Minden magyar zenehallgató szégyene, hogy a The Black Keys Magyarországon még mindig nem elég ismert egy tisztességes koncerthez, pedig, amit zeneileg el lehet követni a hallgatottság és a lemezeladások érdekében, azt ez a két fickó megtette.

Az amerikai duó ráadásul nem is ma kezdte, 2001 óta zenélnek együtt, és a White Stripes feloszlása óta őket tartják a gitár-dob felállású indie-rock-blues legjeinek. Nálunk mégis csak a 2011-es El Camino című lemezükről kimásolt „Lonely Boy”-jal lettek ismertek, majd ahogy berobbantak a semmiből, úgy el is tűntek a rádiók játszási listáinak éléről is. És amikor már azt hittük volna, ennyi volt, jött az új album.

Aki csak magányos fiúkként emlékszik a bandára, annak – főleg az album címe alapján – nem lesz meglepetés az új lemez hangulata. Tény, hogy a dalok nem a tempóval, de mégis képesek sodorni, felpörgetni és elringatni is, masszív zenei tartalomban nincs hiány. Ahogy stílus-kavalkádból sem, bár a ’70-es évek rock nagyjainak hatását aligha lehetne letagadni. A hippikorszak nagyjából minden dalban újraéled, olyan autentikusan, hogy kedvünk támad trapézfarmert húzni, és virágkoszorúval a fejünkön ücsörögni a réten.

Intro és önálló dal egyben a Weight of Love, és nem egy súlytalan darab, megalapozza a lemez hangulatát, és leteszi a zenei névjegyet is. A fűben ülve éneklős hangulatot már a második track tökéletesen hozza, és amennyire a címadó Turn Blue beleringat a lágy szomorúságba, a Fever olyan hévvel ragadja ki belőle az embert, szinte kötelező fesztiváldarab. De nem akarok lelőni minden poént, mert van még bőven a lemezen, és érdemes mindegyiket saját értelmezésben magunkévá tenni.

Élményszámba menő zenei anyagról van szó, akár hangokra szedve, akár a riffeket dúdolva, vagy csak a dalok egészének lendületétől hipnotizálva hallgatjuk. Bár összhatásában talán tényleg kissé melankolikus a lemez, ami tágas teret enged a Hendrixhez is méltó gitárríkatásnak is, azért több, legalábbis tempósabb, de koncerten bulizáshoz mindenképp ideális dallal megtalálták a track-egyensúlyt. Úgyhogy a továbbiakban még melegebben ajánljuk a koncertszervezők figyelmébe a The Black Keys-t.