Harmadik alkalommal fogott össze a Művészetek Palotája és a Recirquel Újcirkusz Társulat, hogy ismét egy egész estés produkcióval népszerűsítse a műfajt, amely különleges látványa miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Míg tavaly a színházi és cirkuszi elemeket ötvöző társulat A meztelen bohóc darabjával egy allegórikus mese keretébe ágyazta különleges műsorszámait, idén szakítottak ezzel a kötött történetmeséléssel, és a rendező, Vági Bence mindent és mindenkit átadott a harmincas évek Párizsának buja és szenvedélyes hangulatának.

Így kerülünk mi is a nosztalgikus hangulat hatalmába egy szempillantás alatt, még mielőtt egy szereplő is felbukkanna a színpadon. Kezdetben kicsit értetlenül toporgunk, hogy miért asztalokhoz szól a jegy, aztán persze hamar kiderült: egy igazi varietébe csöppentünk, ahol széksorok helyett thonet asztaloknál foglalunk helyet, amelyet a színészek éppúgy felhasználnak majd akrobatikus számaik bemutatásához, mint a magasba veszített köteleket, hatalmas labdákat vagy éppen csillárokat.

Sejtető félhomállyal és harmonikaszóval indul a közel másfél órás időutazás, amely annyira elvarázsol mindkét, hogy szinte fel sem fogjuk, amikor véget ér a produkció.

A társulat összeszokott csapatot alkot, már ismerős arcokként, sőt egyre inkább kötött karakterekként üdvözöljük az egyes tagokat. Ahogy a tavalyi előadásban, most is Czigány Judit szólaltatja meg a korabeli sanzonok és songok műfaját idéző dallamokat, amelyeket ezúttal is külön a produkciónak hívott életre, hiszen az angol és magyar szövegeket a rendező Vági Bence írta, zenéjüket pedig Sárik Péter zeneszerző komponálta.

Az előadás ihletője a magyar származású, Párizsban alkotó világhírű fotós Brassai híres fotóalbuma a „Paris de Nuit", amelyben a korabeli francia elit éppúgy felbukkan, mint a lokálok jellegzetes szereplői mellett Dali vagy éppen Picasso. Brassai kézjegye remek összhangot teremtve jelenik meg az előadás minden elemén. A fények, díszletek, a zenekar mind-mind felidézi a kor dekadens világát. Az artisták egyszerre válnak csábító varieté táncosokká, megcsalt szeretőkké, kiábrándult művészekké, miközben a már jól ismert, bámulatot keltő műsorszámok sora elevenedik meg előttünk. Berzsenyi Kriszta jelmezei fantasztikusan érvényesülnek mind a látványos akrobatikus számok, mind a prózaibb átkötő jelenetek során.

Ahogy a ruhadaraboktól rétegről rétegre váltak meg a szereplők, úgy süllyedtünk nézőként mi egyre mélyebbre a párizsi éjszakák forgatagában. És amikor az előadásnak vége van, nem tudunk másra gondolni, mint, hogy még órákig tudnánk ebben a különleges és magával ragadó hangulatban időzni.