Bart története eleinte trilógia volt, végül mégis írt egy negyedik részt. Miért?

- Amikor befejeztem a trilógiát biztos voltam benne, hogy semmi többet nem tudnék mondani Bartról és az ő világáról. Ezért nekiálltam más történetekkel foglalkozni, teljesen más stílusú fantasy-vel, így született meg a Heroes of the Valley. Néhány évvel később azonban újra elkezdtem Bartimaeus hangját hallani a fejemben, majd lassan új ötletek is születtek. Nagy segítség volt számomra, hogy dzsinnünk a pályafutása terén hosszú múltra tekinthet vissza, így igazából régebbi korokba is el tudtam helyezni a történetét. Először úgy véltem csak egy kisregényt írok Bart és Salamon király találkozójából, végül egy nagyobb regény lett belőle.

Honnan jött az eredeti trilógia ötlete?

- Eredetileg egyetlen regényt terveztem, egy dzsinnről, akit egy tini mágus a rabszolgájává tesz. De amikor belelendültem az írásba, megszületett a körülöttük lévő világ, a politikai háttér, rájöttem, hogy túl sok anyagom van egy könyvhöz. Ekkor rövid időre felhagytam az írással és átstrukturáltam az egész sztorit úgy, hogy három kötetet megtöltsön. Mindegyik regény külön is megáll a lábán, de a három együtt ad teljes képet Nathaniel és Bartimaeus kapcsolatáról.

Mit szeret a leginkább Bartimaeusban?

- Az energiáját és a sokszínűségét. Mindazt, amit megmutat a cselekedeteiben – ahogy alakot vált, ahogy harcol, vagy ahogy éppen elmenekül, amikor túl nagy veszéllyel találkozik. De ugyanez a gazdagság megmutatkozik a beszédében és a nyelvi kifejező eszközeiben is, amelyeket például a lábjegyzetekben olvashatunk.

Hogyan építette fel a karakterét?

- Bartimaeus egyedülálló a hőseim között, rögtön kialakult a karaktere. Majdnem mint egy dzsinn: életre kelt a füstfelhőből. Már az első reggel, amikor nekiálltam az írásnak, megszületett a hangja, a hangszíne: rögtön rátaláltam a megfelelő tónusra. Egyszerre volt szellemes, szarkasztikus, durva, fölényes – és egy kicsit veszélyes is. A Szamarkandi Amulett első négy fejezetét két nap alatt készítettem el, és utána soha egy szót sem változtattam rajta. Később a történetét, a múltját tovább kerekítettem, de az alap természete az első két napon kialakult és olyan is maradt.

Mit gondol, mi lenne Bartimaeus véleménye önről?

- Ó, jó kérdés! Azt hiszem úgy vélné, túl feszült, unalmas és túlontúl óvatos vagyok. De vigyáznia kellene, hogy mit mond, hiszen nagyon kínos helyzetekbe tudnám őt hozni a jövőben.

A lábjegyzetek olvasása közben többször az az érzésem volt, hogy ironikus formában a világunkról alkotott véleményét írja le. Rosszul érzem?

– Egyáltalán nem! Bartimaeus figurájában az a jó, hogy mivel kissé eltávolodott az emberi világtól, az ő szemén keresztül nyugodtan tehetek ironikus utalásokat a világunkra, az emberekre és a politikai dolgokra. Az ő „hangján” ezek a hozzászólások természetesnek tűnnek. Élvezem, hogy így lehet ezzel játszani, hogy egy-egy ilyen megjegyzést vicces formában meg lehet tenni. Arra azonban figyelnem kell, hogy ne ezek kapjanak központi szerepet, hanem a történet maradjon a középpontban.

Mi volt az eredeti célcsoportja, amikor elkezdte a történetet írni? Nálunk az ifjúsági könyvek kategóriájába sorolják a regényeket, ezzel szemben én 30 éves vagyok és Bartimaeus-függő, az édesapám 55 éves, hasonló szindrómával küzd, és beszéltem olyan 15 évessel is, aki ugyanígy érez…

– Azt hiszem ez egy tökéletes olvasói mix Bartnak! Lenyűgöz, hogy mennyire különböző típusú, korú személy szereti a történeteit. Amikor a Szamarkandi amuletten elkezdtem dolgozni, olyan olvasmányra vágytam, ami 12 évesen is érdekelt volna és 31 éves koromban is megfog. Ez a két énem az írás alatt végig élt bennem. A gyermeki lényem a mai napig aktív.

Melyik a kedvence a könyvek közül?

– Különböző okok miatt mindegyikre büszke vagyok, de mégis a harmadik részt, a Ptolemaiosz kapuját emelném ki közülük. Úgy vélem ebben sikerült nagyon jól ötvözni a humort a komoly történettel, mindemellett sikerült megjelentetni benne az az összes cselekmény vonalat, amelyet a trilógiában jelen van. Ennek a kötetnek a végével is nagyon elégedett vagyok.

Viszontláthatjuk majd Bartimaeust valamikor a mozivásznon is?

– Bízom benne! A Szamarkandi amulett megfilmesítési jogait már évekkel ezelőtt megvették, jelenleg azonban csend van a projekt körül. Szerintem a történet remekül működne a moziban is, viszont az alakváltós jelenetek miatt biztos, hogy ennek egy nagy költségvetésű alkotásnak kell lennie. Azt hiszem ez lehet az oka annak, hogy jelenleg állnak a munkálatok.

Lesz ötödik rész?

–  Amikor a Salamon gyűrűjével foglalkoztam kicsit ideges voltam, mert nem tudtam, hogy ami Barttal történik az egy másik történelmi korban is izgalmas lesz-e. De miután elkészült úgy éreztem, hogy a sztori működik, így azt mondhatom, igen, valószínűleg írok majd újabb Bartimaeus történetet, azonban a cselekmény ideje szintén nem a mai világban lesz. Ami biztos, hogy még egy kicsit el kell szakadnom tőle, pihennem kell, így biztos, hogy még nem most fogok foglalkozni vele.