Kultography

  • Az otthon hívó szava
    Az otthon hívó szava Pataki Anita 2017. február 24. 18:01Az Oroszlán (12) az idei Oscar-jelöltek között a mezőnyben már-már kötelezően szereplő "keserédes sírós film". Nem azért, mert sírnak benne, hanem mert a filmet nézve majd' mindenkinek legördül az...
  • Háború csillagok nélkül
    Háború csillagok nélkül Pataki Anita 2016. december 16. 18:44A Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (12) nem az a könnyed Star Wars-film, amire a karácsonyi forgatagban be lehet ülni a gyerekkel hogy legalább két órára kimenjen a fülünkből a Jingle Bells....
  • La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal
    La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal Kultography 2016. december 04. 19:00Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle. A karácsonyi...
  • A szó veszélyes fegyver
    A szó veszélyes fegyver Pataki Anita 2016. november 15. 21:01Mi, kritikusok szeretjük azt gondolni magunkról, hogy minket már semmivel nem lehet meglepni. És ez, legyen akármilyen jó vagy rossz, a legtöbb esetben így is van. Ezért amikor egy filmnek mégis...
Ki lopta el a Coldplay kottáit?

Ki lopta el a Coldplay kottáit?

Blahó Dávid írása itt: - 2015-07-05 18:41

Marcus Mumford biztosan nem, habár a Mumford & Sons idei albuma hangulati síkon párhuzamba állítható Chris Martinék legutóbbi alkotásával. És még egy összevetésben biztosan van hasonlóság a két hanghordozó között: mindkettő eszméletlenül jó.mumford_wilder_mind_kiemelt.jpg

mumford_wilder_mind.jpgAkár még arra is kínálkozott volna valami halvány esély, hogy míg a Coldplay a Trónok harca musical összerakásán munkálkodott, addig a Mumfordos fiúk lábujjhegyen beosontak a próbatermükbe, és megpattintották onnan az új dalaik kottáit. Ez azonban csak puszta képzelgés, hiszen a Mumfordos fiúk nem szorulnak rá erre, meg aztán leginkább csak az érzésvilág közös, zeneileg mást nyújt a két csapat. A Mumford & Sons ezúttal magához képest is.

Az itthon is hihetetlen népszerűségnek örvendő négyes harmadszor zárta magára a stúdió ajtaját, és úgy érezhették, hogy ezúttal jött el az ideje a váltásnak. Nem észbontóan, nem radikálisan, éppen csak annyira, hogy frissen tartsák a produkciót, és hogy senki se süthesse rájuk, hogy ugyanazt a lemezt jelentetik meg újra és újra, csak más cím alatt. Sok zenekar van, akiknél egyáltalán nem bánjuk, hogy ragaszkodnak a már ismert és bevált receptúrához, de dicsérendő az is, ha új, addig még ismeretlen vizekre kalandoznak el. Pláne, ha mindezt úgy teszik, hogy közben minőségi hallgatnivalóval csiklandozzák meg a CD-jükre beruházók – vagy letöltők – hallójáratait. Márpedig a Mumford & Sons továbbra sem felejtett el remek dalokat írni.

mumford.jpegEz tényleg egy állati jó album, és nem csak azért, mert énekelnek rajta farkasokról (Wolf), kígyókról (Snake Eyes) és mindenféle szörnyekről (Monster, Broad-Shouldered Beasts), hanem mert végig erős nótákkal van tele a Wilder Mind. Igen, más, mint az elődei: a folkos elemek háttérbe szorultak, az akusztikus hangszereket jórészt felváltották elektromos társaik, sőt, itt-ott még néhány elektronikus alap is beúszik; de hát egy művészt azzal vádolni, hogy miért nem maradt amúgy suszter módra a kaptafánál, teljességgel értelmetlen. Főleg úgy, hogy a végeredmény ennyire meggyőző.

Amiben a Coldplay nagyon nagy, abban a Mumford & Sons is tündököl: úgy tudnak finomak, érzelmesek és tünékenyen melankolikusak lenni, hogy közben nem nyálasak – pedig a kettő között felettébb vékony a választóvonal. A Wilder Mind igazi nyári album, ami ugyanúgy szólhat egy nyaralásra robogó autóban, mint egy vízparti reggeli mellett, vagy egy olyan estén, amikor a nyitott ablakok hűsítő fuvallata közepette végigdőlünk az ágyon. A borító is tökéletes lenyomata ennek az atmoszférának, ugyanis ha ránézünk a színes városkép előtti magányos padra, majd utána meghallgatjuk az albumot, a kettő megbonthatatlan egységgé olvad össze.

A Wilder Mind nem az a lemez, amit a slágerek uralnak, nincs rajta olyan szám, ami látványosan kiugró, ami majd elviszi a hátán az egészet, amit nyilvánvalóan a rádióknak írtak. Egyre inkább divatjamúlt lesz a teljes albumok hallgatása, pedig a Mumford & Sons új anyaga csakis elejétől a végéig befogadva éri el a kívánt hatást. Elképzelhető, hogy pár ősrajongónak valamennyire csalódást okoz, ám ettől még minden bizonnyal ott lesz az év legfontosabb és legjobb megjelenései között.

Parov Stelar, a megunhatatlan

Parov Stelar, a megunhatatlan

A Parov Stelar Band már több alakalommal lépett fel nálunk, de idén sem kellett csalódnunk bennünk. Az osztrák együttes az idei VOLT Fesztivál pénteki napjának egyik nagyszínpados fellépője volt.parovstelar1_volt2015_kiemelt.jpg

Az elektro swinget játszó csapat rendesen megtáncoltatta a közönséget. A kevésbé ismert számok mellett természetesen az olyan nagyobb slágerek is felcsendültek, mint a Catgroove vagy az All Night. Az 1-1,5 órás koncertet töretlen lendülettel egy masszív rajongótábor ugrálta, táncolta végig, vagyis látszott, hogy bejáratott terepet jelentünk a sógoroknak. A korábbi Sziget Fesztiválos fellépésüket a sátor befogadóképessége limitálta, idén pedig a nézőszámnak az szabhatott határt, hogy sajnos elfogytak a pénteki napijegyek.

parovstelar1_volt2015.jpg

Azonban szerencsére szombatra még lehet jegyet vásárolni, így akinek nincs programja estére, elcsíphet egy bejutást garantáló karszalagot. John Newman tavalyi Strand Fesztiválos koncertjét az eső sem tehette tönkre, így az ő fellépése - tekintve az időjárás kegyességét - még jobbnak ígérkezik. Őt Fatboy Slim követi, akinek slágereire már rophattuk a Balaton Soundon, amely alapján az ő fellépését is csak ajánlani tudjuk a táncos lábúaknak. A magyar színeket Ákos képviseli, aki a nagyszínpadot veszi majd birtokába.

parovstelar2_volt2015.jpg

Fotók: VOLT Fesztivál - Mudra László

Jóllakni a VOLT-on

Jóllakni a VOLT-on

A Szigeten megszoktuk, hogy bőven van választék, de szerencsére pár éve már megfigyelhető az egyre szélesebb körű ételkínálat a VOLT-on is. Jó hír a Gourmet kedvelő fesztiválozóknak, hogy már itt sem csak a szokásos Balaton-parti ételekkel tömhetjük meg a bendőnket két fröccs között.img_5791_kiemelt.jpg

Persze a választék széles, megtalálható minden mit megkívánhatunk: lángos, hot dog, fagyi, tészta, kályhás lepény, mexikói, pizza, stb. Az árak viszont kissé borsosak azok számára, akik itt akarják megtömni a hasukat: egy sima hamburger egy ezresbe kerül, míg a szokásos amerikai „tömd magad” hot dog 700 Ft.

img_5791.JPG

Aki ízletesebb ételre éhezik, annak még többet kell fizetnie. Idén például már a Kolbice is képviselteti magát a helyszínen, itt az árak 1390 Ft-nál kezdődnek.

img_5790.JPG

A foodbox, mellyel már korábban találkozhattunk, 990 Ft-ért kínálja dobozos ételeit. A Chili con carne 1290 Ft, a pizza szelet 600 Ft, újdonságként pedig megkóstolhatjuk a Gipsy burgert, melyet 850 Ft-ért tudhatunk magunkénak.

img_5794.JPG

Az édes szájúaknak jó hír, hogy - a szokásos fagyi mellett - a goffree-nál már 400Ft-tól hódolhatnak az édes élvezeteknek.

img_5792.JPG

Schwarzenegger papa rendet tesz a Connor családnál

Schwarzenegger papa rendet tesz a Connor családnál

Arnold Schwarzenegger jön, lát, győz és rendet tesz a Connor család háza táján a Terminátor 5. részében. A meglepetés erejével hat a Genisys az emberre, Alan Taylor mondhatni, már a sírból hozta vissza a sorozatot. A rendkívül látványos akciók, a vicces beszólások mellett, persze akad bőven hiba is, de végre újra egy élvezhető Terminátor-filmet nézhetünk meg a mozikban. Ideje volt már!

terminator-genisys-wallpaper.jpgterminator_genisys_empire_magazine_2015.jpgAz előző két csúfosan megbukott Terminátor rész után, az ember már nem táplált hiú ábrándokat a Genisys-szel kapcsolatban, csak abban reménykedtünk a vetítés kezdete előtt, hogy nem lesz annyira rossz a film. Imáink pedig meghallgatásra találtak, ugyanis a Terminátor 5 vicces, látványos és akció dús. Arnold Schwarzeneggerre pedig szavaink sincsenek. Az öreg T-800-as úgy osztogatja a pofonokat, mint ifjú korában, és szerencsénkre a humora is a régi.

A történetünk ott kezdődik, hogy Sarah Connor fia, John Connor (Jason Clarke) vezérlésével az emberiség a végső csatába vonul a gépek ellen. A folytatást azonban, ha szeretnénk, se tudnánk értelmesen és érthetően leírni. A lényeg, hogy Kyle Reese (Jai Courtney) visszamegy az időben, ahol Sarah Conorral (Emilia Clarke) és a papának becézett T-800-as terminátorral közösen próbálják megsemmisíteni a Skynetet, még a létrejövetele előtt. Mindeközben van időutazás, családi összeborulás, majd családi kiborulás, rengeteg akciójelenet, és megtudjuk azt is, milyen amikor Schwarzenegger párosodásra biztatja az ember lányát. Röviden ennyi a sztori, hosszan pedig annyira szövevényes, hogy mikor, ki, hol, miért és kivel, hogy tessék elmenni a moziba és megnézni. Alan Tayloron látszik, hogy 2011-2012-ben jó pár Trónok harcát forgatott, mert szépen igazgatja a szálakat és többé kevésbé sikerül is neki mindet elvarrni a két órás film végére.

A Genisys forgatókönyvén négyen is dolgoztak, így nem könnyű eldönteni kit kell dicsérni és kit szidni. A karakterek rendben vannak, pont annyira kidolgozottak, mint amennyire egy ilyen típusú akciófilmtől elvárja az ember. A dialógusok azonban borzalmasak. Érzelgős, nyálas, csöpögős dumák sorozatai, amikre semmi szükség nem lenne. Szerencsére sikerült azért jó pár poént is beleírni, sőt még más filmekre, például a Transformers-re is volt utalás, ami igazán kellemes meglepetést jelentett. Szintén pozitívuma a filmnek, hogy úgy él társadalomkritikával, hogy nem érezzük erőltetettnek. A 21. század emberének okostelefon, táblagép, számítógép és leginkább internet függőségét úgy tolja az arcunkba, hogy igazából csak bólogatni tudunk, a kritika ugyanis jogos. A színészi játékra se lehet panaszkodni, Taylor jó gárdát válogatott össze. Az igazi nagy dobás azonban kétségkívül Arnold Schwarzenegger, aki fiatalabb önmagával is harcol a film elején, amitől a rajongói valószínűleg elalélnak a mozitermekben. 

neti504taocyww_1_b.jpg

Összességében tehát egy kifejezetten jó nyári akciófilmnek lehet szem és fültanúja az, aki elmegy megnézni a Terminator: Genisys-t. Bár nem rajongok a 3D-ért, de be kell valljam, előszeretettel ajánlom mindenkinek, hogy ebben a formában tekintse meg a filmet, mert az akciójelenetek így sokkal látványosabbak, és megéri az a pár száz forint plusz a teljesebb élményért. Röviden: irány a moziba be!

Ki itt belépsz, hívd elő a benned élő művészt!

Ki itt belépsz, hívd elő a benned élő művészt!

A törpök élete nem csak játék és mese, a Sziget pedig nem csak bulizás és sörözés. Éppen ebből a célból kap immáron második éve külön területet a fesztiválon az ArtZone, ahol a közönség kellemes környezetben szabadíthatja fel a kreatív energiáit. A különleges kezdeményezés megálmodója és szervezője, Pálosi Boglárka válaszolta meg a kérdéseinket egy kávé és egy szóda társaságában.artzone_kiemelt.jpg

artzone_holy_olga_es_bogi.JPGAki most találkozik először ezzel a névvel, annak mit kell tudnia az ArtZone-ról?

- Maga az ArtZone 2014-ben jött létre, amikor bekapcsolódtam a Sziget Fesztivál dekor munkacsoportjába - kezdte az "időutazást" Pálosi Boglárka (képünk bal szélén). - Akkor vetettem fel az ötletet, amit a Sziget nagyon szívesen fogadott, hogy legyen egy olyan helyszín, amit a kreativitásnak dedikálunk: ingyenes workshopokkal, alkotási lehetőségekkel, illetve minden olyan tevékenységgel, ami kapcsolódik a képzőművészetekhez és a designhoz.

Vagyis egy kreatív sziget a Szigeten belül?

- Mivel a fesztivál egy nagyon zsizsegő, mozgó, magas fordulatszámon pörgő tömegesemény, ezért szerettem volna teremteni egy olyan területet, ahol az emberek egy kicsit visszavonulhatnak magukba azért, hogy feltöltődjenek. Nem az én világmegváltó gondolatom, hanem tény, hogy a kreativitás és az alkotás felszabadít és boldoggá tesz. Éppen ezért olyan mesebeli, varázslatos, és egy kicsit jó értelemben gyerekes az ArtZone, mind megjelenésében, mind a programokban, mert azt szeretnénk, hogy akik felkeresnek bennünket, azok felidézhessék a gyerekkoruk könnyedségét és gondtalanságát, valamint újra felfedezhessék az akkor bennünk élő alkotó vágyat.

A Sziget ideális terep is ahhoz, hogy ebben az egy hétben olyan ingerekkel gazdagodjunk, amik az év többi részében csak nehezen jutnának el hozzánk.

- Nem véletlenül hirdeti magát úgy a rendezvény, hogy ez a szabadság köztársasága. Ezen belül az ArtZone-nál mindenki szabadjára engedheti a kreatív energiáit, és olyan dolgokat sajátíthatnak el, amikre korábban nem volt lehetőségük, vagy csak nem volt bátorságuk kipróbálni.

artzone_get_creative.jpg

Mivel már a második évébe lép az ArtZone, így nyilvánvalóan mind a főszervezők, mind a látogatók részéről kaptatok olyan visszaigazolást, hogy erre van igény.

- Szerencsére igen, és nagy boldogsággal tölt el, hogy pozitívak voltak a visszajelzések. Tavaly forgatott nálunk egy francia televíziós csoport, az Arte, és az ő újságíróik azt mondták, hogy az ArtZone a legjobb hely a Szigeten (mosolyog). Erre nagyon büszke vagyok, még ha nem is lehet rangsort felállítani, hiszen a fesztivál valamennyi helyszíne külön karakterrel rendelkezik, és ezek közül a miénk csak a „kirakós” egyik darabkája. A jó feedbacknek köszönhető, hogy idén egy kicsit még színesebb lesz a program, például külföldi alkotókkal is lehet találkozni nálunk.

Kik lesznek ők és mivel készülnek?

- Többek között itt lesz az egyik legmenőbb francia street art művész, M. Chat. Aki nyitott szemmel járt Párizsban, az biztosan felfedezett néhány nagy, sárga macskát az épületek falán: ezek M. Chat munkái. Itt is fest majd nekünk ilyen macskákat, és tőle a rajzolás mesterfogásait is el lehet lesni. Valamint jön az olasz Officina Nomade csoport, akik egy nagyon érdekes koncepciót találtak ki. Az ókori filozófiához nyúltak vissza, amikor azt mondta Platón, hogy ha valaki beszél, akkor annak az igazság nyelvén kell megszólalnia. Az Officina Nomade ennek alapján arra fókuszál, hogy manapság, amikor például a chaten vagy más internetes csatornákon különböző rövidítéseket alkalmazunk, akkor ebben az igazság hogyan képes megjelenni. A workshopjuk során képeslapokat lehet majd készíteni, amiket aztán digitális formában küldhetünk el a választott címzetteknek, azzal a kikötéssel, hogy igazat kell szóljanak ezek az üzenetek.

artzone_festenek.jpgFigyeltek arra, hogy a külföldieknek művészeti hungarikumokat mutassatok be, és fordítva, a magyar közönség szemét felnyissátok a más országokban futó, divatos irányzatokra?

- Természetesen egy bizonyos minőséget elvárunk a nálunk megjelenő szervezetektől és csoportoktól. Hogy mást ne mondjak, a Paloma minden nap más-más designerrel és workshoppal készül majd; illetve jönnek galériák a saját művészeikkel, akikkel lehet együtt festeni és rajzolni, valamint millió és egy érdekes dolgot ellesni tőlük. Nyilván a merítésünk nem reprezentatív (mosolyog), de azért sokan ott lesznek azok közül, akik elérhetők, beleillenek a fesztivál közegébe, és érdemesek arra, hogy a nemzetközi fiatalság is megismerje a nevüket. Remélem, hogy ez a kör majd évről évre bővülhet.

Voltak olyan csoportosulások, akik a tavalyi év sikere után maguktól kerestek meg téged, hogy ha lehet, idén is szeretnének ArtZone-osok lenni?

- Mindenki vissza akart jönni, aminél nem kell különösebben magyarázni, hogy mennyire jó érzés volt (mosolyog). Sajnos olyan akadt, akinél szervezési okok miatt nem sikerült biztosítani azt, hogy idén is köztünk legyen, de szerencsére a tavaly megjelenő intézmények nagy része 2015-ben is felfedezhető lesz nálunk.

Mik azok a 2014-es tapasztalatok, amiket leszűrtetek, és amelyek bizonyos változásokat idéznek elő?

- Mivel nagyon sok minden történik egyszerre, hiszen közel 20 sátor van az ArtZone területén, ezért tavaly nem sikerült zökkenőmentesen kommunikálni a közönség felé, hogy éppen hol és mit lehet alkotni, illetve milyen workshopokon lehet részt venni. Ezen idén változtatunk, és átláthatóbbá tesszük a programot. Ezen felül van a Szigetnek egy Art of Freedom nevű nyílt művészeti pályázata, és a nyertes alkotások egy része az ArtZone-on belülre kerül: egyrészt azok, amelyek illenek a mi mesevilágos koncepciónkba, másrészt a picit törékenyebbek, amik nálunk jobban védelmet élveznek.

artzone_logo.jpgVagyis ti a nyugalom szigeteként funkcionáltok a Szigeten?

- Úgy vélem, hogy ha átlépsz egy kapun, az pszichológiailag hatással van rád. Itt megtörténhet az a változás, hogy a nagyon bulis fesztiválközegből átlényegülj egy kicsit, átkerülj egy más tudatállapotba. Azt tapasztaltuk, hogy tavaly ez meg is valósult. Ennek köszönhetően egy barátságos, valóban amolyan nyugalom szigete hangulat alakult ki az ArtZone-ban. Mindenki egy kicsit kedvesebb, a hozzánk látogatók jobban odafigyelnek egymásra és a környezetükre. A Kapusátor a főbejáratunk, ahol idén az Art Quarter Budapest művészeti rezidenciaközpont kurátora által összeválogatott kiállítást lehet megtekinteni. Fontos információ még, hogy tavaly 22 órakor zártunk, idén viszont éjfélig leszünk nyitva, a worshopok pedig 21 óráig tartanak majd. Ettől az időponttól kezdve a zárásig egy olyan átmeneti szakasz lesz, amikor a sátrak nyitva tartanak, és lehet beszélgetni az intézmények képviselőivel, illetve a kihelyezett installációkat körbe lehet járni.

Volt olyan Szigetelő, aki tavaly direkt azért keresett fel benneteket, mert valami mást keresett a dübörgő koncertek után?

- Igen, több ilyen bejegyzést is olvastunk, de voltak, akik a helyszínen adtak hangot ennek a véleményüknek. Azért nagyon jó és különleges a Sziget – nem véletlenül választották meg másodszor Európa legjobb fesztiváljának -, mert a színház- és táncsátor műsorai, a múzeumi negyed kitelepülése, a cirkuszi előadások és a világzenei koncertek valóban tartalmas programokat ígérnek, és a szórakozás mellett a kulturális élmények is eljutnak a Szigetelőkhöz. Ebbe illeszkedik bele az ArtZone is, hiszen nálunk minőségi időt lehet eltölteni napközben is. A bulizásnál kifele adsz magadból valamit, az ArtZone-nál viszont fel tudsz töltődni a saját alkotásod által. De ha valaki csak pihenni akar, nálunk azt is megteheti, és egy kellemes környezetben töltheti újra az „aksijait” az esti partyhoz.

Részletes program:
http://sziget.hu/fesztival/artzone
https://www.facebook.com/SzigetFestivalArtZone

„Sokak szerint a Magic Syrup tíz évvel később lett volna aktuális” – Strong Deformity interjú

„Sokak szerint a Magic Syrup tíz évvel később lett volna aktuális” – Strong Deformity interjú

Imaginery Adventures. Mi ugrik be róla? Ha rendszeresen sasoltad jó tíz évvel ezelőtt a hazai zenetévé kínálatát, akkor egy klip, amiben egy rózsaszín öltönyös csóka villantotta meg a mosolyát, egy bájos lányt pedig üvegkockába zártak, miközben a fiúk a bányában zenéltek. Ez volt a Strong Deformity, akik sokkal többre voltak hivatottak, mint amit végül elértek. Most azonban újra mozgolódik valami a tárna mélyén – némi múltidézés mellett erről is kikérdeztük a csapat basszusgitárosát, Tibby K-t.strong_d_kiemelt.jpg

Kicsit sablonos indítás, de megkerülhetetlen: pontosan mikor és miért állítottátok parkolópályára a Strong Deformity-t? Hivatalosan fel is oszlottatok, vagy csak szüneteltettétek a működést?

- 2006-ban voltak az utolsó koncertjeink, többnyire fesztiválokon. Igazából nem oszlottunk fel, tehát soha nem lett ez kimondva, viszont mindannyian elfáradtunk kissé, és elkezdtünk más dolgok után nézni. Bár több lemezre írtunk alá, szerencsére a kiadó sem erőltette egy újabb album elkészítését, így nem volt ilyenfajta nyomás sem a vállunkon.

Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy újra életre kellene hívnotok a bandát?

- Azért írogattunk dalokat és átküldözgettük egymásnak, sőt, Angliában csináltunk is jó néhány próbát. Szóval végig ott volt valahol a gondolat, hogy a történet nem ért még véget. Aztán úgy alakult, hogy Karesszal (Fekete Károly énekes) belecsöppentünk egy jótékonysági jammelésbe, ahol együtt zenéltünk Sipos Andrissal a Nuke-ból. Akkor Karesszal sokat dumáltunk, és a receptoraim azt jelezték, hogy neki is lenne kedve létrehozni új dolgokat. Közben Andrissal elkezdtünk fájlokat cserélgetni, és egyszer csak kézenfekvővé vált, hogy akkor gyerünk, mindenféle tét nélkül hozzunk össze valamit együtt. Balázs (Bertalan Balázs dobos) eleve képben volt, mivel együtt laktunk Angliában, szóval mi végig zenélgettünk ilyen-olyan formában. Aztán ő dobta fel a S.N.O.T.-os Háni Szabi nevét, aki nagyon régóta zenészcimboránk.

strong_deformity_fo.JPG

Fotó: Penge Borisz

Az eredeti két gitáros nem vesz részt ebben a reunionban. Mi ennek az oka?

- Muzzo és Berci ugyancsak külföldön élnek, és más dolgokkal vannak elfoglalva. Jóban vagyunk velük, elfogadták a jelenlegi helyzetet, tehát nincs fújkálás vagy ilyesmi.

Túl vagytok egy visszatérő bulin is, ami a képek alapján elég erősre sikeredett. Hogy álltatok hozzá ehhez az estéhez, és milyen utólag visszagondolni rá?

- A GMK-s bál igazából egy titkos koncertnek indult, de végül nem tudtuk megállni és publikussá tettük az eseményt. A koncert napján már nem lehetett jegyet kapni, sokan kint is rekedtek. Borzasztóan örültünk, hogy ilyen sikeres volt a buli, és azt hiszem, indulásnak nem is lehetett volna jobb. Az már más kérdés, hogy idő szűke miatt adósak maradtunk néhány dallal, de ezt be fogjuk pótolni.

strong_d_magic_syrup.jpgHogy érzitek, megelőztétek a korotokat az utolsó lemezetekkel (Magic Syrup)?

- Többen mondták már ezt, és nagy öröm, ha tényleg így van. Sokak szerint a Magic Syrup tíz évvel később lett volna aktuális. Számunkra nehéz ezt kívülállóként megítélni. Nekünk nagyon aktuálisnak tűnt akkor. Ezek csak dalok, nem kell őket túldimenzionálni, de nagyon jó érzés, ha egy alkotás, amit sok energiával létrehoztál, évek múltán is izgalmas egy csomó ember számára.

Annak az albumnak már a készítését is legendák övezik, hiszen a korabeli hírek szerint nagyon hosszú ideig folytak a felvételek és a keverés, amire az egyik stúdiós szakember meg is jegyezte, hogy „srácok, csak nehogy addig csiszoljátok a gyémántot, míg hamu lesz belőle”. Ez mennyire fedi a valóságot?

- Valóban hosszú ideig készült a lemez, de ennek több oka is volt. A HSB stúdióban kezdtük a felvételeket Hidasi Barnával, saját pénzből, kiadó, illetve szerződés nélkül. Aztán időközben Zsolt és Gergő (Anima Sound System) is beléptek a projektbe, és leszerződtünk az M-TON-nal, akik akkoriban a Warner-t képviselték Magyarországon. Ez magával hozott egy stúdió és hangmérnök váltást, ugyanis ők működtették az ország legjobb stúdióját. Sajnos Barnát bármennyire is szerettük volna, nem tudtuk magunkkal vinni. Plusz Zsoltéknak előbb be kellett fejezni a saját, Aquanistan című lemezüket, és csak utána folytatódtak a munkálatok. Végül a Syrup teljesen máshol ért célba, nem ott, ahová céloztuk. De mindezt pozitív kicsengéssel mondom. Persze azt sem tagadom, hogy a maximalizmusunkkal sokaknak az agyára mentünk, de az eredmény magáért beszél. Amikor már 3 hete bent voltunk a Warner stúdióban, kérdeztük Farkas Laci hangmérnököt, hogy vajon mikor fognak minket innét kirugdalni? Azt mondta: no para, fentről leszóltak, hogy ezt a produkciót másként kezelik…

strong_d_tibby.jpgA lemez húzódala egyértelműen az Imaginery Adventures volt, ami rengeteg helyre eljuttatott titeket – én még egy kereskedelmi tévés szereplésre is emlékszem. Voltak teljesen váratlan, meglepő felkérések?

- Hogy mást ne mondjak, a Brit Music TV is műsorra tűzte. És igen, jól emlékszel, felléptünk az akkori TV2 egyik szombat esti show-jában is. Sokat dilemmáztunk, és igazából azzal a kikötéssel vállaltuk el, hogy élőben adjuk elő a dalt, de végül a szerkesztők nagyon rutinosan túljártak az eszünkön. Kaptunk is hideget-meleget különböző fórumokon. Felkértek minket egy Való Világos szereplésre is, ahol a villalakókat kellett volna felriasztani álmukból egy megahangos zúzdával, de azt már nem vállaltuk el - nem fért bele az elképzeléseinkbe.

A klipje is emlékezetesre sikerült. Honnan jött a videó ötlete és a homokbányás helyszín? Sok olyan levelet kaptatok, amelyben a főszereplő hölgy telefonszámát próbálták meg kicsikarni tőletek?

- A telefonszámot mi próbáltuk megszerezni saját célra, de nem jártunk sikerrel (nevet). A forgatókönyv, amit írtunk, jó pár millióba került volna, így le kellett róla mondanunk. A bányás ötlet pedig a videó rendezőjétől, Oláh Istvántól jött, ő dolgozta ki és filmezte le. 35 fokban forgattuk egész nap, és a végére nagyon le voltunk zúzva. Nagyon szürreális helyszín volt, úgy éreztük, mintha a holdon vagy valami másik bolygón lettünk volna. A méregdrága erősítők kis híján a vastelepen végezték, mivel teletömődtek porral és homokkal.

Amennyire sokaknak bejött a Magic Syrup, legalább annyira sokan ellentmondásosnak ítélték meg. Akik a metal felől ismertek meg titeket, ők a sok elektronikával nem tudtak mit kezdeni, a másik irányból közelítőknek meg a mélyre hangolt, vastag gitárok bizonyultak soknak.

- Az általad említett pop közönséggel, akik a kemény gitároktól fáznak, nem igazán találkoztunk. Azt lehetett érezni, hogy a közönségünk kissé lecserélődött, és páran megjegyezték, hogy popzenekar lettünk. Mi csak azt csináltuk, amit szerettünk, a dalok írásánál nem gondoltunk a majdani hallgatóságra vagy kereskedelmi előnyökre. Ha valaki úgy érzi, hogy nem voltunk túl következetesek, abban lehet némi igaza, de mindig is egy útkereső banda voltunk, és talán a Syrupnál értünk be igazán.  

strong_d_hair_es_gitaros.jpgValahogy egyébként a mai napig „félnek” itthon a kemény zenét játszó csapatok az elektronikától: ez alól csak ti és kb. a FreshFabrik számítottatok kivételnek. Minek tudható be ez a jelenség?

- Nem könnyű organikusan összeházasítani ezeket a komponenseket, kell hozzá egyfajta ráérzés és persze sok kísérletezés. El tudom képzelni, hogy sokan megpróbálják, de végül feladják. Hozzáteszem, az elmúlt 10 évben fényévekkel messzebbre jár a világ, ami a technikai lehetőségeket illeti. Ma már viszonylag olcsón lehet nagyon jó eszközökhöz jutni, a többi már csak kreativitás kérdése.  

Hogyan tovább: koncertek, lemez? Vagy csupán marad egy hobbi a Strong Deformity, évi 1-2 bulival?

- Nem fektettünk le semmit, de írunk új dalokat, és jelenleg éppen egy háromszámos felvételen melózunk. Amint összeáll egy lemeznyi anyag, nincs kétségem, hogy fel is fogjuk venni. Meglepően sokan kíváncsiak ránk, még olyanok is, akik annak idején még kisiskolások voltak. Ez mindenképpen jó üzemanyagnak bizonyul. Lesz pár koncert is, de főleg egy új lemez a fő cél, mivel nem akarunk kizárólag 'nosztalgia' koncerteket adni.

Milyen stílusra lehet számítani tőletek: viszitek tovább a Magic Syrup vonalát?

- Az eddig elkészült daloknak megint van egy sajátos hangulata, ami egyik eddigi lemezünkre sem hasonlít, de ha mindenképpen be kell lőni egy irányvonalat, akkor valahova a Racket és a Magic Syrup közé helyezhetnénk.

Útvesztő-trilógia - A buggyantaké a jövő?

Útvesztő-trilógia - A buggyantaké a jövő?

Szeptemberben jön a hazai mozikba az Útvesztő 2. része, a Tűzpróba. A türelmetlenek számára azonban a trilógia már regény formában is elérhető, így nem kell tűkön ülve várni, vajon mi lesz Thomasék sorsa, miután kiszabadultak az útvesztőből. Annyit elárulhatunk, a java még csak most kezdődik.

befunkycollage1.jpgutveszto.jpgHárom évvel ezelőtt adta ki a Cartaphilus Könyvkiadó az Útvesztő trilógia első részét, melyet akkor egyetlen éjszaka alatt olvastam ki. A tavaly már a mozikat is meghódító történet szerint főhőseink, mint valami modern Legyek urában, önálló közösséget hoznak létre, elzárva a világtól egy labirintus belsejében, ahol a falak vándorolnak, és sirató nevű szörnyek lesnek rájuk. Az első kötetben megismerjük a szereplőket, és végig kísérjük őket az útvesztő folyosóin, egészen a szabadulásukig. A megpróbáltatásaik azonban csak ezután kezdődnek el igazán.

A második regény, a Tűzpróba, melynek filmváltozata szeptember 18-án kerül a hazai mozikba, már sokkal inkább hasonlít egy vérgőzös zombi regényre, mint egy izgalmas, de ártatlan ifjúsági könyvre. Hőseink kikerülvén a való világba, olyan körülményekkel találják szembe magukat, hogy a többség szívesebben visszamenne a "biztonságos" útvesztőbe. A napkitörések következtében a Föld középső része, az Egyenlítőtől a Rák- és Baktérítőig elsivatagosodott. A forró, kietlen tájon csak a városok romos épületei maradtak meg, mint valami csontvázak. Azonban ez ne tévesszen meg senkit, ahogy a sivatagban is nyüzsög az élet, úgy ezek a városok sem lakatlanok. Az itt élők, azonban nem önszántukból kerültek ide. A szörnyű vírus, a Kitöréssel fertőzöttek gyűjtőhelye lett a barátságtalan vidék. A kegyetlen betegség pedig szépen és módszeresen falja fel az ember agyát, és változtatja a fertőzötteket agresszív buggyantakká, akik nemcsak gyilkolják egymást, de boldogan falatoznak is az áldozatokból. Thomaséknak egy ilyen zombivároson kell átverekedniük magukat a biztonságos menedékig, miközben próbálnak rájönni, hogy vajon a VESZETT tényleg jó-e. 

A harmadik, befejező regény, a Halálkúra hordozza magában a titkot, amely végig kísér minket már a második köteten is. Vajon mi lesz az emberiség sorsa? A vírus szétterjed az egész Földön és előbb utóbb végez mindenkivel? A buggyantak átveszik az uralmat, és teljes káoszba süllyed az emberiség, míg ki nem hal? Vagy van lehetőség az emberi faj megmentésére? Létezik-e gyógymód a Kitörésre? Rengeteg a kérdés, és Thomasék utolsó nagy hajszájának eredményétől függ minden. Ha elbuknak a világ és az emberiség velük bukik, de ha túlélik...

halalkura.jpgJames Dashner elképesztő trilógiát alkotott. Azt az állításomat azonban továbbra is tartom, hogy a második résztől már nem nevezném ifjúsági regényeknek a köteteket, vagy legalábbis az érzékenyebb lelki világú tiniknek biztosan nem ajánlanám jó szívvel sem a Tűzpróbát, sem a Halálkúrát. A kalandos lelkületű, az emberiség jövőjén előszeretettel fantáziáló, poszt-apokaliptikus fikciókon merengő felnőtt olvasók viszont biztos élvezni fogják Dashner munkáját. Bár a regények nyelvezete nem nevezhető irodalmi szintűnek, és ha kötekedni szeretnék, akkor hibáktól sem mentes a történet, azonban mégis működik. Thomasék "kalandjai" teljesen berántottak, és érzelmileg kellő mértékben megviseltek. Az író ugyanis nagyon jól adagolja az információkat, és úgy festi elénk a jövő disztópikus világát, hogy a saját bőrünkön érezzük olvasás közben a perzselő napot, és a buggyantak lélegzetét. Félelmetes trilógiáról van szó, Dashner pedig az utolsó oldalig képes fokozni a feszültséget, hogy utána csak úgy tessék lássék oldja azt fel, és ránk bízza az igazi befejezést. 

S hogy milyen lesz mindez a filmvásznon? Az Útvesztő alapján biztos izgalmas és rendkívül látványos lesz a következő két rész is, a könyv hangulatát azonban semmi sem adhatja vissza. Vagyis, olvasásra fel!

„Minden könnyebb, hogyha ki merem mondani, hogy nehéz.” – 10 éves a Vad Fruttik

„Minden könnyebb, hogyha ki merem mondani, hogy nehéz.” – 10 éves a Vad Fruttik

Kerek jubileumhoz érkeztek a legvadabb bakonyi betyárok, és ennek örömére meg is tettek mindent, hogy a Budapest Parkos koncertjük a kitörölhetetlen jelzős szerkezettel ragadjon meg a rajongók kollektív emlékezetében. Egységesen sötét-ezüstös űrruházat, hosszú évek óta nem játszott dalok, extra hosszú program és lélegzetelállító látvány közepette ünnepelte születésnapját Likó Marcell és kompániája. GALÉRIÁVAL!headline2_resize.jpg

Vad Fruttik, Esti Kornél – Budapest, Budapest Park – 2015. június 27.

Mivel nincsen szülinap vendégek nélkül, ezért az Esti Kornél legénysége foglalta el elsőnek a színpadot. A három gitárral dolgozó, kollektíven talpig feketébe öltöző csapat számára egyedi élményt jelenthetett ez az este, és ennek nagyon szimpatikus módon többször hangot is adtak. Kellő vehemenciával belakták a rendelkezésükre álló területet, bőszen hálálkodtak a Fruttiknak a lehetőségért, többször is gratuláltak nekik a 10 évhez, és borongós dalaikhoz az időjárás is ideális hátteret teremtett az átvonuló felhőkkel.

img_4287_resize.JPG

Nem éppen megszokott dolog úgy köszönteni egy szülinapost, hogy a levegőbe bömböljük azt, hogy „nem hiszek”, hogy „nekem senkim sincsen” vagy hogy „a testem virul, a lelkem kicsit halott”, de nem volt mit tenni, ha egyszer a Vad Fruttik egy teljes generáció tanácstalanságát és keserűségét képes lézerszikével felnyitni. Viszont ez is csak a torta egyik szelete, merthogy az édes oldalon ott vannak a boldogabb Darabok, és Marcell is kifejezte, hogy reményei szerint senki sem vág eret a koncert alatt; meg aztán az egész este tényleg emelkedett volt, és a konferálások sem az önmarcangolásról, hanem a bulizásról szóltak.

img_5197_resize.JPG

A Vad Fruttik mestere annak, hogy elmesélje, milyen három percben megőrülni, de egyúttal az irodalmat is berántják a zenéjükbe. Nem véletlen, hogy vegyes volt a kilátogató korosztály, és sokak talán csak most ismerkednek meg a zenekarral Marci könyve hatására (jó, Géczi János jegyzi szerzőként, de a főszereplő mégiscsak a frontember) – ráadásul a cikk címében olvasható idézetet is a Bunkerrajzolóból emeltük át. És ha már irodalom: a VF valahol ugyanolyan helyzetben van, mint Karinthy Frigyes a maga korában, ugyanis az írónak örök szívfájdalma volt, hogy csak a humoros írásait ismerték el, a komolyabb műveiről meg alig esett szó. Mind a névválasztás, mind az olyan dalok miatt, mint a Sárga zsiguli vagy az Izabella („Tetszett? Jó, mert most újabb 10 évig nem lesz!”), a zenekar jó darabig nem mosta le magáról a könnyed szórakoztatás bélyegét, aztán a legutóbbi albummal (Darabok) megmutatták, hogy olyan mélység van bennük, hogy ahhoz képest az egykori várpalotai bányák épp csak kis gödröcskék lehetnek.

img_5135_resize.JPG

A „kapott eredmény” abszolút pofánrúgása az, hogy mindkét szélsőérték jól áll az ötösnek, és ezeket az ellenpontokat hitelesen képviselik. Így aztán egyszerre szakadtak szét a dobhártyák a dühös ordítástól, és egyszerre vigyorogtunk jóllakott krokodilként a Boroskóla mókázásán, mikor az énekes a kiválóan ütő Hock Attila dobost is bevonta a vokálozásba egy Korda György – Balázs Klári duett időtartamára. Az meg valódi hab volt a tortán, mikor a rogyásig megtelt nézőteret kettéosztották, és az egyik oldalnak az eredeti szöveget kellett nyomnia, a másik meg mamma-ma-ria-mázhatott. Óriási poén volt!

img_5126_resize.JPG

Pöstiesen szólva, rendesen oda volt téve minden ezen a bulin, hiszen a kihagyhatatlan nóták (Szemben a nappal, Lehetek én is, Goa, stb.) mellett nagyon-nagyon ritkán hallott szerzemények is zörögtek az Éjszakában (Szerelmes dal, Egy napra, Forró nyár – ez utóbbi a Prodigy Smack My Bitch Up alapjára építkezett, a refréneknél némi Beatles behatással). A fények nyugati szuperkoncert színvonalúak voltak, de kitörtek füstoszlopok és hullott a konfetti is; illetve volt három mozgó állvány, melyek a VAD feliratot rajzolták fel a zenészek fölé. Marcell félelmetesen jó és kifejező hanggal rendelkezik alapjáraton is, de ha lehet, ezen a koncerten még zseniálisabban teljesített, és ebben a jó hangzás is erőteljesen támogatta.

img_5234_resize.JPG

Ami pedig az egésznek még földközelebbi, hús-vér érzetet ad, az az, hogy nincsenek náluk talpcsontig tetovált tagok, se méteres raszták, se semmilyen trendi külsőség, hanem csak öt teljesen hétköznapi fazon (a billentyűs Gyuszkó egyenesen Fűzfő-gyártelepről), akik minden percét élvezték ennek a koncertnek, amit bizonyít, hogy még a mindig visszafogott Kerekes Gergő gitáros is kivette a részét a tapsoltatásból. A végén valamennyien kijöttek a kifutóra, és megfürödtek abban a jogosan dörgő ovációban, amely kijár egy ilyen egyedi, párját ritkító ünnepeltnek.

Boldog születésnapot, Vad Fruttik!

Fotók: Demjén Zoltán

A kiválóságon nincs mit ünnepelni

A kiválóságon nincs mit ünnepelni

Annál inkább a középszerűségen! Hiszen ami kitűnik a tömegből, ami felülmúlja az átlagot, ami fényesebben ragyog mint a többi, annak nincs szüksége parádéra, annak a puszta léte már ünnep. Az átlagos, mindennapi életek és tettek viszont a feledésbe merülnek, hacsak nem teszünk ellene valamit - legalábbis legújabb, A jelentéktelenség ünnepe című regénye szerint Milan Kundera így tartja. 
kundslid.jpg
740825f.gif

Az ízig-vérig kunderás kisregény - kicsi, mert alig több száz, szellősen szedett oldalnál - valóban a jelentéktelenséget ünnepli, de sajnos kicsit túlzottan is, mert maga a könyv sem tör ki az átlagosság bűvköréből. Persze ha ez volt a cél, ha ezzel a semmilyenséggel is magának az örökösen értékítéleteket mondó társadalmunknak akart fityiszt mutatni, akkor bravó, ám ha nem, akkor jogos a közepes mértékű csalódottság. (Lám, még a csalódottság sem kitörő, csak olyan átlagos.)

A Kunderát nem ismerőknek semmiképpen sem szabad ezzel kezdeniük, mert a végén még nem szeretik meg az egyébként remek és szeretnivaló stílusát, az összevissza ugráló, mégis valamiféle koherenciára képes történetvezetéseit, gyakran fura, értelmiségi - ennek minden jó és rossz tulajdonságával rendelkező - karaktereit és a sorai között rejlő rengeteg bölcsességet és tisztánlátást. A jelentéktelenség ünnepe sem szenved ezekben hiányt, csak semmilyen igazi mélységet sem tud általuk mutatni. Könnyed olvasmány, szórakoztató is, de gyorsan elfelejthető, olyan, mintha egy kifejezetten strandra szánt ponyvát olvasnánk, csak éppen Kundera tollából. Szép is, jó is, de nem több. Van története - inkább több is - és érdekes karakterei, de nem tudják megfogni az embert, csak átvonulnak a lapokon és fel sem eszmélünk, mire már a könyv végére is értünk. Nem tart elég hosszan ahhoz, hogy elkezdjenek igazán érdekelni, mire elkezdenénk energiát fordítani a megismerésükre ők már a sztorijuk végére is értek. A vérbeli francia - természetesen művészekből álló - baráti társaság fejtegetési az életről, a női köldökről, Sztálinról (igen, Sztálinról) kellemesek és sokszor viccesek, viszonyaik és mindennapi próbálkozásaik (reálisak és szürreálisak egyaránt) egy karakteres írói világba visznek, de ennyi valahogy mégsem elég. Olyan átlagos, katarzis nélküli. Olyan jelentéktelen. Kunderához képest legalábbis mindenképp.

Így tehát az "ítélet" sem lehet más, mint a kérdés, vajon tényleg ünneplést érdemel a jelentéktelenség? Végül is a kiválósághoz, kiemelkedőséghez vezető út nehéz, szakadatlan kemény munkát és kitartást igényel és még akkor is csekély az esély a sikerre. Talán nem olyan nagy bűn néha leülni kicsit és boldogan, felszabadultan középszerűnek lenni - hogy Kunderával, vagy nélküle, azt már döntse el mindenki maga.

A kötet az Európa Kiadó gondozásában jelent meg.

Nyári csúcspontok Irie Maffia módra

Nyári csúcspontok Irie Maffia módra

Épp csak megjelent az Irie Maffia jubileumi, 10 címre keresztelt albuma, azonban Sena és a srácok nem ülhetnek a babérokon, ugyanis minden eddiginél komolyabb feladatok várnak rájuk a következő hetekben és hónapokban. Ezekről, illetve a vitákat kiváltott friss anyagról kérdeztük ki az Akvárium teraszán a felettébb barátságos és közlékeny MC-t, Kemont, illetve a billentyűs Horváth Gáspárt, aka Jumo Daddy-t.irie_maffia_10_kiemelt.jpg

Ahogy néztem a kommenteket, úgy vettem észre, hogy elég sok rajongót megleptetek az új lemezzel. Egyes vélemények szerint szinte eltűnt az igazi Irie Maffia a dalokból…

Horváth Gáspár: A kommentek jó csatornát jelentenek, hiszen leszűrhetjük így a visszajelzéseket, viszont nem mindig a teljes igazságot tükrözik. Úgy gondolom, hogy az új album az elmúlt 10 évünket öleli fel: vannak rajta reggae számok, hiszen innen indult az egész, és aztán a pop/rockon keresztül eljutottunk a modern, elektronikus dolgokig. Az volt a tudatos koncepciónk, hogy egy összegző lemezt adjunk ki a kezünk közül. Lehet, hogy túl progresszív lett, de ez volt a célunk.

Szinte süt az anyagról a bátorság, az önbizalom, az, hogy nagyon tudtátok, mit akartok csinálni.

Kemon: Van egy jellegzetes Irie Maffia stílus, olyan összetevők, amiket más zenekarokban nem találsz meg. Nagyon egyben van az egész produkció, képben vagyunk egymás dolgaival is. A lényeg, hogy előrefele tekintünk. Szerintem nagyjából egy év múlva minden rajongó rájön arra, hogy nem is olyan furcsa a 10, és hogy az alma ezúttal sem esett messze a fájától.

H.G: Igaza van ebben Kemonnak, ugyanis az Irie összes lemeze a megjelenéstől számított 1-2 éven belül ért be, még a legközelebbi rajongóknál is.

irie_maffia_jumo_kemon.jpg

Fotó: Boom Produkció

Leültetek előzetesen megbeszélni, hogy merre kanyarodjatok az új lemezzel, vagy inkább magát jelölte ki az ösvény?

Kemon: A 10 önmagáért beszél. Nagyon boldogok vagyunk, hogy elkészülhetett, és nagyon örülünk, hogy eljutottunk idáig. Nem volt akkora tervezés, de bennünk dolgozott az a tudat, hogy ez az album legyen egy „saláta”, amiben összekeverjük az Irie összetevőit. Azt is kitűztük magunk elé, hogy mindenkinek valósuljanak meg az elképzelései, mindenki legyen boldog, de közben valóban Maffiás legyen a végeredmény.

H.G: Tudatosan dolgoztunk, de úgy, hogy megőrizzük a zenekar természetességét. Ezért is van mindegyik énekesnek és MC-nek saját dala a lemezen. Kemonnak a szülőföldjéről szól a Grenada, ami egy karibi hangulatú szerzemény, Senaé a kicsit soulos, blue-os hangulatú Elephant Bones, Columbónak ott van a Be the One, egy hagyományosabb pop/reggae dal, amiben Kemonnal énekelnek együtt; Busának pedig a Hé Te! az igazi világa.

irielepcsoskicsi.jpgÉn ezt maximálisan megértem, de az olyan dalok, mint mondjuk a Here Come the Girls kicsapták a biztosítékot pár fanatikusnál. Téged egyenesen bűnbaknak kiáltottak ki, és azzal vádolnak, hogy EDM bandát akarsz faragni az Irie-ból.

H.G: Ez egy állandó kérdés az Irie Maffia körül. Valószínűleg én vagyok a zenekaron belül a legprogresszívabb személy, de ezt mindig ellensúlyozzák a többiek. 11 nóta közé egyetlen ilyen szerzemény be kell, hogy férjen. Más projektjeimnél már hozzászoktam ahhoz, hogy ahogy én gondolkodom a zenéről, az nem mindenkinek könnyen befogadható, de hosszútávon mégis beigazolódnak az én kísérleteim.

Kemon: A zenekaron belül többen is szeretik ezt a progresszív irányvonalat, tehát ez nem csak Gáspár sajátja.

H.G: Nálunk ezen a téren is egység van, és talán csak kívülről tűnik úgy, hogy ez az én mániám. Amúgy a Here Come the Girls nem egy EDM szám, hanem inkább egy elektronikus dancehall darab. Major Lazer mindig is erőteljes hatásunk volt, de arra is büszkék voltunk, hogy már az ő felbukkanása előtt is nagyon hasonló zenéket hallgattunk. Van egy lelki, zenei, kulturális összhang, és való igaz, hogy a nála alkalmazott hangszerelési megoldások nálunk is felbukkannak.

Ahogy kihallom a szavaitokból, számítottatok arra, hogy nem minden rajongótok lesz elragadtatva a 10-től.

H.G: Nem látok újdonságot a közönség reakciójában, minden ugyanúgy történt, ahogy már korábban is. Amit én még forszíroznék, az a magyar nyelv lenne, csak hát ez nálunk elég nehéz ügy. Most sok minőségi, jó magyar popzene van, és ebből a szempontból mi egy kissé háttérbe szorulunk. Ugyanis mi hitelesen angolul tudunk dalt szerezni, hiszen a négy frontemberből három angolul ír szöveget.

Kemon: Én is megpróbálkoztam a magyar szövegírással, és ebből lett a Tisztelet. Ha akarnánk, szerintem simán el tudnánk vinni teljesen magyar irányba az Irie Maffiát.

H.G: Ez ott is szerepel a tervek között, pláne, mivel azt érzem, hogy emiatt az Irie itthon kicsit elszigeteltebb a szélesebb rétegektől. Ugyanakkor az egyik nagyon erős exportcikke vagyunk Magyarországnak, olyannyira, hogy a New York-i Hungarian Cultural Institute hívott meg minket az Egyesült Államokba, ahol lebonyolíthattunk egy négyállomásos miniturnét. Ott elengedhetetlen, hogy jó kiejtésű, hiteles, értelmes angol szövegeid legyenek, és ezt kevés magyar zenekar tudja magáról elmondani. Emiatt mi egy állandó úttörő szerepbe kényszerülünk. Ez egy globális helyzet, a világ ebbe az irányba megy. A fura, különleges, érdekes világzenék korát éljük, és az Irie is ide tartozik művészi, kulturális szempontból.

iriemaffia_10_artwork.jpgMár szóba került a Grenada és a Tisztelet, amelyek Kemon dalai, sőt, utóbbinak a klipjét is a szülőföldjén vettétek fel. Ezekkel a dalokkal a hazád előtt tisztelegsz?

Kemon: Abszolút, semmi másról nincs is szó benne. Meg aztán egyszerre vicces és mókás is, hogy grenadai arcok kiabálják benne azt, hogy tisztelet. De jelentősége van annak, hogy ezt a szót kiabálják. Örültünk a lehetőségnek, hogy otthon forgathattunk, szerepel a videóban az öcsém és az édesanyám is. Ez a tisztelet azoknak is szól, akik benne vannak a klipben. Fontos a mondanivaló, de egyúttal a lazaságot is közvetíteni akartuk. Jól bemutatja a dal és a videó, hogy mi otthon semmit sem veszünk túl komolyan. A lényeg a mosoly. Más helyszín egyébként szóba sem jöhetett. A Velencei-tó vagy a Balaton kicsit másként mutatott volna (mosolyog)…

Ha már távoli tájak: az előbb említettétek Amerikát, ami szintén nagyon friss történet, hiszen csak pár napja érkeztetek haza.

H.G: Egyszerűen elsöprő az egész élmény, nagyon nehéz is lenne röviden összefoglalni. Egészen más kultúra, iszonyatosan gyors világ, eszméletlen nagy az információ mennyiség. Zenészként nagyon meghatározó benyomást gyakorolt rám az, hogy mindenhol értették és szerették a zenekart. Picit furcsa érzés volt visszakerülni a teljesen kezdő állapotba az itthoni ismertségből. Volt 1-2 kisebb klubkoncertünk, ahol a technikai feltételek az Irie indulását idézték fel, aminek volt némi időutazás jellege. Viszont ott volt a brooklyni Northside Festival keretén belül adott bulink, ami egy rendes, nagyszínpados esemény volt, ahol ráadásul még jó időpontban is léphettünk fel. Megjártuk tehát a létra legtetejét és a legalját is. Jó volt látni, hogy a frontembereink színessége, hitelessége az kint előny. Valósággal beilleszkedtünk a kinti társadalomba azzal, hogy egy „vegyes”csapat vagyunk.

Kemon: New York azt is megmutatta nekünk, hogy nemzetközi szinten is teljesen működőképes az Irie Maffia. Őszintén szólva, én meglepődtem bizonyos dolgokon. Megérkeztünk Harlembe, egy nagy hajú, afros csajszi nyomta épp a színpadon, remek hanggal, utána meg mi következtünk, és azért bennünk volt, hogy vajon minket hogyan fogadnak majd. De szerencsére egyből rohantak előre, videóztak a telefonjaikkal, úgyhogy csak néztünk egymásra, hogy „mi történik, ennyire megy itt a csapatnak, ennyire tetszik nekik, amit csinálunk?”. A buli után sokan odajöttek gratulálni, ami újabb lökést adott az előttünk álló feladatokhoz.

H.G: Itthon a közönség és a színpad között van egy energiaáramlás, ami folyamatosan megy oda-vissza, libikókaszerűen hullámzik, és egyre magasabbra tud ívelni. Ez kint nem így történt, ott folyamatosan adni kellett és kifelé sugározni, ami nagyon nehéz, hiszen hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a hazai bulikon kapjuk a pozitív visszajelzést, ami újabb és újabb lendületet ad az adott koncertnek. Az első kinti fellépésen ez hiányzott, így a következőn még nagyobb energiát próbáltunk beleadni, és ott már sikerült is áttörnünk a falat, és az emberek kimutatták a szimpátiájukat felénk. Az Irie-val a műfajok határait feszegetjük, és Brooklynban, ami a hipszter mozgalom egyik központja, nagy előny, ha valaki valami újszerűt csinál, és azt magas szinten műveli – legyen az bélyeggyűjtés vagy kalapfonás. Ez a nyitottság és tisztelet megtalálható a zenében is.

A következő hónapokban viszont biztos, hogy nem a tengerentúli napokról nosztalgiáztok majd, hiszen szeptember 10-én a Művészetek Palotájában léptek fel egy speciális koncerten (eredetileg június 25. lett volna az időpont, azonban Sena bárányhimlője miatt ezt módosítani kényszerült a zenekar – a szerk.), különleges vendégekkel, egy orgonával és 13 fúvóssal kiegészülve. Utóbbiak miatt Meggyes Ádám trombitás nem sokat unatkozhat.

H.G: Jó, hogy említetted Ádámot, hiszen mindenképpen őt kell kiemelni ennek az estének a kapcsán. A korábbi években ő készítette a szimfonikus átiratokat is, és most is ő az, aki a munkálatokat átfogja. Benne megvan az a képesség, hogy a meglévő Irie dalokat átírja úgy, hogy azok rendesen megszólaljanak egy big band kíséretében is. A meglévő markáns témák megmaradnak, ezekhez jönnek még kiegészítő szólamok, amitől csak még színesebb lesz az összkép. Nagyszabású és megismételhetetlen koncert lesz, amelyen a MüPa orgonája is megszólal Premecz Matyi jóvoltából, aki tulajdonképpen tiszteletbeli tag, hiszen a kezdeti időkben ő helyettesített engem a zenekarban.

iriemaffia2015_frontemberekkicsi.jpg

A rajongóknak pedig igazi csemege lesz, hogy a Punnany Massif frontemberei is vendégeskednek majd nálatok.

H.G: Egészen pontosan a Akkezdet Phiai és a Punnany néhány tagja lesz fent velünk a színpadon. Az Akkezdet Phiaival van ugye egy közös számunk, a Livin’ It Easy, amihez egy elég jó videoklip is készült – ez nagy kedvence a táborunknak és nekünk is. Amikor tudjuk, és úgy jön ki a lépés, például egy fesztiválon, ezt mindig eljátsszuk a srácokkal. A Punnany-val pedig már több éve téma köztünk, hogy kellene valamit együtt készítenünk, hiszen nagyon hasonló a felfogásunk, kábé egyidős is a két zenekar, és mindketten a hip-hop felől közelítjük meg a zenét. Első körben az ő dalukat (Engedd el!) dolgozzuk fel ezen az estén, és a frontembereik lesznek a sztárvendégeink. Ezzel is tisztelgünk előttük és a teljes munkásságuk előtt. De továbbra sem vetettük el a közös dal ötletét, csak a megfelelő időzítést kell megtalálnunk hozzá.

Kemon: Tuti, hogy előbb-utóbb össze is hozzuk ezt, hiszen hosszú évek óta nagyon jó a viszony a két zenekar között.

Ha már ennyire közelről figyelhettétek a Punnany pályafutását, kíváncsi vagyok a véleményetekre: szerintetek mi a sikerük titka?

H.G: Én sem tudok nagyon mást mondani, mint amit már annyi helyről hallani: a szövegek jelentik náluk azt a bizonyos kulcsot. Nekik sikerült elsőként a hagyományos, alternatív magyar zenék szövegéhez viszonyítva valami mást mutatni. Más nézőpontot képviselnek, ami nagyon pozitív és hiteles egyszerre. Tudnak úgy őszinték és patrióták lenni, hogy ezzel nem bántanak meg senkit, hanem konstruktívak maradnak. Azt gondolom, ez nagyon hiányzott az elmúlt évek magyar közéletéből. Egy nagyon szerethető Magyarországot képzelnek el, és ezt jól öntik szavakba. Ezzel elindítottak egy olyan hullámot, amely most kezd tetőzni: ide futnak be az olyan sikeres popzenekarok, mint a Halott Pénz, a Wellhello, vagy, hogy egy kicsit hazabeszéljek, a Kelemen Kabátban is. Ezek a csapatok jó érzékkel és ízzel ragadják meg a magyar értékeket: a nők szépségét, a gasztronómiát, az italokat – egy pozitív értelemben vett hedonizmus ez. Az alternatív világban én mindig éreztem kritikusságot, pikírtséget, sértettséget, hiúságot. Mindig volt benne egy kis fájdalom, keserűség, ami muszáj, és kell az édeshez, de a Punnany-nak sikerült ezzel leszámolnia, és egy új korszakot indítottak. Továbbá kihozták a hip-hopot a teljesen underground szintről, és ma már nagy népszerűségnek örvend a műfaj nekik köszönhetően.

Ez a nyár arról is emlékezetes lesz számotokra, hogy idén ti szolgáltatjátok a Sziget Fesztivál hivatalos dalát az Easy As One Two Three képében. Ez – főleg külföldön – még több emberrel ismertetheti meg az Irie Maffia nevét, nem?

Kemon: A Sziget évek óta olyan fesztivál, ahová legalább ugyanannyi külföldi arc megy ki, mint magyar ember. Vannak, akik évről évre visszajáró vendégek, mintha egy nyaralót vennének ki újra és újra (mosolyog). Én Londonban sétálva is futottam bele olyan fazonokba, akik Szigetes pulóvert viseltek, és mikor mondtam nekik, hogy én rendszeresen fellépek ott, alig akartak hinni a fülüknek (nevet). A Sziget egyértelműen egy olyan hely, ahol elültetheted a magot, és nem kell messzire menned ahhoz, hogy a külföldieknek is megmutasd a zenédet. Itthonról is elérheted őket. Ebben óriási segítség, hogy az idei Sziget himnusza egy Maffia szám lett. Ez nagy megtiszteltetés a számunkra.

H.G: A Sziget egy óriási sikersztori, ami Európában is egyedülálló, rettenetesen vonzó, és az országnak is egy olyan arculata, ami kifele az egyik legnagyobb reklámerőnk. Valóban nagy megtiszteltetés, és egyúttal hatalmas lehetőség is. Ezzel a dallal túl tudtunk jutni a saját aktív közönségünkön, ami miatt az egész nóta egy olyan hangszerelést igényelt, ami egyszerre Irie-s, vagyis jellemez minket, de közben jellemzi a Szigetet is, és ugyanakkor szíven tudja találni azokat is, akik nem a rajongóink. Ez szakmailag egy igen jelentős feladat és kihívás volt. De azt gondolom, hogy sikeresen megoldottuk ezt a feladványt. A színpadról nézve a hagyományos Irie slágereknél mindig az első sorokban megy a tombolás, hátrafele pedig ez csökken, az Easy As One Two Three-nél viszont az egész közönség egyszerre mozog - igaz, kisebb intenzitással. Nem éget a nóta, hanem átfűt. A Szigetes koncertünk egyébként Robbie Williams előtt lesz a nagyszínpadon, ami a zenekar történetének legkomolyabb bulijának ígérkezik. Ez is egy csúcspont, ahogy a MüPás koncert is, illetve a július 17-i, Budapest Parkos fellépésünk is.

Az interjú létrejöttéért külön köszönet Konczlik Lillának és Bucsai Tímeának!

Művészeti játszó- és alkotó tér a Szigeten

Művészeti játszó- és alkotó tér a Szigeten

Augusztus 10-17. között ismert hazai művészeti iskolák, művészeti csoportosulások, galériák, elismert magyar művészek mellett francia és olasz alkotók ösztönözik az ArtZone-ba érkezőket egyedi gondolkodásra, újrahasznosításra és alkotásra.artzone_kiemelt.jpg

Az alkotás örömét minden nap átélhetik a látogatók a Szigeten felállított tizennyolc sátor színes programjain, melyek közös vonása, hogy a gyermekkorban természetes önkifejezést és kreativitást csalogatják elő a résztvevőkből.

artzone_rainbow2014.jpg

Testi frissesség nélkül nincs kreativitás, tartja a mondás, ezért minden reggelt jógával kezdhetnek a szigetlakók az Atma Center tanárai vezetésével, ezután következik az aktuális napi és állandó programok színes kavalkádja. Például a résztvevők kedvenc zenekaraik, előadóik nevét festhetik magukra vagy pólójukra a Kisképző jóvoltából, így az esti koncertre egyedien fel tudnak készülni. Ha valaki nem biztos abban, hogy a megfelelő outfitet választotta, látogasson el a Palomához, ahol öltözködési tanácsadással is segítenek, sőt, a meghívott designerek segítségével és az ArtZone több sátrában is alakíthat a megjelenésén: készíthet virágkoszorút, díszíthet kalotaszegi hímzéssel, vagy varrhat pótzsebet, hogy biztos semmit se hagyjon el a fesztiválon. Az ékszerkészítésbe is belekóstolhat mindenki: papírból origami technikával, fából, nemezből, bőrből és műanyagból, vagy akár a Szigeten gyűjtött hulladékból is, mint például buszjegy, újság- vagy csoki papír; de lehet készíteni pénztárcát is tejesdobozból és táskát molinókból a re-cycling jegyében a Medence Csoporttal.

Annak érdekében, hogy megóvják új szerzeményeiket és magukat a szeszélyes időjárástól, a látogatók készíthetnek képregény kabátot kedvenc szereplőikkel és a Corvin Rajziskolával. A zenélés szerelmeseinek ajánlják az ArtZone létrehozói a Medence Csoport programját, ahol hétköznapi tárgyakból készülnek a hangszerek, majd esténként meg is szólalnak és random jamboriba hívják a jelenlévőket.
A képzőművészetek felé fordulva invitálnak mindenkit a szervezők egy kis festegetésre, amikor is nem mindennapi anyagokra készülnek el a művek. Festhetnek szúnyoghálóra vagy pukkasztós fóliára a Magyar Mozgó Képtár sátornál, vagy inspirációt meríthetnek az Agóra művészeiből, akik különféle anyaghasználat és kifejezésmód által hozzák létre festményeiket.

artzone_visart_fotozas.jpgA Sziget sokszínűsége az ArtZone-ra is kiterjed, így az önkifejezés nem merülhet ki a fesztiválékszerek és festmények készítésében. Az érdeklődők szabadjára engedhetik fantáziájukat és profi szobrászok segítségével faraghatnak unikornist vagy bármilyen mesebeli figurát az Unicorn Factory-val, festhetnek raklapokat, melyeket később használni is fognak az ArtZone-ban, vagy készíthetnek saját gördeszkát a Deák 17 Galéria képviselőivel.
Az Art&Me Galéria időkapszula workshopján közösen készíthetnek interaktív installációt a résztvevők az “ökológia lábnyom” téma bűvkörében. Holy Olga arany sátrában az imák és nyulak mellett együtt kereshetik meg a leginkább és legkevésbé kedvelt témákat a fesztiválozók körében, hogy a hét végére egy közös vízió alakuljon ki belőlük; az Art Tag szerepjátékban pedig a művészeti piac kalandos útján lépkedhetnek végig, miközben kortárs alkotóként próbálják eladni portékáikat. A vizuális élmények érdekében a MOME-nál mozgással irányíthatóak a fények, melyek így egy izgalmas, fénnyel festett képet alkotnak, míg a VISARTnál digitálisan valósíthatják meg önmagukat az érdeklődők, melynek határt csak a képzelet és a digitális hátterek változatossága szabhat.

Ha valaki inkább a passzív szórakozást keresné, látogasson el a Kapusátor kiállítására, melyet Német Szilvia, az Art Quarter Budapest művészeti rezidenciaközpont kurátora válogatott össze; megnézheti a Gregersen Art Point workshoppal egybekötött kortárs geometrikus absztrakt kiállítását, ahol, ha inspirálódott, játszhat is. Mindezek mellett meghallgathatja a naponta más témával foglalkozó előadásokat a már említett Magyar Mozgó Képtár sátrában, ahol szó lesz budapesti köztér felújításról az építészet szemszögéből, beszélnek a filozófiáról és lesz vers felolvasás is, trombita kísérettel. A cARTc Kulturális Egyesület segítségével pedig képzőművészeti biciklitúrát tehetnek a látogatók a balkán országokban, csupán 6 perc alatt.

artzone_logo.jpgM. Chat, a franciák legismertebb street art művésze egyenesen Párizsból érkezik, hogy védjegyét, a hatalmas mosolygó sárga macskát - performansz kíséretében - a fesztivál több pontján is megfesse, és az ArtZone-ban kialakított bázisán, saját jellemző stílusában rajzolni tanítsa az érdeklődőket. Olaszországból az Officina Nomade-ot köszönthetjük, akik az antik világ “igaz szólás” filozófiai kérdés körhöz kapcsolódóan a rövidítésekkel megfogalmazott e-mailek és chat beszélgetések kapcsán arra kérik a közönséget, hogy különböző grafikai technikákkal készült levelező lapokat készítsenek, és egyben vizsgálják, hogy mennyire sikerült az igazságot kifejezniük. A képeslapokat lefotózzák és egy kifejezetten ehhez a projekthez létrehozott platformon keresztül elküldik a megadott címre emailben.

Az ArtZone szervezője, Pálosi Boglárka elmondta, hogy az ArtZone több pályázat eredményeinek is bemutató helye, így a VISARTtal közösen indított arculattervezési pályázat nyertesének, Nagy Eszternek köszönhető az új ArtZone logó. Illetve az Art of Freedom nyílt művészeti pályázat több mint egy tucat nyertes installációjával is találkozhat a tartalmas napközbeni kikapcsolódásra vágyó Sziget-lakó, ha az ArtZone-ba látogat.

A részletes program a sziget.hu-n és a facebook.com/SzigetFestivalArtZone-on olvasható.

"Annak örülnék, ha nem létezne időutazás" - interjú Brandon Hackettel

"Annak örülnék, ha nem létezne időutazás" - interjú Brandon Hackettel

Milyenné válna az emberiség jövője, ha létezne időutazás? Ez a kérdés mozgatta meg Brandon Hackett fantáziáját az elmúlt években, amelynek eredménye, két kiváló sci-fi regény lett. Az íróval az emberi civilizáció lehetséges fejlődéséről, az időutazás természetéről és jövőszimulációkról beszélgettünk.

befunkycollage.jpgbrandonhackett_2015_color.jpgTavaly jelent meg az Agave Kiadó gondozásában Az időutazás napja, idén pedig a könyv folytatása Az időutazás tegnapja. Miért pont az időutazás témakörét kezdted el boncolgatni?

Nagyon hirtelen jött az ötlet, mondhatni lerohant az első jelenet képe: az első időgép bekapcsolásának pillanatában megjelenő sok milliárd időutazó okozta káosz, és innen bomlott ki az első regény, Az időutazás napja. Érdekesnek találtam a kérdést, hogy mi történne, ha valóban létezne időutazás, és arra jutottam, hogy egy ilyen technológia idővel valószínűleg bárki által elérhetővé válna. A legtöbb időutazós történet megpróbálja ezt kikerülni, ezért leszűkíti a cselekményt egyetlen vagy néhány időutazóra, és figyelmen kívül hagyja azt, hogy ha ők utaznak, akkor a jövőből is bárki utazhat. Ha pedig mindenki képes rá, abból igazán nagy káosz születik. Arra gondoltam, hogyha létezne időutazás, emiatt már itt lennének körülöttünk az időutazók milliói, hiszen bárhonnan, a távoli jövőből is visszajöhetnének. Viszont jelenleg nincs nyomuk, ezért vagy nincs időutazás, vagy van valamilyen korlátja a technológiának, például az, hogy csak az első időgép bekapcsolásáig lehet visszautazni. Ez utóbbi pedig remek kiindulópont volt a regényemhez.

Mennyi kutatómunkával járt a regények megírása? Utána olvastál a jelenleg zajló kutatásoknak, amelyek az időtermészetével foglalkoznak vagy fikción alapul az egész?

Az időutazás megvalósíthatósági szempontból fikció, jelenleg nem igazán bizonyítható, hogy lehetséges lenne akár egy embert is valamelyik irányban mozgatni a téridőben. Elsőként a történet saját logikai kereteit állítottam fel, a paradoxonok kezelését és az időutazások következményeit, ismert fizikusok gondolatait az időutazásról. Erre építve a mesterséges mikrouniverzumok, paradoxonfajták, egyéb technológiák és jelenségek többségének megalapozása rengeteg kutatás eredménye, amelyekből kiválogattam, hogy mi az, amit érdemes beleszőni a regénybe.

Mi inspirált a történet megírásához?

Tulajdonképpen egy rossz időutazós regény és időutazós film tehet róla. Ezek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogyha tényleg létezne időutazás, szerintem mi is történhetne valójában, és közben kezdtem el komolyan venni az ötletet.

covers_296959.jpgA regények megírása közben volt valaki, akit beavattál jelenleg hol tartasz, akivel átbeszélted a történetet, akitől tanácsot, segítséget kértél?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a feleségem szintén aktívan ír, így igen részletesen ismerjük egymás aktuális regényeit, beszélgetünk a történeteinkről, a karakterekről, és igyekszünk segíteni egymásnak. Ez igazán inspiráló tud lenni.

Az időutazáson alapuló disztópikus jövőkép számtalan kérdést rejt. Hogyan viselkednének az emberek, ha kedvükre ugrálhatnának az időben? Hogyan reagálnának a kormányok, vezetők, ha egy ilyen hatalom kerülne a kezükbe? Melyik volt az a kérdés, ami legjobban izgatta a fantáziádat?

Leginkább a globális következmények érdekeltek. Még 2007-2008-ban foglalkoztam az Isten gépei regényem kapcsán a technológiai szingularitással, amely során annyira felgyorsul a technológiai fejlődés, hogy az emberek már nem tudják követni. Akkor még igen kevesen hallottak erről idehaza. Itt, az időutazás kapcsán ennek egy speciális változatát találtam ki, a temporális szingularitást, amikor a jövő szinte valamennyi technológiája a jelen embere ölébe csöppen, nem beszélve a jövőbeli korokból érkező, teljesen másként gondolkodó és élő időutazókról. És ez így még nagyobb sokk, mert egyik pillanatról a másikra szűnik meg körülöttünk az a világ, amelyet addig ismertünk, nőnek új épületek a semmiből, szűnik meg a pénz, a kormányok, vagy az ismert gazdasági mechanizmusok. Ezen felül érdekelt a felelősség kérdése is, hogy mit is tennének az emberek, ha bárki utazgathatna az időben. Mi lenne ennek a következménye? Mit szabadna megtennünk, és mi az, amit nem? A második regényben, Az időutazás tegnapjában például a világ és az időfolyam felett álló hatalmi szervezet egyik örököse a saját ízlése, preferenciái alapján dönt 20. századi híres emberek, színészek, írók, tudósok, sportolók értékességéről és szükségességéről. Ez szerintem sokat elmond arról, hogy miféle hatalmat jelenthet ez a technológia.

Ha hirtelen megjelenne előtted idősebb éned, mit kérdeznél meg tőle először? Kíváncsi lennél a jövőd alakulására?

Először lehet, hogy megkérdezném tőle, hogy fognak-e az emberek néhány év múlva angolul Markovics Botondot olvasni. Mostanában elkezdett komolyabban érdekelni ez a lehetőség is. Valójában azonban inkább annak örülnék, ha nem létezne időutazás. Egyrészt mert végiggondolva a globális hatásokat, szerintem biztos, hogy tönkrevágná az emberi civilizációt, másrészt pedig nem szeretek a könyv végére lapozni olvasás közben, hogy megnézzem, hogyan végződik.

brandon-hackett-az-idoutazas-tegnapja-b1-web.jpgTöbb regényedben is megjelenik a közös tudat gondolata. Az időutazás tegnapjában Octavia és a Maxwell démonok jelenítik meg ezt két különböző, ám mégis hasonló rendszert. Valóban ez lenne az evolúció csúcsa, az emberi faj fejlődésének legmagasabb szintje?

Nem feltétlenül, de ez is egy lehetőség. Attól függ, hogy lesz-e aki fel akarja adni az individuumát egy nagyobb egészhez tartozás kedvéért. Ha ilyesmi megtörténik, az lehet, hogy egyfajta új vallás lesz, de az is lehet, hogy ha megtörténik, erőszakos módon megy végbe. Tulajdonképpen számtalan lehetőség áll az emberi faj előtt, számtalan irányba fejlődhetünk tovább, számtalan módon el is pusztíthatjuk magunkat. A következő regényemben például többek közt a távoli jövőben különböző fejlődési utakat bejáró emberi civilizációk egymáshoz való viszonyáról írok. Pont ezt szeretem a science fictionben, hogy következmények nélkül futtathat különböző jövőszimulációkat, és adhat gondolkodni valót az erre fogékony embereknek.

Tervezel harmadik kötetet? Az olvasókat biztos érdekelné, hogyan alakul Bálint és Rebeka sorsa, miután magára hagyták a Földet.

Csábító lenne újra belemerülni a kidolgozott világba, az ismert szereplők közé, de azt gondolom, jelenleg mindent elmondtam az időutazásról, amit szerettem volna.

Lugosi Béla él – a Müpában

Lugosi Béla él – a Müpában

Romy Schneider (f)elszabadult nevetése, Lugosi Béla szúrós tekintete és Zságer Balázs zenéje: mintha az Isten is egymásnak teremtette volna őket. Csak ennyit tudunk mondani a Žagar Motion Picture Laboratory címmel a Müpában rendezett koncertje után. Kérünk még belőle!

zagar.jpg11012112_10153600336099796_7379795850769992484_n.jpgAhogy a Mona Lisa mosolya vagy Edward Munch Sikolya, úgy a filmtörténet is kitermelt felejthetetlen arcokat: Lugosi Béla és Nosferatu, a Metropolis robotja vagy Alex a Mechanikus narancsból pont ilyen. Néha már nem is emlékszünk a filmekre, néha nem is érezzük sajátunknak a filmet, de az az arc, azt nem tudjuk kitörölni. Ezek az impressziók kapták a főszerepet a Žagar Motion Picture Laboratory címmel a Művészetek Palotájában tartott koncertjén is. A Hey June fesztivál keretében tartott előadáson a zenekar mögötti vásznon robotok lépdeltek, medúzák lebegtek és a filmtörténet sok-sok ilyen kitörölhetetlen arca követte egymást a vásznon.

Láttunk már ilyet, fogunk is még ilyet látni, de tény: a Žagar zenéje tökéletesen illeszkedett a filmkockákhoz. Persze kipróbált akció volt, hiszen éppen azokat a dalokat válogatta össze a koncertre a zenekar, amelyek vagy eleve filmhez íródtak, vagy a hozzájuk készült videoklip is filmes utalásoktól hemzsegett. A Mr. Lugosi, amelyhez Kemuri készített montázst is ilyen volt, és ebben a szellemben telt a bő két óra legnagyobb része: a Ready for the Revolution mögött a Mechanikus narancs képkockái pörögtek, de Barbarellától Rita Hayworthön át Romy Schneider kísérteties mosolyáig A pokol című filmből sok klasszikus jelenet kapott új értelmet a Zságer Balázs vezette zenekar dalaival. Vagy éppen kis filmetűdöket láttunk: az űrben jártunk, a vízben (igen, medúzákkal), vagy éppen az Astorián (felidézve a fényreklámoktól hemzsegő Bossa Astoria-klipet.) A vizualitásért egyébként Bernáthy Zsiga és Karcis Gábor felelt, akik tényleg mindent megtettek azért, hogy álmunk is egy film noirrá változzon.

És hogy még inkább egy filmben – na jó, egy moziban – érezzük magunkat, a dalok instrumentálisabb, improvizatívabb átdolgozásban kerültek közönség elé – vagy legalábbis megkaptuk mellé az improvizáció illúzióját is, hiszen láthatóan az utolsó ütemig megkomponálták az egész előadást.

Innentől persze csak egy kérdésünk maradt: ez a produkció korábban nem állt így össze? A dalok adottak voltak, a klipek jó része is, a Müpa is bő tíz éve működik már? De a múltba révedni hiábavaló, így a vasárnapi előadás után csak egy dolgot várunk: egy kis továbbgondolással erősített ismétlést.

Fotó: Zagar Facebook-oldal

Egy zakóval Cannes-ig: vasárnapi híreink jönnek!

Egy zakóval Cannes-ig: vasárnapi híreink jönnek!

Kortárs művészeti fesztivált tartanak Zalaegerszegen, jön az Emeli Sandé-koncert Veszprémben, a Budapesti mozikba pedig az Amy Winehouse-film érkezik. Ezekről olvashattok bővebben vasárnapi híreink között.

borka_mumusfoldon.jpg

borka_mumusfoldon.jpgJúliusban ismét ZAKO Fesztivál

Idén július 2-12. között rendezik meg a ZAlaegerszegi KOrtárs Művészeti Fesztivált, amelynek programjában hét előadást láthat a Zalaegerszegre látogató közönség.

A Manna Kulturális Egyesület és a Kvártélyház közös szervezésében megvalósuló fesztiválon immár harmadik éve vendégeskednek több mint egy hétig független előadások a Kvártélyház szabadtéri színpadán (Széchenyi tér 3-5.). Az idei válogatásban hét előadás szerepel, amelyek többnyire kortárs magyar szerzők művei: Gerlóczy Márton, Olt Tamás, Pelsőczy Réka írásai és Pálfi Kata mesedarabja kerül színpadra. A produkciók között két olyan is szerepel, ahol a szerző maga a társulat: a Füge és a Dumaszínház koprodukciójában készült 40! avagy Véges élet szövegkönyvét maguk a szereplők írták, ahogy az FAQ Társulat is saját értelmezésben és szöveggel mutatja be a Bertold Brecht ihlette Dominót.

Jegyeket a helyszínen, a Kvártélyház kihelyezett jegypénztárában (Zalaegerszeg, Kossuth tér) lehet megvásárolni, valamint az interneten keresztül a jegy.kvartelyhaz.hu címen keresztül. A jegyárak előadásonként 1000 és 3000 forint között változnak, de bérlet is vásárolható a fesztiválra. A fesztivál hivatalos weboldala: www.zakofesztival.hu

emeli-webre.pngEmeli emeli a VeszprémFest fényét

Először koncertezik hazánkban Emeli Sandé. A brit soul és R&B énekesnőt és dalszerzőt a VeszprémFest keretében a Veszprém Arénában láthatjuk, július 18-án.

Világsztárok sorát vonultatja fel idén is az immár 12. alkalommal jelentkező VeszprémFest, mely minden eddiginél szerteágazóbb és színesebb zenei kínálattal várja vendégeit. Itt lesz – sok más mellett - a Supertrampből ismert Roger Hodgson, az amerikai disco, jazz, R&B, soul, funk legendája, a Kool & the Gang vagy Dee Dee Bridgewater, a 3 Grammy-díjjal rendelkező amerikai jazzdíva is. Várhatóan a legnagyobb érdeklődés a világhírű soul és R&B énekesnő, Emeli Sandé koncertjét övezi majd.

Emeli Sandé okos, tehetséges, tapasztalt, magával ragadóan ragyogó, lenyűgöző a színpadon; felejthetetlen dallamaiban és szövegeiben egyaránt. Tizenéves kora óta ír dalokat, az áttörést végül 2009-ben a - brit rapper Chipmunkkal jegyzett - Diamond Rings hozta el neki. Innentől egyenes út vezetett a csúcsra: 2012 februárjában megjelentette első lemezét, az Our Version of Events-et, mely 2 millió eladott példányával az Egyesült Királyság legsikeresebb és legnagyobb példányszámban eladott debütáló albuma lett, és két kategóriában - az év legjobb énekesnője és legjobb lemeze - elnyerte a brit kritikusok díját. Az album legnagyobb slágere a Next to Me lett, mely 12 ország slágerlistáinak top 10-ébe került be, a YouTube-on pedig több mint 55 milliós nézettséget ért el. Debütáló lemezének sikerét fémjelzi, hogy a 2012-es Londoni Olimpiai Játékok megnyitóján és záróeseményén, valamint a Fehér Házban is fellépett. Legújabb, David Guetta-val közösen készített számuk jelenleg Európa szerte a slágerlisták élén szerepel. 

 

maxresdefault_5.jpgCannes-i filmek egész sora érkezik a hazai mozikba

 A következő hónapokban hat, Cannes-ban bemutatott film is mozikba kerül a Vertigo Média forgalmazásában. Amy Winehouse, Gaspar Noé-botrányfilm, színésznő díjjal jutalmazott francia dráma és az idei cannes-i zárófilm is megtalálható a megjelenések között.

A 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon vetített filmek közül a legjobb színésznő megosztott díjával jutalmazott Az én szerelmem (Mon Roi), a szintén a versenyprogramban szerepelt norvég Hétköznapi titkaink (Louder Than Bombs), az éjféli vetítések között bemutatott francia Szerelem (Love), és a brit Amy – Az Amy Winehouse-sztori (Amy), a különleges gálabemutatók között vetített Amnézia (Amnesia), valamint a cannes-i filmfesztivál zárófilmje, az Ég és jég között (La glace et le ciel) című filmeket is láthatja a mozikban a hazai közönség.

Időrendben legkorábban az Amy – Az Amy Winehouse-sztori kerül mozikba, amely a brit világpremier után egy héttel és az amerikai bemutatóval egy időben, július 9-én kerül országos moziforgalmazásba.

 

 

Lélek/be/vándorlók mesekönyve

Lélek/be/vándorlók mesekönyve

Háy János: Hozott lélek című könyvéig talán el sem hisszük, mennyire együtt tudunk érezni alkoholista bányászokkal, házasságtörőkkel, népmesei hazugokkal és igazakkal. Minden egyes novella egy hozott lélek, egy megosztott élet, és mindegyikben ott vagyunk kicsit mi is. hay_slider.png

hay_hozott_lelek.jpg"Minden életnek egy változata van, az, amit élünk." - áll az idézet Háy János legújabb könyvének hátulján. Elsőre elfogadható állításnak tűnik, aztán ahogy haladunk fejezetről-fejezetre, egyre inkább elbizonytalanodunk. Mert ha ez az ember egy nagyvárosi házasságtörő férfiról, vagy egy részeg vidéki bányászról ír úgy, hogy abban én magamra ismerek, akkor ott valami nem stimmel. Vagy talán mégis?

A Hozott lélek minden egyes története tökéletesen emberi, tökéletesen életszerű és élet szagú. Mintha bekukucskálhatnánk mások életének sötét bugyraiba, vagy éppen legboldogabb pillanataiba. Mindezt tesszük olyan könnyedséggel és lelkiismeret furdalás nélkül, ahogy azt ritkán tehetjük. Csakhogy észre sem vesszük, az ismerősnek csengő történetekben kicsit otthonra talál a mi lelkünk is, és éppen ezért a tragikus fordulatok néha minket is kicsit megsebeznek. De ez csak olyan finoman zsibbasztó fájdalom, ami után könnyebb és tisztább minden, így könnyen a rabjaivá is válunk.

Mindez persze sehogy nem állhatna össze, ha nem lenne Háy magával ragadó, sodró írói stílusa, ami olyan könnyedén ragad magával és bilincsel le, hogy észre sem vesszük ahogy szalad az idő olvasás közben. Persze magától értetődő, hogy nem hat minden történet ránk ugyanazzal az elemi erővel. Ebben van egyrészt némi szándékos írói történet-rendezés, de sokkal inkább betudható annak, hogy egyes hősökkel hamarabb megtaláljuk a kapcsolódást, másokhoz kevésbé. Viszont a könyv közepe felé már egészen biztosan kialakul bennünk az érzés, hogy már-már keressük a kapcsolódást a szereplőkkel, éppen ezért a legelvetemültebb alakokat is képesek leszünk megérteni és együtt érezni velük, még akkor is ha versenyszerűen röhögnek mások nyomorán, házasságokat rombolnak szét, vagy éppen saját anyjukat szeretnék egy jól irányzott áramütéssel a túlvilágra küldeni.

A Hozott lélek egy újabb remek mű Háy János tollából, akinek persze nincs szüksége arra, hogy bizonygassa egyike a legjobb kortárs magyar íróknak, de ha bárkinek is kétsége lenne - nos, olvassa el a Hozott lelket. Egy könyv, ami nem csak arról mesél, hogy ki honnan hozhatja a lelkét, de azt is, hogy igazából ez nem is számít, mert minden életben összekacsinthatunk saját magunkkal. Háy János vándorló lelkei néhány percre otthonra találnak bennünk, hogy aztán ezek otthagyott lábnyomaiból kirajzolódjon kicsit a saját lelkünk is. 

Háy János: Hozott lélek című könyve az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg. 

5 program, amit ne hagyj ki a Múzeumok Éjszakáján!

5 program, amit ne hagyj ki a Múzeumok Éjszakáján!

Az idei Múzeumok Éjszakáján az az igazán nagy kihívás, hogy a több mint 450 intézmény csaknem 2500 programjából semmi olyat ne hagyjunk ki, amit nem érdemes. Találkozás egy Oscar-díjas operatőrrel, lézeres lufivadászat, vagy egy kis tűzugrás? A sorrend csak rajtatok múlik majd!slider_2.png

7765-muzeumok-ejszakaja-hajduszoboszlo.jpgTalálkozás Zsigmond Vilmossal - Ludwig Múzeum

A Múzeumok Éjszakájának egyik legkülönlegesebb programja az Oscar-díjas operatőrrel találkozni. Minderre a Ludwig Múzeumba kerül sor, ahol sok más érdekes program is várja a látogatókat, amelyek részben kapcsolódnak Zsigmond Vilmos életművéhez is. Megtekinthetjük az operatőr munkásságát bemutató kiállítást, lesz film/kép-kvíz, kreatív foglalkozáson tudhatjuk meg, hogy mitől lesz érdekes egy fotó, mindeközben este 10 órától pedig a Müpa Jazz Lounge veszi kezdetét, ahol több órán át váltják a zenészek egymást a színpadon. 

Vadászat sírfeliratokra és szellemekre - Fiumei Úti Sírkert és Kegyeleti Múzeum

Egy temetőben éjszaka sétálni önmagában rejthet izgalmakat, de ezúttal még több is belefér egy ilyen kalandba. A Fiumei úton ismeretterjesztő sétákkal indul a program, majd jöhet egy kis sírfelirat vadászat, ahol előre megadott idézeteket kell megtalálni a résztvevőknek, éjfélkor pedig kezdetét veszi egy kísérteties randevú, ahol a sírkert Nagy Szellemeivel találkozhatunk.

Máglyarakás, fáklyás séta, és lézeres lufivadászat Egerben

A Múzeumok Éjszakájának idei kiemelt városa a megyeszékhely, ahol szintén változatos programokkal készülnek. A gyerekeket is számos bemutatóval, foglalkozással várják, sok, az egri ostromot felidéző program lesz, de fontos szerep jut a technikának is, a Varázstoronyban lézerbemutató, sőt, lézeres lufivadászat is lesz. Az egriek és az ide látogatók először vehetik birtokba a felújított várfalat, ahol este fáklyás séta is lesz, este pedig kezdetét veszi a VII. Kárpát-medencei Tűzugrás Fesztivál.

Egy éjszaka a börtönben - fegyencjárat Balassagyarmatra

Balassagyarmaton először az 1973-as túszejtésről, Magyarország első túszdrámáját ismerhetjük meg a Madách moziban, ahonnan 14 órától félóránként indul a rabszállító gépjármű Szügybe, abba a tömlöcbe, amelyben a börtön elődjeként tartották fogva a bűnözőket. A rabomobil a fegyház és börtönbe szállítja vissza a vendégeket, a 170 éves intézet udvarán, pincéjében és kápolnájában is látnivalókkal és előadásokkal készülnek, a látogatók pedig elbocsájtási engedéllyel hagyhatják majd el az intézményt.

Séta Ferihegy tiltott övezeteiben

Ha mindig is érdekelt, hogy mi történik a budapesti reptér utasközönségtől elzárt területein, ezen az éjszakán erre is lehetőséged lesz, hiszen az Aeropark számos programja között egy két órás túra is szerepel, ahol pont ezekre a helyszínekre visznek majd el. Sok remek program lesz Ferihegyen, ki lehet próbálni repülőgép-szimulátorokat, élményautózás is lesz a reptér speciális járművein, légiutaskísérő képzés gyerekeknek, de a speciális esetekre kiképzett bombakereső- és mentőkutyák képességeire is rácsodálkozhatunk majd.

A Múzeumok Éjszakájának programja és minden fontos információ megtalálható a programsorozat oldalán.

Ha behal a lábdob, hívd segítségül Eminemet!

Ha behal a lábdob, hívd segítségül Eminemet!

Valahol döbbenetes az, hogy már 15 éve annak, amikor az MTV még valóban joggal nevezte magát Music TV-nek, és a nap nagy részében klipek mentek rajta. Így aztán lehetetlen volt nem belefutni a Papa Roach Last Resort videójába, és szolidaritást vállalni az amerikai tinédzserek minden frusztrációjával. De talán még döbbenetesebb, hogy 2015-ben is a levegőbe emelkedünk, ahogy Jacoby Shaddix énekes rákezd arra, hogy cut my life into pieces.papa_roach_bnt_kiemelt.jpg

Papa Roach, AWS, Sunset – Budapest, Barba Negra Track – 2015. június 14.

Háromszor is járt már Magyarországon a Papa Roach, ám egyszer sem klubkörülmények között, így már csak ebből a szempontból is különlegesnek ígérkezett a Barba Negra Trackes koncertjük. A bemelegítésről a hazai színeket képviselő Sunset és az AWS gondoskodott: előbbiek programját szinte teljes egészében lekéstem, így arról érdemben nehéz lenne nyilatkozni, a budakeszi AWS műsorával kapcsolatban pedig nem túlzás azt állítani, hogy felnőttek a feladathoz. Énekesük a buli elején néhol még bizonytalan volt hangilag, de aztán hamar magára talált, és igazi frontemberként a küzdőtér „lakosságát” is szépen átmozgatta. A saját nóták mellé a végén egy Scooter feldolgozást szabadítottak ránk, ami vércikiként is elsülhetett volna, ehelyett minden rocker boldog vigyorral bömbölte, hogy töpp-töpp-töpp-törö-töpp-töpp-töpp.

papa_roach_barba5.jpg

Ahogy körülfutott a tekintet, egyértelműnek tűnt, hogy a Tracket tisztességesen megtöltő közönség jelentős része még valóban a zenetévék mindenhatóságának korában kezdett el ismerkedni a kaliforniai Papa Roach nevével. Sokan nem fogadtunk volna arra, hogy a négyes túléli a nu metal hullámot, de már csak azért is jár nekik a pacsi, hogy ezt a tettet végrehajtották. Mindezt ráadásul úgy, hogy közben nem váltak önmaguk szánalmas paródiájává, akik görcsösen kapaszkodnak a letűnt idők sztárságába (lásd pl. Limp Bizkit).

papa_roach_barba1.jpg

Shaddix mester és társai magabiztosan törtek ki a rappelős metal karámjából, és Jerry Horton gitáros vezetésével masszívan rentábilis slágergyárat virágoztattak fel az elmúlt bő évtizedben. Ebben semmi cinikus él nincs: egyszerűen tény, hogy a formáció ösztönösen érzi a szemtelenül fogós dallamok megalkotásának mibenlétét. Így aztán legyen szó régebbi vagy új nótákról, még ha nem is ismered az adott szerzeményt, tuti, hogy már a második refrénnél együtt tolod a sorokat Jacoby-val.

papa_roach_barba4.jpg

Az énekesnek még mindig nagyon bika hangja van, tényleg lemezminőségben hozta a témáit, miközben bespeedezett kiskakasként folyamatosan változtatta a helyét a színpad kiemelt pontjain, és még a jellegzetes kapáló mozdulatait is hozta (a hajára meg nagyjából egy teljes flakonnyi hajlakkot és habot fújhatott el). A rekkenő hőség ellenére a két oldalán Jerry gitáros és Tobin basszer is dzsekiben szántotta a deszkákat, hátul meg Tony Palermo dobos ügyködött felettébb impresszív módon. A buli szerencsétlen közjátéka is hozzá volt köthető, bár aligha tehetett róla: a lábgépe a negyedik dal után bemondta az unalmast, és hosszú percekig tartott, míg a zseblámpás technikusok orvosolni tudták a problémát. Egy darabig Jacoby freestyle rapbárbajt vívott önnön magával Tobin basszusfutamaira, majd a teljes csapat levonult. Ez a kínos szünet akár ki is nyírhatta volna a hangulatot, de a lelkesedés semmit sem csökkent a kényszerű intermezzo után sem.

papa_roach_barba3.jpg

Amit egyébként az ugyancsak sokat vetített Broken Home-mal tört meg a PR, aminek az elején Jákob barátunk pár traktus erejéig Eminemet is megidézte. Érdekes mód, itt érződött egy kicsit az, hogy lefagyott a tömeg, habár valóban egy ismert dalról volt szó. Amúgy jó pár tételt játszottak az idei F.E.A.R. korongról, és egy Broken As Me ugyanolyan erővel dörrent meg és ugyanolyan tombolást váltott ki, mint az olyan old school klasszikusok, mint a már másodikként elővett Between Angels and Insects, a közönségénekeltetős Getting Away With Murder és az utolsó előtti Last Resort. De ugyanígy fújták a rajongók az olyan kevésbé alapvető tételek szövegét is, mint a Forever; a Scars 10 pontos refrénjénél vagy a Lifeline himnuszánál pedig joggal fogalmazódott meg, hogy a Papa Roach egyszerűen csak egy minden alkategóriás jelző nélküli, tökös rock banda.

papa_roach_barba2.jpg

Jacoby persze többször is bőszen hálálkodott néhány jól elhelyezett fucking kíséretében, jó érzékkel buzdította az ugráló, fortyogó küzdőteret, illetve megdicsérte az első sorokban a die hard fanok PR tetoválásait. Amiért a buli után egyes hangok haknit kiállítottak, annak az ad jogalapot, hogy a szerelős szünettel együtt is csak egy óra húsz percet voltak színpadon, pedig 8 lemezzel a hátuk mögött azért lett volna még miből szemezgetni. De ezen, illetve a kezdés után uralkodó eléggé túlvezérelt és koszos hangzáson kívül nem nagyon lehet fogást találni a bulin. A Papa Roach köszöni, él és virul - és minden bizonnyal ez még jó darabig így lesz.

Fotók: Máté Évi (ZeneFórum)

Mai napra

„Naponta megújuló boldogság, hogy valaki beszél hozzám a könyv lapjairól, és ezt az élményt megismételhetem, sőt ez az élmény a korom és életkörülményeim áltozásával mindig más és mást közöl.” (Szabó Magda)

süti beállítások módosítása