Ha valaki holnap kihagyja Rebecca Ferguson koncertjét, legközelebb valószínűleg egy arénában láthatja csak újra - és ennél sokkal többet is veszíthet. Ő az az énekesnő, aki ugyan nem nyerte meg az angol X-Factort, de kevesen juthatnak olyan messzire, mint amerre ő tart. 

Éppen akkoriban kaptunk rá az angol X-Factor követésére, amikor a jelentkezők között felbukkant egy fiatal, kétgyermekes anyuka, akiből első látásra leginkább félénksége volt feltűnő. A meghallgatások más résztvevőihez képest elegáns ruha-frizura-smink jellemezte, amikor színpadra lépett, majd néhány mondatos ismerkedés után jöhetett Sam Cooke: Change Is Gonna Come című dala, amit a már említett félénkséggel adott elő, de a zsűri meglátta benne így is a potenciált, és Cheryl Cole mentoráltjaként hétről-hétre menetelt, hogy aztán a döntőbe jutva csak Matt Cardle előzze meg. Ám míg Cardle neve csak az angol popzenei világban vált ismerté, Ferguson a világhír felé tart. Ez eddig nem sokaknak sikerült, az angol szériában a One Diretiont és James Arthurt érdemes kiemelni.

Ferguson első önálló lemezét Heaven címmel jelentette meg, és a saját elmondása szerint az énekesnőt is meglepte milyen kirobbanó sikert aratott a kritikusok körében. Olyan remek slágereket hallhatunk ezen a lemezen, mint a Nothing's Real But Love, a Glitter&Gold, vagy a Too Good to Lose. A pozitív meglepetést leginkább az okozta, hogy a lemez elkerült minden olyan sallangot és középszerűséget, ami ezeket a tehetségkutatós albumokat jellemzi. Ehhez persze kellett Ferguson is, aki élből visszautasította Simon Cowellt, aki saját kiadójához akarta csábítani, mivel ott nem ő írta voln a korongra kerülő anyagot. A Heaven valamennyi dala ugyanis részben vagy egészben általa íródott, így tud sokkal személyesebb és erősebb lenni. A lemezt bemutató turné valamennyi koncertje teltházas volt, és további állomásokkal ki kellett egészíteni, akkora érdeklődés övezte az énekesnőt.

Nem csoda, hogy nem csak Angliában előzte meg óriási várakozás Freedom című, második nagylemezét. Az első albumot jellemző visszafogott, soulos hangzásvilághoz képest az új zenei anyag sokkal inkább az r'n'b irányába mozdult el. Ez részben megosztotta a kritikusokat, de az minden kétségen felül áll, hogy az új lemez sokkal erősebb és ütősebb lett, pedig már eleve magasan volt a léc. A Freedom dallistáján egymást váltják a slágergyanús szerzemények, az I Hope című nyitódal már most sokak kedvence lett. De érdemes tovább hallgatni ezt a lemezt is, hiszen a John Legend-el közösen felénekelt Bridges, az All That I've Got, vagy a Freedom mind-mind olyan dalok, amikért érdemes még hinni abban, hogy jöhet minden elemében JÓ zene a tehetségkutatókon keresztül is. 

Éppen ezért az ösztönösen jól felépített zenei világért érdemes Rebecca Fergusont élőben is meghallgatni, amire holnap az Akváriumban lehetősége is lesz bárkinek. Ferguson egyébként saját bandájával érkezik Budapestre, így a kiváló énekhang mellett a zenei kíséret is a helyén lesz, és ha a brit díva hozza a formáját, akkor az egyik percben meghatottan hallgatjuk őt, a következőben pedig táncra perdülünk majd valamelyik dalára. Ha van koncert idén nyáron, amire attól függetlenül érdemes elmenni, hogy ismerjük-e az előadót vagy sem akkor Fergusoné mindenképp olyan. Merthogy az albumcímei alapján mennyország és szabadság vár majd ránk - arra pedig ki ne vágyna.

Pláne hogy az ő zenéjében ez a két szó nem csak ígéret marad...