Első ránézésre lehetetlennek tűnik Heston Blumenthal bármelyik ételének otthoni előállítása. Az Alexandra Kiadónál megjelent könyvében azonban a brit séf bebizonyítja: némi tudományos alapismerettel mi is képesek leszünk megfőzni bármelyik extrém fogását. Ha megvan Az a titkos hozzávalónk.

Végy egy kiló csapvizet, egy csipet sót, némi alaplevet, egy kis fej hagymát és pár szem krumplit – és ringasd bele magad abba az illúzióba, hogy nyert ügyed van, még a brit konyha fenegyerekénél, Heston Blumenthalnál is. És kezdj el főzni a tálalás előtt három nappal!

Nos, nagyjából erre kell felkészülnie annak, aki kezébe veszi a Heston Blumenthal otthon című kötetet. Többnyire könnyen hozzáférhető hozzávalókból készülő ételek leírásai sorakoznak itt, ám keresve sem találhattunk volna ennél távolabbi szakácskönyvet a most divatos „félórás”, „negyedórás”, de némi túlzással lassan 32 másodperces recepteket tartalmazó kötetektől. Kis túlzással már az olvasás is tovább tart – na nem mintha annyira bonyolultak lennének ezek a receptek, csak éppen a megértésükhöz szükségünk van némi tudományos alapismeretre. És – a Jóisten áldja őt ezért – ezt az ismeretanyagot a séf át is adja nekünk.

Mondhatjuk persze erre azt, hogy a slow foodnak nem feltétlenül alapeleme az olvasás, mégis érdemes (elnézést a kifejezésért) átrágni magunkat a könyvnek ezeken a részein is. Meg hát a nem éppen rövid receptleírásokon, amelyek sok könyvtől eltérően nem – tisztelet a kivételnek – dögunalmas ömlengések többnyire soha meg nem történt vagy tökéletesen érdektelen élményekről –, hanem hajszálpontos leírásai annak, amit tennünk kell abban a, khm, három napban.

A főzés persze jó esetben kreativitás, és Heston Blumenthal épp annyira köti meg a kezünket, mint egy IKEA-bútor összeszerelési útmutatója: ha a szöget abban a fázisban verjük be a fába, amikor kell, utána nyugodtan lefesthetjük a bútort lilára, szerelhetünk rá függönyt és építhetünk bele világítást. Ugyanez elmondható ezekről a receptekről is – persze a függönyt és az izzókat Blumenthal megtartja egyéb kulináris kísérleteire, de mosogatószivaccsal és szárazjéggel itt is találkozhatunk. Ha grammra és percre lebontva tudjuk például, mi kell a tökéletes fagylalthoz, az ízeket utána már magunk is variálhatjuk.

Meg kell hagyni, a Heston Blumenthal otthon pont azt adja, amit a könyv alcíme ígér: izgalmas és praktikus recepteket. Emellett pedig komoly ismeretterjesztést az ízek és aromák érzékeléséről, a különböző főzéshez használt anyagok viselkedéséről, az egyszerű és bonyolult konyhai gépek használatának trükkjeiről, és persze arról, hogyan hozhatjuk ki a maximumot magunkból a konyhában.

A vaskos kötetet nem ajánljuk azoknak, akik soha nem próbálkoztak húslevesfőzéssel vagy steaksütéssel, kicsit is haladó szinten (egy jól felszerelt italos- és fűszerespolccal, illetve pár konyhai gép birtokában) azonban csodálatos mókát kínál Heston Blumenthal. Csak szánjuk rá az időt az olvasásra – az ételünk abban a három napban úgyis magában dolgozik.