Zseniális páros, egy zseniális darabban – ez a Hat hét, hat tánc Kulka Jánossal és Vári Évával a Thália Színházban. November 9-én 250. alkalommal kerül színre. 

Több mint hat éve mutatták be a Hat hét, hat tánc című előadást Kulka János és Vári Éva főszereplésével, amely azóta is óriási siker, nem véletlenül. A darabban minden megvan, amire egy 
jó show-hoz szükség lehet: kitűnő színészek, akik még kitűnőbb alakítást nyújtanak, remek rendezés, jó történet, találó díszlet, menő jelmezek. Pont. Nincs hiba.

Az Orlai Produkció híres arról, hogy hihetetlenül szórakoztató vagy éppen elgondolkodtató, jó minőségű előadásokat hoz össze (például az Esőember, A kellékes, a Kramer kontra Kramer, a Rose, A nagy négyes, Czukor Show) jól kiválasztott színészekkel, rendezővel, stábbal. Az emberi kapcsolatokról, barátságról, betegségről és elmúlásról szóló előadás is ezek közé tartozik, a kezdetek óta zajos siker. De mint, ahogy fent írtuk, nem véletlen: vígjátékba ágyazva, remek poénokkal beszél olyan témákról, amelyekkel az emberek nem foglalkoznak szívesen. Így viszont mindenki elgondolkodik rajtuk.

Lily (Vári Éva) 68 éves idős hölgy, aki eldönti: táncórákat vesz. Ehhez azonban nem tánciskolába iratkozik be, hanem otthonra „rendel" egy iskolától magántanárt. A „Hat táncóra hat hét alatt” tánciskola Michaelt utalja ki hozzá. A középkorú, szabadszájú, frusztrált tanár és Lily viszonya nem indul túl fényesen, azonban idővel egymáshoz csiszolódnak, és az első egymás torkának ugró pillanat után, a tánccal töltött hetek alatt barátokká válnak. Swingelnek, tangóznak, diszkóznak, de a tánc nem tarthat örökké...

A Hat hét, hat tánc napjainkban, ha lehet mondani, még aktuálisabb, mint valaha. A témák, amelyeket boncolgat, az üzenetek, amelyeket hordoz mindenki számára fontosak (vagy legalábbis az kellene, hogy legyen) és elgondolkodtatóak. A legfontosabb mondandója talán az, hogy ne legyünk előítéletesek, ne ítéljünk meg valakit anélkül, hogy megismernénk az illetőt, a helyzetét. Emellett benne van az is, hogy muszáj időt áldoznunk egymásra, a kapcsolataink ápolására, benne van a melegek helyzetének kérdése és még sorolhatnánk, de nem akarunk mindent lelőni. Fontos előadás ez, minden szempontból, szerintünk a kötelező kategóriába tartozó.

Richard Alfieri, a történet írója Amerikában találta a témát, ahol az idős emberek az öregek otthonában tengerre néző pan

Az özvegy lelkészné - aki kezdetben férjét élőnek hazudja –, és a meleg tánctanár története azonban nem lenne ennyire jó a két zseniális színész, Vári Éva és Kulka János, valamint a rendező, Ilan Eldad nélkül. Kulka hibátlan alakítást nyújt, lubickol a szerepben, igazi jutalomjátéknak tűnik számára Michael karaktere. Ő amúgy is azon művészeink közé tartozik, akik rendszeresen meg tudnak újulni a különböző előadásokban, akik mindig más arcukat mutatják, itt és most azonban egy esten belül mutatja meg számos arcát a nézőknek. Váriról is tudva levő, hogy szinte bármit eljátszik, legyen szó Piafról, vagy egy musical csókos asszonyáról, esetleg egy a hetvenes éveihez közelítő özvegyről. Most is hihetetlen színpadi bája van, Lily karaktere óriási ívet ír le előttünk Várinak köszönhetően. A két színész külön-külön lévő játéka azonban nem lenne elegendő a sikerhez, kell hozzá az is, hogy remek párost alkotnak, hihetetlenül érzékeny a kettősük. Ilan Eldad annak idején csodásan ráérzett arra, hogy őket kell összehoznia erre a darabra.orámával és luxuskörülmények között várják az elkerülhetetlen véget. És bár hazánkban ez nem igaz, az előadás más részei igenis akár Magyarországra is vonatkoztathatóak: előítéletek, elmagányosodás, hazugságok.

Megérdemelten kapott vastapsot a két művész az előadás végén, jogos az ováció, nem véletlen a telt ház. Reméljük, hogy sokáig fut még a darab ezzel a párossal.

Fotók: Orlai Produkció/Almási J. Csaba