A Hős6os egy mindenki számára szórakoztató egyszeri kaland, de az biztos, hogy a nézők jelentős része komoly érzelmekkel emlékszik majd a film legfelfújtabb hősére. 

A történet helyszíne az egyre kevésbé futurisztikus elnevezésű San Fransokyo, ahol a Golden Gate - híd pillérei pagodák stílusában tündökölnek, ahol illegális robotversenyeket rendeznek éjszakánként, és ahol mindenki az innovatív koponyákra figyel. 

Főhősünk a közepesen szimpatikus Hiro Hamada, aki korát meghazudtoló zsenialitással bír, és ezzel felkelti a helyi egyetem professzorának érdeklődését, aki felajánlja Hironak a felvételin való részvétel lehetőségét. A jelentkezők egy expón mutatják be innovatív ötleteiket, ám annak ellenére, hogy Hiro felvételt nyer, a kiállítás mégis tragédiával zárul: a fiú elveszti bátyját és mikrobotjait is. Ám a bátyó fejlesztése egyszer csak előbukkan Tadashi cuccai közül, és elkezdődik a nyomozás a baleset körülményei után, amiről aztán kiderül, hogy nem is volt annyira véletlen tragédia.

A Disney (Pixar) készítői mindent bedobtak, amit animációból lehet, a Hős6os egy rendkívül látványos animációs film lett, aminek a története nem csak a kicsiknek, de a felnőtteknek is mondanivalóval bír - bele is lapátoltak néhány milliót, hogy így legyen. Don Hall és Chris Williams alkotása már be is gyűjtött egy Golden Globe - jelölést, az pedig pár héten belül kiderül, hogy a filmakadémia szoborral jutalmazza-e a Marvel képregényen alapuló sztorit, vagy újra az Így neveld a sárkányod 2 lesz a befutó. 

Annak ellenére, hogy a film teljesen megérdemelten szerepel az elmúlt év legjobb animációi között, összességében a végére valahogy mégis túl sok, pedig a 102 perces játékidő közel sem számít hosszúnak. Lehet, hogy azért, mert Hiro figurája végig megmarad egy makacs, sokszor idegesítő kis tininek, aki nem képes túllátni saját magán, és mire a forgatókönyv már erre lehetőséget adna, a néző nem képes felengedni, nem tudja megszeretni azt, akit talán legjobban "kéne". A mellékszereplőknek jut egy-egy poén, de egyiküket leszámítva a banda kicsit unalmas. Viszont az az egy kivétel...Na ő Baymex, a bátyótól megörökölt gyógyító robot, aki úgy néz ki, mint egy Michelin-baba, csak hurkák nélkül. A külseje és a karaktere is lenyűgöző lett, a Baymex-láz minden formája már most borítékolható. 

Összességében egy olyan filmről van szó, amit érdemes moziban és 3D-ben megnézni, aztán szelfizni a moziterem előtti óriás Baymex figurával (posztolni) és várni, hogy az Egészségügyi Minisztérium leszerződtesse őt, hogy gyorsan túl legyünk az influenzán.