Képzeljük el, hogy néhány órára szárnyakat kapunk. Mi történne? A város fölé röppennénk, s ámulnánk, leskelődnénk - nini, a Hősök tere, nézd, az Állatkert! Emberek sürgés-forgása, boltok, utcák fényei, autók, buszok, és - főleg -  vonatok. A Miniversum nevű kiállítás a fenti élményt kínálja látogatóinak, s persze sokkal többet is.

Idén májusban nyílt meg a Miniversum, egy óriási és hihetetlen részletességgel kidolgozott terepasztal-komplexum, mely Budapesten és Magyarország egyes tájain túl osztrák és német nevezetességeket is bemutat. Vonatok jönnek-mennek folyamatosan, megállnak az állomásokon, bevárják egymást, váltók és jelzőlámpák működnek valósághű precizitással, mellettük, körülöttük pedig pezseg az élet: emberek, állatok, tanya, város, vizek, földek, jól ismert, híres épületek.

S nem csupán figurák, de sorsok, történetek rajzolódnak ki, életszagú jelenetek elevenednek föl, egyfelől “térkép e táj”, másfelől látjuk a baktert, a piros zászlót, a komondort is a gyárak udvarán. 100 modellvonat van folyamatos mozgásban, 5000 miniatűr figura kíséri útját a 600 épület között. S ha mindez nem lenne elég, számos gomb és tekerentyű áll rendelkezésre, hogy - deus ex machina - beleszólhassunk szereplőink életébe, legyen szó lámpák felgyújtásáról, állatok és gépek mozgatásáról, vagy egy-egy villamos irányításáról.

Aki a kulisszatitkokra kíváncsi, egy második belépőjeggyel vezetett bemutatón vehet részt  a vezérlőteremben, mely hatalmas monitorfalával “egy önálló látványelem, ahol a technika iránt érdeklődők az egész látványosság üzemeltetését testközelből nézhetik meg”- áll a honlapon.

Háromtól százéves korig bárkinek jó szívvel ajánlom a kiállítást, mely az élvezeten túl sajátos perspektívaváltást is eredményezhet: az épületet elhagyva mintha a házak fölött óriások tekintete figyelné lépteinket...