Folytatjuk TOP 5 2015 sorozatunkat: a legfrissebb fejezetben a Sexepil tagjai vallanak arról, hogy melyik lemezeket és dalokat pörgették a legszívesebben ebben az esztendőben. A csapat számára a karácsony a pihenés mellett a készülődésről is szól majd, hiszen a két ünnep között színpadra állnak a fővárosban.
Szalai Anesz énekesnő: számomra 2015 legkedvesebb lemeze Björk Vulnicura című alkotása. Egyértelműen vitt mindent, mert már megint tele van nagyon furcsa hangokkal és közben hatalmas energiával. Ráadásul Anthony Hegarty is megszólal a korongon, aki a másik kedvenc énekesem.
Deák Endre gitáros: Puscifer: Money Shot – számomra ez idén az év legjobb albuma. De persze csak azért, mert 2015-ben sem érkezett új Tool lemez. De a lényeg, hogy Maynard James Keenan itt is hozza magát.
Kedvenc dalt viszont nem erről az anyagról választanék, azt nekem ebben az esztendőben az Incubus követte el, mégpedig az Absolution Calling képében. Gitárzene felsőfokon.
Kocsis Tamás gitáros: a következő anyag vitte el nálam a pálmát idén: Global Underground #41 – James Lavelle presents UNKLE Sounds. A zseni visszatért. Ennyi.
Vangel Tibor dobos/énekes: muszáj, hogy az ANEZ Listen Closely remixlemeze legyen a kedvencem az idei évből. Az ANEZ az egyik olyan magyar zenekar, amelyet hallgatva mindig felháborodok, hogy miért nem kap nagyobb nyilvánosságot ez a világszínvonalú produkció. Ez a remixlemez meg persze azért is kedves a számomra, mert én is (mint Gromiko) és a fiam is (Autochthon néven) készítettünk hozzá egy-egy remixet.
A Sexepil december 27-én a budapesti Trafóban zárja az évet.
Leitner Olga a 
Nem tudom, mekkora lehet az elvakult római történelem és a keményvonalas sci-fi rajongók halmazainak közös része, de akármekkora is, íme a tökéletes könyv a számukra. Akinek erre a mondatra nem nyílt háromszor akkorára a szeme, az ne is olvasson tovább. Aki viszont félrekalapáló szívvel önmagára vagy egy szerettére ismert az zarándokoljon el a legközelebbi könyvesboltba és vegye magához Dan Simmons regényét. Vannak itt robotok, istenek, robotistenek és Bacchust majmoló emberek. Újrazajlik a trójai háború a terraformált Marson, tiszteletét teszi a nanotechnológia, a kvantumfizika és az elmúlt pár ezer év emberi kultúrkincseinek összessége, mindezek pedig egy olyan hatszáz oldalas koktélban egyesülnek, hogy az ember csak keresi az állát a padlón. Dan Simmons most sem hazudtolja meg önmagát, és olyan minden részletre kiterjedő tökéletes űroperát varázsol elénk, amitől nemcsak leesik az állunk, de szeretnénk az ő fantázia birodalmában élni. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent regényről csupán annyit mondhatunk, ezt Jupiter sem írhatta volna meg jobban!
Ha olyan könyvet keresel, ami a fárasztó ünnepi készülődés után a lehető legkönnyebb csajos olvasmány, akkor a Helló, szia, szeretlek! a tökéletes választás. Mhairi McFarlane műve a chick lit műfajának mintapéldánya annak minden előnyével és hátrányával együtt. A történet főhőse Rachel 
Nem éppen tipikus karácsonyi olvasmány Hercsel Adél könyve, ugyanakkor mégis különleges és figyelemreméltó olvasmány. A Magyar szeretők tulajdonképpen egy riportkönyv, melynek hús-vér karakterei 20 történeten keresztül mesélnek megcsalásról és viszonyokról. Az írónő nem tett mást, mint lejegyezte ezeket a vallomásokat, és könyvbe rendezte őket. Éppen ezért irodalmi bravúrt senki se várjon az alkotástól, bár valószínűleg senki sem ilyen igényekkel közelít a Magyar szeretőkhöz. A 10 férfi és 10 nő által elmesélt félrelépések mögött a motiváció szinte mindig ugyanaz: kihűlt házasság vagy kapcsolat, hanyatló szexuális élet, "miután jöttek a gyerekek, elfordultunk egymástól", "sosem volt igazán jó a férjemmel/feleségemmel az ágyban", "otthon nem kapom meg azt, amit a szeretőmtől igen", stb. Kicsit lehangoló is az összkép, mert úgy tűnik, mintha teljességgel elképzelhetetlen lenne ma Magyarországon egy normális, megcsalásoktól mentes párkapcsolatot fenntartani. Nyilván a szerzőnek nem ez volt a célja a Magyar szeretőkkel, de ettől még ezek az érzések maradnak meg az olvasóban a könyv lerakása után. Alaposan szembemegy a(z álszent) társadalmi normákkal, hogy a legtöbb esetben a szereplőknek eszük ágában sincs kilépni a családi kötelékből, megelégednek azzal, ha egyszer-egyszer - vagy éppen rendszeresen - házon kívül keresik az izgalmakat, miközben a jegygyűrűjüket a zsebükbe csúsztatják. De találunk olyan sztorikat is, ahol a főszereplő már letett a komoly kapcsolat lehetőségéről, nyílt kártyákkal játszik, és így tart szeretőket; illetve olyan házasságról is olvashatunk, ahol a férj fuvarozza el a nejét annak szeretőjéhez. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent könyv gyorsan olvastatja magát, kellően érdekes is, így akár a két ünnep között is gond nélkül kiolvasható.
ihagyott lehetőséget pótolhatna, mennyi hibát kijavíthatna, hány álmát megélhetné! Abba viszont már kevésbé gondolunk bele, hogy ennek a romantikus fantáziának van sötét oldala is. Hiszen mi rossz lehet a sokszor annyi időben? Nos, a sokszor annyi fájdalom, tévedés, csalódás, bánat, bűntudat és megbánás. A sokszor annyi tudás, ami meggátol az ártatlan fiatalság átélésében. És az ezzel együtt járó, kéretlen, ám hatalmas felelősség. Különleges "időutazás" az 
Igazi szórakoztató, kikapcsolódást nyújtó olvasmány Doyle tengeri kalandregénye, különösen azoknak ajánlott, akik a (havas helyett) ködös téli szünetből melegebb égtájra eveznének. A Lille különös, kissé magának való kapitánya az egész világ elől menekülve hajózik ki a Csendes-óceánra, de a világ, annak minden szépségével, bánatával, bosszantó és kedves alakjavaival, örömével, humorával a csöpp hajóra is utána megy. A kalandokba pedig nem (csak) az utazás részeként, hanem a hajó egyre gyarapodó "legénysége" miatt keveredik O Donnell kapitány. Ha a karácsonyi zsongásból mi is elmenekülnénk, a Lille-lel távoli vizekre evezhetünk az ünnepek zsivajából. De ahogy a kis hajó megtelik utasokkal, kapitánya pedig megenyhül, talán az olvasó is karácsonyi(bb) hangulatba kerül. Ha mégsem, akkor viszont garantáltan megjön a kedve egy nagyobb utazáshoz. A Tarandus Kiadó könyve mellé könyvjelzőként akár repjegyet is mellékelhetünk. 
Ha valaha felmerült az olvasó fejében az ötlet, hogy vajon milyen lehet apró robotocskák szemén keresztül látni a világunkat, akkor íme a válasz: szörnyű. Michael Grant a 
Christopher Nolan Csillagok között című filmje sokakat lenyűgözött, ám akik nem konyítanak túlzottan a fizikához bizony jó pár plusz információ felett elsiklottak. Kip Thorne, a film szakértő konzultánsa ezért megírta Az Interstellar és a tudomány című könyvet, mely felfedi előttünk azokat az információkat és fizikai elméleteket, melyek után a film még teljesebb élményt nyújt. A könyvben a fekete lyukaktól, féregjáratoktól, görbült időtől és tértől kezdve a szingularitásokon, kvantumgravitáción, gravitációs anomáliákon keresztül az ötödik dimenzióig Thorne lendületesen mutatja be ennek a hollywoodi szuperprodukciónak az előkészületeit és a tudományos elméletek különböző megvalósulását. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent kötet igazi csemege a film rajongóinak és a hobbi fizikusoknak egyaránt. 
yermekszobák polcairól. S hogy miért? Mert úgy mutatja be egy baleset tragikus következményét, hogy reményt ad, sőt bebizonyítja, hogy a fogyatékos emberek valójában semmivel sem kevesebbek, mint ép társaik. Történetünk főhőse Ozi, Szabó Ozor János, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok fekvenyomó, akinek 60 centis gigászi bicepsze van. Ozival tizenhét évesen egy szörnyű motorbaleset történik, amelyben elveszti az egyik lábát. A barátság erejének hála, azonban Ozi felülemelkedik a veszteségen és lemegy a konditerembe edzeni. Erejére ekkor figyelnek fel többen is. Évekkel később Ozi létrehoz egy saját konditermet, ahol ép és mozgássérült társaival edzenek, és készülnek a világ versenyekre. A Betűtészta Kiadó gondozásában megjelent könyv nemcsak a gyerekek számára teszi könnyebbé az elfogadást fogyatékos társaik iránt, de a felnőttek számára is sok tanulsággal bír.
Sokan és sokat beszélnek manapság „sörforradalomról”, amelynek nyomán végre Magyarországon is egyre változatosabb és jobb söröket ihatunk. A Sörkönyvben Vétek György és Rosenstein Róbert elmesélik, hogyan tört ki a sörforradalmi láz Amerikában, miként csapott át Európára, majd érkezett el hozzánk is az elmúlt években. Bemutatják a sörfőzés legújabb külföldi és hazai trendjeit, az új sörözőtípusokat, a különféle sörfajtákat és azt, hogy napjainkban miként válik a sör egyszerű tömegtermékből a gasztronómia kiemelt szereplőjévé. Könyvükből bárki megtanulhatja, hogyan kell sört kóstolni, szervírozni és azt is, hogy mihez lehet kezdeni a sörrel a konyhában, közel harminc izgalmas étel és néhány sörkoktél receptjén keresztül. A Corvina Kiadó gondozásában megjelent kötet igazi kulináris ínyencség, mely mellé egy jó pofa sör is dukál. 
Jövőre lesz 20 éve, hogy a Placebo kihozta első albumát, és ennek örömére a lassan mögöttünk hagyott és az előttünk álló esztendőt a múltidézés jegyében tölti Brian Molko és Stefan Olsdal duója. Ennek a nosztalgiának a része a most megjelent akusztikus koncertjük felvétele. Az anyag természetesen beszerezhető DVD-n és Blu-Ray-en is, és a komplett vonószenekar, illetve a csapat és a közönség közé vetített kép-és fényfüggöny miatt a látvány is rendkívüli. A koncert hangulata pedig bensőséges, és a dalválasztás is jó, láthatóan Brianék valóban tisztességgel felkészültek az eseményre. A lemezen nem annyira kiugró tételek (Because I Want You, Love Like Loud) itt egészen zseniálisak, néhány szerzeményt (Every You Every Me, Slave to the Wage) meg annyira átvariáltak, hogy szinte csak a szövegről ismerhetők fel. A Meds átirata lélegzetelállító, a Post Blue-ban Stefan egy arab pengetős hangszeren játszik, a Without You I’m Nothing a vonósokra épül, szóval tényleg minden számnak megvan a különlegessége. Negatívumként azonban kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy Brian motyogós konferálását alig érteni, a két dalban közreműködő vendégénekesnők pedig annyira affektálós hangszínen vernyákolnak, hogy azért egy-egy saller kijárna nekik.
Úgy tűnik, Chris Martin boldog és élvezi. És ezt ráadásul egy új (az utolsó??) Coldplay album képében a világ elé is tárja. Miután szétrebbentek Gwyneth Paltrow-val, művészünk annyira megzuhant, hogy 
Mi lett azzal a csókával meg azzal a három bitang jó nővel? Nemrégiben fogalmazódott meg ez a kérdés szerkesztőségünkben, erre tessék, itt a The Corrs új albuma. Tíz évet kellett várni arra, hogy a négy tesó újra a hangszerek után nyúljon, és hát természetesen a karácsonyi piacra jöttek ki a White Light című visszatérő albummal. Vegytiszta és mindenféle ártó szándéktól mentes popzene, amit hallunk 12 tracken keresztül, néhol megőrizve a kelta folk motívumokat, de az egészre modern ruhát szabva. A legmegdöbbentőbb, hogy a tagok gyakorlatilag semmit sem változtak az elmúlt évtizedben, és az is mellettük szól, hogy még mindig úgy tudnak igényes popmuzsikát írni, hogy az stílustól függetlenül kábé bármilyen zenerajongót megtalálhat. Vannak elsőre riasztónak ható diszkózások (példuál a nyitó I Do What I Like ilyen), ám később túlsúlyba kerülnek a kevésbé harsány, szép és visszafogott pillanatok (Ellis Island, Kiss of Life, Catch Me When I Fall). Tökéletes karácsonyi ajándék az ír testvérek új korongja, amit simán fel lehet tenni december 25-én vagy 26-án este, mikor már elhúzott a család, és egy tálca bejgli társaságában bekucorodunk a fa melletti fotelbe néhány nyugis percet keresve.
Nem mondhatjuk, hogy az év legzajosabb lemezsikere a búskomor Lana új albuma, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne bitang jó. Del Rey legnagyobb erőssége, hogy három éve megjelent Born to Die című lemezével egy olyan hangzásvilágot alkotott, amelyet rajta kívül senki nem csinál a mai popzenében. Azóta nem is nagyon tér el ettől, de a tökéletesre manikűrözött melankólia még mindig olyan könnyed eleganciával bújik a bőrünk alá, mint amikor megismertük. 
A legtalálóbb hasonlat, amit Enya kapcsán hallottunk, hogy a mennyország várótermében az ő zenéje szól. Ha pedig a legtömörebben akarnánk leírni a nyolc év alatt készült új lemezt, azt mondanánk, hogy lemezt cseréltek abban a bizonyos váróteremben. 
Vannak jobb napjaid. Kár is lenne tagadni. De ha párba állítod őket, kevesebb van belőlük. Azokból a pillanatokból, amikor a nap végén eloltod a villanyt, és hálás vagy a napodért. Az újabb napodért. Amikor nem történt semmi különös, csak úgy jó lenni, létezni. Amikor el tudsz feledkezni a külvilágról. Azt mondják, kell a tájékozottság. Felrobbantották, ellopták, megölték, megmérgezték, kisemmizték, eltűnt, megverték. Jó hírűnket visszük a világba (Utolsó adás). Köszi. Nem kell a külvilág. Igaz, az se nagyon, ami bennem van. Mert oda „beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok”. Látod, Gabi, ez vagy te. Szeretnéd a gyerekkorod ártatlanságát visszahozni, amikor a vurstliban boldogan körhintáztál a pónin, de a biztonsági őr acsarkodásából már akkor leszűrted a felnőttkor keserűségét (Majom majom).
Dr. Borlainak (Kern András) rutinfeladat, hogy bizonyos betegeivel közölje valamelyes tapintattal azt a rossz hírt, hogy immár csupán megszámlálható mennyiségű napjuk maradt. Egy szép – vagy inkább csúnya – napon kollégája ővele közli a rossz hírt. A mintaférj, a legszeretőbb apa, a legkedveltebb orvos ekkor ördögi tervet eszel ki: szépen magára haragítja a szeretteit, a gyerekeit, a feleségét (Eszenyi Enikő), az anyját, hogy majd ne okozzon fájdalmat nekik, amikor el kell veszíteniük. Ám amikor már mindenkit lebontott maga körül, és egy emberként azt gondolják róla, hogy egy ocsmány, önző, kibírhatatlan alak; még mindig él, holott az emberi – orvosi – számítás szerint már rég a temetőben kéne lennie…
Utoljára március elején adott magáról igazi életjelet a Mius, amikor is 
Az Édes otthon borítóján lévő könyvajánló nem rengeti meg a világot, nem érzi az ember az azonnali késztetést, hogy kézbe vegye és elolvassa, pedig érdemes. Történetünk főhőse Sean Doran, a negyvenes éveiben járó ápoló, aki a tanulmányai befejezése óta a harmadik világbeli országok katasztrófa sújtotta területein dolgozik. Munkája során megfordult mindenhol, ahol háborúk és természeti csapások tizedelték az ott lakókat. Az utóbbi időben, azonban történt valami Seannal, valami megváltozott. Kiégett. Ezért úgy dönt, hogy hazatér Amerikába a családjához, hogy kicsit feltöltődjön, majd ismét belevesse magát a munkába, valahol a Föld golyóbis egy távoli részén. Hazatérve azonban problémák tengerével találkozik, és rájön, senki nem fogja helyette rendbe tenni a dolgokat. A családi bonyodalmak kibogozása azonban nem úgy sül el, ahogy gondolta, és ahelyett, hogy minden szálat szépen rendbe tenne, ő maga is beléjük bonyolódik.
A fiúk december elején hozták ki legfrissebb klipes számukat. A Késő már című dalban ezúttal nem az irónia van a középpontban, hanem a komolyság és a mélység. A klip egy család története, amelynek minden tagja komoly problémákkal küzd. A reményvesztett apuka, az abortuszra váró édesanya, a magára hagyott tinédzserfiú, az önmagát marcangoló nagynéni, a rendőr nagybácsi és a depressziós tinilány sajátságos történetét látjuk. Mindez egyszerre, egy időben játszódik. Aztán egyszer csak visszafordul az idő, talán van még remény, de nem biztos, hogy mindent rendbe lehet hozni…
Talán sosem vendégeskedett még ennyi művész egyetlen Coldplay albumon sem, mint a ma megjelenőn, amin többek között Beyoncé, Noel Gallagher, Tove Lo és Merry Clayton is kivette a részét a munkából. Az A Head Full of Dreams már a megjelenése előtt több zenei oldalon toplistás lett, miután tegnap este a csapat néhány dalt eljátszott a lemezről a BBC Radio hallgatóságának. A banda ugyanekkor azt is bejelentette, hogy ők lesznek a legendás Super Bowl Halftime Show-jának a fellépői, ami lássuk be, nem kis dolog!
Marcus Füreder ellenállhatatlan zenekara, a Parov Stelar az electro swing feltalálója, a nagy fesztiválok legbulizósabb kedvű bandái közé tartoznak. A csapat tagjai a hagyomány és a fejlődés gondolatát egyesítve, a jazz kultúra világból merített inspirációk és a legmodernebb elektronikus hangminták keresztezéséből állítják elő lendületes zenei darabjaikat, nem véletlenül tartoznak a modern osztrák könnyűzenei iskola legjobbjai és a hazai közönség top kedvencei közé.
A 
Idén is útnak indul a Diósgyőri Mikulásvonat, november végétől egészen december 16-áig napi 4 vonattal összesen 84 alkalommal szállítják a Lillafüredi Kisvasút Miskolc, Dorottya utcai végállomásáról a gyermekeket a Mikulás Lillafüredi Mesebirodalmába. A kívül-belül feldíszített és fűtött, este kivilágított vonaton minden kocsiban jelmezbe öltözött szereplők várják a gyermekeket, akik az utazás alatt felkészítik a résztvevőket a lillafüredi feladatokra. A "Mesebirodalom" kapujánál maga a Mikulás várja a kicsiket, majd további jelmezbe öltözött szereplők bekapcsolódásával egy interaktív szabadtéri mesejátékba vonják be őket.
zabó T. Anna: Fűszermadár - Mentsük meg együtt a Napot!
Julia Boehme: Bori és barátai
Boldizsár Ildikó: Mesék az élet csodáiról
Adele néhány napja jelentette meg legújabb nagylemezét, amely az előző kettőhöz hasonlóan az énekesnő életkorát kapta nevéül. Az apró különbség annyi, hogy ez esetben inkább a studiómunka kezdetén betöltött korról beszélhetünk, ugyanis majdnem két év alatt készült el az anyag, mert ahogy Adele írta rajongóinak: “life happened”. Viszont azt sem győzte hangsúlyozni, hogy az életében történt változások - többek között fia születése - nélkül nem is készített volna több albumot. (Köszi, kicsi Angelo!) 
Azóta viszont Adele túltette magát a múlton és elkezdte élni most már inkább boldog napjait, új szerelemmel és egy kisfiúval. A dalai pedig ezúttal is róla szólnak, így várható volt a változás ezekben is.
Arról már lehetett olvasni korábban, hogy Sia Adele-nek írt dala végül nem került be a végső verzióba (de Sia This Is Acting című lemezére igen), viszont van két sztár, akiknek ez sikerült két meglehetősen életerős szerzeménnyel. Ryan Tedder, a OneRepublic frontembere pár hónapja el is kotyogta a közösen írt dal címét (Remedy). Ez is az általunk megszokott Adele-stílushoz igazodik. Az is kiderült, hogy Bruno Mars keze sem remeg meg, ha másoknak kell dalt írnia. Az All I Ask a Remedy-vel együtt a lemez egy-egy csúcspontja. Mindkét szerzemény egyszerű zongorakísérettel van ellátva csupán, de Adele esetében ez is bőven elég.