A gyermekkönyv- és különösen a gyermekversírás a világ egyik legnehezebb dolga, és a világnak ebben a szegletében történelmileg úgy alakult, hogy még ennél is nehezebb. Ahol Weöres, Zelk és Pilinszky után olyan magasan van a léc, amilyen magasan csak lehet. De ez máskülönben előny is, legalábbis, nekünk, olvasóknak. Hisz gyermekeinknek olyan költők, írók írnak ma is, mint Lackfi, Varró Dani vagy Darvasi. Most pedig Müller Péter Sziámi is beszállt ebbe a körbe a Mi a jeled? – Óvodások alapkönyve című kötettel. Jásper Ferenc írása

Itt van előttem Müller Péter Sziámi kis kötete, akinek ráadásul ez nem is az első gyermekkönyve. Minimum kíváncsian vesszük kézbe az ovisoknak szóló könyvecskét, és hát valószínűleg azon morfondírozunk, hogy az a dalszövegíró, aki az örökbecsű „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, felkötöd magad a köldökzsinórodra" klasszikust elkövette, vajon mit tár elénk lelke másik feléből.
Úgy döntöttem, hogy a legjobb teszt a gyerek. Ha ő jól veszi, akkor nagy baj nem lehet, és a dolog működik. Ez már korábban is bevált, számos mese van, rajzfilmek, könyvek vegyesen, amitől én falnak megyek, a fiam viszont szereti, mi több, x+n-edik alkalommal is újranézné, és csak a legkomolyabb elterelő hadművelettel lehet ebben megakadályozni.
Az, hogy mi, felnőttek mit szeretünk, vagy mi tetszik nekünk, édesmindegy. A jó író azt tudja, hogy mi kell a gyerekeknek, és legkevésbé sem törődik azzal, hogy kényes ízlésű anyukák, apukák mit gondolnak az egészről.
Müller pedig – meg kell állapítanom – jó gyerekverseket ír. Pontosabban jó verseket (mert Weöres óta tudjuk, nincs olyan, hogy gyerekvers), és ezek működnek 3-6 éves kor között. Az ovisok lelke bonyolult, nagyon oda kell figyelni, hogy megfejtsük őket, és láthatóan az író odafigyelt, és ami még fontosabb, beszél a nyelvükön.
Mert hát akinek Weöres, Kormos vagy Végh György volt a mentora, az nagyot nem tévedhet. Müller méltó marad hozzájuk, és csak örülni tudunk annak, hogy hat gyermeke rávette arra, hogy dalszövegeken és más egyebeken kívül ebben a műfajban is megszólaljon.
Ráadásul beszél az én nyelvemen is, amiért külön köszönet jár. Sosem éreztem azt, amit felnőttként számos régi diafilm vagy gyermekversike olvastán, hogy beletörik a nyelvem a magyartalan, prozódia szempontjából hibás, döcögős sorokba, én érzem magam kínosan, hogy ezt kell olvasnom a gyerekemnek, aki még majd azt hiszi, hogy ez a magyar nyelv.
Hát nem, a magyar nyelv az az előbb említett urak nyelve, és hozzájuk csatlakozik Müller is, noha nem olyan bravúrrímelős, mint Varró Dani, de ez nem is baj, mert a gyerekek még nem erre gyúrnak. Jó, ha rímel, de nem fognak egy zseniális rímpárért tapsolni, viszont, ha azt érzik, róluk szól a történet, akkor hajlamosak átadni magukat a verseknek. És ezek róluk szólnak, a könyv – szerintem – két részből áll, az egyik az óvodai jeleket veszi sorba, legalábbis azokat, amelyek feltehetően minden csoportban megvannak, a másik pedig a tipikus csoportneveket adja címként a verseknek.
És persze nem Müller lenne, ha a zene nem követelné ki magának a részét a kiadványból, van mellé ugyanis egy CD-melléklet, amelyen Veres Andi Palinta és Kirschner Péter zenéjével és előadásával 15 megzenésített vers található, plusz Rátóti Zoltánnal a Szívrobogás.
Ez így együtt már elég muníciót jelent az esti olvasgatáshoz, de nyugodtan be lehet tenni nappal is a CD-t, vagy előkapni a kötetet, a gyerekek szeretni fogják. Óvodáknak pedig kifejezetten kötelező olvasmány, minden óvónőnek ajánlom, különösen a saját csoportok és saját jelek verseit fogják majd szeretni a gyerekek.
Végül pedig érdemes megemlíteni Igor Lazin (Kistehén, ha máshonnan nem ismernénk) rajzait, amelyek méltó kísérői a verseknek, de még azt is megkockáztatom, hogy önmagukban is értelmezhető kis rajzocskák.
A kötet a Cicecó Könyvstúdió gondozosában jelent meg.

század legelején még ő sem sejthette, milyen helyesen dönt, amikor a mai Kossuth utca és Múzeum körút kereszteződésénél, a Hatvani kapu szomszédságában megnyitotta műhelyét. Amikor Nádasdy Ferenc királyi biztos 1808-ban lebontatta a kaput, és a városfal egy részét, az így megürült térre kávéházat, fogadót, istállót, kocsiszínt építettek, az Unger család is gyarapodni kezdett.
1944 márciusában azonban véget ért a szálloda addigi fénykora: ekkor a Gestapo parancsnoksága elfoglalta az épületet. A pincében berendezett borozót fogdaként használták a németek. A főváros ostromakor huszonnégy belövés és két bombatalálat érte az épületet, és az 1956-os események is sebeket ejtettek rajta. Ezeknek a negatív hatása azonban nem sokáig tartott, az Asotria a hatvanas években már ismét a város legelőkelőbb szállodája lett és új szárnnyal is bővült a Magyar utcai oldalon.
Március 15-én és 16-án indul idén először újra a BKV Zrt. nosztalgia HÉV járata. A vonattal a Gödöllői Királyi Kastélyhoz lehet eljutni az Örs vezér teréről.
pedig zsiráfbébi született. Bármelyik parkot válasszátok is, kitűnő kikapcsolódásban lesz részetek. A veszprémi kis zsiráfot a gondozóknak kell etetnie, mert az anyaállat - valószínűleg a nehéz ellés miatt – nem fogadta el rögtön a csöppséget. A 2010-ben elkészült Afrika házban látogatási idő alatt a kis zsiráf fajtársaival megtekinthető.
A most bejelentett nevekkel együtt már húsznál is többre nőtt a nemzetközi sztárok száma a 22. VOLT Fesztiválon. Határozott közkívánatra tér vissza a soproni Lővérekbe a Hurts, több ezren várják a Nero és a Modestep élő fellépését, és érkezik az ausztrál Karnivool is.
Évek óta hagyomány, hogy a pazar nemzetközi felhozatal mellett a hazai fesztiválok között a VOLT vonultatja fel a legtöbb magyar produkciót is. Idén sem lesz ez másképp.
Képzeljük csak el, ahogy egy irdatlanul gyors sportkocsi ezerrel száguld az autópályán. A normálisan közlekedők alig bírnak kitérni előle, áttér a "szembesávba", baleseteket okoz - de nem apró koccanásokat, rendes, autóösszetörős ütközéseket. Ám a sofőr nem bűnözőket üldöz, egy szerette megmentésére igyekszik vagy menekül a korrupt zsaruk elől, csupán az anyósülésen helyet foglaló lányt akarja kiakasztani annyira, hogy az önként leakadjon róla. Szimpatikus, igaz? Nos a Need For Speed világában úgy látszik bármi megengedett, ha te vagy a jófiú, még az is, hogy a magukat össze-vissza törő civilek mellett rendes, a munkájukat végző rendőröket küldj a tűzhalálba, mert felfuttatod az autójukat egy kisteherautóra. Végül is a te célod a győzelem és a jogos bosszú, te nem akartál senkinek sem rosszat, így ha valakinek mégis kisebb-nagyobb hátránya (pl. halál) származott a cselekedeteidből, az nem a te hibád. Csak mosolyogva csapj bele a haverjaid tenyerébe és minden meg van oldva. És még a kocsibolond szőkenő is egyetlen nap alatt beléd szeret, jó kis élet ez.
A történetvezetés egyenetlenségei és a gyakran követhetetlen akció mellett még a kétdimenziós karakterek és az irritálóan emelkedett dialógok teszik egyszernézőssé a Need For Speedet. Aaron Paul elég tehetséges, hogy így is egy szerethető figurát kreáljon Tobey-ből, de azért főszereplőként neki volt is tere erre. Nem úgy Imogen Poots-nak, aki nem igazán lépett túl a cuki rajzfilmfigura arcú, anyosülésen rettegő kislány karakterén, ami tekintve, hogy egy autószakértőről van szó, aki elvileg maga is jól vezet, nem kicsit problematikus. Dominic Cooper pedig valószínűleg hosszú heteket töltött el a forgatás után azzal, hogy az arcára kiülő, Dino egyetlen arckifejezéseként funkcionáló undort kimasszírozza a vonásaiból. A mellékszereplőknek is jót tett volna, ha nem lehet egyetlen szóval leírni őket, de így csak megmaradnak Tobey Marcona, Bohókás illetve Vicces haverjainak. Azt meg már el sem kezdtem számolni, a jófiúk hányszor törnek ki örömittas "Igen!"-kiáltásban egy-egy akció után/közben, vagy hányszor hangzik el könnyes szemmel, hogy "Pete-ért tedd!", mert elvesztettem volna a fonalat.
Gilby Clarke 17 éves punk srácként került bele a hollywoodi zenei életbe. A kezdeti sanyarú évek után olyan zenekarok tagja volt, mint a Candy vagy a sleaze-rock egyik legismertebb zenekara, a Kill For Thrills, ahol már mint énekes-gitáros villanthatta meg Lennon-szerű énekstílusát. A Guns Axl Rose-féle „privatizációja” elején Gilby kiszállt a zenekarból és szólókarrierbe kezdett.

féltékenység...
A nyitókoncerten először Richard Strauss egyik emblematikus műve, a szerzőjének 1889-ben hírnevet hozó Don Juan hangzik fel, majd utána Bartók Béla Táncszvitjét már balettzeneként hallhatjuk viszont a Pannon Filharmonikusok előadásában Kovács János vezényletével. A színpadon ekkor a Szegedi Kortárs Balett lesz látható, Juronics Tamás koreográfiájával. A harmadik részben Stravinsky Tavaszi áldozat című művére készült táncelőadást láthat a közönség. A darabot az együttes korábban már bemutatta, és hosszú évekig hatalmas sikerrel játszotta. A Kossuth-díjas táncművész azonban most a 21. század szemszögéből újrafogalmazta, más oldalról közelítette meg a művet. Középpontjába az a gondolatiság került, hogy mit jelenthet a megváltás, a feláldozás és az áldozattá válás a mai kor emberének.
Janus Pannonius neve mindenki számára ismerős az irodalom órákról, sőt talán a Pannónia dicséretét is el tudnánk szavalni fejből. Egy dolgot azonban nem tudtunk a híres költőről, hogy halála előtt kincskeresőnek állt, mert csak így remélhetett kegyelmet igazságos Mátyás királyunktól. S hogy mi köze mindennek Pierrot-hoz? A Magister M című regényből kiderül!
Csupán nagyon keveseknek sikerül tizenhat évesen abszolút világsztárrá válni, Joss Stone azonban kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik. A 2004-ben a You Had Me című slágerrel és az azt követő, milliós eladásokat produkáló második albumával nemzetközi szinten is berobbanó hölgy a nyáron Budapesten koncertezik.
Rég nem látott sorok álltak egyes fagyizóknál tavaly tavasszal, az első fagylalt napon, több százan éltek a
lehetőséggel, hogy ötven százalékos áron kóstoljanak meg különlegesebbnél különlegesebb, vagy éppen hagyományos fagylaltokat. Idén május 8-án erre országszerte több városban ismét lehetőségük lesz a finomság rajongóinak: már szervezik az idei eseményt, jelenleg a résztvevő cukrászdák „gyűjtése" folyik. Eddig az ország több városából több mint harminc cukrászda, fagyizó jelezte részvételi szándékát.
Történetes során először lép fel a Művészetek Palotájában a Compact Disco. A 2014. március 12-én esedékes, különleges koncertre – ahol számos vendég is tiszteletét teszi a színpadon - a nagysikerű MR2 Akusztik+ sorozat keretein belül kerül sor.
„Nagyon örülök, hogy újra együtt dolgozhatok Magdival. Egy évvel ezelőtt keresett meg, hogy csináljak neki egy remixet, amiből klip is született, és talán nem nagyképűség azt mondani, hogy az év slágerét készítettük el!” – meséli Lotfi Begi, a zenekar DJ-je. – „Nagyon jó volt a közös munka és most nagyon örülök, hogy a zenekar és Magdi együtt léphet fel a MÜPA színpadán!”
Gregory regényei mindig csemegék azok számára, akik szeretik a történelmet, írásait olvasva azonban még egy 
Az 1990-es évek eleje minden, a felbomló Szovjetunióból lassan kiváló ország életében nehéz és furcsa időszak volt. A megszokott kommunizmusból már kifelé haladtak, ám a helyére érkező kapitalista rendszer még nem igazán működött. Grúziában ki-kihagy az áramszolgáltatás, a kenyérért való sorban állásnál vérre menő harcokat vívnak a szomszédok, és az ország e mellé Abbáziával is konfliktusba keveredik. Nincs olyan család, ahol ne lenne egy férfi a fronton, börtönben vagy a sírban, míg akik otthon maradtak gyakran néznek a pohár fenekére. A felnőttek bizalmatlanul és félve tekintenek az új világra, de a fiatalokat megérinti a változás szele. Míg a hagyományok és a szülői szigor elleni lázadás minden nemzet tinédzsereinek sajátja, addig a grúz gyerekek a nélkülözéssel, igazságtalansággal, erőszakkal és a bizonytalan jövővel is kénytelenek szembenézni.
A két valódi, és végtelenül szimpatikus, a gyermekkor és a felnőtté válás peremén egyensúlyozó karaktert gyönyörű érzékenységgel alakítja a két fiatal színésznő, míg az őket körülvevő, az életüket megkeserítő felnőttek, furcsán viselkedő fiúk és reménytelen testvérek is tökéletesen eltalált figurák. A kamaszkor zavarodottsága mellé egy még jobban zavarodott, keményfejű és értelmetlen rendszer is a nyakukban lohol, és nem engedi, hogy a saját tempójukban nőjenek fel, a néző pedig csak áldhatja a sorsot, ha neki ezzel nem kellet szembenéznie. Eszköztelenségében művészi, ám egyáltalán nem művészfilm. Aki szívesen bepillantana egy számunkra ismeretlen ország, ám nagyon is ismerős korszak életébe úgy, ahogy azt a legőszintébbek, a tinédzserek látják, az nyugodtan váltson jegyet Az ártatlanság virágaira.
Negyvenedik szülinapjára egy aktfotósorozattal lepi meg férjét. Ugyancsak negyvenedik születésnapját ünnepli Katherine, aki a Wall Streeten dolgozik vezető beosztásban, és majd felveti a pénz. Ellenben minden reggel keserűen ébred és elátkozza expartnerét, aki csúnyán átverte őt, és, aki nem mellesleg a főnöke is egyben. Harmadik főszereplőnk Samanta, a fiatal, sportos újdonsült feleség, aki a mézeshetek első napján Hawaii-n a hotelszobában véletlenül feltöri férje emailjét, és bizonyítékot talál arra, hogy a férfi régóta csalja őt.