Bár erős kétségekkel vágtam neki ennek a kiborg Hamupipőke mesének, és az első oldalak alapján azt hittem, hogy kínszenvedés lesz végigrágnom magam a Cinderen, de a kezdeti nehézségek ellenére, röpke nyolcvan oldal után, már egy szuszra olvastam végig a megkapó történetet. Félreértés ne essék, Meyer könyve tipikus lányregény, önbizalomhiányos, de azért erős hősnővel, helyes királyfival, gonosz királynővel és persze az elmaradhatatlan bimbózó szerelemmel.

Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után járunk, és tombol a kék pestis a Földön. A bolygót emberek és kiborgok népesítik be, a telepatikus képességekkel rendelkező holdlakók pedig az ellenségeink. Történetünk főhőse Cinder, a tizenhat éves kiborglány, akit mostohaanyja nevel, jobban mondva rabszolgaként tart. Cinder remek műszerész, így mások zsebmonitorainak és androidjainak szerelésével tengeti napjait. Az általa keresett pénzt mostohája lakbérre és persze saját elkényeztetett két lánya csinosítására költi. Nemsokára ugyanis sor kerül az év legnagyobb eseményére: A bálra, ahol minden lány Kai herceget próbálja elcsábítani. Eddig ez egy szokásos Hamupipőke-mese lenne, csak ezúttal sci-fi tálalásban, a dolgot azonban Meyer kicsit bonyolultabbá teszi.

A császár kék pestisben haldoklik, a Hold királynő le akarja igázni a Földet, Kai herceg a rég eltűnt Hold hercegnőt keresi, hátha sikerül vele szövetségre lépnie és megmentenie a bolygót, mindeközben Cinderről kiderül, hogy immúnis a pestisre, és az egyik mostohatestvére nem is olyan elkényeztetett, önelégült lányka, mint azt elsőre hinnénk. Röviden: egy szórakoztató, bájos sci-fi meséről van szó, amit kifejezetten a gyengébbik nem számára írtak.

Marissa Meyer ötlete, hogy a jól ismert Hamupipőke-történetet átülteti ebbe a furcsa, futurisztikus világba, tökéletesen bevált. A Holdbéli krónikák első része hatalmas siker külföldön, és úgy hiszem, a magyar olvasók között is szép számmal gyűjti majd a rajongókat. Bevezető kötetről lévén szó, a karakterek közül csak Cindert ismerjük meg jobban, a többi szereplő csupán finoman körvonalazódik előttünk, de ha minden igaz, akkor vár még ránk további két regény, melyeket olvasva belsőségesebb viszonyt is kialakíthatunk a megkapó Kai herceggel és a kicsit őrült  Erland dokival. A történet kiszámítható, de attól függetlenül, hogy bár előre sejteni lehet a végkifejletet, mégis érik kisebb meglepetések az olvasót, amik fenntartják az érdeklődést az utolsó oldalig.

A Cindert bátran ajánlom minden fiatal és lélekben fiatal női olvasónak, akik szeretnek a jövőben kalandozni, és könnyedén azonosulnak akár egy tizenhat éves kiborggal is. Meyer regénye az Alexandra Kiadónál jelent meg.