Vajon eszedbe jutna-e egy vén csotrogánnyal egész Szibérián átvágni valakivel, akit alig ismersz? És vajon hogyan viselkednél, ha a hazaúton egy meggondolatlan kijelentés miatt vizsgálati fogságba zárnának? Vajon elhinnéd, hogy igaz? Walter Ghidibaca, a román újságíró, saját történetét meséli el Minden jó, ha a vége rossz című könyvében.

Egy román újságíró, Walter Ghidibaca a fejébe veszi, hogy rozoga autójával nekivág Oroszországnak, alig 1000 Euróval a zsebében, oldalán Troiannal, egy honfitársával, akit alig néhány hete ismer. 3 hét orosz nyelvtanfolyam, néhány internetes chat-kapcsolat emberekkel, akik Oroszországban élnek, csupán ennyi a felkészülés. Nem csoda, hogy mindenki azt gondolja, nem normális dolog ez a vállalkozás: 30 nap alatt a 22 éves kocsival 11 ezer kilométer megtétele Romániából Vlagyivosztokig, aztán a kocsit otthagyva repülővel haza.

Mindezt azért, hogy egy filmet forgassanak, az igazi Oroszországról.

De aki csak egy kicsit is tud Oroszországról, tudja, hogy az nem egy szabad ország, ahol bárki bármit csinálhat, ami tetszik neki. Tudja, hogy a megfigyelői rendszer és a lefizetések az egész országot behálózzák. A kevés és kényelmetlen alvás az autóban (költségkímélésként) hamar megteszi a hatását, és Walter hamarosan úgy érzi, állandóan megfigyelik. Fura véletlenekre, ismerős szituációkra lesz figyelmes, mintha valaki az ő életét játszaná újra, majd mintha Troian az ő mozdulatait utánozná… furcsa utalások, mintha az egész világ lassan összejátszana, és amikor Walter barátnője egy „nagy meglepetésről” beszél, Walterben összeáll a kép: ő egy nagy átverésnek a főszereplője, amolyan Big Brotheres sztori, amelyben a filmet nem ő forgatja, hanem őróla forgatják.

Aztán, amikor már úgy tűnik, minden rendben van, egy vodka a reptéren, és amikor a vámos megkérdezi a hátizsákra mutatva, hogy mi az, Walter butaságot válaszol, és ahelyett, hogy hazautazna, az orosz börtön vendégszeretetét élvezheti. Mindeközben továbbra is meg van győződve arról, hogy az átverés folytatódik.

A nyolc hónapnyi börtön úgy telik el, hogy Walter azt hiszi, akkor szabad csak dohányoznia, ha a zöld szín elhangzik, a sárga arra utal, hogy mindjárt indul a felvétel, a piros pedig a felvételt jelzi, amikor nem szabad dohányoznia. Ha valaki köhint, pavlovi reflexként a tévé képernyőre néz, hogy milyen utalás hangzik el épp. Mert nem lehet a véletlenek játéka, hogy a nyelvkönyvben a női szereplő hasonlít a barátnőjére és pont úgy a tévéről vitatkozik partnerével, mint ő maga tette azt a barátnőjével, mint ahogy az sem, hogy az éppen olvasott regényben véletlenszerűen aláhúzott szavak egy csütörtökön érkező öltönyös férfilátogatót említ, és az ezt követő csütörtökön Waltert tényleg meglátogatja orosz ügyvédje.

Nem lehet véletlen. Vagy mégis? Az olvasó Walterrel együtt dülöngél a valóság és a képzelt világ igen keskeny határmezsgyéjén, mert az orosz börtön annyira abszurd, hogy az olvasó agya is küzd a a helyzet befogadásával.

Walter Ghidibaca izgalmas, lélegzetelállító, igaz és mégis szinte hihetetlen története, a Minden jó, ha a vége rossz, a Geopen kiadó gondozásában jelent meg.