Rettenetes volt. Balogh Boglárka már az ötödik oldalon elérte, hogy görcsbe ránduljon a gyomrom, és hogy ez az állapot ne is enyhüljön a könyv végéig. Mindezt úgy érte el, hogy a Love Commando esetében nem thrillerről, fikcióról van szó. Vagy pont ezért. Ennek a könyvnek ugyanis minden szavát a nagybetűs ÉLET írta.

A borító és a cím alapján még egy laza kis szerelmi történetre gondoltam, amely a borítókép alapján vagy Indiában játszódik, vagy legalábbis egy indiai lányról szól. De ez a könyv minden, csak nem laza. És nem csak egy történet, hanem számtalan pár, számtalan története.

Azt szoktuk mondani, hogy nincs boldogabb egy friss szerelmesnél. Indiában azonban pont fordítva van: nincs boldogtalanabb és szerencsétlenebb ember annál a fiatalnál, aki bele mer szeretni valaki másba, mint akit a szülei már kiszemeltek házastársul. És ha ragaszkodik ehhez a szerelemhez, ha netán rajtakapják őket akár csak egy csókon is, akkor nincs halottabb sem. Mert Indiában a halál vár a szerelmesekre, ott a meséknek nem az a vége, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak", hanem hogy „boldogtalanul, üldöztetésben éltek, és nagyon fiatalon, tragikus hirtelenséggel, ugyanazon a napon erőszakos halált haltak, s ezt a gyilkosságot nagy valószínűség szerint a szüleik vagy egyéb közvetlen férfi rokonaik követték el rajtuk."

Ezt még leírni is szörnyű. Nem is tudom, hogyan lehetett annyi lelkiereje Balogh Boglárkának, a magyar újságírónőnek, hogy elmenjen Indiába, és talán kicsit saját életét is kockáztatva utánajárjon ezeknek az eseteknek és utána ezeket papírra is vesse. Miközben e sorokat írom, újra gyomromban érzem a félelmet, és mantraként jár az agyam egyik hátsó szegletében, hogy milyen szerencsések vagyunk mi, nyugati civilizációban felnőtt emberek. Hiszen ha szeretünk valakit, akkor nem kell már Rómeó és Júlia szerepét eljátszanunk, s a házasságról szóló döntésünk a mienk, és nem a szüleink vagy a faluközösség döntése.

A Love Commando nem mellesleg egy fantasztikusra sikeredett Indiabemutató is. Láttatni a nyomort már sokaknak sikerült, de láttatni a nyomor mögött a szépséget, azt a gyökeresen egyedit, amelytől India igazán India, nem kis kihívás. Balogh Boglárka érezhetően nem könyvekből szedte össze ismereteit, hanem ott járt, megtapasztalta a vonatok tömegnyomorát, a hihetetlenül bonyolult hit- és szokásrendszert, a csáj ízét, a Gangesz mellett elégetett hullák szagát, az indiai esküvő szokásait, az azt megelőző ékszervásárlás hangulatát és még ezernyi apró dolgot. Megtalálja a megfelelő szavakat akkor is, amikor a szeretés és szeretve levés szabadságáról és az ez iránti vágyról, a reménytelenségről és a reményről, az érzelmek hihetetlen kavalkádjáról ír, mely a könyv minden egyes lapjáról árad. Arról a hihetetlen abszurd helyzetről, ahol a szülők rendelkeznek lányaik élete fölött, ahol a közösség döntése alapján a lány kiskorú fiútestvére a nyílt utcán, mindenki szeme láttára lelőheti a nővérét, ha az a helyi igazságszolgáltató tanács (khap pancsajat) szerint erkölcstelenséget követett el.

Érzékeny lelkűeknek nem ajánlom nyilvános helyen olvasásra a könyvet, és azt sem, hogy egy szabad tíz percben álljanak neki olvasni. Letehetetlen. Mert egy olyan életről szól, amely nekünk teljesen idegen, érthetetlen, és éppen ezért magával ragadóan lenyűgöző.

Balogh Boglárka Love Commando című könyve a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.