Vajon eszedbe jutna-e egy vén csotrogánnyal egész Szibérián átvágni valakivel, akit alig ismersz? És vajon hogyan viselkednél, ha a hazaúton egy meggondolatlan kijelentés miatt vizsgálati fogságba zárnának? Vajon elhinnéd, hogy igaz? Walter Ghidibaca, a román újságíró, saját történetét meséli el Minden jó, ha a vége rossz című könyvében.
Egy román újságíró, Walter Ghidibaca a fejébe veszi, hogy rozoga autójával nekivág Oroszországnak, alig 1000 Euróval a zsebében, oldalán Troiannal, egy honfitársával, akit alig néhány hete ismer. 3 hét orosz nyelvtanfolyam, néhány internetes chat-kapcsolat emberekkel, akik Oroszországban élnek, csupán ennyi a felkészülés. Nem csoda, hogy mindenki azt gondolja, nem normális dolog ez a vállalkozás: 30 nap alatt a 22 éves kocsival 11 ezer kilométer megtétele Romániából Vlagyivosztokig, aztán a kocsit otthagyva repülővel haza.
Mindezt azért, hogy egy filmet forgassanak, az igazi Oroszországról.
De aki csak egy kicsit is tud Oroszországról, tudja, hogy az nem egy szabad ország, ahol bárki bármit csinálhat, ami tetszik neki. Tudja, hogy a megfigyelői rendszer és a lefizetések az egész országot behálózzák. A kevés és kényelmetlen alvás az autóban (költségkímélésként) hamar megteszi a hatását, és Walter hamarosan úgy érzi, állandóan megfigyelik. Fura véletlenekre, ismerős szituációkra lesz figyelmes, mintha valaki az ő életét játszaná újra, majd mintha Troian az ő mozdulatait utánozná… furcsa utalások, mintha az egész világ lassan összejátszana, és amikor Walter barátnője egy „nagy meglepetésről” beszél, Walterben összeáll a kép: ő egy nagy átverésnek a főszereplője, amolyan Big Brotheres sztori, amelyben a filmet nem ő forgatja, hanem őróla forgatják.
Aztán, amikor már úgy tűnik, minden rendben van, egy vodka a reptéren, és amikor a vámos megkérdezi a hátizsákra mutatva, hogy mi az, Walter butaságot válaszol, és ahelyett, hogy hazautazna, az orosz börtön vendégszeretetét élvezheti. Mindeközben továbbra is meg van győződve arról, hogy az átverés folytatódik.
A nyolc hónapnyi börtön úgy telik el, hogy Walter azt hiszi, akkor szabad csak dohányoznia, ha a zöld szín elhangzik, a sárga arra utal, hogy mindjárt indul a felvétel, a piros pedig a felvételt jelzi, amikor nem szabad dohányoznia. Ha valaki köhint, pavlovi reflexként a tévé képernyőre néz, hogy milyen utalás hangzik el épp. Mert nem lehet a véletlenek játéka, hogy a nyelvkönyvben a női szereplő hasonlít a barátnőjére és pont úgy a tévéről vitatkozik partnerével, mint ő maga tette azt a barátnőjével, mint ahogy az sem, hogy az éppen olvasott regényben véletlenszerűen aláhúzott szavak egy csütörtökön érkező öltönyös férfilátogatót említ, és az ezt követő csütörtökön Waltert tényleg meglátogatja orosz ügyvédje.
Nem lehet véletlen. Vagy mégis? Az olvasó Walterrel együtt dülöngél a valóság és a képzelt világ igen keskeny határmezsgyéjén, mert az orosz börtön annyira abszurd, hogy az olvasó agya is küzd a a helyzet befogadásával.
Walter Ghidibaca izgalmas, lélegzetelállító, igaz és mégis szinte hihetetlen története, a Minden jó, ha a vége rossz, a Geopen kiadó gondozásában jelent meg.
Hazánk második legjobb helyezését érte el András, korábban csak Bayer Friderika végzett előbb, ő húsz évvel ezelőtt a negyedik lett. A Running című dal a szavazatok összeszámlálása közben vezetett is egy ideig, ám a végeredmény a papírformának kedvezett - sajnos.
Mellé lehet lőni a Pendulum meghívásával egy olyan országban, ahol a Mennyország Tourist az örök partyhimnusz? Dehogy lehet! Úgy meg főleg nem, ha az említett banda hozza magával a Voodoo People-t meg a Smack My Bitch Up-ot is tartalmazó CD-t. Hogy ezek nem is az ő dalaik? Kit érdekel?!
Óz birodalmába (6) című animációs filmben a jól ismert barátok a szivárványon túlról hívják a kedves kansasi lánykát, hogy segítsen ismét megmenteni a varázslatos Óz birodalmának lakóit.
Több mint 400 féle párlat közül válogathatnak majd a résztvevők május 15. és 18. között a Budapesti Pálinkafesztiválon. Minden harmincévest (aki idén ünnepli) a szintén 30 éves Békési Pálinkaház vendégül lát egy kupica pálinkára. Ráadásul ezúttal minden látogató készpénzért vásárolhatja meg pálinkáját, közvetlenül a készítőktől.
Május 15-től a 
Kettős magyar siker a világ legrangosabb szakácsversenyén, Stockholmban. A Magyarországot képviselő Molnár Gábor csapata bejutott a legszűkebb elitbe, a jövő évi lyoni világdöntőbe, és ma az is eldőlt: a két év múlva esedékes következő elődöntőt Budapest rendezheti.
Vajon mi történik Arya Starkkal a következő részben? Milyen bűnügyben kell Sherlocknak ismét megcsillogtatni briliáns logikáját? Vannak sorozatok, amik szabályosan függővé teszik az embert, és hétről hétre leültetik a képernyő elé. Ezekből gyűjtöttünk össze tízet, amelyek már bizonyították számunkra addiktív hatásukat. Ezek a jelenleg is futó/folytatódó kedvenceink.
George R. R. Martin még be sem fejezte A tűz és a jég dala regényciklusát, de az HBO már 2011-ben képernyőre varázsolta nekünk az első kötet történetét, a Trónok harcát. A regény olvasása nélkül gyakran kaotikusnak tűnhet elsőre a sorozat a rengeteg szereplő miatt, akiknek ráadásul nem épp hétköznapi neveket talált ki az író, de ha egyszer ráérez az ember az ízére, többé nem szabadul. Jelenleg a negyedik évadban izgulhatunk Havas Jon, Arya és Sansa Stark, na meg persze Daenerys életének alakulásáért, miközben feltárul előttünk a Rabszolga-öböl és a Fal mögött húzódó vadon is. De hogy vajon ki fog végül uralkodni Westeros Hét Királyságán, azt talán még Martin bácsi sem tudja. Egy biztos, a történelmi ihletésű, véres, gyakran brutális erőszakosságról tanúbizonyságot tevő sorozatok kedvelői könnyedén rabjai lesznek a Trónok Harcának.
Adott három fiatal, nem túl jóképű, ám annál eszesebb tudós, Leonard, Howard és Raj, akiknek legnagyobb vágyuk, hogy végre legyen barátnőjük. A már önmagában kacagtató randikat és csajozó szövegeket felvonultató sorozat igazi aduásza, azonban Sheldon, aki számára csak a tudomány létezik, és egész életét logikusan, a szabályok szigorú betartása mentén éli. Mindehhez már csupán egy határozott szöszi bombázó kell, aki fenekestül felforgatja a fiúk életét, és kész is a tökéletes vígjáték. A hetedik évad vége felé közeledve Sheldon és Leonard már régi jó barátként szórakoztat minket hétről hétre, hiszen lehetetlen volt nem megszeretni ezeket a bolondos kockákat. Vigyázat, rekeszizom görcsök és arc fájdalom könnyedén előfordulhat a sok nevetéstől az epizódok megtekintése során. 
A History Channel egy remek középkorban játszódó sorozattal lepte meg a nézőket még 2013-ban. A Vikingek visszarepítenek minket abba az időszakba, amikor először támadtak rá a vad északi harcosok Angliára. Ilyen részletes és aprólékos gonddal kidolgozott skandináv történelemleckét még nem kaptunk soha. Főhősünk Ragnar Lothbrok Odin leszármazottjának vallja magát, és olyan mérhetetlen tudásszomjról és kíváncsiságról tesz tanúbizonyságot, ami megfékezhetetlenné teszi. Kiváló harcosként rengeteg csatát megjárt már, azonban többre vágyik, gazdagabb földeket akar fosztogatni, ezért úgy dönt, átkel az óceánon és elhajózik egészen Angliáig. Izgalmas és látványos sorozat a Vikingek, egyes részei után olyan elementáris erőt érez magában az ember, mintha ő maga is végig ott harcolt volna Ragnar oldalán. Jövőre érkezik a harmadik évad újabb tíz résszel, addig marad a már lement részek újranézése.
Ötven év, harminchárom évad, tizenegy főszereplő - ez a Doctor Who jelenlegi statisztikája, és a sorozat még közel sem jár a végéhez. Az 1963-ban, a gyerekeket játékosan oktató sci-fi programként indult sorozat gyorsan hihetetlen népszerűségre tett szert, ám a főszereplő, William Hartnell egyre rosszabb egészségi állapota miatt veszélybe került a sorozat teljes léte. Ám a Doktor regenerálódási képességének kiötlésével nemcsak a sorozatot mentették meg egy merész húzással, de Nagy-Britannia legsikeresebb és legkultikusabb "termékét" teremtették meg. Az idén ősszel induló évadtól már a tizenkettedik főszereplővel futó sorozat pedig, minden megkérdőjelezhető minőségű cgi-trükkje ellenére, az egyik legkülönlegesebb sci-fi-vé nőtte ki magát. Szerethető és komplex karaktereivel, szívszorító történeteivel és humorával sokkal inkább az életről, mint az akcióról szól, de azért ez utóbbinak sincs híján. A TARDIS fedélzetén utazva egy olyan világba pillanhatunk be minden héten, aminek nagyon jó a része lenni és majdhogynem valódi elvonási tüneteket okoz az epizódok megvonása. Úgyhogy csak óvatosan, aki egyszer megszereti annak szinte feldolgozhatatlan mennyiségű ismeretanyaggal kell megbírkóznia - de legalább mindig van mivel elütni a két évad közti időt.
Anglia egyik legújabb szenzációja ugyancsak a Doctor Who-t jelenleg vezető Steven Moffat irányításával szökkent szárba 2010-ben, és okozott azonnal világméretű szenzációt. A valószínűleg mindenki által ismert nyomozólegenda, Sherlock Holmes napjaink Londonába átültetett kalandjai a főszereplő kettős remek castingja és az eredeti Arthur Conan Doyle-történetek kreatív modernizálása miatt működik zseniálisan. Benedict Cumberbatch-nél és Martin Freeman-nél jobb Holmes-Watson párost jelenleg nehéz elképzelni, így a szorosan a kettejük kapcsolatára építő érzelmi szál és a különbségeikből adódó humor mellé már "csak" egy ütős forgatókönyvre van szükség a sikerhez. Az eddig csupán kilenc, egyenként másfél órás epizód legtöbbjénél erre sem lehetett panasz, de az egy-két kevésbé sikerült rész is fényévekkel hagyta le az össze, hasonló profilú, nyomozós sorozatot. Ám a hatalmas siker a Sherlock esetében némi ürömöt is kevert az örömbe: a két főszereplőt szépen kilőtte a világsztárrá válás felé, ami a sorozatot viszont parkolópályára küldte, hiszen a következő etapra egészen 2016-ig várnunk kell. Így ez esetben is csupán az újranézésekkel vígasztalódhatunk addig. 
Eredetileg az Office című, nagy sikereket elért sorozat spin-offjaként indult, és az egyik legjobb szitkom, amit manapság el lehet csípni ebben a műfajban. A történet középpontjában egy Pawnee nevű város hivatalába kukkanthatunk be, egészen pontosan a parkok és a rekreációs területek felügyeletét ellátó osztály hétköznapjait követhetjük nyomon. Az osztály motorja és egyben legfanatikusabb tagja Leslie Knope, akit Amy Poehler formál meg (nem mellesleg szerintünk kevés annyira vicces komikus van Amerikában, mint ő). Miközben Leslie újabb és újabb ötletekkel, valamint lokálpatrióta szenvedéllyel próbálja végezni a munkáját, meg kell küzdenie a munkatársak ellenállásával is. Olyan karakterek veszik körül, mint Ron Swanson (Nick Offerman) a bürokrácia legnagyobb ellensége, aki szíve szerint a vadonban élne a lehető legtávolabb az emberektől, April a passzív-agresszív irodista, Donna a nagyszájú megmondó, vagy éppen Andy (Chris Pratt) a komplett idióta. A sorozatot a dokumentarista stílus, a kínos helyzetek, és főleg a remek karakterek teszik megunhatatlanná. A sorozat több szereplője is netes mém lett, elég csak a mufurc Ron Swansonra gondolni, de Tom (Aziz Ansari) "vagány" törekvései között is találunk pár emlékezeteset.
Nem véletlen, hogy az elmúlt években annyi díjat gyűjtött be a három, egymással kapcsolatban álló, mégis teljesen különböző család története, akik együtt teszik ki a nagy, modern családot. A sorozat készítői egy klasszikus sokgyerekes család, egy meleg pár, valamint egy idősebb korában újranősült gazdag amerikai férfi és kolumbiai felesége köré építették a történetet. A Városfejlesztési osztályhoz hasonlóan itt is dokumentarista, fotelből kommentelgetős stílusban vették fel az anyagot, így adva még egy kis plusz csavart és humort adva a történetekhez. Szintén szitkommal van dolgunk, tehát a poénok nagy része mindig az éppen aktuális történésekből fakad. Így a Modern család kalandjaiba bármikor be lehet csatlakozni, a függővé válás után úgyis újra megnézzük hogyan brillírozik a sorozatban Ed O'neill (az egykori Al Bundy, ugyebár), Sofia Vergara, Julie Bowen, vagy éppen Eric Stonestreet. 
Pillanatok alatt vált klasszikus sorozattá 2007-es bemutatóját követően a Mad Men – Reklámőrültek. Pedig a korábban (szintén a tévézés legjobb darabjai között számon tartott) Maffiózókat jegyző Matthew Weiner agyából kipattant szériából hiányzik minden, ami látszólag a sikerhez kell: nincsenek gyilkosságok, történelmi díszletek, súlyos intrikák, térdcsapkodó poénok. Csak egy reklámügynökség, amely az amerikai társadalommal együtt az ötvenes évek hamisan mosolygó világából halad előre a hetvenes évek kiábrándultsága felé. A középpontban pedig Don Draper, a zseniális kreatív, minden nő álma és átka, aki úgy zuhan a vesztébe, hogy azt élmény nézni. Nézzük is, igaz, már nem sokáig: Amerikában jelenleg fut a záró, hetedik évad első fele, a második fele jövő tavasszal várható.
Ocsmány időjárás, pocsék frizurák, szörnyű népek, abszurd bűnesetek – nagyjából így lehetne összefoglalni a Coen-testvérek egyik legjobb filmjét, a Fargót. És ez az alapreceptje annak a sorozatnak is, amely néhány hete debütált Amerikában. A tavaszi szezon legjobban várt szériája történetében nem követi ugyan a 1996-os filmet, a hangulata azonban méltó Coenékhez: vinnyogva röhögős fekete humor a vállalhatatlan figurákhoz méltó remek szereposztással. Ha ez sem elég: képzeljük magunk elé, amint az örök balek Martin Freeman és a titokzatos bérgyilkos Billy Bob Thorton beszélget. Ugye?
Tökös buddy-movie fejezetekben - leginkább így lehet jellemezni az utóbbi idők legjobb akciósorozatát. A brit különleges erők egy titkos csapatának "hétköznapjaival" foglalkozó Válaszcsapás a kifejezetten erős, intenzív és valószerű akciójelenetek mellett a főszereplő páros kapcsolatára is koncentrál, amivel kifejezetten emberivé teszi a sokszor embertelen körülményeket bemutató epizódokat. Scott és Stonebridge két merőben ellenkező gondolkozású és vérmérsékletű katona, akik mégis ütős csapatot alkotnak egy olyan egység mozgatórugóiként, ahol valóban szemtanúi lehetünk annak az önfeláldozásnak, bátorságnak és bajtársiasságnak, ami ezzel a foglalkozással jár. Az egyes évadok egy-egy, országokon átívelő bűntényt derítenek fel, a politikai játszmáktól az ellenség soraiba való beépülésen át a véres leszámolásokig, miközben végig odaszegezik a nézőt a képernyőhöz. Sodró lendületű és rettenetesen élvezetes sorozat a Válaszcsapás, ami úgy szórakoztat, hogy közben nem önti le sziruppal a folyamatos életveszélyben dolgozó ügynökök történetét. Ennek megfelelően minden szenvedés és csalódás szíven üt, és soha nem lehetünk biztosak egyik karakter túlélésében sem. (Hazai nézőknek még plusz érdekesség a budapesti forgatási helyszínek összevadászása.) Sajnos maga sorozat is hamarosan áttelepül a másvilágra, de a hírek szerint még egy utolsó évad erejéig visszatérnek a kedvenc katonáink, hogy még egyszer megmentsék a világot.
A kemény riffek és a horzsoló szövegek fanatikusai sűrű sorokban kezdhetnek menetelni a Barba Negra Track felé ezen a hétvégén, ugyanis a szabadtéri budai szórakozóhely méregerős hazai kínálattal intéz támadást a hallójáratok ellen.
András mellett Oroszország, Azerbajdzsán, Montenegró, San Marino, Örményország, Ukrajna, Svédország, Hollandia, valamint Izland kvalifikálta magát a döntőbe, amelyet szombat este rendeznek a tavalyi győztes Koppenhágában. A második elődöntőt csütörtökön rendezik. 
Kásás Tamás édesapja révén már gyerekkorában majd később profi sportolóként is sok-sok évet töltött Olaszországban. Az olasz konyha szempontjából leginkább meghatározó élmények Nápolyban érték, itthon pedig nagyon hiányolta ezeket az ízeket. Egy csendestárs segítségével talált megoldást a problémára: Budapesten nyit éttermet.
Ó, a 2000-es évek eleje! Amikor még mind egy jó tízessel fiatalabbak voltunk, és ha odakapcsoltunk az akkor még létjogosultság alapján létező valamelyik zenetévére, biztos, hogy belefutottunk a Hide U, a Hungry, a Catch vagy az All In My Head klipjébe. Eme dalok megéneklőjével, a Kosheen mikrofonja mögött álló Sian Evans-szal beszélgettünk a Barba Negra Track backstage részlegében - nem kizárólag nosztalgikus témákról.
A magyarországi zenerajongóknak külön örömet szereztél, hiszen közreműködtél az egyik hazai csapat dalában…
A programról, amelyet Yehudi Menuhin hívott életre, már korábban beszámoltunk, de úgy éreztük, szeretnénk személyesen is részt venni egy ilyen alkalmon, így jutottunk el a Vörösmarty Általános Iskolába, ahol Orosz Helga és férje, Szarka Orosz Csaba óráján jártunk.
Bemelegítésként két csapatra osztották az osztályt, és egy olyan játékban versenyeztek, ahol a résztvevő csapatok székeken állva, azokat maguk alól a kijelölt cél felé rakosgatva versenyeztek egymással. Mivel mindkét csapatban voltak ügyes és kissé suta tagok egyaránt, Helga arra bíztatta a résztvevőket, hogy a gyengéket nem kritizálva, hanem tanácsolva próbáljanak egyre jobbak és gyorsabbak lenni.
A gyerekek azt se vették észre, hogy közben véget ért az óra, és ami igazán szembetűnő volt, az a változás az arcokon a gyorsan elrepülő óra elejéhez képest. Akkor még érezhető volt néhol a fáradtság, néhol a rosszkedv, amit sokszor egymás szurkálásával próbáltak levezetni a nebulók. Az óra végére ennek nyoma sem volt, mindenki jókedvű kacagással és hangos tapssal követte társai előadását. Mindez pedig minden kétséget elsöprően igazolja, hogy a MUS-E óra valóban betölti azt a küldetést, amit megálmodtak neki, és amiért az iskola tíz éve csatlakozott és tanrendi órái közé vette fel ezeket a foglalkozásokat.
A brit elektro színtér "rejtőzködő" csapata maga a saját farkába harapó kígyó. Két gigaslágerük a mai napig kísérti őket, és bár ez egyfelől rájuk billenti a skatulya tetejét, a koncertjeikre járók még mindig ezekre szeletelnek ádázul – ahogy azt május első estéjén is lemérhettük.
Az új Mundruczó-film világpremierje az „Un Certain Regard” elnevezésű programban lesz, és ez lesz az első Filmalap támogatásával készült játékfilm a cannes-i filmfesztiválon. Ez a film lesz Mundruczó hatodik rendezése, és ezen alkotásokból öt szerepelt Cannes-ban.
.jpg)
A Marvel-birodalom díszpolgárai közül ezúttal Peter Parkeren volt a sor, hogy Pókemberként tisztogassa meg New Yorkot és egyengesse tovább saját útját is. Az Amerika Kapitány- A tél katonája kellemes csalódás volt, így kíváncsian vártuk, hogy A csodálatos Pókember 2 meg tudja-e ugrani a lécet..jpg)
A másik hiba pedig a jellem(vissza)fejlődések kidolgozatlansága. Jó példa erre Max Dillon (Jamie Foxx) személye, aki már-már beteges módon rajong az őt korábban megmentő Pókemberért, majd Elektróvá válva három mondat után úgy dönt, elpusztítja hősét. Ezen kívül pedig több olyan apróság is van, ami kapcsán a néző elsőre látja a kilógó lólábat. Mindezt valamelyest ellensúlyozták a színészi alakítások, ám az összhatás a történetben még így sem volt kifejezetten jó.