Kultography

A kiválóságon nincs mit ünnepelni

A kiválóságon nincs mit ünnepelni

Pataki Anita írása itt: - 2015-06-26 13:05

Annál inkább a középszerűségen! Hiszen ami kitűnik a tömegből, ami felülmúlja az átlagot, ami fényesebben ragyog mint a többi, annak nincs szüksége parádéra, annak a puszta léte már ünnep. Az átlagos, mindennapi életek és tettek viszont a feledésbe merülnek, hacsak nem teszünk ellene valamit - legalábbis legújabb, A jelentéktelenség ünnepe című regénye szerint Milan Kundera így tartja. 
kundslid.jpg
740825f.gif

Az ízig-vérig kunderás kisregény - kicsi, mert alig több száz, szellősen szedett oldalnál - valóban a jelentéktelenséget ünnepli, de sajnos kicsit túlzottan is, mert maga a könyv sem tör ki az átlagosság bűvköréből. Persze ha ez volt a cél, ha ezzel a semmilyenséggel is magának az örökösen értékítéleteket mondó társadalmunknak akart fityiszt mutatni, akkor bravó, ám ha nem, akkor jogos a közepes mértékű csalódottság. (Lám, még a csalódottság sem kitörő, csak olyan átlagos.)

A Kunderát nem ismerőknek semmiképpen sem szabad ezzel kezdeniük, mert a végén még nem szeretik meg az egyébként remek és szeretnivaló stílusát, az összevissza ugráló, mégis valamiféle koherenciára képes történetvezetéseit, gyakran fura, értelmiségi - ennek minden jó és rossz tulajdonságával rendelkező - karaktereit és a sorai között rejlő rengeteg bölcsességet és tisztánlátást. A jelentéktelenség ünnepe sem szenved ezekben hiányt, csak semmilyen igazi mélységet sem tud általuk mutatni. Könnyed olvasmány, szórakoztató is, de gyorsan elfelejthető, olyan, mintha egy kifejezetten strandra szánt ponyvát olvasnánk, csak éppen Kundera tollából. Szép is, jó is, de nem több. Van története - inkább több is - és érdekes karakterei, de nem tudják megfogni az embert, csak átvonulnak a lapokon és fel sem eszmélünk, mire már a könyv végére is értünk. Nem tart elég hosszan ahhoz, hogy elkezdjenek igazán érdekelni, mire elkezdenénk energiát fordítani a megismerésükre ők már a sztorijuk végére is értek. A vérbeli francia - természetesen művészekből álló - baráti társaság fejtegetési az életről, a női köldökről, Sztálinról (igen, Sztálinról) kellemesek és sokszor viccesek, viszonyaik és mindennapi próbálkozásaik (reálisak és szürreálisak egyaránt) egy karakteres írói világba visznek, de ennyi valahogy mégsem elég. Olyan átlagos, katarzis nélküli. Olyan jelentéktelen. Kunderához képest legalábbis mindenképp.

Így tehát az "ítélet" sem lehet más, mint a kérdés, vajon tényleg ünneplést érdemel a jelentéktelenség? Végül is a kiválósághoz, kiemelkedőséghez vezető út nehéz, szakadatlan kemény munkát és kitartást igényel és még akkor is csekély az esély a sikerre. Talán nem olyan nagy bűn néha leülni kicsit és boldogan, felszabadultan középszerűnek lenni - hogy Kunderával, vagy nélküle, azt már döntse el mindenki maga.

A kötet az Európa Kiadó gondozásában jelent meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása