A Non-Stop (16) az a film, aminek az elkészítésére valószínűleg még a benne részt vevők sem tudnának jobb indokot felhozni, mint a pénz. Szívesen megnézném ugyanis, ahogy akár a színészek, akár a rendező rezzenéstelen arccal, igazukba vetett teljes hittel ecsetelik, hogy ez igenis egy frissítő, izgalmas soha nem látott, új csavarral rendelkező akciófilm, amire a közönségnek egyszerűen szüksége volt. Mert nagyon nem az. Sokkal inkább a Neesontól elvárható "most megmentek mindenkit"-dramaturgia újrahasználása egy harmadrangú kábeltévék éjszakai kínálatába illő tucatfilmben.

Persze biztos vagyok benne, hogy a stáb mindent megtesz azért, hogy hitelesen tudják eladni a filmet művészi termékként is, de az ilyenkor szokásos körökkel szemben sokkal üdítőbb lenne azt hallani: igen, ez egy ezerszer látott sztori, Liam Neeson kismilliomodik hős-szerepe, csak gondoltuk miért ne csináljuk meg azt, ami a földön már működött, a levegőben is? Mert a Non-Stop ennyi, és nem több. Próbálkoznak azért végig, kisebb-nagyobb csavarokkal, amik néha működnek is, de alapvetően csúnyán kiszámítható a film - ellenben nem unalmas! Tény, hogy gyakran az adja a szórakoztatás-faktort, hogy az kilencvenes évek akciófilmjeiből lopott kliséken nevetünk vinnyogva ahelyett, hogy Neeson marcona arcával éreznénk együtt, dehát senki sem határozhatja meg, hogy hogyan kell élvezni egy filmet, nem igaz? Szóval, ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy egy komolynak szánt akciófilmet látunk, akkor igazán kellemes másfél órát tölthetünk el a vetítőteremben.

Történetünk szerint Bill Marks (Liam Neeson) szövetségi légi marsall, aki éppen egy New York-London járaton teljesít szolgálatot. A gép felszállását követően azonban titokzatos sms-t kap, azzal fenyegetőzve, hogy ha a feladó  - aki mellesleg azt állítja, maga is a gépen utazik - húsz percen belül nem kap 150 millió dollárt, akkor meghal egy utas. Először Marks tréfának gondolja a dolgot, ám az üzenetek küldője, ha nem is direkt módon, de beváltja ígéretét, így Bill kénytelen nyomozásba kezdeni a repülőn. Közben újabb húsz perces határidőt kap, ám a szálakat kavargató bűnözők miatt már a saját főnöke sem hisz neki. A gépen mellé ültetett Jen (Julianne Moore) és Nancy (Michelle Dockery), a fő-légiutaskísérő segítségével kezd az utasok átvizsgálásába. 

A bűnözők jönnek, fenyegetőznek és pénzt követelnek. Az utasok félnek, értetlenkednek és aggatnak. Liam Neeson iszik, dohányzik (mert gyászol) és lever mindenkit. Vége főcím. Közben azért, hogy szexuális feszültségnek se legyünk híján, van két nő, akik igaz, hogy főhősünket segítik, de mindkettejük motivációja megkérdőjeleződik egy ponton. A politikai korrektséget is szépen elintézik megfelelő arányú színesbőrű karakterrel, a mixbe bedobva egy közel-keleti férfit is, akiről - meglepetés! - kiderül, hogy nemhogy nem terrorista, de még orvos is. Ugye milyen szép, ha nem az előítéleteink vezetnek?! Van itt cuki kislány, aki halott lányára emlékeztetheti Marks-t (lehet, hogy ez spoiler valakinek, de az akkor tuti most jött le a falvédőről) és Jen is kap egy szívszorító háttérsztorit, aminek kapcsán a film fél percig elhiszi magáról, hogy van mélyebb mondanivalója.

Az sms, mint a kommunikáció elsődleges formája szép vizuális játékra ad lehetőséget, ahogy az éppen írt üzenetet a nézők a vásznon követhetik szemmel, ám ez a magyar változatban ugyanannyira otromba, mint amennyire kreatív. Ugyanis a képen megjelenő szöveget nem feliratozva, hanem direktben magyarul olvashatjuk, és ugyanez a helyzet a karakterek kezében tartott eszközök képernyőjén láttott szöveggel is. Ami lehet, hogy kényelmes és innovatív, de részemről kevés kínosabb és furcsább pillanatot tudok elképzelni, mint amikor azt kell néznem, ahogy Liam Neeson magyarul pötyög a telefonján. Szinkron ide vagy oda, 10 éves kor fölött mindenki tisztában van azzal, hogy a magyarul beszélő karakterek igazából nem magyarok - ha más nem, a Bill, Jen vagy Nancy nevek elárulhatják ezt - így ez a valóban kényelmes és ügyes megoldás inkább furcsává és kizökkentővé tette az üzenetetet. Képzeljük csak el milyen zavaró lenne, ha egy amerikai filmben feltűnő, angol nyelvű feliratot nem felolvasnák vagy alá írnák a magyar megfelelőjét, de magában a filmben lévő feliratba belenyúlva magyarítanák a mondatot! Persze az is lehet, hogy én vagyok túlzottan purista, és ez másnak fel sem tűnt, de azért én továbbra sem nagyon szeretném, ha így belenyulkálnának a filmekbe.   

De szerencsére nem ez az egyetlen hibája a Non-Stopnak, a sok között meg már nem is annyira feltűnő. Mégsem beszélnék le senkit a filmről, csak ne számítsanak többre, mint amit a pár mondatos ismertető sugall, akkor jól szórakozhatnak. Sőt, indítványoznék egy "Ki ismer rá több, más filmből átemelt elemre a filmben?" -játékot, ha mégsem izgulnának kellően hőseink életéért, ezzel az egész játékidő alatt remekül lehet szórakozni! (A terrorista kilétének felfedezése például nagyon szépen rímel egy kultikus horrorfilmre, de ennél többet nem segíthetek.)