillagközi, mégis annyira emberséges és földközeli felfedező útnak írta volna meg a kísérőzenéjét. Hiszen az elektronika sűrű alkalmazása futurisztikus szkafanderbe öltözteti a hangokat, de az élő dobok, a gitárok és Keleti András jellegzetes éneke mégis emberközeli távlatba hozza a Solarize dalait – tűnjön ez első olvasatra még oly’ ellentmondásosnak is.
Végy egy kiló csapvizet, egy csipet sót, némi alaplevet, egy kis fej hagymát és pár szem krumplit – és ringasd bele magad abba az illúzióba, hogy nyert ügyed van, még a brit konyha fenegyerekénél, Heston Blumenthalnál is. És kezdj el főzni a tálalás előtt három nappal!
A főzés persze jó esetben kreativitás, és Heston Blumenthal épp annyira köti meg a kezünket, mint egy IKEA-bútor összeszerelési útmutatója: ha a szöget abban a fázisban verjük be a fába, amikor kell, utána nyugodtan lefesthetjük a bútort lilára, szerelhetünk rá függönyt és építhetünk bele világítást. Ugyanez elmondható ezekről a receptekről is – persze a függönyt és az izzókat Blumenthal megtartja egyéb kulináris kísérleteire, de mosogatószivaccsal és szárazjéggel itt is találkozhatunk. Ha grammra és percre lebontva tudjuk például, mi kell a tökéletes fagylalthoz, az ízeket utána már magunk is variálhatjuk.
Olyan emberi pillanatokat sikerült vászonra vinni, amilyenekből már egyetlen egyért a legtöbb, hasonló életrajzi film cigánykereket hányna örömében, A mindenség elméletére pedig több is jut. Teszi ezt úgy, hogy sem a szánalom, sem a nyál-faktor irányában sem ing ki túlzottan, pedig a történet alapján mindkettőre eléggé nagy esélye lehetett volna. Persze nincs híján a túlzás felé mutató érzelmes pillanatoknak, de szerencsére egy-két kivételtől eltekintve sosem éri el még a kényelmetlenségi zónát sem, így végig őszintén élvezhetjük, ahogy megelevenedik előttünk Stephen Hawking élete.
A mindenség elmélete nem egy forradalmi film, és, ha kevésbé szép operatőri munkával párosulna, akkor csak csupán a története miatt nyugodtan kisképernyőre is készíthették volna. Ám Hawking és Jane élete van annyira izgalmas, hogy lenyűgözze a nézőt, és van annyira emberi léptékű, hogy együtt tudjunk vele érezni a lehető legjobb módon. Nem sajnálja és nem isteníti a hőseit, csak elénk tárja az életüket, mi pedig feltehetjük magunknak a kérdést, vajon mi hogyan cselekedtünk volna, ha valamelyikük helyében lettünk volna. Mert lehet, hogy első pillantásra nem tűnik annak, de a saját testének csapdájába szorult zseni feleségének lenni legalább ugyanakkora, csak másmilyen kitartást és hősiességet igényel, mint amilyennel magának Hawking-nak kell szembenéznie az élettel. Arról is szó esik persze, hogy egy ilyen betegség hogyan hat az ember szüleire, barátaira, (a Hawking legjobb barátját megformáló Harry Lloyd például simán ellopja a show-t a rá jutó néhány jelenetben), de a két főszereplő pillanataiért, a kettejük gyönyörű dinamikájáért éri meg megnézni A mindenség elméletét. 
Hunyd be a szemed, tegyél fel egy Django Reinhardt-albumot (minél karcosabb, annál jobb)! Netán kapard elő Woody Allen filmjét, A világ második legjobb gitárosát! Ez a szegény ember két biztos módszere arra, hogy visszarepüljön a harmincas évekbe, amikor a legendás dzsesszgitáros, Django Reinhardt megőrjítette közönségét sajátos játékával – és persze a hegedűsével, Stéphane Grapellivel. Biztos módszerek ezek, mert a feszes ritmus vagy Sean Penn remek játéka is ugyanúgy felidézik a két háború közötti bohéméletét, a kocsmák füstjét vagy a művészlelkek nyomorúságát.
Egy romániai magyar kamaszlány szemével mutatja be a rendszerváltás zűrzavarát Dragomán György régen várt regénye, a Máglya. A Magvetőnél megjelent könyv kötelező, és nem csak azoknak, akik 1990 forró hónapjaira kíváncsiak.
Emma úgy válik felnőtté, egyik pillanatról a másikra, ahogy hazája, Románia Dragomán György új regényében, a Máglyában. Szülei a forradalom előtt nem sokkal autóbalesetben meghalnak. A magára maradt kamaszlány bizonytalanságát pedig az sem enyhíti, hogy az árvaházból soha nem látott nagyanyja veszi magához. Az író harmadik regénye Románia és Emma felnőttléte legelső évének krónikája, a felszabaduló vágyak, a kegyetlen csalódások és az új helyzetben a régmúlt mélyéből feltörő emlékek gyűjteménye.
Nem kockáztatott sokat az Örkény, amikor műsorára tűzte Molière Tartuffe-jét. A vakhitet gúnyoló darab nem veszített aktualitásából, ám az előadás legnagyobb értékét a színészi alakítások adják.
Ha vannak örök érvényű szerzők a drámairodalomban, Molière bizonyosan közéjük tartozik: a XVII. században írt, a feltörekvő polgári társadalom és a hanyatlóban lévő rétegek – az álszent papság, az érdemtelen nemesség vagy a műveletlen parasztság – tévútjainak kifigurázására alapuló komédiái addig nem veszítenek az aktualitásukból, amíg ezek a feszültségek fennmaradnak. Az Örkény Színház erre rátett egy lapáttal, amikor Parti Nagy Lajos modern átiratát tűzte műsorára. Parti Nagy nem csak a verselést hagyta el, de olyan briliáns, többnyire rosszul használt kifejezéseket ad félig felkapaszkodott, félművelt, félvilági szereplői szájába, hogy már ezért megéri megnézni a friss bemutatót.
Parti Nagy szövege és a rendezés általi modernizálás persze könnyen közhelyhalomba csúszhatott volna, de ahogy Bagossy Levente díszlete tökéletes háttér a polgári komédiához, úgy Bagossy László rendezése is szinte saját nappalinkba hozza el Molière 1664-ben bemutatott darabját. Ám láthatóan nem bízik magában, abban, hogy a néző számára elegendő pár selfie, egy LCD-tévé és Parti Nagy modern nyelve ahhoz, hogy átérezze a darab aktualitását, ezért az utolsó jelenetben 19-re lapot húz. És nagyot hibázik – a finálé közhelyes demagógiájára nincs érthető magyarázat, a látványos sallangok nélkül is tökéletesen működött volna a már Molière-nél sem egyértelmű hepiend.
Ezzel együtt már a most bejelentett nevek is hatalmas Sound hangulatot ígérnek idén. Elsőként jelezte, hogy érkezik Zamárdiba, az immár sorban másodszor is a világ legjobb Dj-jének kikiáltott, szemtelenül fiatal és sikeres holland titán, a több százezres rajongótáborral rendelkező progresszív és electro house zenész, Hardwell. Szintén jön a kivételes tehetségű, ambiciózus holland house-electro house DJ és producer, a bombasztikus trackjeiről, formabontó remixeiről ismert Nicky Romero. Érkezik Zamárdiba a Grammy-díjas elektronikus zenész Afrojack, a nemzetközi electro house színtér – ugyancsak - holland csillaga, aki hangban és látványban ultragazdag szettel készül ismét átmozgatni hálás és felkészült közönségét.
Johnny Depp megint hozza formáját, nagyon lökött és még annál is viccesebb a Mortdecai-ban. A David Koepp rendezte film csütörtökön kerül a hazai mozikba. Most megnyerheted a történet alapjául szolgáló Kyril Bonfiglioli regényt!
Ő a született gentleman. Elegáns, jó modorú, és mindig megőrzi a hidegvérét. Charles Mortdecai (Johnny Depp), a nagyvilági műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel, megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával a nyomában is mindig az marad, aki volt. Ezúttal azonban a szokásosnál is nagyobb szüksége van különleges képességeire. A tudomására jut, hogy egy lopott festmény hátoldalára jegyezték fel annak idején a titkos kódot, melynek segítségével hozzá lehet jutni a nácik elrabolt kincseihez. Elképesztő kalandokba keveredik – de ő természetesen arcrezzenés nélkül veti bele magát a legnagyobb őrületbe is. Főbb szerepekben: Johnny Depp, Gwyneth Paltrow, Ewan McGregor, Olivia Munn, Jeff Goldblum és Paul Bettany.
Nem mindennapi produkciónak ad otthont kedden a Művészetek Palotája: a Django Fesztiválon „a világ legjobb gitárosát” idézi meg egy hattagú zenekar, a Swing à la Django. A magyar zenészek a klasszikus francia stílus, a manouche elemeit ötvözik autentikus magyar zenei elemekkel, a francia sanzonokkal, a tangóval és a dzsesszel. A koncerten pedig ehhez Django Reinhardt szellemén túl a francia Tcha Badjo zenekart, a sokoldalú magyar sztárt, Hajós Andrást, a franciás magyar dzsessz egyik legismertebb képviselőjét, Micheller Myrtillt, Szirtes Edina Mókust és a Pankastic!-ot, az ország első django-pop zenekarát hívják segítségül. Az est unikuma, hogy a produkciók szimfonikus zenekari kísérettel szólalnak meg, melyet a Budafoki Dohnányi Zenekar biztosít.
Kelet-Európa vezető nemzetközi kortárs képzőművészeti vására, Magyarország legnagyobb kortárs kiállítása, a korábbi rekordokat 2014-ben újra felülmúló Art Market Budapest az idei évben újra október második hetében, október 8-11. között rendezik meg. A 6.000 négyzetméteren felépülő kiállítás és vásár, illetve az azt kiegészítő nagyszabású köztéri szoborpark mintegy 500 művész számára biztosított 2014-ben bemutatkozási lehetőséget, a szervezők a kiállítás kapcsán több mint 70 kiegészítő programot hoztak létre a Millenárison és a főváros más helyszínein. A vásár idejére Budapest 2015-ben újra a közép- és kelet-európai régió képzőművészeti fővárosává, Európa egyik legvonzóbb kulturális központjává válhat.
Újabb titokra derült fény a Jurassic Worlddel kapcsolatban. Az egyik főszereplő, Bryce Dallas Howard elárulta, milyen lesz az a genetikailag módosított dinoszaurus, amely miatt elszabadul a pokol az őslényparkban. Nos, a különös lényt Indominus Rexnek hívják, és a történet szerint a tudósok négyfajta élőlényből rakták össze: Tyrannosaurus Rexből, Velociraptorból, tintahalból és ausztrál sivatagi viperából. Ebből a bizarr összeállításból arra lehet következtetni, hogy a mutáns dinó óriási, a vízben is jól érzi magát, és halálos mérget fecskendez áldozatába. Ha ez nem lenne elég, az is kiszivárgott, hogy a dinó emberi géneket is kapott, hogy fejlettek legyenek a problémamegoldó képességei. Korábban voltak olyan elképzelések, hogy az új Jurassic Parkban mutáns dinóember szerepeljen, de a rajongók felháborodása miatt az ötletet elvetették – ám úgy tűnik, néhány gén beültetése még belefért a koncepcióba. Mindenesetre az új szuperdinó alighanem méltó ellenfele lenne az Aliennek, ami új korszakot nyithat a Jurassic-sorozat történetében.
A kémműfaj már nem a régi. James Bond klasszikus, de az új szuperkém, aki a Kingsman – A titkos szolgálat (16E) (Kingsman: Secret Service, hazai bemutató: február 12.) sztárja, más, mint a nagy előd: nagyszájú, kiszámíthatatlan, és nem törődik az illemszabályokkal. A vagány karaktereiről híres Matthew Vaughn rendező valószínűleg pályája csúcsára jutott ezzel az egyszerre szellemes, izgalmas és őrült filmmel, melyben a régi gárdát olyan kiváló színészek képviselik mint Colin Firth, Michael Caine és a főgonosz szerepében Samuel L. Jackson. Egy kritikus így jellemezte a filmet: „mintha Tarantino Bond-filmet rendezett volna!” De Vaughn ezzel sem elégszik meg. Felhívást intézett a világ grafikusaihoz, designereihez és tervezőihez, hogy találják ki a tökéletes Kingsman-plakátot. A fődíj 3000 dollár és persze a világhír: a győztes plakátot kinyomtatják, és a többi filmes anyaggal együtt terjesztik majd az egész világon. A feltétel mindössze annyi, hogy a terv horizontális, dupla plakát-formátumú, a mérete 3000 x 2300 px legyen és tartalmazza a címet valamint a film logóját. Még több infóért katt ide: 
A héten kihirdették az idei, sorban a 87. Oscar-díj jelöltjeinek listáját. A Legjobb film kategóriában a Whiplash, A mindenség elmélete a Sráckor, a Selma, a Birdman, az Amerikai mesterlövész, a Grand Budapest Hotel és a Kódjátszma versenyez. Míg a Selma és az Amerikai mesterlövész az Akadémia által igencsak kedvelt,. megtörtént eseményeket feldolgozó filmek, addig a Sráckor és a Grand Budapest Hotel különlegességükkel kerülhettek be a válogatásba, ám egyértelműen a fennmaradó négy filmet átszövő zseni-tematika az idei díjkiosztó vezérlőelve. Ennek megfelelően ezeket a furcsa, meg nem értett géniuszokat alakító Benedict Cumberbatch, Eddie Redmayne és Michael Keaton is bezsebelhetett egy-egy Legjobb férfi főszereplői jelölést, ahogy az Amerika mesterlövész címszerepében látható Bradley Cooper és a Foxcatcherben a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Steve Carrell is. A Legjobb női főszereplő kategória jelöltjei már jobban eltávolodnak ettől a mezőnytől, egyedül A mindenség elméletben látható Felicity Jones került ki ebből a csoportból, míg a többi színésznő az Akadémia által egyébként kevéssé felkapott filmekért kapta meg a jelölést. Reese Witherspoon a Vadon, Julianne Moore a Still Alice, Rosamund Pike a Holtodiglan, míg Marion Cotillard a Két nap, egy éjszaka című, francia nyelvű film kapcsán érdemelte ki a az elismerést. A Legjobb férfi mellékszereplő díjáért Edward Norton (Birdman), Mark Ruffalo (Foxcatcher), J.K. Simmons (Whiplash), Ethan Hawke (Sráckor) és Robert Duvall (A bíró) száll versenybe, míg a Legjobb női mellékszereplő díjazottja Emma Stone (Birdman), Meryl Streep (Vadregény), Keira Knightley (Kódjátszma), Patricia Arquette (Sráckor) és Laura Dern (Vadon) közül kerül majd ki a Február 22-én megrendezésre kerülő gálán. 
Ha már filmeknél tartunk, néhány napja érdekes statisztikával szolgált az egyik legnagyobb hazai mozilánc. A Cinema City adatai szerint összesen 638 932 órát töltöttünk a mozitermekben, eközben pedig 15 uszodányi popcornt majszoltunk el. Tavaly a legtöbben a Wall Street farkasára voltak kíváncsiak, a dobogó második fokára az Így neveld a sárkányodat második része került (amely idén már be is sebelte a Golden Globe-ot), a bronzérmes a Hobbit 3 lett. Ha a hazai gyártású filmeket nézzük, akkor a Megdönteni Hajnal Tímeát című film volt a legnépszerűbb, megelőzve a Swinget és a Fehér istent. 
A Birdman-ről pedig nem nagyon lehet máshogy beszélni, csakis lelkesedve. Így hát ezesetben a kiemelgetéstől eltekintek, induljunk alapból onnan, hogy minden csodálatos a filmben - hogy miért? Nos, kezdjük az ötlettel és a castinggal. Az utóbbi években majdhogynem teljesen mellőzött, maximum néhány gonosz mosolyra redukált szerepet kapó Michael Keatonnel a főszerepben egy olyan filmet forgatni, ami egy anno világhírű szuperhős megformálásáért istenített, ám már elfeledett színészről szól, nagyszerű ötlet. (Akinek magyaráznom kell, hogy miért, az nem látott elég Batman-filmet.) De ebből még simán lehetett volna egy önnön mélységeibe szerelmes, siránkozó kamaradráma, ahol a '90-es évek Batman-je, kiöregedve a karrierje csúcsát jelentő szerepből, számot vet az életével. Ám a Birdman, azon túl hogy ezt az aspektust is magában foglalja, ennél sokkal több. Beemeli ugyanis a játékba a fantáziát, a főhőse belső világát, azt, ahogy minden ember fejben írja a saját legendáját. És, míg egy átlagos életet élő könyvelőnél ez a "legenda" lehet, hogy egyáltalán nem különbözik a hétköznapok valóságától, úgy egy egész életében karakterek bőrébe ki-és bebújó, önértékelési, szakmai és magánéleti válságok tömkelegében fuldokló színésznél ez a világ már sokkal érdekesebb. Őrület-szinten érdekes. 
Arról nem is beszélve, hogy a filmes vagy színházi szakmához kötődőknek is meg kell nézniük többször, kell az embernek a görbe tükör. Mert a Birdman, azon túl, hogy Hollywood és a Broadway működési mechanizmusának, a bennük rejlő ostoba sznobériának és elbizakodottságnak is hatalmas fityiszt mutat, beszól mindenkinek, aki csak a színpad vagy a filmvászon közelébe kerül. Megkapja a magáét a középszerű színésznő, aki nem képes feldolgozni, hogy nem lehet mindenki sztár, a tehetségtelen második szereposztásbeli színész, akit mindenki a pokolba kíván, de nem lehet kirúgni és a tehetséges beugró is, aki zsenije miatt bármit megenged magának. De megkapja a sztár is, aki önimádata mellett éppen csak azt felejtette el, hogy a világ nélküle is forog tovább és az ügynök, akinek egész élete az ütköző személyes és pénzügyi érdekek közötti látszólagos egyensúly megteremtésének pánikjában folyik. A kritikusokat pedig olyan gyönyörűen küldik el melegebb éghajlatra, hogy azon a sajtóvetítésen kritikusokkal megtelt teremben is jólesően és egyetértően bólogatva nevettünk. 
A történet helyszíne az egyre kevésbé futurisztikus elnevezésű San Fransokyo, ahol a Golden Gate - híd pillérei pagodák stílusában tündökölnek, ahol illegális robotversenyeket rendeznek éjszakánként, és ahol mindenki az innovatív koponyákra figyel. 
A Disney (Pixar) készítői mindent bedobtak, amit animációból lehet, a Hős6os egy rendkívül látványos animációs film lett, aminek a története nem csak a kicsiknek, de a felnőtteknek is mondanivalóval bír - bele is lapátoltak néhány milliót, hogy így legyen. Don Hall és Chris Williams alkotása már be is gyűjtött egy Golden Globe - jelölést, az pedig pár héten belül kiderül, hogy a filmakadémia szoborral jutalmazza-e a Marvel képregényen alapuló sztorit, vagy újra az Így neveld a sárkányod 2 lesz a befutó.