Szigorúan véve A mindenség elmélete (12) nem egy kifejezetten izgalmas film. Azt kapjuk tőle, amit egy átlagos, tévéfilmes ambíciókkal megáldott életrajzi alkotástól várhatunk, ami, egy ennyire körülhype-olt filmtől kevésnek tűnhet. Ám, főként a főszereplők csodás alakításainak és a film egyszerű, nem túlbeszélt stílusának köszönhetően minden hibája ellenére megérinti az embert. 

Olyan emberi pillanatokat sikerült vászonra vinni, amilyenekből már egyetlen egyért a legtöbb, hasonló életrajzi film cigánykereket hányna örömében, A mindenség elméletére pedig több is jut. Teszi ezt úgy, hogy sem a szánalom, sem a nyál-faktor irányában sem ing ki túlzottan, pedig a történet alapján mindkettőre eléggé nagy esélye lehetett volna. Persze nincs híján a túlzás felé mutató érzelmes pillanatoknak, de szerencsére egy-két kivételtől eltekintve sosem éri el még a kényelmetlenségi zónát sem, így végig őszintén élvezhetjük, ahogy megelevenedik előttünk Stephen Hawking élete.

Vagyis, hogy pontosabb legyek, a szerelmi élete. A film ugyanis, teljesen felvállaltan, sokkal inkább egy szerelem és egy házasság története, mintsem a központjában álló pár zseniális férfitagjának szóló produkciója. Kifejezetten szimpatikus, hogy a Jane Hawking könyvéből született film képes egyensúlyban tartani a két főhősét, és nem csábul el a könnyebb "zseniális tudós hihetetlen viszontagságokon megy keresztül"-történetszál irányába jobban, mint ahogy azt kell. Azok az apró, de annál erősebb momentumok, amelyek Jane belső világába, gondolataiba, életébe nyújtanak bepillantást, helyezik igazán megfelelő perspektívába Hawking különleges életét, és mentik meg a filmet attól, hogy megragadjon a pátosszal teli tiszteletadás szintjén. Ezekből nyugodtan lehetett volna még ennél is több. Hiszen a film így tudja megmutatni, hogy megkérdőjelezhetetlen zsenije és szörnyű betegsége ellenére Hawking ugyanolyan ember és férfi, mint a többi, ennek minden jó és rossz oldalával együtt. És egy pillanatig sem tesz úgy, mintha ez különleges lenne, mert nem is az. Az viszont rendkívüli, ahogy Hawking és Jane megdolgoztak a közös életükért és megküzdöttek a mindkettejük sorsát megnehezítő kórral.

A ma már senki számára nem ismeretlen tudós, Stephen Hawking (Eddie Redmayne) 1963-ban még csak ifjú kozmológusként bontogatta a szárnyait a Cambridge-i Egyetemen, amikor megismerkedett a bölcsész szakon tanuló Jane Wilde-al (Felicity Jones) és szép lassan egymásba is szerettek. Nem élvezhették viszont sokáig a gondtalan egyetemisták életét, ugyanis Hawking 21 évesen kénytelen volt szembesülni egy, az egész életére kiható diagnózissal: motoros neuronbetegsége lassan, de biztosan leépíti a testét és két éven belül a halálához vezet. Jane bátorítása és támogatása segítségével Hawking a biztos halál árnyékában sem adja fel a tudományos pályát, miközben a családi élete is repülőrajtot vesz. Az elkövetkező - kettőnél jóval hosszabbra nyúló - évek pedig mindkét fronton bővelkednek boldog és nehéz pillanatokban, miközben az idő csak megállíthatatlanul pereg...

A mindenség elmélete nem egy forradalmi film, és, ha kevésbé szép operatőri munkával párosulna, akkor csak csupán a története miatt nyugodtan kisképernyőre is készíthették volna. Ám Hawking és Jane élete van annyira izgalmas, hogy lenyűgözze a nézőt, és van annyira emberi léptékű, hogy együtt tudjunk vele érezni a lehető legjobb módon. Nem sajnálja és nem isteníti a hőseit, csak elénk tárja az életüket, mi pedig feltehetjük magunknak a kérdést, vajon mi hogyan cselekedtünk volna, ha valamelyikük helyében lettünk volna. Mert lehet, hogy első pillantásra nem tűnik annak, de a saját testének csapdájába szorult zseni feleségének lenni legalább ugyanakkora, csak másmilyen kitartást és hősiességet igényel, mint amilyennel magának Hawking-nak kell szembenéznie az élettel. Arról is szó esik persze, hogy egy ilyen betegség hogyan hat az ember szüleire, barátaira, (a Hawking legjobb barátját megformáló Harry Lloyd például simán ellopja a show-t a rá jutó néhány jelenetben), de a két főszereplő pillanataiért, a kettejük gyönyörű dinamikájáért éri meg megnézni A mindenség elméletét.