Március 21-től ismét Budapest lesz a kultúra fővárosa. Ekkor kezdődik a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely egészen április 6-ig várja számtalan izgalmas programmal – táncelőadás, koncertek, színházi bemutatók - az érdeklődőket. Kiválogattuk a szerintünk tíz legizgalmasabbat.

Recirquel - A Meztelen Bohóc

Kétségtelen, hogy a fesztivál egyik (ha nem a legizgalmasabb) programja az első magyar új cirkusz társulat második darabjának bemutatója. A csapat olyannyira népszerű, hogy az több tucatnyi program közül az övék volt a fesztiválon az első olyan előadás, ami telt házas lett. Ráadásul nem csupán egy előadásról beszélünk. A Recirquel összesen négy alkalommal lesz látható a fesztiválon, ezekeből az online jegyfoglalási rendszeren tegnap este már csak a március 29-e vasárnap, délután 15 órás előadásra volt néhány szabad hely, illetve az áprilisi, már fesztiválon kivülire.

A Meztelen Bohóc című előadás báli mulatságba invitálja a nézőket, amely során a jelenetek egy gondolatra épülnek: vajon hány réteget és álarcot kell eltávolítanunk magunkról, hogy megpillantsuk puszta valónkat?

Szentpétervári Eifman Balett - Rodin

Az orosz balett világhírű, éppen ezért ez az előadás is kihagyhatatlan. Rodin című (képünkön jelenet a darabból) előadásukban a világ egyik legjelesebb szobrászának, Auguste Rodinnek, valamint segítőjének, szerelmének és múzsájának, Camille Claudelnek állítanak emléket. Szenvedélyes kapcsolatuk története tele van drámával. Tizenöt év együttlét utáni szakításuk Camille mentális leépülésének, destrukciójának kezdetét jelentette. Végül 1943-ban, harminc év elmegyógyintézeti kezelés után, elfeledetten halt meg. A történet a zsenik tragikus természetéről szól, s mint a koreográfus előző műveiben, itt is a modern pszichologikus balett testbeszéde áll a középpontban.

Előadás: Március 31., Április 1. 19 óra Vígszínház

Philipp Glass: A szépség és a szörnyeteg

A mesére a felnőtteknek is szükségük van. Jót tesz a léleknek. Ilyen mese A szépség és a szörnyeteg is, amelyet már sokan, sokféleképpen elmeséltek, és most egy újabb verziót ismerhetünk meg. A film és az opera határterületére csábít Philip Glass darabja. A zeneszerző az 1940-es évek kultikus filmjének hangzását alkotta újra. A művet négy énekes és a Philip Glass Ensemble élőben, a vetített filmmel tökéletes összhangban szólaltatja meg.  A Jean Cocteau-féle filmhez azonban Glabb nem egyszerűen kísérőzenét írt: az eredeti párbeszédek helyére négy énekesre komponált szólamot. Glassnak nem ez az egyetlen „filmkoncertje": Tod Browning 1931-es Drakuláját is feldolgozta.

Előadás: március 22. 19.30 Művészetek Palotája

Puccini: Tosca

Az Operaházban látható Toscában Cavaradossit José Cura alakítja majd, Tosca szerepét Boros Csilla énekli majd. A Tosca egykori bemutatóját óriási várakozás előzte meg, de a fogadtatás messze nem volt átütő. A sodró tempójú opera - akcióoperának is nevezik - csak fokozatosan vált sikerdarabbá. A szarkértők szerint a Tosca hatása különösen erőssé válhat karizmatikus énekes-színészek előadásában, mint amilyen Boross Csilla, Kálmándi Mihály és a Budapestre utazó José Cura. Aki néhány éve nem látta és hallotta az argentin tenor fenomenális Cavaradossi-alakítását Szegeden, most pótolhatja az elmaradását.

Előadás: március 23. 19 óra Magyar Állami Operaház

Festők a tükörben - Magyar Önarcképek az Uffizi képtárból

A firenzei Uffizi-képtár őrzi a világ legnagyobb, több mint 1650 darabból álló művészönarckép-gyűjteményét, melynek alapjait 1664-ben Leopoldo de’ Medici fektette le. Utódai évszázadokon át folytatták a gyarapítást, és ennek köszönhetően ma itt találhatóak a leghíresebb európai és Európán kívüli festők önarcképei Raffaellótól kezdve korunkig. Magyar festők munkái 1872-től vannak jelen a világhírű gyűjteményben: jelenleg 21 művész 24 alkotása. A magyar önarcképek közül jó néhány soha nem volt még kiállítva Magyarországon, köztük a hazai látogatók és szakemberek számára is több ismeretlen, publikálatlan művel.

Helyszín: Budapesti Történeti Múzeum

Megnyitó: Március 21. 11 óra

Vertigo20

Noa Wertheim a jeruzsálemi Rubin Zene- és Táncakadémia elvégzése után csatlakozott a Tamar Táncegyütteshez. Itt ismerkedett meg Adi Sha’al koreográfussal és táncossal, aki olyan tánccsoportokkal dolgozott már korábban, mint a Kibbutz Táncműhely vagy a Batsheva Táncegyüttes. A két művész az életben és a táncban is társak lettek, és 1992-ben megalapították a Vertigo Táncegyüttest. Első közös munkájuk (Vertigo - Szédülés) egy rövid duett volt. A táncstúdió Fehér zaj című előadásával Pécs Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatán találkozhattunk, a Tavaszi Fesztiválra legújabb produkciójukkal érkeznek.

Előadás: március 29. 19 óra Nemzeti Táncszínház

Katonák

Száz évvel ezelőtt, 1914-ben kezdődött a Nagy Háború, melyet ma már úgy ismerünk: az első világháború. Az évfordulót két, különböző nézőpontból fogalmazó művön keresztül idézi meg az előadás: egy magyar prózai egyfelvonásos (Hunyady Sándor: Bakaruhában) és egy emblematikus zenemű (Stravinsky: A katona története) találkozik a színpadon. Az egyik azt a naiv és reménykedő pár hónapot jeleníti meg, amikor még vértelen villámháborút emlegetett a propaganda. A másik a valóságot, a háború realitását tárja elénk a zene és a színház közös nyelvén. Az előadás részben tiszteletadás, emlékezés az áldozatokra, részben felhívja a figyelmet a háború értelmetlenségére. Egyszerű, hétköznapi, emberi kívánságot tolmácsol, nehogy a történelem megismételje önmagát. A két történetet ugyanaz a színészcsapat kelti életre (Bánfalvi Eszter, Mátyássy Bence, Tenki Réka, Szabó Kimmel Tamás, Sztarenki Dóra), a produkciót rendezőként Mátyássy Bence jegyzi. A darab az Orlai Produkcióval közösen készül.

Előadás: március 27. 19 óra Thália Színház

Matt Bianco-koncert

árt már nálunk, nagy sikert aratott és most visszatér a Matt Bianco, akik ezúttal a Concertgebouw Jazz Orchestrával együtt lépnek fel. A Matt Bianco legismertebb számait - Half a Minute, Whose Side Are You On, Come Out of Your Lazy Bed, More Than I Can Bear, Don’t Blame it on That Girl - Mark Reilly és Mark Fisher adja elő a világ egyik legnevesebb jazz-zenekara oldalán, Henk Meutgeert vezényletével.

Koncert: március 30. 20 óra Művészetek Palotája

Rojotango Live

A Rojotango érdekes és ötletes programja Astor Piazzolla és Pablo Ziegler tangóit, valamint argentin és brazil népdalokat kínál Erwin Schrott érzékien sötét hangjának segítségével. Erwin Schrott Uruguayban született, 28 évesen debütált operaénekesként. Villámgyors karrierje szédítő magasságokba repítette, olyan helyeken lépett fel, mint a Scala, a Met, a párizsi Opéra National, a Wiener Staatsoper, a Covent Garden vagy a Buenos Aires-i Teatro Colón. Rojotango című CD-albumának (mely ECHO Klassik-díjat kapott) elképesztő sikere után most az anyag élőben is megszólal.

Előadás: április 2. 19.30 Vígszínház

Rufus Wainwright-koncert

Érkezik napjaink egyik legeklektikusabb kortárs dalszerzője, Robbie Williams duettpartnere, Rufus Wainwright is, aki első ízben lép fel Magyarországon. Az 1973-ban született amerikai-kanadai énekes, szövegíró és komponista budapesti koncertjén nemsokára megjelenő, Vibrate című best of-albumának változatos anyagát mutatja be. A nagyközönség leginkább filmbetétdalokban hallhatta énekhangját: a Moulin Rouge, a Zoolander, a Nevem Sam, a Bridget Jones és a Túl a barátságon filmzenelemeze után legutóbb a Gengszterkorzó tévésorozat gyűjteményes albumán szerepelt, sőt az Aviátor című Scorsese-filmben látható is volt a vásznon (egy dszesszénekest alakított), de legtöbbekhez a többmilliós eladású 2001-es első Shrek filmzenelemezzel jutott el, ahol az ő előadásában hallható a Hallelujah című Leonard Cohen-szerzemény, ami azóta minden zenei tehetségkutatók alapdarabja lett.

Koncert: Április 3. 20 óra Művészetek Palotája

Négy év telt el azóta, hogy Janicsák Veca az X-Faktorból kikerülve a magyar zenei közösség tagja lett. Nem celeb, nincsenek sztárallűrjei, egyszerűen csak teszi a dolgát: zenél. Tavaly jelent meg Édes szavakkal című albuma, amelynek akusztikus verzióját dupla koncerten mutatta be. A magyar tehetségkutatókból kikerült énekesek közül ő az egyik legnépszerűbb, mégis megmaradt annak az egyszerűen szerethető lánynak, aki mindig is volt, miközben dalról dalra egyre profibbá válik. Janicsák Vecával beszélgettünk zenéről, küldetésről, felelősségről, és amit útközben tanulhatunk.  

Sok dolog történt veled tavaly, ezek közül neked mi volt a csúcspont?

Lehet, hogy ez elsőre furcsán hangzik, de nem feltétlenül azok voltak a csúcspontok számomra, ami a közönség számára. Nyilván nekik a lemezmegjelenés a csúcspont, nekünk pedig az, amikor több hónapnyi munka után leadjuk a lemezt és tudjuk, hogy kész van. A koncert kapcsán pedig inkább az a pillanat volt az, amikor Szűcs Norberttel, aki szimfonikusra hangszerelte a dalokat, az első próbán meghallottuk, hogy amit korábban csak egyesével elképzeltünk, az élőben mennyire jól hangzik. Aztán persze a koncert, de az inkább a leeresztő fázis, egy ajándék ennyi munka után.

 A zenélésnek melyik részét szereted a legjobban?

Egyrészt nagyon szeretem az élő koncerteket, főleg az akusztikusokat. Ezeken egy gitárossal és egy hegedűssel,Wagner Emillel és Gárdián Ritával játszunk együtt, és tökéletesen el tudjuk engedni magunkat, így ez egy teljesen más hangulat, mint egy másfél órás nagykoncert. Én egyáltalán nem vagyok exhibicionista, valójában a stúdiómunkálatok alatt érzem elememben magam igazán. Persze más az, amikor az ember a rajongókkal találkozik, amikor érzed, hogy szeretnek, és úgy vélem, a közönségem is tisztában van azzal, hogy én inkább a dalaimmal tudok adni, sokkal inkább a dalok írása az én erősségem. Most már építjük a saját stúdiómat, és remélem, hogy jobbnál jobb dalokat fogok írni.

 Az új lemezeden a legtöbb dal szövegét édesapád írta. Miért van ez így?

Nyilván a magam elfogultságával, de azt gondolom, hogy Édesapám a legjobb dalszövegíró, akivel valaha találkoztam. Ő tökéletesen tudja interpretálni az én érzéseimet, gondolataimat. Nagyon jól ismer, köztünk nagyon sok hasonlóság van személyiségben is, hiszen egy napon születtünk, ugyanabban az órában is, szóval nálunk minden nagyon egybevág. 

Az Édes szavakkal című albumod mennyiben más, mint a Veca világa?

Az első albumnál azt szerettem volna, hogy ne legyen egysíkú, ezért sok dalszerzővel dolgoztam együtt. Ebből a szempontból pozitív is lett a végeredmény, mert mindenki találhatott olyan dalt, amit szeret. A mostani albumon már csak hárman voltunk szerzők: Édesapám, Szűcs Norbert - Artisjus-díjas zeneszerző, a koncert és a lemez zenei rendezője - és én. Ettől ez egy sokkal személyesebb album lett: minden dallamot én írtam, van olyan dal, amit szövegileg és zeneileg teljes egészében én írtam. Talán egy kicsit felnőttebb lemez ez, mint az első. De remélem, hogy a következő még ennél is jobb lesz.

Ha jól hallottam, lehet, hogy az egy karácsonyi lemez lesz?

Egy karácsonyi lemez mindenképpen más történet, mint amikor az ember a saját műfajában mutatja meg érzelmi sokféleségét és személyiségének tulajdonképpeni kitárulkozását egy szólólemezen. Valóban beszélünk a karácsonyi lemezről, mert most már ennyi idősen – bár még most sem vagyok egy öreg róka - hiteles lehet tőlem ezen ünnep üzenete. Eddig furcsának, kislányosnak éreztem volna, mert nem akartam ilyen mikulássapkát és hasonlókat. De vannak olyan dalok, amiket az elmúlt években nagyon megszerettem, és olyanok, amilyenekkel el tudok képzelni egy karácsonyi lemezt. Nagykórussal, szép hangszereléssel, olyan, ami nem a szokványos„Merry Christmas, Jingle Bells” hangulat, hanem amit Karácsonykor, de bármikor máskor is jó hallgatni.

Előbb említetted a szövegileg és zeneileg is teljesen saját szerzeményedet, a Prayert. Mit lehet tudni ennek a dalnak a személyes hátteréről?

Ez volt az első dallamok egyike, ami a zongoratanulás közben megszületett, aztán szépen lassan kiforrta magát és egy dal lett belőle. Félve megmutattam Szűcs Norbertnek, aki azt mondta, hogy ezt azonnal csináljuk meg. A szöveg pedig, ha csak foszlányokban is, de mindig megjelenik benned a dallammal együtt. Érzed, hogy miről szól. Ez nyilván nem a szerelemről szól, mert talán fura, de nem szoktam a szerelemről írni. Ez a dal arra hívja fel a figyelmet, hogy minden, amit teszünk ebben a világban és teszünk egymással, az annyira romboló tud lenni, hogy eljön az a pillanat, amikor nem tudsz mást csinálni, csak imádkozni Istenhez, hogy segítsen nekünk jobban szeretni egymást.

A jövőben tervezel több ilyen, teljesen saját készítésű dalt?

Igen, ahogy korábban már mondtam, építjük a stúdiómat és már el is kezdtem dalokat írni. Elhatároztam, hogy nem fogom ezt sürgetni, de írok egy lemezt. Arra már csak azokat a dalokat fogom föltenni, amiket tökéletesnek érzek. Ha két év múlva lesz kész, akkor két év múlva lesz kész, de írok egy saját lemezt. 

A Facebook rajongók alapján te vagy a harmadik legnépszerűbb tehetségkutatóból kikerült énekes, a koncerteden is minden korosztály képviselteti magát. Mit jelent ez számodra?

Mindig is azt gondoltam, hogy a művészet nem önmagunkért van, mert annak nincs értelme - az csak művészkedés. Kell lennie egy társadalomformáló résznek is a dologban. Rengeteg kisgyerek is szeret engem, amit tőlem látnak, az számukra mérvadó, ők arra fognak felnézni és úgy fognak cselekedni. Ha én nem megfelelőképpen viselkedem, akkor nyilvánvalóan az nekik vagy a szüleik számára is baj lehet. Tehát nem mindegy, hogy kit szeretnek, és hogy mit képvisel az adott ember. Az pedig kifejezetten öröm számomra, hogy nem csak egy korosztályhoz szólok, hanem mindenkihez, aki meg akarja hallani azt, amit én mondani szeretnék.

Az hogy moderálod magad a rajongóid miatt nem ütközik össze azzal, aki vagy?

Egyszer-egyszer előfordul persze, de alapvetően én az vagyok, akit az emberek látnak. Nem kell megerőltetnem magam ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok. Élő interjúknál kell figyelnem arra, hogy a fekete humoromat és az iróniáimat ne értsék félre. Persze ezekhez az is hozzátartozik, hogy nagyon vigyázok a magánéletemre. A saját baklövéseim hadd maradjanak az enyémek! Mert azok nem ahhoz tartoznak, aki vagyok, hanem ahhoz, aki leszek. Azt pedig úgyis látni fogják az emberek - nem kell tudniuk, hogy hogyan jutok el addig. Ha ott, ahol a dolgom van, mindent megteszek, elsősorban a rajongókért, akkor a többit hadd tartsam meg magamnak. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy ebből még soha nem volt gond, mert a közönségem tökéletesen tisztában van azzal, hogy miként gondolkodom arról, hogy én egy közéleti személyiség vagyok.

Mennyire jelent ez mégis kísértést? Hiszen például anyagilag van előnye a celebségnek...

Én ebben nem hiszek, mert ha valaki lejáratja magát szánalmas celeb-sztorikkal, akkor lehet, hogy meghívják ebbe vagy abba műsorba, amivel megkeres négy forintot, viszont hosszútávon inkább nem fogják hívni sehova, mert ő zűrös . Ráadásul az az érdekes, hogy mivel én sosem beszéltem a magánéletemről, nem voltam semmilyen pletykalap címlapján, az embereket egy idő után ez már nem is érdekli. A rajongóim nem kíváncsiak a magánéletemre, mert tudják, hogy amit le akarok kommunikálni, azt a dalaimban le is fogom. A legjobb közönség amúgy is az, aki koncertre jár és lemezt vesz vagy hallgat,  mert ők tényleg rád kíváncsiak. Aki tudni akar az életemről, az beleolvas a dalaimba, a hangulatukba, a szövegekbe és tudni fogja, hogy ki vagyok és mit élek át.

 A választások közeledtével azért megint csak meg tudják környékezni a művészeket, hogy bizonyos színpadokra kiálljanak zenélni. Ezzel te hogy állsz?

Én egyáltalán nem szeretnék részt venni a politikában. Onnantól kezdve, hogy valaki politikát visz a művészetébe, befolyásolja a rajongóit, hogy szeressék-e vagy sem. Nekem az a dolgom, hogy attól függetlenül, hogy ez vagy az a párt van hatalmon, zenét adjak az embereknek. Zenét, amire sírhatnak, nevethetnek, és ez a politikával nem köthető össze. Az én munkám ilyen szempontból szociális munka. Művész vagyok, nekem ebben van a helyem. 

A mai fejeddel jelentkeznél az X-faktorba?

Ha tehettem volna, nem jelentkezem tehetségkutatóba, de jelenleg legkönnyebben akkor tudsz a kiadók számára érdekessé válni, ha ismernek az emberek. Ez a tendencia lassan változik egyébként, ami pozitív, de most még így van. Én nem bántam meg, mert most nem ülhetnék itt. Rengeteget tanultam belőle, meglehetősen sok szakembert ismertem meg. Nagyon naivként indultam el ebben az egészben, mert olyan ember vagyok, aki mindenki felé bizalommal fordul. Ez nem változott, csak most már felismerem, hogy kik azok, akik nem megbízhatóak. Ezt másképp nem tudtam volna megtanulni.

 Mennyire kaptatok ti ott szabad kezet abban, hogy azt csináljátok, amit szeretnétek?

Semmit nem erőszakoltak ránk, ha valamit az ember nem akart megcsinálni, azt nem csinálta. Ami sokkal nehezebb, hogy az ember odakerülve nagyon naiv, könnyebben rábeszélhető arra, hogy valami nagyon jó lesz. Nehéz nemet mondani, ha ott van előtted öt felnőtt, és azt mondják, hidd el, hogy ez így vagy úgy lesz jó. Persze erre is volt példa. Volt olyan, hogy az egyik szerkesztő, akit egyébként imádtam, rám vágta az ajtót. Ugyanis én mindig olyan dalt akartam választani, amiről úgy gondoltam, hogy tökéletesen én vagyok, amivel együtt tudok
lélegezni. Aztán sikerült ezt a konfliktust megoldani és találni közösen egy olyan dalt, ami ilyen. Ez egyébként a „Most múlik pontosan” volt.

 A zenei világban ki inspirál?

Nagyon sokféle zenét szeretek. A klasszikus zene mindenképpen inspirál, mert abban mindent kitaláltak, amit lehetett, így van miből válogatni. A Muse az egyik kedvenc zenekarom, de hallgatok Nirvana-t, Foo Fighters-t,Radioheadet. Más műfajból pedig nagyon szívesen hallgatom például Beyonce-t, mert neki is van rengeteg olyan ötlete, amire azt mondom, hogy nem kispályás. Soha senkit nem szoktam lenézni, mert mindenkitől lehet tanulni valamit, attól is, akitől nem gondolnád. Minél több féle zenét hallgatsz, annál sokrétűbb tudsz lenni te is a saját zenédben. Olyan ez, mint az írás-olvasás dolog. Minél többet olvasol, annál nagyobb lesz a szókincsed, és sajátítasz el egyre több eszközt ahhoz, hogy remek író legyél. A Muse például azért az egyik legfontosabb zenekar az életemben, mert olyan sokféleséget érzek a hallgatásukkor, hogy tulajdonképpen jól is tudok lakni velük zeneileg. Utána nem kell még három-négy másik lemezt meghallgatnom, mert annyiféle műfajt ötvöznek az albumaikon, hogy teljes mértékben kielégíti azt az ízlést, amivel én rendelkezem. Bátran mondhatom, hogy az én célom is ez. Azt szeretném, hogy az évek múlásával a következő Veca-lemezek egyre inkább ilyenek legyenek. A Foo Fighters-től viszont nyers erőt tudok szerezni, Beyonce vagy Sade pedig a finomságot tanítja. Egyébként egy lemezboltban is olyan vagyok, mint egy éhező egy vacsoraasztalnál: mindenből akarok egy kicsit.

Van olyan dal, amit nem te írtál, de szívesen magadénak tudnád?

Ez egy nagyon jó kérdés, de azt hiszem nem, mert minden dal attól lesz olyan jó, aki írta. Ettől persze még azt gondolom, hogy ha én írnék egy dalt, és az egy másik énekesnek szerezne rengeteg rajongót és népszerűséget, nagyon örülnék és hálás lennék. Mert minden dalnak van egy küldetése, és ahogy a Most múlik pontosan nagyon sok emberhez elért a Quimby előadásában, az én feldolgozásomban meghallgatták olyanok is, akikhez nem jutott volna el amúgy, és szerintem ezért érdemes dalt írni.

Szabadidődben szívesen bújod a könyveket. Mit olvasol szívesen?

A nagy kedvencem Kurt Vonnegut, aki édesapám és édesanyám által jutott el hozzám. Az ő regényeit 12-13 éves koromban kezdtem el olvasni, most Karácsonyra is a Macskabölcső című könyvet kaptam. Utoljára egy Szendi Gábor könyvet olvastam, ami a nőkről és a felemelkedésükről szól. De nemrég olvastam Szepes Mária könyvét, A vörös oroszlánt, ami nagyon nagy hatással volt rám, sok mindenben formált, könnyebben engedek el dolgokat és nem feszülök rá mindenre. Egy időben több könyvet is olvasok, általában hármat-négyet, és azt veszem elő, amihez éppen kedvem van. Amikor Indiában jártam, minden szálláson volt egy könyv, amit valaki korábban ott hagyott, azokat is nagy örömmel olvastam el.

 Ha már irodalom, van egy megzenésített Nagy László vers az albumodon. Tervezel még ilyet a jövőben?

Nekem nagyon tetszik ez az intellektuálisabb, líraibb vonal, úgyhogy akár működhet is a jövőben. Édesapám kedvenc verséről van szó egyébként.

Ha visszanézel az elmúlt négy évre, miben fejlődtél a legtöbbet?

Türelemben. Engem világéletemben nyugis embernek ismertek, de az elmúlt években ez mégsem volt jellemző rám. Valószínűleg ez főleg azért van így, mert sok ember ítélkezik a te saját életed felett, és egyszerre tizenöten mondják meg, hogy neked mi a jó, miközben te mást érzel. Ezt nehéz kezelni. Két éve volt, hogy először eljutottam Indiába, és az egy olyan hely, ahol rájössz, hogy a miliőnek, amiben te élsz Európában, Magyarországon, annak örülni kell. Lássuk be, hogy a magyaroknak sokszor soha semmi nem jó. Mindig más kell, mint ami van. Amikor véget ért az X-faktor, akkor kicsit én is ilyen lettem. Indiában ébredtem rá, és amikor hazajöttem, ezzel a rossz beidegződéssel leszámoltam, ezáltal később sokkal nagyobb örömmel tudtam csinálni a dolgaimat. Azóta pedig meg tudom köszönni Istennek, hogy itt lehetek, és azt csinálhatom, amit szeretek. Ugyanis ott azt láttam, hogy annak ellenére, ahogyan ott nagyon sokan élnek, tudnak imádkozni, tudnak gondolni egymásra és valahol ott van az igazság.

De erre mondhatják azt, hogy könnyű ilyet mondani egy Janicsák Vecának…

Igen, de ezért is mondom, hogy én szerencsés vagyok, mert láthattam azt ott, és elmondhatom itt. A nagy közönség nem tudja, hogy nekünk vannak ugyanolyan kemény periódusaink a munkánk során, mint a civil foglalkozással rendelkező embereknek. Aki nem lát a dolgaink mögé – és nem is kell, mert nem feladatuk -, az sokszor kizárólag csak a csillogást, és a pénzt látja a szakmánkban. Mi sokszor hónapokon át szó szerint éjjel-nappal dolgozunk, nincs magánéletünk. Ezt egyáltalán nem sajnálom, mert én például nem megrendelésre iratom a dalaimat, és amikor kész csak beszaladok tíz percre a stúdióba felénekelni. Ugyanúgy aktív részese vagyok egy lemez megszületésének, mint ahogy végigcsinálok egy kilencven perces élő koncertet. Az embernek akkor tiszta a lelkiismerete, ha magáról művészként vagy előadóként gondolkodik, ha tudja, hogy a dolog, amit előad, az teljes mértékben a sajátja. Így tudok bátran tükörbe nézni.

És ne felejtsük el, hogy mindig ott van az a bizonyos tényező: „mielőtt híres lettem”. Előtte dolgoztam szoláriumban, szinkronstúdióban, boltban eladóként, és mellette zenéltem, vokáloztam egy fityingért. A legtöbben csak onnantól látnak, hogy híres lettem, és azt mondják: de jó neki, mert híres és fiatal, de azért ez nem ilyen egyszerű. Minden egyes nap meg kell küzdeni az emberek szeretetéért és meg is kell azt tartani, minden egyes percben normálisnak kell maradnod, még akkor is, ha éppen akkor halt meg a nagymamád. Neked akkor is kedvesnek kell lenni, mindig megfelelően kell viselkedni.

Az a lényeg, hogy az ember kikkel veszi körül magát, mert akik pozitív energiával töltenek fel, azok tudnak átsegíteni a rossz napokon. Tudom, hogy ez nagyon sablonosan hangzik, de figyeld meg, hogy tényleg mindenre a szeretet a gyógyír. Ha a villamoson rálépnek a lábadra, és te ahelyett, hogy lehülyéznéd, azt mondod, hogy semmi baj, ő is máshogy fog hozzád viszonyulni. Ez igaz arra is, ha te lépsz más lábára, átvitt értelemben is. Ameddig tudsz hinni valamiben – mindegy, hogy az Isten, Buddha, vagy akármi – és van egy erkölcsi norma, ami szerint élsz, akkor rendben leszel,  bármilyen élethelyzetben vagy.

 A következő években miben szeretnél fejlődni?

Szeretnék olyan jól zongorázni, hogy közben ne lehessen látni az ujjaimat, és persze magasabb szintet képzelek el magamnak a dalszerzés terén. Vágyom rá, hogy sokat utazhassak, mert rájöttem, nekem pár hét mezítlábas Indiában mászkálás és porban ülés nagyon jót tesz, sokat segít a személyiségem fejlődésében. Szeretnék oda is visszatérni, Nepálba eljutni, elmélyülni a keleti
kultúrákban, ezen kívül itt Európában is van sok olyan hely, ami biztosan inspirálóan hatna rám.  De persze ahhoz először dolgozni kell, méghozzá jó sokat.

Idén mi vár rád?

A tavalyi évben ugye lemez, nagykoncert, azt hiszem valamennyire már felnőtté is váltam, tehát sok minden megvolt. Ezt követően pedig mindig sokkal könnyebb év jön, ilyenkor aratod le azt a babért, amiért előző évben dolgoztál. Persze rengeteg fellépés lesz, de ezt várom is. Örülünk a nyárnak, fellépésről hazafele beleugrunk a Balatonba, merthogy ez is elő szokott fordulni ilyenkor. Ha lesz karácsonyi lemez, akkor azt ősszel elkezdjük. Maradok a jelenlegi kiadómnál, mert itt nagyon jól érzem magam. Elképzelhető, hogy év végére szervezünk szimfonikus koncertet, lehet, hogy ezúttal egy nagyobb szabásút. Most így végiggondolva, könnyen előfordulhat, hogy mégsem lesz ez olyan nyugis év. De ennek én nagyon örülök, mert azt csinálom, amit szeretek.

Fotók: Nagyapáti István. Emmer László, Szűcs Norbert

Pénteken este a Barba Negrában óriási farsangi bulival búcsúztatja a telet az Irie Maffia. A buli este nyolckor kezdődik.

Hatalmas parti részése lehet az, aki pénteken este a Barba Negrában időzik majd. Este nyolctól DJ Nara melegíti be a közönséget, majd kilenctől fellép az Akkezdet Phiai, akik gyakori vendégek az Irie színpadán. A házigazda fél tizenegykor csap majd a húrok közé. A banda énekesnője jelenleg külföldön turnézik, erre az eseményre érkezik majd haza.

Éjféltől a brit DJ Vadim settje lesz hallható a Barba Negrában. Sena jelenleg vele turnézik, jövő év elejére pedig közös albumot is terveznek.  DJ Vadim (UK) a Barba Negrás bulira is elkíséri Senát, éjféltől az ő settje hallható majd a koncert után.

A koncertre jegyek február 21-ig elővételben 2300 forintért válthatók, a helyszínen 2800 forintba kerülnek majd. Cím: Barba Negra Music Club, Budapest (XI. Prielle Kornélia u. 4.)

Kibelezték a sárga zsigulit, majd kirakták a semmi közepére, szemben a nappal, hogy ott rohadjon el. Válaszok és rendszámtábla nélkül. Elidegenedett, hideg-rideg hangulatot áraszt a Vad Fruttik 2013 végén megjelent albuma, a Darabok. Kong benne valami, aminek nincs teste, de még formája sem. Rengeteg kérdőjelet feldob a lemez, amely az utóbbi évek egyik legjobb hazai anyaga lett. Így aztán volt mit kérdezni az énekes-gitáros Likó Marcelltől a gödöllői koncertjük előtt pár órával. Szerencsére a frontember nem hagyott minket válaszok – és bor – nélkül. Szenvedélyes interjú következik.

A Darabok nem szimplán egy szomorú lemez, annál sokkal több és mélyebb: végtelenül kiábrándult. Nincs party, nincs Limonádé, nincs Izabella, nincs Sárga zsiguli…

- Úgy érzem, hogy a zenekar vidámkodós hangulata mellékvágány volt. El kell dönteni, hogy mit akarunk: szikárabb, maszkulin ügyekkel foglalkozni, vagy inkább bohóckodjunk. A kettő egyszerre nem megy. Számomra nem túl szimpatikus a zenének ez a szórakoztató műfaja. Tudod, ez a falunap jellegű. Egyébként van bennem egyfajta mulatni vágyás, szívesen csinálom, mert sose halunk meg, de ez elgyengíti a zenekart. Ha hülyéskedsz, akkor hülyének néznek. Akkor inkább próbáljuk meg azt, amitől úgy érezzük, hogy felvállalható a sztori.

Olyan, mintha hazaérkeztetek volna?

- Fene tudja… inkább csak egy állomás. Már régóta hallgatunk olyan zenéket, amik ebbe az irányba indulnak: Radiohead, Nine Inch Nails. Amikor átadja az erőt a zene, amikor energiát közvetítesz: az sokkal fontosabb, mint az ökörködés. Tök jó szórakozni meg elmarháskodni, de súlytalanodsz benne. Nem bírok mindig vidám lenni, bocs. Az nem megy. Dühös viszont sokkal inkább tudok. Az a helyzet, hogy inkább a létezés hibáira fókuszálok. Gyerekkoromtól ilyen vagyok, mindig azt nézem, ami nem jó. Nem szeretem ezt, de így vagyok beállítva.

Nagyon sok mindennel leszámolsz ezen az albumon. „Hagyjatok békén a saját ürességemben” hangulatot áraszt végig a Darabok.

- Azért van ám ezen túl is értelmezési tartomány. Vannak mindenféle fátylak, amiket fel tudok libbenteni (nevet). Hozzáállás kérdése, és mindenki másképp látja a világot, de én meg azt gondolom, hogy ilyen. A dalok főként csupasz lelki folyamatokról szólnak: éppen abban a pillanatban hogyan élem meg a körülöttem történő dolgokat. Majd pedig azt próbálom meg leképezni, hogy én hogyan működöm abban az adott pillanatban. Nem történeteket mesélek el, hanem azt, hogy mik a reakcióim arra, amit tettem, vagy amit elképzelek. Mi az, ami még rám vár, mi az, amit még szeretnék megtenni. Így próbálom leképezni a zsigeri félelmeket. Azon vagyok, hogy szabaduljak a gyengeségeimtől.

És amikor kiírod magadból ezeket a gondolatokat, jönnek a megkönnyebbülés hűs hullámai?

- Nem. Annak örülök, hogy végeztem vele. De jó, már csak hármat kell írni, és megvan a teljes album (nevet). Próbálok rágyúrni arra, hogy ösztönös érzéseket vessek papírra. Régebben nem voltak keretek, amikhez alkalmazkodni kellett volna, most viszont sok az elvárás, ami szorongat.

Bánod?

- Naná, hogy bánom, b*meg! Már nincs az, hogy leírom, ami eszembe jut… Számolni a szótagokat, a-ha, ez akkor most mi is, egy daktilus? Hogyan fog rímelni? Ha az egyik állítmány, a másik semmiképp nem lehet ige… és akkor még hangulatra is stimmeljen! Sok Palahniukot olvastam mostanában, és ő mondta, hogy nem szeret jelzőket használni, és az az igazi, ha öt tonna hússal verik a fejed. Na de hát az öt tonna megint csak egy jelző! (nevet) Néha sok ez… de van, amikor elengedem magam, és akkor jól megy.

A két utolsó klipes nótátok is, a Válaszok nélkül és a Szemben nappal, zeneileg bármennyire slágeres, de szövegileg nagyon súlyosak.

- Három perc alatt próbálom ecsetelni, hogy milyen megőrülni és vegetálni, de nem merülünk óriási mélységekbe. És van három refrén! Ha-ha-ha, a nagy feloldozás! Egyébként az Uzipov zenekarban játszó Hosszú Gábor készítette ezeket a klipeket. Ő egy igazi cukorfalat, nagyon szeretem. Ja, és az Uzipov szerintem jelenleg az egyik legjobb magyar zenekar. Mindenki hallgassa meg!

Amúgy a Szemben a nappal az egyetlen dal az albumon, ami egy kicsit szétoszlatja a felhőket. Adta magát, hogy klip legyen belőle, nem?

- Ez kell a rádióknak. Amikor a Nirvana kijött az In Utero lemezzel, azt mondták, hogy nem a Nirvana közeledik a mainstreamhez, hanem a mainstreamnek kell közelednie a Nirvanához. Ez kurva jól hangzik, viszont itthon ilyen nincs. Itt az számít, hogy mennyire vagy klisészerű, ami rémes. Lovasi Andrással meg a HS7-es Szűcs Krisztiánnal is azt beszéltük, hogy a Szemben a nappal lesz a legslágeresebb. És bejött. Ezt választják a rádiók, és valószínűleg ez kell a nagy tömegnek is. A hallgató is egyből megjegyzi, hogy „néha jó, néha rossz, néha nem”.

Azért a rajongók jól fogadták az elborulásotokat: Mahasz lista, 1. helyezés.

- Veszprémben van egy antikvárium, ami egyfajta kulturális gócpont, költők és írok találkozóhelye, és barátom, Molnár Sándor fogadott azzal, hogy „hallottad, hogy elsők vagytok a Mahasz listán?”. Azért annyit hozzátennék, hogy a Mahasz listát úgy lehet vezetni, hogy eladsz az adott hónapban kb. 100 CD-t … (mosolyog)

Zeneileg a 2012 nyarán adott MüPás bulitok rányomta a bélyegét a lemezre? Hiszen ott a régebbi dalaitokat is jóval elektronikusabb formában adtátok elő, és a Darabok is úszik rendesen a mechanikus ütemekben és effektekben.

- Fogytam négy kilót azon a koncerten: délután egytől álltam a színpadon este tizenegyig. Csodálatos érzés volt… Sokan szerettek volna már akusztikus műsort tőlünk, mi meg mondtuk, hogy minket az nem érdekel. Olyat nem csinálunk. Miért kéne? Nem jó az, amit eredetileg képviselünk? Ez az akusztikus-szimfonikus őrület egyébként is egy olyan dolog, ami tök szépen hangzik, de semmivel sem jobb, vagy több mint az eredeti hangszerelés. Válaszul azt mondtuk, ha már ki kell fordulni a megszokott kereteinkből – mert kell a special - akkor csinálunk egy electro showt. Rengeteg meló volt vele. Amúgy a kérdésedre az a válaszom, hogy a fene se tudja már (mosolyog).

„A poharam alján ülepedik le, egy adag spleen, amit begyűjt az este” – énekled az Éjszaka című számban. A spleen fogalmát leginkább a szimbolista költészettel rokonítják. Hatottak rád Baudelaire vagy Rimbaud versei?

- Á, most csak kortárs ügyekben mozgok. Pár évvel ezelőtt megismerkedtem Géczi János költővel, aki felvállalta, hogy együtt utazzunk. Neki mutattam meg a szövegeimet, amikor elkezdtem írni ezt az albumot. Ott derült ki számomra, hogy akár matematikai megközelítéssel is lehet szövegekkel foglalkozni. Bár azt még mindig képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi az a jambus (nevet). Ebből aztán kialakult egy folyamatos baráti eszmecsere. Vittem neki a szövegeket 2-3 hetente, ő meg mindig mondta rá, hogy „ez szar” (nevet). Meg azt is, hogy rugaszkodjak el Radnótitól és József Attilától. Egyrészt úgysem fogok sosem olyan szinten írni, másrészt 2013 van. Inkább nézzek körül, hogy mi történik a világban. Ő tanácsolta, hogy olvassak kortárs íróktól. A költemények nem maradnak meg olyan erősen bennem, a kortárs írók ellenben igen. Sofi Oksanen Tisztogatás című regénye, például. Olyan erővel ír, hogy szinte érzed a lepattogzott zománc tapintását. De most olvasom az izlandi Sjóntól a Macskarókát, és Michel Houellebecq Elemi részecskék című könyve is nagy hatással volt rám. Rájöttem, hogy a beton és a műanyag is lehet költészet. Vagy akár a Facebook. És ennek marhára örülök. Nem kell cirádákba fojtanunk magunkat, hanem szabadon reflektálhatunk arra, ami éppen történik. Úgy érzem, valami újat tanultam.

Dalszövegíróként vannak kedvenc szavaid? A hús például visszatérő motívum nálad.

- Hús, szív, vér: az alter szentháromság! (nevet)

Fotók: Demjén Zoltán

Az interjú elkészültéért külön köszönet Sipos Juditnak!

Az idén tíz esztendős Il Divo ezúttal musical slágerekkel hódítja meg a női szíveket. A Musical Affair című albumuk pillanatok alatt romantikus hangulatot teremt, épp ezért tökéletes választás a Valentin-napi vacsora vagy borozgatás aláfestő zenéjének.

Az amerikai David Miller, a francia Sebastian Izambard, a svájci Urs Buhler és a spanyol Carlos Marin alkotta Il Divo idén ünnepli az együttes fennállásának tizedik évfordulóját. A jubileumi nemzetközi koncertturné mellett már tavaly megjelent A Musical Affair című legújabb lemezük, amelyen olyan közismert énekesnőkkel közösen adják elő a jól ismert slágereket, mint Barbra Streisand, a  Pussycat Dolls volt énekesnője Nicole Scherzinger vagy a Halottnak a csók sorozatból ismert Kristin Chenoweth.

A lemez a Macskák egyik legnagyobb slágerével indít. Az olaszul és angolul felcsendülő Memory-t Nicole Scherzinger teszi igazán különlegessé. Sir Andrew Lloyd Webber klasszikusát Az oroszlánkirály betétdala követi, ami személyes kedvencem a lemezről. A Can You Feel The Love Tonight elvarázsolja az embert és már pár másodperc után sokkal derűsebben látjuk a világot. A mesés kezdetet drámai váltás követi. A 2012-es év musicalfilmjéből, A nyomorultakból hangzik el Jean Valjean híres dala, a Bring Him Home spanyol változata, amit ismét egy Webber sláger, a Tonight követ.Természetesen Az Operaház Fantomja sem maradhatott le a lemezről. Az All I Ask Of You különlegessége, hogy míg Kristen Chenoweth angolul, addig az Il Divo tagjai olaszul éneklik a szívhez szóló dalt.

A Some Enchanted Evening és a Who Can I Turn To? egyaránt az 50-es és 60-as évek musical filmjeinek hangulatát idézi, bár a túlzott érzelgősség kicsit ront a feldolgozásokon. Majd ugrunk egyet és a musicalek világából kikacsintunk a popzene felé a Queen Who Wants To Live Forever félig olasz, félig angol nyelven előadott slágerével. A You'll Never Walk Alone a nagy múltú angol labdarúgóklub, a Liverpool FC indulója, amelyet hallhattunk már rock balladaként Elvis Presley-től vagy épp ír kocsmadalként a Paddy and the Rats-től, az Il Divo pedig nagyzenekari kísérettel előadott klasszikus áriává varázsolta a dalt. A Camelot és az Aspects of Love musicalek hazánkba nem annyira ismertek, így az If Ever I Would Leave You és a Love Changes Everything nem tartozott a lemez számomra kiemelkedő számai közé. Az utolsó dal azonban igazi különlegesség. A Barbra Streisand-dal közösen előadott The Music of The Night egy 2006-os koncertfelvétel, melynek a legvégén még azt is végighallgathatjuk, ahogyan a kétszeres Oscar-díjas díva egyenként köszönetet mond a négy énekesnek.

Összességében egy remek albumról beszélhetünk, amely folytatásért kiállít. S ha nem elégszünk meg csupán a lemezzel, megvásárolhatjuk a hozzátartozó DVD-t is, sőt megnézhetjük a show-t élőben is az ősz folyamán. Bár idén sajnos hazánkba nem látogat el az együttes, de a rajongóknak több lehetősége is van a környező országokban megtekinteni a koncertet. Szeptember 26-án Ljubljanában, szeptember 27-én Pozsonyban, szeptember 30-án Zágrábban, október elsején pedig Bécsben lép színpadra Carlos, David, Urs és Sebastien.

Dallista:

1. Memory (feat. Nicole Scherzinger)

2. Can You Feel The Love Tonight (feat. Heather Headley)

3. Bring Him Home

4. Tonight

5. All I Ask Of You (feat. Kristen Chenoweth)

6. Some Enchanted Evening

7. Who Can I Turn To?

8. Who Wants To Live Forever

9. You'll Never Walk Alone

10. If Ever I Would Leave You

11. Love Changes Everything (Michael Ball and Il Divo)

12. The Music Of The Night (Barbra Streisand with Il Divo)