Charles Bukowski soha nem volt egy átlagos író - már ha egyáltalán van olyan - és ennek ő örült a legjobban. Műveiben az alkoholizmus és a hajléktalanság gyönyörűen megfér az alkotói válság és akár még a szerelem képeivel is, miközben mindből egyformán árad a nagybetűs ÉLET. Vegyes felvágott című, novellákat és verseket tartalmazó válogatása húsbavágóan szórakoztató olvasmány.

Jelen cikk címe Bukoswki sok helyen fellelhető hitvallása volt, és róla aztán senki sem mondhatja, hogy nem tartotta volna magát az elveihez. Bort prédikált és bort ivott, lóversenyre járt és padokon aludt, a leglecsúszottabb alakokkal haverkodott, fel-felszedett pár nőt (vagy éppen őt szedték fel), aztán, mikor írógéphez jutott, mindezt szépen leírta. Nem tűnik túl bonyolultnak, ám éppen ebben az egyszerűségben rejlik a varázsa. Mert egy dolog teljesen a legaljáig megélni az életet, de ahhoz, hogy ilyen élethűen, lesújtóan, de valahogy mégis kicsit reménytelin el is tudjuk ezt mesélni, na ahhoz kell a tehetség. Bukowski pedig, verézmondatához híven, csinálta, ameddig csak tudta.

A Vegyes felvágott különleges gyűjtemény, hiszen nagyobb részben versekből áll, Bukowski líráját viszont még nem igazán ismerheti a magyar olvasóközönség. Nos, a kötetben haladva egyre inkább világos lesz, milyen remek dolgokból is maradtunk ki eddig. Az egyes novellák témái által lazább csoportokba rendezett versek között szívszorító ars poeticaval ugyanúgy találkozhatunk, mint egy átitalozott éjszaka leiratával, vagy a már kissé lenyugodott író régi írógépére való visszaemlékezésével. Szereplői (önmaga alteregóin kívül teremészetesen) alkoholisták, hajléktalanok, játékfüggők, prostituáltak, írók, menedzserek, pultosok és pincérnők, akik Bukowski szemén keresztül egyszerre látszanak szánnivaló és szeretetre méltó karaktereknek. Nem foglal állást, és nem harcol az elfogadásukért - hiszen belül azért ő is tisztában van vele, hogy az ő életük sem igazán követendő példa -, de emberivé teszi őket, érdekessé és háromdimenzióssá, sokkal több értékkel, mint amit az átlagember kinézne bárkiből, aki még reggel nyolckor is a pultot támasztja. Puhán és csendesen mutat rá a társadalom képmutatására, és a "normális élet" rémisztően semmitmondó voltára, ami éppen ezért talán jobban üt, mint ha a beatnemzedék más tagjaival együtt kiabálta volna a szélbe. Hiszen nagyon is igaz, hogy "Sokféle őrült van a világban és néhányuk tehetségesebb, mint a rengeteg illendő buta épelméjű". Bukowski egyértelműen ilyen őrült volt.       

Bukowski rajongói - akiket elvileg soha nem állhatott - holnap a Katona József Színházban rendezett emlékest keretein belül tiszteleghetnek kedvencük előtt. Némi alkohol kíséretében, természetesen.