Janus Pannonius neve mindenki számára ismerős az irodalom órákról, sőt talán a Pannónia dicséretét is el tudnánk szavalni fejből. Egy dolgot azonban nem tudtunk a híres költőről, hogy halála előtt kincskeresőnek állt, mert csak így remélhetett kegyelmet igazságos Mátyás királyunktól. S hogy mi köze mindennek Pierrot-hoz? A Magister M című regényből kiderül!

Jonathan Hunt újabb kalandokra hívja az olvasókat, ezúttal Pécsre, ahol nem más, mint a középkor híres költője, Janus Pannonius instrukciói vezetik nyomra a magyar gyökerekkel rendelkező, amerikai újságírót. Pierrot és Gábor Endre legújabb közös regényükben ott folytatják a mesélést, ahol Az ördög kövében abban hagyták. Hunt továbbra is Magyarországon él, és továbbra is az időutazó ügynökök rejtélyét próbálja kibogozni.

Történetünk egy visegrádi ásatás különös leletével kezdődik. A Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Ez önmagában nem számítana szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően halála előtt kapart börtöne falába, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs - 1488 Visegrád. Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Erre a kérdésre próbál választ adni az ásatás frissen kinevezett igazgatónője is, nem sok sikerrel. Hogy mentse állását, segítséget kér a pécsi régészeti hivatal igazgatójától, aki azonnal Jonathan Hunthoz fordul, így kerül hősünk Pécsre, és kezd el nyomozni az ügyben.

A történet, az előzőekhez hasonlóan, most is több szálon fut. Egyrészt Janus Pannonius idejében, aki utolsó napjaiban kincskeresőnek állt, hogy kegyelmet kapjon a haragos Mátyás királytól. Másrészt megismerjük rejtélyes befalazott emberünk történetét is, hogy miképp lett belőle időutazó ügynök. Harmadrészt pedig végig kísérjük Jonathan Huntot a nyomozás állomásain. Az elsőre kissé kaotikus szerkezet hamar letisztul, és összeállnak a kirakós darabkái az olvasó fejében. Bár a feszültség most kevésbé hatja át a könyvet, mint a Jumurdzsák gyűrűjében vagy Az ördög kövében, azonban annyi apró, érdekes részletet fűztek bele Pierrot-ék a történetbe, hogy könnyedén megbocsátunk a felfűtött hangulat hiányáért. Pécs egyszerre elevenedik meg előttünk mai és középkori valójában, amely által könnyedén régésznek érezhetjük magunkat. A fantáziánk birodalmában olyan helyeket barangolhatunk így be, ahová halandó ember egyébként sosem juthatna el.

A Magister M 450 oldalon keresztül leköti az olvasó figyelmét, érdeklődve várjuk az újabb nyomokat, és drukkolunk Jonathan Hunt-nak, hogy meglelje a kincset. Az utolsó 75 oldal azonban szószerint hazavágja a jól felépített történetet. Mintha Gábor Endréék ekkor ébredtek volna rá, hogy túl vaskos lesz a kötet, ha így folytatják az események bemutatását, ezért fogták magukat és az utolsó alig 100 oldalon rapid tempóban megoldottak mindent. A történet vége finoman szólva is összecsapott, az addigi ötletesség teljes mértékben hiányzik belőle. Az olcsó kalandregények sablonos lezárásával éltek az írók, vagyis a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek.

Épp ezért keserű szájízzel és csalódottan csuktam be a könyvet az utolsó oldal után, és csak remélni merem, hogy a következő regény végén nem fosztanak meg Pierrot-ék attól az izgalomtól, ami első két regényük sajátja volt. Az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent regény a sorozat eddigi leggyengébb darabja, így ha valaki most kezdi el olvasni a Jonathan Hunt kalandokat, ne a Magister M-mel kezdje, mert akkor biztos nem veszi kézbe az előző két kötetet.