Fenti kérdésben valószínűleg másképp vélekednek a Csajkeverők producerei és a nézők. Az év egyik legrosszabb filmjét láttuk. 

Minden bizonnyal sokan emlékszünk azokra az évekre, amikor még nevetni tudtunk az amerikai pitével nemi életet élő srácokon, a szaporító- és emésztőszervrendszert körüljáró poénhalmokon, és a szerencsétlenségükből viccet csináló szüzességüket kényszeresen elveszíteni akaró szerencsétleneken. Ezeknek az időknek viszont nagyjából már egy évtizede leáldozott.

Úgy tűnik, mégis van pár ember Kaliforniában, aki ez utóbbi mondattal nem értenek egyet. Akik azt gondolják, hogy Zac Efron szemeivel minden filmet el lehet adni, csak kell mellé egy afroamerikai és egy óvoda óta nem sokat férfiasodó srác. Három szingli pasi, akik megfogadják, hogy ők bizony nem csajoznak be, erre egészen menő módon kávéval koccintanak, miközben persze mindhárom semmire nem vágyik jobban, mint hogy kapcsolatban éljen. 

Jason (Zac Efron) egy buliban találkozik Ellievel (Imogen Poots), akiről az egy éjszakás kaland után azt gondolja, hogy prosti. Aztán persze kiderül, hogy nem, és onnantól kezdve valamiért elképesztően fontos lesz neki a csaj, de persze a hülye fogadás miatt ezt titkolja haverjai előtt. Daniel (Miles Teller) eközben kerítő havernőjével Chelsea-vel (Mackenzie Davis) kavar össze (a lány keresztneve persze előrejelzi, hogy ő egy nagyon gazdag és előkelő család sarja, akik nem akarják lányukat egy Daniel típusú nyikhajnak adni). Végül itt van nekünk Mikey (Michael B. Jordan), akit otthagy a felesége, ő érte küzd (nyilván a fogadás miatt szintén titokban).

A film ugyanazzal a gonddal harcol, mint főhősei: identitászavar. A Csajkeverők első fele vígjátékként próbálja eladni magát, ám a béna humor egyáltalán nem működik (a moziteremben a csöndet egy valamire való kuncogás sem törte meg). A dolog az utolsó félórában válik katasztrofálissá, amikor is a film elkezdi komolyra venni a figurát (ez az a pont, amikor a fiúk rájönnek, hogy ők igazából mégis mit akarnak). Ekkorra a nézőknek is elfogy a pattogatott kukoricája és a kólából is az utolsókat szürcsölik, így mindenki a terem sötétjében próbálja kideríteni, mégis mennyi van még hátra ebből a sz...órakoztatónak korántsem nevezhető alkotásból. 

Szóval ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis miért költöttek nyolcmilliót egy olyan filmre, amit valószínűleg csak Zac Efron hűségesebb rajongói fognak megnézni? Mondjuk valószínűleg ebből megtérül az üzlet, más kérdés, hogy az ifjú színésznek megéri-e ez a filmes karrierjét tekintve (a többiekről nem is beszélve). 

Az amúgy is több sebből vérző Csajkeverőkbe ráadásul sikerült egy végsőt belerúgni a kilencvenes évek filmborzalmait felidéző magyar címmel. Az eredeti (That Awkward Moment) se sokkal jobb, mert habár arra a kínos pillanatra utal, amikor egy kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy "nos, miképpen is tovább?", az emlékeinkben sokkal inkább 94 kínos percként fog megmaradni a film.