Kiderült a nagy titok: a VOLT szervezőinek az Arctic Monkeyst sikerült megnyerniük, miattuk lesz egy nappal hosszabb idén a soproni fesztivál. A banda korábban soha nem járt még hazánkban, fellépésüket óriási várakozás előzi meg.

Az idei Brit Awards győztes Arctic Monkeys, a legfontosabb európai fesztiválok headlinere és az összes, mérvadó zenei szaklap szerint az év legjobbjának választott zenekar - miután a Sziget időpontjában nem lesz Európában - július 6-án, vasárnap, a VOLT Fesztiválon lép színpadra. Mivel az egész régióban kizárólag Magyarországon lép fel a csapat, várhatón több tízezren érkeznek majd Sopronba erre a hétvégére. A brit banda az első azon zenekarok közül, akik az internet segítségével lettek népszerűek, zenéjük első körben a fájlcserélő oldalakon lett népszerű.
Brianstorm
Ha van tökéletes első dal egy lemezen, ez az. Lendületes, figyelemfelkeltő – pont olyan, mint az Arctic Monkeys második albuma, a Favourite Worst Nightmare. Futáshoz, reggeli kávé helyett sem utolsó megoldás. Ugrálni is jó lesz rá.
I Bet You Look Good on the Dancefloor
A londoni olimpia megnyitója nem szűkölködött sem a brit popzenében, sem a meglepetésekben, az azért mégis nagy pillanat volt, amikor az Artics rázendített erre a dalra. A rendezők ezzel is megmutatták, hol is van a zenekar helye a szigetország kultúrájában.
The Hellcat Spangled Shalalala
És a meglepetés: lám, Alex Turner nem csak ugráltatni tud, hanem igazán szép szerelmes dalokat is képes írni. A negyedik album, a Suck It And See lassabb dalai közül ez a kedvenc – ezúttal nem csak a zene, de a szöveg miatt is.
Piledriver Waltz
A dal először a Submarine című angol vígjáték zenéjeként vált ismertté. Alex Turner szólóprojektje volt a filmzene, amely aztán a Suck It And See albumon is megjelent. Aki látta a filmet, és nem szereti, annak nincs szíve!
Arabella
Kellett egy kis idő, mire értékelni tudtuk az utolsó albumot. Az Arabella című dal, és a hozzá készült – mellesleg a hétvégén bemutatott – videó meggyőzött arról, ennek is ott a helye a saját kis válogatáskazettánkon. Lötyögős, lendületes, szépen felépített dal – bizonysága annak, hogy az Arctics nem csak egy tánczenekar, de igazán fejlődőképes művészek csapata.
Szokás szerint idén is már kedden, július 1-én kinyitja kapuit a 22. VOLT Fesztivál, azonban vasárnap helyett most hétfő hajnalig maradhatnak a helyszínen a fesztiválozók, vagyis összesen hat napig tart a VOLT. A szervezők vasárnap is próbálnak teljes értékű fesztiválnapot adni a látogatóknak, ezért több színpad is működik majd, így nem csak egy fantasztikus koncertre, hanem teljes fesztiválprogramra számíthatnak a résztvevők.
A jegyértékesítés március 7-én, pénteken déli 12 órakor Magyarországon és több európai országban is elindul. A napijegy a kedvezményes időszakban 13990 Ft-ba kerül, április 15-től 14990 Ft, június 17-től pedig 15.900 Ft lesz. A bérletvásárlók, és azok, akik már korábban vásároltak bérletet, ezen a napon nagy kedvezménnyel, 8990 Ft-ért, majd 9990, végül 10.990 Ft-ért vehetnek részt, de természetesen március 7-től olyan bérlet is váltható, amely már eleve tartalmazza az Arctic Monkeys koncert napját is. További újdonság, hogy ezúttal háromnapos bérletet is kibocsátanak a szervezők, amely péntektől vasárnapig érvényes. A jegyekkel kapcsolatos információk a www.volt.hu oldalon olvashatók.
A tervek szerint Budapestről különvonat, az ország több pontjáról pedig buszok is indulnak július 6-án Sopronba.


Idén olyannyira előtérbe kerül a szabadságharc dátuma, hogy a maximális nézőszám mellett a jegyárakat is 1848 forintban állapították meg. Ezek mellett a jelzésértékű poénok mellett viszont az est sokkal mélyebb mondanivalóval is rendelkezik. Ha a saját emlékeink már megkoptak volna, a lenti videó elég hűen tükrözi, milyen élményei vannak a fiataloknak a március 15-i ünnepségekről. Ezt az unalmas, kötelező megemlékezést szeretnék olyan eseménnyé tenni, ami friss és fiatalos, miközben megőrzi a forradalom szellemiségét is, a zene, a rap és a slam segítségével.

Filmekről beszélve gyakran állapítjuk meg, hogy a legjobb, legizgalmasabb, legjobban szívbe markoló történeteket a valós élet produkálja. Ettől persze láttunk már néhány olyan borzalmas filmet, ami eredetileg kiváló történeti alappal rendelkezett. Az Apáim története szerencsére nem ilyen, sőt. A filmet rendező Sarah Polley az év egyik legjobb dokumentumfilmjét készítette el, amelyik egyébként egészen nyugodtan versenyre kelhet az évben eddig látott nagyjátékfilmekkel is.
Polley minden testvérét, közeli rokonát kamera elé ültette, hogy mesélje el, amit Diane-ről tud. Sarah pedig a kamera másik felén állva, külső szemlélőként van jelen, időnként kérdez, ha erre van szükség, miközben az elmesélt történetekben nagyon is fontos szereplővé válik. Azonban sokkal többről van itt szó, mint egy izgalmas, elhallgatott titokhoz vezető szálak felgombolyításáról. Pedig önmagában ez is elég izgalmas, de a rendező a hangsúlyt mégis az igazságra szeretné helyezni, egészen pontosan arra, hogy az valahogy mindig másnál van.
Stories We Tell - a film eredeti címe valahogy úgy fordítható: Történetek, amiket mi mondunk el. Ha megpróbáljuk megfogalmazni, miben is áll Sarah Polley felfedezése, akkor talán úgy foglalhatnánk össze, hogy az igazság, a tények, mindig a személyes történeteinkben feloldva találhatók meg. Hiszen mindannyian ferdítünk, életünk alakulásával a személyesen megélt múltunk is változik, amikor pedig emlékeinkről beszélünk, történeteket mesélünk, nem az objektív valóságot. Viszont ha ugyanarról a dologról több embert kérdezünk meg, közelebb kerülhetünk mindahhoz, amit keresünk. Sarah Polley így találta meg a vér szerinti apját, de valószínűleg édesanyjához is sokkal közelebb került, mint együtt töltött éveik alatt. 
Szégyen, vagy nem, Roberto Bolañóról akkor hallottam először, amikor Javier Cercas Szalamiszi katonák című kisregényét olvastam. Ő volt az, aki a bizonytalan főhőst visszaterelgette saját nyomozásához, miközben végtelen öniróniájával éreztette vele, ér valamit a munkája. Cercas műve mintha csak tisztelgés lenne a Pinochet-rezsim elől Spanyolországba menekülő és ötvenévesen bekövetkezett haláláig ott alkotó Bolaño előtt.
amelyik még hosszú évek után is rendszeresen teltházzal fut. Ennek ellenére már csak kétszer látható, így sietnie kell annak, aki még nem látta, vagy, aki még egyszer szeretné látni.

Persze biztos vagyok benne, hogy a stáb mindent megtesz azért, hogy hitelesen tudják eladni a filmet művészi termékként is, de az ilyenkor szokásos körökkel szemben sokkal üdítőbb lenne azt hallani: igen, ez egy ezerszer látott sztori, Liam Neeson kismilliomodik hős-szerepe, csak gondoltuk miért ne csináljuk meg azt, ami a földön már működött, a levegőben is? Mert a Non-Stop ennyi, és nem több. Próbálkoznak azért végig, kisebb-nagyobb csavarokkal, amik néha működnek is, de alapvetően csúnyán kiszámítható a film - ellenben nem unalmas! Tény, hogy gyakran az adja a szórakoztatás-faktort, hogy az kilencvenes évek akciófilmjeiből lopott kliséken nevetünk vinnyogva ahelyett, hogy Neeson marcona arcával éreznénk együtt, dehát senki sem határozhatja meg, hogy hogyan kell élvezni egy filmet, nem igaz? Szóval, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy egy komolynak szánt akciófilmet látunk, akkor igazán kellemes másfél órát tölthetünk el a vetítőteremben.
Az sms, mint a kommunikáció elsődleges formája szép vizuális játékra ad lehetőséget, ahogy az éppen írt üzenetet a nézők a vásznon követhetik szemmel, ám ez a magyar változatban ugyanannyira otromba, mint amennyire kreatív. Ugyanis a képen megjelenő szöveget nem feliratozva, hanem direktben magyarul olvashatjuk, és ugyanez a helyzet a karakterek kezében tartott eszközök képernyőjén láttott szöveggel is. Ami lehet, hogy kényelmes és innovatív, de részemről kevés kínosabb és furcsább pillanatot tudok elképzelni, mint amikor azt kell néznem, ahogy Liam Neeson magyarul pötyög a telefonján. Szinkron ide vagy oda, 10 éves kor fölött mindenki tisztában van azzal, hogy a magyarul beszélő karakterek igazából nem magyarok - ha más nem, a Bill, Jen vagy Nancy nevek elárulhatják ezt - így ez a valóban kényelmes és ügyes megoldás inkább furcsává és kizökkentővé tette az üzenetetet. Képzeljük csak el milyen zavaró lenne, ha egy amerikai filmben feltűnő, angol nyelvű feliratot nem felolvasnák vagy alá írnák a magyar megfelelőjét, de magában a filmben lévő feliratba belenyúlva magyarítanák a mondatot! Persze az is lehet, hogy én vagyok túlzottan purista, és ez másnak fel sem tűnt, de azért én továbbra sem nagyon szeretném, ha így belenyulkálnának a filmekbe.
Nagy visszatérők és eddig itthon még nem látott produkciók szerepelnek a Sziget legfrissebben megjelent nevei között. A Prodigy, Lily Allen, a Ska-P, a La Roux és Fink már bizonyított, s nem hiába várják vissza őket a rajongóik, míg az idei Szigeten először láthatjuk Miles Kane, a Palma Violets, Kavinsky, a Jagwar Ma és a Bonobo előadását.
Akik eddig kevesellték a pörgős bulizenét a Szigetről, azoknak rögvest itt a Prodigy (balra), mely 2014-ben ismét a Szigeten veszi kezelésbe fanatikus rajongótáborát. Azt ígérik, hogy Keith Flint és társai még a korábbi fellépéseket is felülmúló, szédületes és megveszekedett show-val szegezik majd a tömeget a fesztivál legnagyobb színpada elé. Pláne, hogy köztudott, műhelyükben már egy ideje dolgoznak az új lemezükön, aminek megjelenése a Sziget utánra várható.
tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Lily Allen (jobbra) pontosan ilyen karakter. Öt éve már, hogy utoljára nálunk járt, közvetlenségével, őszinte bájával és emlékezetes színpadi show-jával lopta be magát a koncertlátogatók szívébe; és idén is mindent be fog vetni annak érdekében, hogy az ujja köré csavarja a rá kíváncsi tömegeket.
Visszatér a VOLT Fesztiválra az utóbbi évek egyik legsikeresebb bandája, a Thirty Seconds to Mars. A legfrissebb hírek szerint érkezik továbbá a brit rockbanda, a You Me at Six, az elbűvölő, fiatal “istennő”, Birdy, és élő produkcióval lép fel Netsky és Excision. A szervezők azt is bejelentették, hogy idén tovább lehet bulizni Sopronban.
A tavalyi frenetikus sikerű koncert után rajongók ezrei ostromolták a VOLT szervezőit. Nem véletlen, hiszen tudni lehetett, hogy a Thirty Seconds to Mars (balra) éppen a soproni fesztivál idején a környező országokban koncertezik. “Szinte lehetetlennek tűnt meggyőzni őket, mert ebben a négy napban három helyen lépnek fel és mindössze egyetlen pihenőnapot tartottak fenn maguknak. Azonban olyan sok kérés érkezett hozzánk a rajongóktól, hogy nem adtuk fel és pár hét alatt sikerült rábeszélnünk őket, hogy térjenek vissza Sopronba – immáron harmadszor” – mondták el a szervezők.
Ugyancsak a VOLT vendége lesz a Hatebreed (jobbra). A connecticuti hardcore óriások, elemi erejű, extra zúzós és megalkuvást nem ismerő, brutális metalcore őrületükkel két évtizede feszítik a húrt, borzolják a kedélyeket és lökik tele adrenalinnal a népeket.Az Egyesült Államokból látogat Sopronba a nagy visszatérőként jegyzett The Afghan Whigs, különleges koncertet ígér Hank Sullivant amerikai rockzenész és producer, az MGMT alkalmi gitárosának kultikus bandája, a Kuroma, és a három imádnivaló és krézi csaj, Ikkyu, Motoko és Hiromi, valamint egy eszeveszetten technikás dobos, Kazutaka Komaki alkotta japán Tricot formáció.
Jelen cikk címe Bukoswki sok helyen fellelhető hitvallása volt, és róla aztán senki sem mondhatja, hogy nem tartotta volna magát az elveihez. Bort prédikált és bort ivott, lóversenyre járt és padokon aludt, a leglecsúszottabb alakokkal haverkodott, fel-felszedett pár nőt (vagy éppen őt szedték fel), aztán, mikor írógéphez jutott, mindezt szépen leírta. Nem tűnik túl bonyolultnak, ám éppen ebben az egyszerűségben rejlik a varázsa. Mert egy dolog teljesen a legaljáig megélni az életet, de ahhoz, hogy ilyen élethűen, lesújtóan, de valahogy mégis kicsit reménytelin el is tudjuk ezt mesélni, na ahhoz kell a tehetség. Bukowski pedig, verézmondatához híven, csinálta, ameddig csak tudta.
Minden bizonnyal sokan emlékszünk azokra az évekre, amikor még nevetni tudtunk az amerikai pitével nemi életet élő srácokon, a szaporító- és emésztőszervrendszert körüljáró poénhalmokon, és a szerencsétlenségükből viccet csináló szüzességüket kényszeresen elveszíteni akaró szerencsétleneken. Ezeknek az időknek viszont nagyjából már egy évtizede leáldozott.
Jason (Zac Efron) egy buliban találkozik Ellievel (Imogen Poots), akiről az egy éjszakás kaland után azt gondolja, hogy prosti. Aztán persze kiderül, hogy nem, és onnantól kezdve valamiért elképesztően fontos lesz neki a csaj, de persze a hülye fogadás miatt ezt titkolja haverjai előtt. Daniel (Miles Teller) eközben kerítő havernőjével Chelsea-vel (
A film ugyanazzal a gonddal harcol, mint főhősei: identitászavar. A Csajkeverők első fele vígjátékként próbálja eladni magát, ám a béna humor egyáltalán nem működik (a moziteremben a csöndet egy valamire való kuncogás sem törte meg). A dolog az utolsó félórában válik katasztrofálissá, amikor is a film elkezdi komolyra venni a figurát (ez az a pont, amikor a fiúk rájönnek, hogy ők igazából mégis mit akarnak). Ekkorra a nézőknek is elfogy a pattogatott kukoricája és a kólából is az utolsókat szürcsölik, így mindenki a terem sötétjében próbálja kideríteni, mégis mennyi van még hátra ebből a sz...órakoztatónak korántsem nevezhető alkotásból.
A borító és a cím alapján még egy laza kis szerelmi történetre gondoltam, amely a borítókép alapján vagy Indiában játszódik, vagy legalábbis egy indiai lányról szól. De ez a könyv minden, csak nem laza. És nem csak egy történet, hanem számtalan pár, számtalan története.
Vénusz bundában
Az erőmű
Grigris
Akár a macska. Nem csak a név hangzása miatt. Puha tappancsokon lopakodik feléd, de hűvös méltóságával megtartja a távolságot. Csak ha olyan kedve van, akkor enged közel. Néha. De akkor bundájába fúrhatod az arcod, és dorombol. Ambient és chill. Megfoghatatlan hangulatokkal és hangokkal kényeztet a budapesti mїus második albuma, amiről a duó két tagjával, a zenéért felelős Álmos Gergellyel és az énekes Horányi Júliával beszélgettünk.
Nem a levegőbe beszéltetek, amikor azt mondtátok, hogy az új lemez elektronikusabb lesz az elődjénél. Egyúttal borongósabb is, vagyis elég komor színekből lett kirakva ez a mozaik.
Juli hangjáról mindig egy erős felépítésű, afro-amerikai hölgy ugrik be, pedig egy vékony szőke lány áll a mikrofon mögött. Más még nem élt ezzel az észrevétellel?
A Little Flame kétszer szerepel a lemezen, de a második verzió – legalábbis nekem – mindössze egy rövidített zongorás-instrumentális kivonata az eredetinek.
Több száz jelentkező közül nyolc versenyző került a döntőbe, ahol a zsűrinek négyet kellett kiválasztania. Az ő választásuk Kállay-Saunders Andrásra, Bogira, a Fool Moonra, valamint Király Viktorra esett, és így búcsúzott a Honey Beast, a Depresszió, a New Level Empire, és Pál Dénes.