Amennyiben egy reménytelen kísérlettel a szívednek legkedvesebb személyt szeretnéd visszahódítani, kevés romantikusabb őrültség képzelhető el, mint egy lassú tánc a Margaret Island Eső című dalára. Az édes-bús hanghullámokat keltő három zenész most külön alkalmat is ad az andalgásra: március 12-én az Akváriumban tartják a 2. születésnapi koncertjüket. Természetesen erről is szó esett az interjúnkban, ahogy a Balaton illatáról, a papírhajókról és a dalszövegekről is.
Ha jól tudom, tulajdonképpen két év munkáját összegzi az első albumotok. Nehéz volt kiválasztani a lemezre kerülő dalokat?
Viki: Lementünk hozzánk Fonyódra pár napra, és ott összeírtuk az összes ötletünket, ami felgyűlt a másfél év alatt. Körülbelül 20-30 volt belőlük. Csináltunk A, B és C listákat, és az A listán lévő dalokból válogattuk ki a végleges 12-t, ami felkerült a nagylemezre. Egyszerre volt nehéz és könnyű, elengedtünk sok olyan ötletmotívumot, amit addig nagyon szerettünk, és kiszanáltuk a kevésbé jónak tartottakat.
Bálint: Ez egy természetes folyamat volt, azokat a dalokat fejeztük be először, amikre mindhárman ráéreztünk, amiket jól esett körbe-körbe játszani.
„Tiszta derű” – írjátok a zenétekről. Azért az Egyszer volt lemez legalább annyira szomorkás, mint amennyire napsütötte.
Viki: A zenekaron belül mindenki pozitív életszemléletű, így a mi zenénk tényleg elég mosolygós és derűs. A lemezen azért helyet kaptak komolyabb hangvételű dalok is, amelyek mélyebb gondolatokat tartalmaznak, és ezek olykor melankolikusak. Úgy érzem, itthon szükség lehet erre a pozitív lendületre, amit mi képviselünk. Úgy tapasztaljuk a hozzánk beérkezett levelekből, hogy sok embernek segítünk a hétköznapi problémák áthidalásában a zenénkkel.
Bálint: Mindenkit érnek csalódások, rossz élmények, mi a zene segítségével dolgozzuk fel ezeket. De amikor színpadra lépünk, minden gondunkat hátra hagyjuk, csak a zenélés öröme marad.
Kristóf: Úgy érzem, hogy mindhárman nagyon más karakterű emberek vagyunk, és pont ez a diverzitás tette lehetővé, hogy az album dalai szélesebb skálán mozoghassanak úgy, hogy az egység mégis megmarad. Nem tudnám elképzelni, hogy másokkal is egy ennyire intim alkotói közösségben dolgozhatnék.
Fonyódi gyökerekkel is rendelkeztek: mit jelent nektek ez a város? A város, amelyet a legtöbben csak a nyaraló turista szemével látnak.
Viki: Fonyódi leányzóként én nemcsak egy turista várost látok, hanem a gyerekkoromat, illatokat, hangulatokat, ízeket kötök ehhez a helyhez. Régen művésztelepként volt híres, sok költő és festő alkotott Fonyódon, és azt látom, hogy a mai magyar feltörekvő zenekarok közül is páran felfedezték maguknak ezt az elég inspiráló közeget, és itt tartanak alkotótáborokat, ahogy mi is. Jó volt megmutatni a Balaton téli csendes arcát a fiúknak, és a januári 2 hetes alkotótáborunk is elég termékenyen zárult.
Kicsit olyan a zenétek, mint a tavasz: a reggelek még hűvösek, de mégis minden zöld ruhába bújik, él, újjászületik, mosolygós fényben úszik, azonban korán sötétedik, és akkor újra a hűvösebb szelek kerülnek uralomra. Melyik évszak jelenti nektek a legfőbb inspirációt?
Viki: Amióta járjuk az országot, rá kellett arra jönnünk, hogy a tavaszi-nyári időszakban nem tudunk annyira alkotni, mert folyamatosan a turnébuszban ülünk, és csak kapkodjuk a fejünket, úgy pörögnek az események. Ha kicsit lazább őszi turnén vagyunk, akkor már több ötlet születik. Én például ősszel és télen tudok jobban alkotni, mert akkor eleve mindenki inkább otthon gubódzik és gondolkodik. Ilyenkor dolgozom fel az év közben történt dolgokat.
Kristóf: Valóban, ősszel és télen talán melankolisabb hangvételű dalokon szoktunk dolgozni; tavasszal, a koncertek beindulásával pedig a nyarat várva próbálunk vidámabb témákhoz nyúlni. A lemezre kerülő dalokat végül a kettő szintézise szüli meg (mosolyog).
Mit gondoltok, milyen körülmények között a legmeghittebb Margaret Islandet hallgatni?
Viki: Talán az akusztikus koncertjeink a legintimebbek, de egy színházteremben is el tudnám képzelni ugyanúgy, mint egy nyári fesztiválon.
Bálint: Szeretünk különleges helyszíneken koncertezni, minden koncert más miatt emlékezetes, jó volt a Bánki-tó partján, a tatai vár tövében, a veszprémi utcákon, vagy a Művészetek Völgyében zenélni.
Kristóf: Talán az album sokszínűségét mutatja, hogy bizonyos dalokat leginkább egyedül érdemes hallgatni, míg másokat egy jó hangulatú koncerten, egy örömködő közegben.
Tökéletes lett a lemez borítója, zseniálisan visszaadja az általatok közvetített hangulatot.
Bálint: A papírhajó fontos motívum számunkra, szerettük volna, ha a borítóra is rákerül. A hajót a Margitszigetről engedtük vízre egy ködös délutánon, Temesi Ádám pedig egy pillanat alatt lefotózta a megálmodott képet.
Az Egyszer volt egyértelmű zászlós(papír)hajója az Eső című dal, amely a rádiós listákat és a stream oldalakat is meghódította. Miben látjátok a sikerét? Éreztétek a születésekor, hogy ez lehet az a bizonyos DAL?
Viki: Sosem sejtjük, hogy melyik szerzeményből lesz sikeres dal. Az Esőnél csak annyit éreztünk, mikor játszottuk a koncertek során, hogy nagyon jó húzása van, és a közönség is úgy tett, mintha már ismerné.
Kristóf: A koncertek során rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk - még a dal megjelenése előtt. Úgy tűnik, hogy sokaknál első hallásra “beakadt”. Szeretjük azt mondani, hogy az Eső tipikusan az a dal, amit tényleg a közönség választott az egyik kedvencének.
A Nem voltál jó és a Csönded a se veled, se nélküled párkapcsolatok hullámvasútjára invitálják a hallgatót?
Viki: A Nem voltál jó egy beismerés, hogy van olyan, amikor tényleg a másik fél nem volt elég jó vagy megfelelő számodra. A Csönded pedig szintén egy felismerés, mikor már nem azért nem beszéltek egymással, mert szavak nélkül is megértitek egymást, hanem azért, mert zavar a másik csöndje.
A címadó dal legalább annyira szól a felnőtté válásról, mint a búcsúzásról, valaminek a lezárásáról. Néha titeket is megkísért, hogy „régebben” valahogy minden gondtalanabb, könnyebb volt?
Viki: Igazából az első gyerekkori vágyak, szerelmek, csalódások bája és naiv életszemlélete követhető nyomon nálunk. A gyermekkort mindig gondtalannak látjuk felnőttebb fejjel, de ha visszagondolunk, talán akkor jobban szorongtunk és féltünk a sok ismeretlentől, mint most.
Kristóf: A zenekar megalakulása óta rengeteg csodálatos dolgot élhettünk át; sokszor csak kapkodtuk a fejünket, és nem igazán volt időnk feldolgozni magunkban a történéseket. Számomra Fonyódon realizálódott, hogy az első lemezünkkel valóban lezártunk egy korszakot. Akár zenei értelemben is, hiszen rengeteg dalkezdemény évekkel ezelőtt íródott.
Hogy is mondjam… a zenétek nem egy színpadmászós őrület. De mégis a koncertek az egyik leginkább természetes közegetek. Aki még sosem látott titeket élőben, milyen szavakkal készítenétek fel az előtte álló élményre?
Viki: Sokak szerint a koncertjeink jobbak, mint a lemezünk. Szerintem csak merőben más. A lemez egy teljesen más zenei élményt nyújt, és azért vannak koncertek, hogy még többet tudjunk adni az embereknek. A nagyzenekaros bulijaink szerintem stenkesebbek, olykor vagányabbak, de szép, mosolygós pillanatokkal teli örömzenélések. Az akusztikus fellépéseink kicsit intimebbek, az utcazenélések alkalmával pedig bármi megtörténhet.
Bálint: Szeretem, hogy a koncerteken kiegészülünk egy teljes zenekarrá. Gerendás Dani, Verók Tomi és Koltay Kurszán energiája, tudása nagyot lendít rajtunk, fontos, hogy mindenki megmutathassa a saját zenei világát, ötleteit.
Kristóf: Nyugaton talán mindig a trendek közé tartozott, hogy ne csak a bulizás miatt menjenek el egy-egy komolyabb hangvételű előadó koncertjére, hanem magért a zenéért. Szeretném, ha a szórakozás mellett a mi koncertjeinken is ez dominálna.
Március 12-én az Akvárium Klubban ünneplitek a zenekar 2. születésnapját, ahol a Lóci játszik a vendégetek. Mivel készültök a nagy estére?
Viki: Elhozzuk az első lemezünk dalait, és bemutatunk két vadonatúj dalt is, amik már a második albumra készülnek. Természetesen Lócival is énekelünk közös számot, és még lesz egy- két meglepetés a tarsolyunkban (mosolyog).
Kristóf: Korábban a nagyobb fellépéseket talán hajlamosak voltunk egy picit túlgondolni. Valószínűleg egyikünk sem hitte, hogy a koncert előtt már egy hónappal el fog fogyni az összes jegy, és nyilván elképesztően izgatottak vagyunk, de azt gondolom, hogy a legkisebb klubkoncerten is fontos, hogy ugyanakkora odaadással játsszunk, mint az Akváriumban.
Fotók: Margaret Island