Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Az élet úgy szép, ha van hozzá zene

Az élet úgy szép, ha van hozzá zene

Pataki Anita írása itt: - 2014-07-21 18:43

Olyan jó lenne, ha egyszer végre a magyar filmcímfordítok felhagynának azzal a szokásukkal, hogy ha egy filmben egy férfi és egy nő legalább egyszer kissé párás tekintettel néz egymásra, akkor az alkotás címébe mindenképpen bele kell szőni a "szerelem" szót. Mert az ilyen címekkel csak azt érik el, hogy totálisan megkülönböztethetetlenné válik egy rakat, szerelmi témájú film és, ami még nagyobb baj, olyan egyébként kicsit sem nyálas, remek alkotások, mint a Szerelemre hangszerelve (12) kerülnek a rózsaszín lufik fojtogatásába, miközben sokkal jobbra érdemesek.

slid2_3.jpg

Begin-Again-2.jpg

A Szerelemre hangszerelve ugyanis annyira szerelmesfilm csak, mint amennyire az eredeti címe, Begin Again ('Újrakezdés' vagy 'Kezdjük újra') sugallja. Nagy találkozások és szerelmes évődések helyett a talpra állásról, megbocsátásról, elengedésről, bátorságról és sebezhetőségről szól. Arról, hogy ha elveszettnek érezzük magunkat, akkor csak arra kell koncentrálnunk, hogy megtaláljuk, ami számunkra mindennél fontosabb az életben, és menni utána. Néha ez a szerelem, de néha épphogy nem. És igen, ez a világon a legnehezebb feladat, de - klisé ide, klisé oda - sosem késő megpróbálni. Aki tehát egymást hajkurászó, rózsaszínben látó, szupermodell-szépségű karakterekre kíváncsi, az márhol keresse a szórakozást. De aki szívesen látna egy vicces és valóságos, kvázi-musicalt, ami szépen, szívbemarkolóan és néha fájón mesél szerelmről és életről - és lássuk be, nem sok ilyen film van - az jobban nem is választhatna.

Filmünk két szálon indul el: egyrészt végigkövethetjük Dan (Mark Ruffalo) nem éppen méltóságteljes ébredését és gyors ütemű kirúgatását a maga alapította lemezkiadóból, ez utóbbit kamasz lányával (Hailee Steinfeld) egy sarki talponállóban "ünnepli meg", majd fizetés nélkül távozik. Tényleg, teljesen érthetetlen, miért is adták ki az útját... Majd, miután az egész napot különféle alkoholos termékek elpusztításával tölti, betér egy régivágású kocsmába, ahol is a tehetségre még mindig érzékeny fülét magával ragadja egy kinyúlt pulcsis, egyszálgitáros lány dala. Ez a lány Greta (Keira Knightley) akinek utóbbi hónapjaiba nyerhetünk bepillantást a másik szálon. Mikor útjaik találkoznak a kocsmában, Greta éppen nemrég kényszerült kiköltözni hirtelen hatalmas sztárrá vált barátja, Dave (Adam Levine) mellől, mert a férfi úgy gondolta, a világhír küszöbén nem szeretne többé hűséges lenni. Az összetört szívű Greta és az úgy általában lecsúszott Dan, mint két kivert kutya, összefognak, hogy csináljanak valamit, amitől kicsit elviselhetőbb lesz a létezés. Ez pedig, Dan ötletétől vezetve, egy Greta dalaira felfűzött, New York utcáin felvett "gerilla-lemez" lesz. A felvételek közben igazi barátság szövődik köztük, és mintha a világ is egyre szebbé válna körülöttük.

Begin-Again-Movie.jpg

Ismerősen cseng ez a felállás? Nos nem véletlenül, már láthattunk ilyen, két elveszett ember egymást gyógyító kapcsolatáról szóló, zenés filmet de mikor is... Nos, a 2006-os indie-csoda, az Egyszer dolgozott hasonló alapokkal, ami mindjárt nem tűnik olyan furcsának, amikor rájövünk, hogy a két filmhez ugyanaz a rendező, John Carney tartozik. A Szerelemre hangszerelve tényleg egy nagyobb, amerikaibb verziója az Egyszer-nek, de miközben újrahasznál rengeteg elemet és történetszálat van annyira egyedi, hogy ne egy sima újrajátszásnak tűnjön. De még ha az is lenne, akinek bejött az Egyszer hétköznapi mágiája, az szerintem nem sajnálná több változatban újranézni, így, hogy nem egy-az-egyben másolatról beszélünk, pedig csak még többet kapnak a témára és a stílusra fogékonyak. Hiába van ugyanúgy központi szerepe New Yorknak, mint anno Dublinnak volt, hiába beszélnek ezek a karakterek is gyakran dalokon keresztül egymással és hiába kapunk ugyanúgy egy keserédes, mégis szívmelengető finálét, ez nem az "Egyszer 2". Ezek a karakterek kevésbé költőiek és szelídek, de élethűek és vibrálóak, okos és vicces replikákban kommunikálnak és az őket megrágó életnek is inkább a középső újukat mutatják, minthogy szomorkodjanak. Aztán alkoholba fojtják a bánatukat, de lássuk be, ez sem túl elrugaszkodott dolog. Ruffalo és Knightley tökéletes párosa mellett, ami ugyanolyan jól működik mentor/tanítvány, nő/férfi és barát/barát-szinten, Adam Levine remek, önkarikírozó karaktere ad még egy plusz ízt a filmnek. Levine személyében egy pályája és hírneve csúcsán álló zenésszel játszatták el a sikertől megszédülő, önmagát kisjézusnak képzelő, teljesen személyiséget cserélő zenész komikus archetípusát, ami mögött mégis látszik, hogy több igazság van, mint azt jól esik bárkinek is beismernie. Tanítani valóan szerény, mégis hatásos görbe tükör ez.

beginagain-still.jpgAzt a keresetlenséget, ami az Egyszer-ben a kézikamerás, spontán és kisköltségvetésű stílus volt pedig Carney a filmbéli lemezfelvételek gerilla-jellegével csempészte át ebbe a hollywoodi elvárásoknak készülő filmbe, nagyon is ügyesen. Így az egyébként tökéletesen csillogó és jól összerakott képi világban megláthatjuk a zene nyersességét és életét, azt, ahogyan mind a rendező, mind a karakterek látni és hallani szeretnék. Csak ugye ennek a vágynak mindig keresztbe tesznek a mesterséges tökéletességre törekvő stúdiók, aminek Carney is kénytelen volt "behódolni". Aztán, ha belegondolunk, így mégis átmentette a lényeget, mégsem adta el önmagát, nem csinált slágert az intim balladából. És ez nagyon is jól van így. Mert aki úgy tud zenés filmet csinálni, hogy ahelyett, hogy már az első taktusnál a végüket várnánk, inkább jólesően borzongunk meg a zenés részeknél és a prózai történet szereplői is ilyen gömbölyű és szeretnivaló karakterek, akikkel szívesen bolyongunk New York utcáin vagy jó barátként hallgatjuk meg a bánatukat, annak nem is szabad beállni a "szerelmesfilmesek" sorába.

A Szerelemre hangszerelve a nyár egyik legjobb meglepetése, ízig-vérig mai és emberi, mégis varázslatos film a szerelem és az élet megannyi arcáról, melyekben annyi biztosan közös, hogy zene nélkül mit sem érnek. Nem szerelmesfilm ugyan - szerencsére - de forró nyári estékre, lassú szombat délutánokra vagy éppen randifilmnek sokkal jobb választás, mint a soron következő Katherine Heigl-borzalom.

Detektívregény-sorozatot ír J.K. Rowling

Detektívregény-sorozatot ír J.K. Rowling

JK-500x419.jpgA Robert Galbraith álnéven írt bűnügyi történetei számbelileg felül fogják múlni Harry Potter-regényeit - közölte J.K. Rowling.

JK-500x419.jpgAz angliai Harrogate-ben rendezett krimiíró-fesztiválon Rowling elmondta, hogy nagyon szereti a detektívregény műfaját. Főhőse, Cormoran Strike magánnyomozó segítségével még több történetet akar elmesélni.

Bejelentette, hogy már félig kész a sorozat harmadik regénye, sőt már a negyediknek a történetén gondolkodik. 

Harmadik krimijében visszatér a hadsereg, mint szál. (Cromoran Strike egykori afganisztáni háborús veteránból lett magánnyomózó.) "A következő könyv teljesen más lesz. Jó sokat megtudhatunk belőle arról, mi történik a katonákkal, ha elhagyják a hadsereget" - mondta a 48 éves írónő. 

Cormoran Stike magánnyomozó a Cuckoo's Calling (Szól a kakukk) című tavaly publikált könyvben mutatkozott be. Azóta már idén júniusban megjelent a folytatás is, The Silkworm címmel.

Forrás: MTI

 

Újra lehet Siófokon is bulizni

Újra lehet Siófokon is bulizni

Végérvényesen beindult a nyári buli őrület: szombaton megnyitott a nyár egyik kihagyhatatlan bulihelyszíne, a siófoki Borsodi Beach Club. A néhány évvel ezelőtt még egy üdítőital nevével fémjelzett helyen szokás szerint augusztus végéig pörög majd a buli.

10501779_718876608177643_4426683888627833043_n.jpg

A napközben fehér homokos vízparttal, este pedig remek bulikkal váró beach club idén is több újdonsággal várja a10501779_718876608177643_4426683888627833043_n.jpg magyar tenger partján kikapcsolódni vágyókat. A Beach idei nagy újítása a SkyBar, ami hétvégente – péntek-szombat-vasárnap - SkyBar Sun Terace néven - pazar partykkal, az éjszakába nyúló változatos programokkal várja látogatóit a nyitóhétvége után, amelyen szombaton este Hip-Hop - R'n'B Fesztivál a program. Egy héttel később az EDM Summer Jam hívogatja a bulizni vágyókat, az esemény sztárvendége R.I.O. lesz. A nyári programkínálatból a koncertek mellől a sportos programok sem hiányozhatnak, mint ahogy a retro sem hiányozhat a Balaton fővárosából.

A belépőjegyek programtól függően 1000 és 2000 forint között mozognak majd. Az eseményekről részletesebben:

https://www.facebook.com/beachclubsiofok/events

 

 

 

Lajkó Félixtől Palya Beáig -– kedvenc magyar világzenészeink

Lajkó Félixtől Palya Beáig -– kedvenc magyar világzenészeink

A nyári fesztiválok kapcsán sokszor találkozhatunk velük, és habár általában nem "férnek fel" a nagy színpadokra, érdemes akár értük is jegyet váltani egy-egy napra. Összegyűjtöttük kedvenceinket a magyar világzenészek közül.világzene.png

Lajkó Félix

Ha magyar világzene, akkor valószínűleg a legtöbbünknek elsők lajkó.jpgközött ő jut az eszébe. Az elmúlt években hazai és nemzetközi berkekben is bizonyította zsenijét, miközben mindenki tudja róla, hogy egyáltalán nem egy sztáralkat, csak akkor nyílik meg igazán, amikor két legkedvesebb barátja, a citerája vagy a hegedűje kerül a kezébe. "A zeném alapját a hangszerem érzékenysége és sokszínűsége adja. Nem játszom semmilyen új stílusú muzsikát, csak járom a magam útját, improvizálok és zenét komponálok. Nem teszek különbséget zenei stílusok és irányzatok között; játszok népzenét, klasszikus muzsikát, rockot, bluest, jazzt és improvízatív dallamokat.”-írja magáról, ennél jobban pedig mi sem tudjuk leírni, mit is jelent az ő zenéje.


Palya Bea

palya.jpgPalya Bea kisgyerekkora óta táncol és énekel. Hangjának természetes varázsa az, ami legelőször megragadja a hallgatót. A belőle áradó misztikus életerő teszi őt egy igazi énekes sámánasszonnyá. Kifinomult, tiszta és őszinte dalait áthatja a humor, a játékosság. Legújabb, A nő című albuma végig vezet minket a női lét fontos állomásain, kezdve a szerelemtől, át a terhességen egészen az anyává válásig. Aki egyszer részt vesz egy koncertjén, többé nem tud elszakadni tőle, Palya Bea hangja egészen a sejtekig hatol, és zsigeri szinten égeti bele magát az emberbe.

balkan.jpgBalkan Fanatik

Elektronikus zene elegyítve némi betyáros virtussal és megszínezve egy kevés népzenével, ez a Balkan Fanatik. A koncerteken népes előadóművész sereggel egészül ki a formáció, közöttük Kovács Nórival, akinek hatására egy ország dúdolja az általános iskolából ismert népdalt, a Repülj madár feldolgozását. A nagyobb fellépéseken a vendégelőadók mellett néptáncosok és breakesek is színpadra lépnek, a hangulat fokozása érdekében. Egy biztos, láb nem marad mozdulatlan a Balkan Fanatikot hallgatva.

kerekes.jpgKerekes Band

A Kerekes Band az utóbbi évek egyik legütősebb világzenei bandája: hasító ethno-funk, felszabadító csángó boogie, nagy terpeszes rock 'n' roll jellemzi fellépéseiket. Fehér Zsombor koffernyi effekttel megtámogatott furulyakészlete mellett egyszemélyes showműsorával teszi fel a betyárkalapot az élményre, miközben úgy fújja, akár egy bronxi funkpartira beszabadult megvadult őscsángó, aki Jimi Hendrix legzúzósabb ütemeit szívta magába a gyimesi hegytetőn. Hazánk legtökösebb világzenei bandája feledhetetlen élménnyel gazdagítja azokat, akik ellátogatnak koncertjeikre.


Maszkura és a Tücsökraj

maszkura.jpgAz elmaradhatatlan cilinder alatt és a harmonika mögött található Maszkura és bandája zenéjébe egyik pillanatban belefacsarodik az ember szíve, a következőben meg már összevissza ugrabugrálna rá. Nem kifejezetten "világzenét" játszanak ők - vagy csak éppenséggel olyan világ, aminek a zenéjét játsszák, még nem létezik. Saját meghatározásuk szerint is a "hip-hop / funk / jazz / csárdás / latin / disco / soul / rock" eklektikus stíluskavalkádjából összeálló alapra Maszkura ének és rap határán imbolygó szövegei teszik fel a koronát, melyek a magyar nóták olykor szerelmes, olykor pajzán, részeges vagy szomorú hagyományaihoz nyúlnak vissza. Padon merengős pálinkázástól az önfeledt koncerten ugráláson át a hajnali asztalon táncolásig mindenhez tökéletes aláfestés.


Szabó Balázs Bandája

szabóbalázs.jpgAki úgy tudja megzenésíteni Radnóti Miklós Bájolóját, ahogyan azt Szabó Balázs teszi, az egyértelműen ott hintázik szívünk csücskének peremén - és egyértelműen ott a helye ebben az összeállításban is. Nevezett úriember a Suhancos tagjaként hallatott először igazán komolyan magáról, majd 2009-ben hozta létre saját zenekarát. A rendkívül képzett zenész hol hegedűvel, hol akusztikus- vagy elektromos gitárral viszi táncba a hallgatóságát, vagy csak csupán andalítja őket mézédes dallamaival, amelyek nyílt szívvel ölelik keblükre a magyar népzene motívumait. Balázst és "népiegyüttesét" ráadásul teljesen egyedi, költői igényességgel megírt szövegek jellemzik; és talán a hazai közízlést illetően némi reménykedésre ad okot, hogy egyre többen fedezik fel maguknak itthon a csapatot: elég, ha csak a dupla teltházas A38-as lemezbemutatót, vagy a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató ötös döntőjét említjük. Hölgyeknek pedig különösen ajánlott a koncertjeik látogatása, mert bár Szabó Balázs is szép szál legény, de bizony csellistája és gitárosa is pirospozsgássá varázsolja a legártatlanabb lyánykák orcáját is...

Óriások tekintete figyel

Óriások tekintete figyel

Képzeljük el, hogy néhány órára szárnyakat kapunk. Mi történne? A város fölé röppennénk, s ámulnánk, leskelődnénk - nini, a Hősök tere, nézd, az Állatkert! Emberek sürgés-forgása, boltok, utcák fényei, autók, buszok, és - főleg -  vonatok. A Miniversum nevű kiállítás a fenti élményt kínálja látogatóinak, s persze sokkal többet is.minislide.png

IMG_20140712_173357.jpgIdén májusban nyílt meg a Miniversum, egy óriási és hihetetlen részletességgel kidolgozott terepasztal-komplexum, mely Budapesten és Magyarország egyes tájain túl osztrák és német nevezetességeket is bemutat. Vonatok jönnek-mennek folyamatosan, megállnak az állomásokon, bevárják egymást, váltók és jelzőlámpák működnek valósághű precizitással, mellettük, körülöttük pedig pezseg az élet: emberek, állatok, tanya, város, vizek, földek, jól ismert, híres épületek.

S nem csupán figurák, de sorsok, történetek rajzolódnak ki, életszagú jelenetek elevenednek föl, egyfelől “térkép e táj”, másfelől látjuk a baktert, a piros zászlót, a komondort is a gyárak udvarán. 100 modellvonat van folyamatos mozgásban, 5000 miniatűr figura kíséri útját a 600 épület között. S ha mindez nem lenne elég, számos gomb és tekerentyű áll rendelkezésre, hogy - deus ex machina - beleszólhassunk szereplőink életébe, legyen szó lámpák felgyújtásáról, állatok és gépek mozgatásáról, vagy egy-egy villamos irányításáról.

IMG_20140712_191852.jpgAki a kulisszatitkokra kíváncsi, egy második belépőjeggyel vezetett bemutatón vehet részt  a vezérlőteremben, mely hatalmas monitorfalával “egy önálló látványelem, ahol a technika iránt érdeklődők az egész látványosság üzemeltetését testközelből nézhetik meg”- áll a honlapon.

Háromtól százéves korig bárkinek jó szívvel ajánlom a kiállítást, mely az élvezeten túl sajátos perspektívaváltást is eredményezhet: az épületet elhagyva mintha a házak fölött óriások tekintete figyelné lépteinket...

 

IMG_20140712_174405.jpg

IMG_20140712_185320-EFFECTS.jpg

IMG_20140712_183459.jpg

IMG_20140712_192200.jpg

 

 

 

Története során először koncertezik Budapesten a Beach Boys!

Története során először koncertezik Budapesten a Beach Boys!

strandos srácok.jpgA legnagyobbak a legnagyobbak között: több mint 100 millió eladott album világszerte, és tőlük került a legtöbb dal – egészen pontosan 36 - az amerikai Top 40-es listára. A Beach Boys 53 éve létezik, és november 26-án először ad koncertet Magyarországon: a Papp László Budapest Sportarénában lépnek fel.

Az alapító tagok közül Mike Love lesz látható és hallható Magyarországon, valamint az 1965 óta a csapattal zenélő Bruce Johnson. Mellettük Christian Love, Randell Kirsch, Tim Bonhomme, John Cowsill és Scott Totten áll színpadra a mostani turnén.

A szörfrock stílust a tökélyre fejlesztő kaliforniai zenekar legnagyobb slágerei közé tartozott a Surfin', a Fun, Fun, Fun, a Good Vibrations, az I Get Around, a California Girls vagy a Kokomo. A Beach Boys-t a hatvanas években a Beatles méltó amerikai válaszának tartották, különösen a Pet Sounds című 1966-os albumért, amelyet manapság is minden idők legjobb poplemezei közé szoktak választani.

strandos srácok akcióban.jpg 

A zseniális dalszerző, Brian Wilson évtizedeken át harcolt komoly mentális betegségekkel, depresszióval, aminek oka sokak szerint nem kis részben az volt, hogy az 1966-67-ben készített Smile című albumukat nem fejezték be. Ez a lemez végül 45 év után, 2011-ben jelent meg, az eredeti stúdiófelvételek alapján a még élő három alapító tag, Wilson, Al Jardine és Mike Love együtt fejezte be (Dennis Wilson 1983-ban, Carl Wilson 1998-ban halt meg). A lemez 2013-ban meghozta a banda legelső Grammy-díját is.

A zenekar az alapító hármassal, Bruce Johnsonnal, valamint a szinte alapító (1962 óta Beach Boys-os) David Marks-szal 2012-ben, a csapat 50. születésnapja alkalmából 73 állomásos turnét csinált végig, a koncertek zöme Észak-Amerikában volt. Készült 16 év szünet után egy vadonatúj stúdióalbum is - That's Why God Made the Radio címmel -, amely azonnal az amerikai lista 3. helyére került.

Az együttes 1988 óta a Rock and Roll Hírességek Csarnokának tagja, és csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán.

Ed Sheeran és a felboruló műveleti sorrend

Ed Sheeran és a felboruló műveleti sorrend

Az angolok 23 éves vörös sztárját egyszerű és mély zenéje miatt szerette meg a világ, és amit az első albumán elkezdte, azt egyszerűen csak folytatta a másodikon. Csak közben valahogy egy kicsit felszínesebb lett.ed slider.png

9882-ed_sheeran_new_album_multiply_artwork-500x500.jpgEd Sheeran egy igazán üdítő zenei jelenségként robbant be három éve a popzene világába. Debütáló albumának címét nem gondolkodta túl, annak címe + (mint plus - összeadás) lett. Ebben a tekintetben hű maradt önmagához, és új lemezén csak elforgatta ezt a jelet, így kapta az album az X címet (mint multiply - szorzás). Ha az általános iskolai ismeretekből indulunk ki, a műveleti sorrendek jegyében utóbbinak kellene előbbre valónak lennie, ám az összérzetem mégis más volt. 

Ugyanis annak idején azért is szerettem bele Sheeran zenéjébe, mert egy olyan ritka árnyalatot vitt a könnyűzenei palettára, amiből nagy hiány volt. Az egyszerű hangszerelésű, de mégis horzsolós dalok, amik úgy sebeztek meg és ejtettek rabul, mint a kis nyilacskák a Give Me Love klipjében. Ez a zene egyszerre volt mélyre húzó, felemelő, fájdalmas és mégis játékos. Ezek az árnyalatok pedig igazak voltak a + valamennyi dalára, kezdve az A Team-től a már említett Give Me Love-on át a Lego House-ig. Sokak szerethető album volt ez, ám mégse konvencionális. 

9844-ed_sheeran_2014_420x250.jpgNem csoda hát, hogy óriási várakozás előzte meg az idén nyárra betervezett korongot. Alig vártam, hogy halhassam, különösen amikor előre kiszivárgott néhány dallamfoszlány. Aztán persze jöhetett a lemez, és "habzsolva" hallgattam meg valamennyi szerzeményt. Aztán sokadszorra meghallgatva arra jutottam, hogy ez egy príma kis lemez lett, de valahogy az elődjének nyomába sem ér. 

Ennek oka valószínűleg abban kereshető, hogy alaposan változott az upbeat dalok aránya a lassúakkal szemben. Persze az olyan ritmusos, reppelős daloknak, mint az I'm A Mess, a Sing, vagy a Don't megvolt a maguk megfelelője a +-on, de inkább csak árnyalták az összhatást. Azok a dalok, amik igazán híressé tették Ed Sheerant sokkal inkább a másik dallamvilágból kerültek ki, lassabbak, mélyebbek, "elgondolkodósabbak" voltak. Persze ebből is kapunk most, hiszen egyből az album nyitódala, a One is ilyen, ám a következőig egészen a hatodik dalig (Photograph) várni kell, és az arány hasonló marad. 

10338396_10152388401549486_6169025545936522320_o.jpgPersze mindezekre mondhatjuk, hogy ízlés dolga, lehet, hogy sokan örülnek a változásnak, nem mindenki ragaszkodik a melankolikus zenehallgatáshoz. Ám az valószínűleg vitán felül áll, hogy Sheeran zeneiségének más megvilágítást ad az új lemez, és nem feltétlenül jó értelemben.

De a fiú zsenijét azért jól jelzi a tény, hogy mindent összevetve is kiváló album lett a mostani, az más kérdés, hogy ha ezt hallottam volna elsőre, nem vártam volna annyira a folytatást, de arra az X is bőven elég, hogy függői maradjunk a Ed zenei matematikájának. 

Új Linkin Park, avagy mindenkiben van egy kis Ossian

Új Linkin Park, avagy mindenkiben van egy kis Ossian

lp_csoport_2014.jpgA csilliárdos lemezeladásokat produkáló amerikai banda azzal az elképzeléssel futott neki új anyaga elkészítésének, hogy most aztán olyan kemények lesznek, mint a koponyás felvarró James Hetfield farmermellényén. Meghallgattuk, hogy elérték-e ezt a célt.

lp_cover.jpgTömören válaszolva: el. Mindezt úgy tették meg, hogy közben jó dalokat írtak? Háááát… részben igen. Amúgy azért már önmagában dicséret illeti a zenekart, hogy tényleg nem beszéltek a levegőbe a váltást illetően; mint ahogy azért is jár egy baseballsapka emelés nekik, mert immár a sokadik alkalommal mertek belekezdeni valami másba. Márpedig ez a legutóbbi Living Things album után rájuk is fért, mivel az a lemez az általános iskolai menzán felszolgált gyümölcslevesre hasonlított: langyos volt és ízetlen.

No surprise!” – üvölti torzított hangon Chester Bennington a The Hunting Party nyitódalának (Keys to the Kingdom) első másodperceiben. Méghogy nincs meglepetés! A hangzás is sokkal természetesebb, koszosabb, nem az a túlcsiszolt, steril, stúdiós műanyag, mint az utóbbi korongjaiknál. Meg aztán kapunk egy csomó tika-tika ütemet, rengeteg gyors tempót, torzított gitárokat, és ha Slayer szintű szigorodásról nincs is szó – nem is állna jól az LP-nek -, azért kétségtelenül ez az amcsi hatos legkeményebb produkciója. Joe Hahn DJ akár munkanélküli segélyért is folyamodhatna társaihoz, a szkreccsek nyomtalanul eltűntek, és a sampleres/elektronikus megoldások is csak elvétve, amúgy díszítő jelleggel tűnnek fel.

Több helyen is olvastam, hogy leginkább a Park első két lemezéhez (Hybrid Theory és Meteora) lehet hasonlítani a The Hunting Party-t. De ez nem így van. Azért nem, mert hiába tértek vissza a fémesebb ízek, Mike Shinoda MC/gitáros/billentyűs inkább énekel, rapes szövegmondásra alig pár nótában ragadtatja magát. A másik jelentős különbség pedig, hogy míg a debütáló két albumon egyik sláger érte a másikat, itt bizony becsúszott néhány erőteljesen felejthető szerzemény (War, Rebellion, Mark the Graves).

lp_csoport2_2014.jpg

Az erősebb darabok közé tartozik az érdekes ritmusokkal operáló Wasteland, az igazi LP recept alapján készült Until It’s Gone és Final Masquerade, vagy a Guilty All the Same, ahol helyenként már tényleg olyan metal csapatok nevei ugrottak be, mint a Stratovarius vagy az Iron Maiden. Néha meg azt vártam, hogy Paksi Endre zendít rá egy söráztatta rockerhimnuszra, de a vokálokért még mindig az erős torokkal bíró Chester Bennington felel.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz a rajongók, és úgy globálisan a világ reakciója a The Hunting Party-ra, de az első hírek szerint a lemez fogadtatása meglehetősen visszafogott. Már csak az újszerű megközelítés miatt is izgalmasabb album, mint amilyen az elődje volt, de talán Shinodáék esetében is meg kell békélnünk azzal a tudattal, hogy már sosem írnak akkora nótákat, mint a Crawling, az In the End, a One Step Closer, a Somewhere I Belong vagy a Faint.

Egy bevállalós kismama felejthetetlen bulija az Akváriumban

Egy bevállalós kismama felejthetetlen bulija az Akváriumban

Már jó egy órával a koncert kezdete előtt nagy tömeg várakozott az Akvárium nagyhallja előtt, hogy a lehető legjobb helyről láthassa a soul következő szupersztárja, Rebecca Ferguson koncertjét. A gömbölyödő pocakkal színpadra lépő díva pedig olyan bulit csinált, amire sokáig emlékezni fogunk.rebecca slider.png

DSCN8885.JPGAhogy azt beharangozó cikkünkben is említettük, Ferguson egy olyan énekesnő, aki előtt valószínűleg óriási karrier áll a soul-pop világában, és aki nem csak hazájában lett próféta, de már többek között a magyar fővárosban is minden jegy elfogyott a koncertjére. Ha valaki meghallgatja Heaven és Freedom című albumait, könnyen alá is írja ezt, és ha Ferguson csak annyit tett volna tegnap, hogy stúdió minőségben előadja szerzeményeit, mindannyian elégedetten mehettünk volna haza. Ám neki más tervei voltak: bulit akart csinálni az Akváriumban. 

A koncert buli jellegében némi akadálynak tűnt az énekesnő harmadik gyermeke, aki még csak úton van, és csak egy kis pocak formájában mutatkozott meg édesanyja felsője alatt. E mellett pedig akik ismerik Rebecca zenéjét, tudják, hogy a lassabb, érzelmesebb dalok komoly hangsúlyt kapnak az upbeat-dalok mellett. Aztán elég hamar kiderült, hogy ezek közül egyik sem jelent gondot, és nem gátolhatta meg őt abban, hogy felpörgesse a koncertet. 

Két dal között röviden mesélt arról, miről is szólnak a szerzeményei, a gyakori ovációt pedig sok-sok "Thank you" mellett néhány "Köszönöm" váltotta - és mint tudjuk, ez általában csak ráerősít a nézői szimpátiára, amiben tegnap este amúgy se volt hiány. Talán magát Fergusont is meglepte milyen sokan és mennyire szeretik őt kis hazánkban.DSCN8950.jpg

A másfél órás koncerten vegyesen hallhattunk dalokat a két lemezről, így az olyan ismert slágerek mellett, mint az I Hope, a Teach Me How To Be Loved, vagy a Nothing's Real But Love a kevésbé ismert, ám meghallgatásra legalább annyira érdemes My Freedom, Mr. Bright Eyes, vagy a Beautiful Design. Ezek mellett pedig jó érzékkel vett kölcsön néhány dalt, így hallhatunk dalokat Prince (Raspberry Beret), Tom Odell (Another Love), Katy Perry (Roar) és Tina Turner (Proud Mary) klasszikusai közül.

DSCN8874.JPGFerguson fenomenális hangja mellett nem mehetünk el szó nélkül a bandája mellett, mert a kiváló zenészek és a két vokalista lány sokat hozzátettek az összképhez. Utóbbiak gyorsan lerúgták a cipőiket és jó érzékkel tánccal, a nézők buzdításával és persze énekléssel külön fénypontjai voltak a koncertnek. 

A koncert végén Rebecca megköszönte a rajongók lelkesedését és Instagram bejegyzése alapján nagyon jól érezte magát ő is. Hogy a hasában növekvő gyermek mit gondol mindezekről, az más kérdés, de jó időben hozzászokni a mama tempójához. Merthogy Ferguson csillaga még emelkedőben van, és az is biztos, hogy a ház falát a sztratoszféráig rúgta. Mi pedig repültünk vele együtt - soha jobb koncertet!

 

Újabb állatkerti csalogató - Perzsaleopárd-kölykök Jászberényben

Újabb állatkerti csalogató - Perzsaleopárd-kölykök Jászberényben

 

Az ország állatkertjei az elmúlt időszakban igazán elkényeztettek minket tündéribbnél tündéribb állatkölykökkel, most Jászberénybe lesz érdemes ellátogatnia azoknak, akik rajonganak a szőrmók apróságokért.

perzsaleo1.jpgperzsaleo1.jpgAz idén 35 éves Jászberényi Állat- és Növénykertben ugyanis három tüneményes perzsaleopárd-kölyökkel találkozhatnak a látogatók. Az apró "cicusok" még májusban látták meg a napvilágot, a két hím és egy nőstény az Azhar, Assimmár és Amira neveket kapták a gondozóiktól.

A kölykök érkezése azért is különös öröm, mert egy veszélyezetett fajhoz tartoznak, ma már mindössze 1000-1200 példány él a vadonban. Ezért is indult a leopárd alfajok közül elsőként megmentésükre tenyészprogram az európai állatkertekben.

A három új jövevény hamarosan látható is lesz az állatkert külső kifutójában, de bemutatásuk a mamájukon, Csiún múlik majd.

perzsaleo2.jpg

Fotók: Mészáros János, MTI

Utcabál a lá France

Utcabál a lá France

A nyár nem csak a fesztiválok és a kerthelyiségek időszaka, hagyományosabb verzióban is tökéletes fesztiválhangulatot találhatunk egy-egy nyári utcabálon.

image_5.jpgimage_5.jpgEbből, sőt, rögtön a francia módiból kap ízelítőt, aki július 12-én, szombaton este a Francia Intézet utcabálját választja.

A Bastille ostromának évfordulóján tartott nagy francia nemzeti mulatozásból most a budai rakparton is kaphatunk egy rövid bemutatót, ahol autentikus francia ízekkel várja a látogatókat a Café Dumas, és az utcabálhoz nélkülözhetetlen kiváló zenékből sem lesz hiány.

Az estét a francia Stabar koncertje nyitja 19 órakor. A banda egyenesen Nantes-ból érkezik, hogy jazzes, swinges, salsával fűszerezett zenéjükkel alapozzák meg az este hangulatát. De utána is folytatódik a buli, a Cabaret Medrano meglehetősen vegyes zenei felvágottjával, és DJ Palotai szettjével.

A belépés ingyenes, de a férőhelyek száma korlátozott. Viva la France!

Ringat, pörget, hipnotizál – (Don’t) Turn Blue!

Ringat, pörget, hipnotizál – (Don’t) Turn Blue!

Minden magyar zenehallgató szégyene, hogy a The Black Keys Magyarországon még mindig nem elég ismert egy tisztességes koncerthez, pedig, amit zeneileg el lehet követni a hallgatottság és a lemezeladások érdekében, azt ez a két fickó megtette.

blackkeys.png

Az amerikai duó ráadásul nem is ma kezdte, 2001 óta zenélnek együtt, és a White Stripes feloszlása óta őket tartják a gitár-dob felállású indie-rock-blues legjeinek. Nálunk mégis csak a 2011-es El Camino című lemezükről kimásolt „Lonely Boy”-jal lettek ismertek, majd ahogy berobbantak a semmiből, úgy el is tűntek a rádiók játszási listáinak éléről is. És amikor már azt hittük volna, ennyi volt, jött az új album.

blackkeys.png

Aki csak magányos fiúkként emlékszik a bandára, annak – főleg az album címe alapján – nem lesz meglepetés az új lemez hangulata. Tény, hogy a dalok nem a tempóval, de mégis képesek sodorni, felpörgetni és elringatni is, masszív zenei tartalomban nincs hiány. Ahogy stílus-kavalkádból sem, bár a ’70-es évek rock nagyjainak hatását aligha lehetne letagadni. A hippikorszak nagyjából minden dalban újraéled, olyan autentikusan, hogy kedvünk támad trapézfarmert húzni, és virágkoszorúval a fejünkön ücsörögni a réten.

turnblue.png

Intro és önálló dal egyben a Weight of Love, és nem egy súlytalan darab, megalapozza a lemez hangulatát, és leteszi a zenei névjegyet is. A fűben ülve éneklős hangulatot már a második track tökéletesen hozza, és amennyire a címadó Turn Blue beleringat a lágy szomorúságba, a Fever olyan hévvel ragadja ki belőle az embert, szinte kötelező fesztiváldarab. De nem akarok lelőni minden poént, mert van még bőven a lemezen, és érdemes mindegyiket saját értelmezésben magunkévá tenni.

Élményszámba menő zenei anyagról van szó, akár hangokra szedve, akár a riffeket dúdolva, vagy csak a dalok egészének lendületétől hipnotizálva hallgatjuk. Bár összhatásában talán tényleg kissé melankolikus a lemez, ami tágas teret enged a Hendrixhez is méltó gitárríkatásnak is, azért több, legalábbis tempósabb, de koncerten bulizáshoz mindenképp ideális dallal megtalálták a track-egyensúlyt. Úgyhogy a továbbiakban még melegebben ajánljuk a koncertszervezők figyelmébe a The Black Keys-t.

Öt koncert a Balaton Soundon, amit mindenképpen megnézünk

Öt koncert a Balaton Soundon, amit mindenképpen megnézünk

A nyár egyik legnépszerűbb fesztiválja a július 10-én Zamárdiban kapuit megnyitó Balaton Sound. A rendezvényre elővételben elfogytak a bérletek, péntekre és szombatra már szintén nem lehet jegy kapni. Nem véletlen: a felhozatal remek koncertekkel kecsegtet. Ezek közül választottunk ki ötöt, amiket biztos, hogy meg fogunk nézni.

bsslid.jpg

Rudimental Live

A hangsúly a live-on van. Nagyon szeretjük a Rudimentált az ilyen típusú fellépésük viszont ritka. A londoni drum'n'bass csapat egyik legnagyobb slágere a Feel The Love, amelyet John Newmannel közösen készítettek. Biztos, hogy ez a szerzemény felcsendül majd a Balaton partján, de számos másik slágerüket is elhozzák majd Zamárdiba.

Július 10. Csütörtök, 23:00 Jäger Aréna

 

Deep Dish

Az idei év felhozatalának várhatóan egyik legnagyobb szenzációja lesz ez a buli: a Deep Dish nyolc év szünet után állt össze újra. A fantáziadús, eklektikus és progresszív house anyagairól, világhírű előadók számaiból kikevert remixeiről híres iráni-amerikai DJ-producer páros, Ali “Dubfire” Shirazinia és Sharam Tayebi duója a kilencvenes évek közepén került reflektorfénybe, és a kétezres évek elején váltak a műfajt meghatározó, kultikus alakulattá.

Július 11. péntek, (inkább már szombat) 01:00 Party Aréna

Wiz Khalifa

Work Hard, Play Hard - talán az egyik legismertebb slágere a 26 éves előadónak. Wizt imádja a közönség, videói átlagosan tízmilliós nagyságrendű nézettséggel bírnak, számaival kivívta a szakma, a közvélemény és a kritikusok tiszteletét és szeretetét. A Taylor Gang néven saját kiadóját is futtató rapper idén tavasszal Curren$y-vel közösen kiadott egy EP-t, a Live in Concertet, rajta új számokkal. Következő lemezén, a hamarosan megjelenő Blacc Hollywoodon elmondása szerint olyan ismert női előadókkal dolgozott együtt, mint Miley Cyrus és Adele. Számos világhírű partnere közül a legjobban talán a szintén stoner Snoop Doggban talált emberére, akivel tavaly közösen szivatták egymást a Mac & Devin Go To High School című kutyakomédiában.    

Július 12. szombat, 21.30 Mastercard Nagyszínpad

Azealia Banks

Énekesnő, rapper, divatdiktátor, imádnivaló provokátor. Egy igazán vagány, eredeti és száz százalékig hiteles csaj Harlemből, akinek minden tehetsége megvan ahhoz, hogy egyszer olyan generációs ikon váljon belőle, mint példaképeiből, Aaliyahból és Beyoncé Knowles-ból. Tavaly előtt felkerült a BBC 2012 legígéretesebb előadóit felsoroló listájára, ahol a harmadik helyre futott be, de ugyanebben az évben az NME őt választotta a legkúlabb személyiségnek. Legismertebb számai:  212, Young Rapunxel, ATM Jam, Liquorice, Luxury, Atlantis, 1991, L8R, Gimme a Chance, BBD

Július 13. vasárnap, 17.30 Mastercard Nagyszínpad

Rita Ora

Várhatóan az ő koncertje is nagy durranás lesz. Legalábbis reménykedünk benne. Rita Ora az egyik legizgalmasabb, feltörekvő popcsillag; az önfeledt bulizásra csábító mainstream elektronika és a dögös r'n'b egyaránt jól áll neki. A Koszovóban született, egy éves korától a brit fővárosban élő énekesnő Craig David oldalán alapozta meg hírnevét, előbb az Awkward, majd a Where's Your Love című slágerekében domborítva. Első szólólemezéről, az Oráról két sláger, a Tinie Tempah-val közös R.I.P. illetve a How We Do (Party) kivételesen népszerű lett és a Hot Right Now által meghódított csúcsokat ostromolta, de sikereit tekintve a lemezről kiadott másik két single, a Shine Ya Light és a Radioactive sem maradt el sokkal tőlük.    

Július 13. vasárnap, 21:00 Jäger Aréna

 

Mennyország és szabadság egy Akváriumba töltve

Mennyország és szabadság egy Akváriumba töltve

Ha valaki holnap kihagyja Rebecca Ferguson koncertjét, legközelebb valószínűleg egy arénában láthatja csak újra - és ennél sokkal többet is veszíthet. Ő az az énekesnő, aki ugyan nem nyerte meg az angol X-Factort, de kevesen juthatnak olyan messzire, mint amerre ő tart. rebi.png

Flowershot-36376577.jpgÉppen akkoriban kaptunk rá az angol X-Factor követésére, amikor a jelentkezők között felbukkant egy fiatal, kétgyermekes anyuka, akiből első látásra leginkább félénksége volt feltűnő. A meghallgatások más résztvevőihez képest elegáns ruha-frizura-smink jellemezte, amikor színpadra lépett, majd néhány mondatos ismerkedés után jöhetett Sam Cooke: Change Is Gonna Come című dala, amit a már említett félénkséggel adott elő, de a zsűri meglátta benne így is a potenciált, és Cheryl Cole mentoráltjaként hétről-hétre menetelt, hogy aztán a döntőbe jutva csak Matt Cardle előzze meg. Ám míg Cardle neve csak az angol popzenei világban vált ismerté, Ferguson a világhír felé tart. Ez eddig nem sokaknak sikerült, az angol szériában a One Diretiont és James Arthurt érdemes kiemelni.

RebeccaFergusonHeaven.jpgFerguson első önálló lemezét Heaven címmel jelentette meg, és a saját elmondása szerint az énekesnőt is meglepte milyen kirobbanó sikert aratott a kritikusok körében. Olyan remek slágereket hallhatunk ezen a lemezen, mint a Nothing's Real But Love, a Glitter&Gold, vagy a Too Good to Lose. A pozitív meglepetést leginkább az okozta, hogy a lemez elkerült minden olyan sallangot és középszerűséget, ami ezeket a tehetségkutatós albumokat jellemzi. Ehhez persze kellett Ferguson is, aki élből visszautasította Simon Cowellt, aki saját kiadójához akarta csábítani, mivel ott nem ő írta voln a korongra kerülő anyagot. A Heaven valamennyi dala ugyanis részben vagy egészben általa íródott, így tud sokkal személyesebb és erősebb lenni. A lemezt bemutató turné valamennyi koncertje teltházas volt, és további állomásokkal ki kellett egészíteni, akkora érdeklődés övezte az énekesnőt.

Rebecca-Ferguson-Freedom-2013-1500x1500.pngNem csoda, hogy nem csak Angliában előzte meg óriási várakozás Freedom című, második nagylemezét. Az első albumot jellemző visszafogott, soulos hangzásvilághoz képest az új zenei anyag sokkal inkább az r'n'b irányába mozdult el. Ez részben megosztotta a kritikusokat, de az minden kétségen felül áll, hogy az új lemez sokkal erősebb és ütősebb lett, pedig már eleve magasan volt a léc. A Freedom dallistáján egymást váltják a slágergyanús szerzemények, az I Hope című nyitódal már most sokak kedvence lett. De érdemes tovább hallgatni ezt a lemezt is, hiszen a John Legend-el közösen felénekelt Bridges, az All That I've Got, vagy a Freedom mind-mind olyan dalok, amikért érdemes még hinni abban, hogy jöhet minden elemében JÓ zene a tehetségkutatókon keresztül is. 

Éppen ezért az ösztönösen jól felépített zenei világért érdemes Rebecca Fergusont élőben is meghallgatni, amire holnap az Akváriumban lehetősége is lesz bárkinek. Ferguson egyébként saját bandájával érkezik Budapestre, így a kiváló énekhang mellett a zenei kíséret is a helyén lesz, és ha a brit díva hozza a formáját, akkor az egyik percben meghatottan hallgatjuk őt, a következőben pedig táncra perdülünk majd valamelyik dalára. Ha van koncert idén nyáron, amire attól függetlenül érdemes elmenni, hogy ismerjük-e az előadót vagy sem akkor Fergusoné mindenképp olyan. Merthogy az albumcímei alapján mennyország és szabadság vár majd ránk - arra pedig ki ne vágyna.

Pláne hogy az ő zenéjében ez a két szó nem csak ígéret marad...

rebecca.png

 

Kalandregénybe oltott tiniflört – megjelent Philippa Gregory első ifjúsági regénye

Kalandregénybe oltott tiniflört – megjelent Philippa Gregory első ifjúsági regénye

Philippa Gregory, a történelmi regények egyik legismertebb írónője ezúttal valami nagyon mást alkotott. Az alkotói kirándulás is „bejött neki”: első ifjúsági regénye hamar népszerűvé válhat a rejtélyekért rajongó fiatal, és ami külön érdekesség, a nem csak fiatal olvasóknak is.

filippag_kiemelt.jpg

Philippa Gregory neve eddig főként történelmi regényekhez kapcsolódott, bár kevesen tudják, hogy már gyermekkönyvet is írt.  A rózsák háborújának és a Tudor dinasztiának az időszaka előszeretettel volt eddigi történelmi könyveinek központi témája, és sajátos hangvételével, a történelmi események és a kitalált szálak ügyes egyvelegével mindig megszokott, mégis újra és újra érdekesnek bizonyuló regényeket kínált az olvasóknak.Gregory most érdekes vállalkozásra adta a fejét, és teljesen más irányba tett egy kis kirándulást. Legújabb regénye, a Sötétség Rendje című tiniregény így már olvasása előtt felveti a kérdést, képes-e az írónő ebben is jót alkotni, avagy úgy tesszük le a könyvet, hogy jobb lett volna egy újabb Tudor regény? Szerencsére nem kellett az utóbbi választ adni.PG.jpg

A történet a XV. századi Itáliába kalauzol minket. Az ifjúsági regény főhőse az ifjú Luca, aki titkos pápai megbízást kap – egy veszélyes ügyet kell felgöngyölítenie a Lucretili-apátságban. Mióta új apátnő került a zárdába, a szintén ifjú és persze szépséges Isoldé Lucretili, akit bátyja kényszerített oda, ijesztő dolgok történnek… Luca nyomozása során minden gyanú a lányra terelődik, de vajon valóban ő-e a bűnös? 

A fenti sorok talán már sugallják is, hogy a Gregory könyvekben fellelhető romantikus szál itt sem fog elmaradni, mint ahogy a regényeire olyannyira jellemző sodró tempó, az eseménydús oldalak, kalandok, veszélyek is ugyanúgy megtalálhatóak, mint felnőtt társaikban. Amiben ellenben nagyon más ez a könyv, hogy a valós történelem nem kap benne szerepet – míg korábban a valóság és fikció keveredett, és úgy tehette le az olvasó a könyvet, hogy maradt a kíváncsiság, mi is történt igazából, ebben az esetben mindenki kitalált szereplő. Mindemellett maga a nyelvezete is könnyedebb, egyszerűbb. 

Némi kis kalandregény, na meg tiniflört és rejtélyek – ezek ötvözete lett Gregory első ifjúsági regénye, amiben az írónő szintén tudott minőséget hozni. A regény ráadásul egy sorozat első része… Aki tehát szereti a misztikumot, a nyomozást, a tikokat és a bontakozó romantikát, nem fog unatkozni… és ami külön erénye a könyvnek, hogy még a felnőttebb olvasók sem, ha elolvassák a fiatalabb korosztálynak szánt regényt.

A Sötétség Rendje a Carthapilus kiadó gondozásában jelent meg.

 

 

 

 

VOLTomiglan, VOLTodiglan – Ami jó VOLT…

VOLTomiglan, VOLTodiglan – Ami jó VOLT…

_IGP1123_cover02.jpg…és ami annyira nem. Utóbbiból VOLT kevesebb Sopronban, avagy az idei fesztivál újfent megerősítette azt az érzést, hogy mennyire jó itt lenni, és jövőre is jönni kell. Avagy kis szubjektív összefoglaló, raszta-ragga-metallal megpörgetve.

Főszerkesztői utasítás: írj arról, hogy miért szeretted a VOLT Fesztivált, és mi VOLT az, ami nem tetszett benne. Elsőre bőszen vakarom a fejem – nem csak a hajam helyére rakódott por miatt -, hanem azért is, hogy mit pakoljak a mérleg negatív serpenyőjébe. Merthogy nekem a VOLT az a bizonyos FESZTIVÁL.

_IGP1231.jpg

Kezdve a helyszíntől, mivel Sopron überklassz hely, Tűztornyostúl, várnegyedestül és barátságos „őslakosostúl”; de maga a feszt helyszíne is gyönyörű a Lövérek bokájánál, a rengeteg zölddel – Netsky-on is tekerték mellettem… izé, kicsit elkalandoztam -, hello madarak, hello fák (copyright by Brian élete). Be- és átlátható a terület, ha sietni kell egyik koncertről a másikra, nem kell „órákon” át caplatni, hanem néhány perc alatt kényelmesen letudható a távolság. Jó volt látni, hogy a VOLT mindenkié: talán egyetlen más fesztiválon sem képviselteti magát annyi korcsoport, mint a Hűség városában. Tisztességben megőszült párok iszogatnak a fesztivál hivatalos pólójában, az egyik koncerten meg egy teljes kicscsalád (sic!) figyeli az eseményeket, beleértve anyut, aput, meg a tízévesnél alig idősebb kölköket.

_IGP0658.jpg

Negatívum? Nem sok akad. Talán ami erény, az némileg hátrány is: a színpadok közti békaugrásnyi távolság. Mert amíg például pénteken Birdy bűbájossága szállt a publikum felé hangok formájában, addig a varázslatot és a zongorás melódiákat jó néhányszor tiporta páros lábbal a szomszédos színpadról hömpölygő Bring Me The Horizon acsarkodása. Egyes helyeken állva volt, hogy 3-4 különböző sátorból-teraszról-színpadról adódtak össze a zajok, és ez ilyenkor tényleg nem volt több, mint mélyen kongó szonikus szemét.

_IGP0411.jpg

És mi nem tetszett még? A por, de hát erről legkevésbé a szervezők tehetnek. Továbbá az árak miatt is húztam néha a szám, és bár tudom, sokak szerint ez még simán elfogadható, de nekem enyhén luxus, hogy a 24 órán keresztül a napon aszalódó hamburgerért, vagy a felpöndörödő szélű sonkás melegszendvicsért – amit kb. két pillantásnyi időre raknak be a sütőbe meglangyosítani – ezer forint feletti összeget kell kicsengetni. A lángos ellenben megfizethető, és még a fokhagymát sem spórolták le róla, a fotós kolléganő legnagyobb örömére.

_IGP0566.jpg

Ami tetszett még? Hogy az utolsó napra kaptunk egy SKINDRED fellépést. Elhiszem, hogy a legtöbb embernek az Arctic Monkeys bulija miatt volt speckó ez a vasárnap, nekem viszont a walesi metal-reggae-dubstep-kitudjamégmennyimindenmás stílusú zenei egylet showja tette fel a koronát erre a hétvégényi soproni tartózkodásra.

SKINDRED_03.jpg

Megmagyarázhatatlan okból az Akvárium Színpadra száműzték őket, ami előzetesen nem tűnt okos húzásnak, de végül bőven elég volt a hely a közönségnek. A szokásos Star Wars intro alatt színpadra masírozó banda legnagyobb erőssége abban rejlik, hogy élőben olyan letaglózóak, hogy még a botfülűeket és a botlábúakat sem hagyja érintetlenül a fentről áradó energia. Ahogy Benji Webbe énekes ki is fejtette az egyik nóta alatt: megnézheted egy koncert felvételét a neten, de az sosem adja neked azt az adrenalin dózist, mintha real time-ban tennéd meg mindezt.

SKINDRED_07.jpg

Nem egy olyan fesztiválozót láttam, aki mintegy véletlenül sétált oda a színpadhoz, hogy belenézzen ennek a furcsa megjelenésű zenekarnak a műsorába, majd két dal múlva már ott ugrált az első sorokban. Mert hát volt is mire comb- és popsiizmokat mozgatni: kezdésnek Rat Race, Doom Riff (mindkét kéz a magasban), majd Ninja az idei lemezről. Szóltak, mint a veszedelem, minden hangszer a helyén volt; a rasztás, festékes zakós Benji pedig még mindig káprázatos frontember.

SKINDRED_09.jpg

Ha kell simán leállítja a zenekart – mint tette azt a Pressure vagy az össznépi táncra hívó Harlem Shake bejátszás alatt -, ha nem tetszik neki annyira, ahogy ugrálunk. És tök lazán lecseszi az első sorban álló renitenst („Excuse me, Sir! What a fuck is wrong with you?”), ha az nem hajlandó részt venni a közös mókában. Márpedig közös mókából nem volt hiány: ment a risza Macklemore & Ryan Lewis Thrift Shopjának refrénjére („20 dollars in my pocket”), egy emberként kellett dobogni és szökdécselni a Nobody felvezetésére, de az is megnézhette magát, aki nem jumpingolt a Trouble közben, vagy nem üvöltötte, hogy Kill the Power az új album címadója alatt.

SKINDRED_11.jpg

De Benji egyetlen percig sem volt arrogáns, inkább úgy hordta le a sorba be nem állókat, mint egy jó haver, aki kendőzetlen őszinteséggel akar rávenni arra, hogy szedd össze magad. A zárás meg mi más lehetett volna, mint a Warning, az elején leguggolással, majd a közepén a kihagyhatatlan newport helicopterrel – póló a fej fölött tartva, és négyre indulhat a pörgetés. Ezzel a kiváló koncerttel nem csupán a Skindredtől, de a VOLT Fesztiváltól is elbúcsúztunk. Hogy mi kerül a szubjektív beszámoló végére? Egy nagy vigyorgó fej. Mert idén is eszméletlenül jó VOLT!

SKINDRED_04.jpg

Fotók: Horváth Kata

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása