A Friss Hús méltó bemutatkozási lehetőséget nyújt a hazai filmes tehetségeknek és megismerteti munkáikat a szélesebb közönséggel, valamint a külföldi rövidfilmes trendekbe is bepillantást nyújt. A rövidfilmek iránt érdeklődő közönség 66 alkotást nézhet meg a március 27-30 között megrendezett szemlén a Toldi moziban.
A fesztiválon a párhuzamosan futó magyar és nemzetközi programba beválogatott filmek listája a Daazo blogján olvasható. Új filmmel mutatkozik be többek között Kerékgyártó Yvonne, Szirmai Márton, Szabó Simon, Kárpáti György Mór, Felméri Cecília, Fabricius Gábor, illetve a tavalyi Friss Húson is sikeresen szereplő Grosan Cristina. Két Berlinalét megjárt alkotás is szerepel a fesztivál programjában: Bucsi Réka animációja, a Symphony Nr. 42 és Ferge Roland El című filmje. A nemzetközi szekció olyan filmeket is bemutat, amelyek sikeresen szerepeltek fontos nemzetközi fesztiválokon (Sundance, Berlinale Shorts, Clermont-Ferrand).
A Friss Hús fesztivált először 2013 tavaszán rendezték meg mint az egyetlen olyan budapesti eseményt, amely a hazai rövidfilmes termést mutatja be, összegyűjtve a filmrajongókat és a filmszakma szereplőit. A tavalyi szemlére - amely öt magyar filmes blokkból állt - körülbelül 2000 néző volt kíváncsi. A nagy érdeklődésre való tekintettel a fesztivált pótvetítések követték. 2014-től nemzetközi versenyprogrammal egészül ki a program: a változatos összeállításba olyan országokból érkeztek alkotások, mint Thaiföld, Kína, Spanyolország, USA, illetve Irán.
A nemzetközi zsűri tagjai - Domenico La Porta, a Cineuropa főszerkesztője, Matthieu Darras, a Nisi Masa alapítója és a TorinoFilmLab projektvezetője, Katarzyna Klimkiewicz lengyel filmrendező és Bitter Brúnó kommunikációs szakember, szociológus - az utolsó napon hirdetik ki a hazai és a nemzetközi versenyprogram győztesét.
Két nagyszerű énekesnő mutatja be legújabb dalait április 4-én a budapesti Club 202-ben. Anneke van Giersbergen, a Gathering egykori hangja immár ötödik szólólemezével tér vissza, míg a svájci Eluveitie egykori tekerőlantos énekese, Anna Murphy most először szerepel önállóan hazánkban.
Tavaly szeptemberben jelent meg a holland énekesnő, Anneke van Giersbergen Drive című ötödik stúdiólemeze. A lemez a 2012-es Everything is Changing-et követi, és Anneke ezúttal a holland producerrel és szövegíróval, Arno Krabmannal működött együtt. Zenekara is aktívan részt vett az alkotómunkában, ugyanis Anneke szeretett volna a hagyományos módon dolgozni: „Nagyon szerettem volna az albumot a zenészek tényleges jelenlétében rögzíteni a stúdióban”. 
Talán még van Amerikában egy moziba járó réteg, aki fogékony az olyan akcióvígjátékokra, amelyek legalább egy afro-amerikai főhőst felvonultatva megpróbálják a bronx-i szlengben rejlő humorbonbonokkal jóllakatni nézőiket. Mekkora ötlet hát készíteni egy olyan filmet, amiben nem egy, hanem két ilyen vagány csávó is szerepel, akik persze nem jönnek ki egymással. Persze Will Smith és Martin Lawrence bizonyította, hogy a témáról akár három bőrt is le lehet húzni, hiszen már bejelentették a Bad Boys újabb folytatását. Ám az ő esetükben sem vagyunk túl optimisták. De a Pofázunk és végünk egy jellegtelen, unalmas, klisékkel teletűzdelt koppintása az előbbi filmnek, és az egyetlen kérdés, ami a nézőben felmerül, hogy melyik főhőst ütné meg előbb és erősebben. 
A film sztorija nem túl bonyolult: James, a kemény zsaru (Ice Cube) utálja húga barátját, a biztonsági őrként dolgozó Bent (Kevin Hart), aki nem elég, hogy James áldását akarja kérni arra, hogy megkérje barátnője kezét, ráadásul friss rendőrkadétként is próbál bevágódni. James ezért úgy dönt, hogy magával viszi egy napra a munkába, hogy Ben szembesüljön a ténnyel, mennyire alkalmatlan ő mind a rendőri, mind a családfői pályára. Aztán persze a nap egy kicsit másképpen alakul...
Aztán ott van az, amitől az egész filmnek működnie kéne: a humor. Ami nincs. Nincs azért, mert a forgatókönyv írói csak unalmas klisékben tudtak gondolkozni (például, hogy mennyire vicces, hogy mélynövésű főhősünk elsüt egy puskát, ami úgy visszarúg, hogy Ben a falnak csapódik, majd egy kukába zuhan), másrészt az egészet agyonvágja a szinkron, amiről viszont senki nem tehet. Mert egyszerűen nincsenek az afro-amerikai karakterekhez illő magyar szlengkifejezések. Mert amikor eredetiben igazi 
Ahogy az idő egyre melegebbre fordul az állatkertek lakói, és persze az emberek látogatási kedve is felélénkül, így minden évben ilyenkor nyitnak "új fejezetet" az intézmények. Nem lesz ez másként idén sem, csupán annyiban, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert mellett a Magyar Állatkertek Szövetsége tagjai közé tartozó állatkertek is mind készülnek kifejezetten szezonnyitó programokkal szombatra. A Budakeszi Vadasparkban érdekes előadások és a gyerekeknek szervezett kvíz mellett az állattréneri szakmába is gyakorlati bepillantást kaphatnak az érdeklődők. Budapesten az idei év legnagyobb újdonsága a majd május elején átadásra kerülő, a Vidámpark területén üzemelő játékok és az oda átköltöztett állatok lesznek, de a szezonnyitó hétvége sem marad program nélkül: többek között tóparti bábelőadásokkal és a piranják látványetetésével találkozhatnak a látogatók. A debreceni Nagyerdei Kultúrparkban a Trópusi Ház újranyitása esik egybe a hétvégével, de a már régóta a Vidámparkkal összevonva üzemelő park új, egyesített bejáratát is szombaton fogják felavatni. Hasonlóan a győri Xantus János Állatkert is átalakított zsiráf házzal, új antilopházzal és Szudáni bemutatótérrel várja a látogatókat.
Közös ünneplésre hívja hallgatóit a 89.5 Music FM március 21-én a PeCsába. Az estétől reggelig tartó partyn fellép a hazai popzene élvonala – mások mellett Caramel, Oláh Gergő, Kállay-Saunders, Radics Gigi – és megpörgetik majd a közönséget a MusicKillers DJ-k is. 
Két éve robbant be az éterbe a 89.5 Music Fm, és az elmúlt több mint 700 napon a csatorna kb. 12 000 órányi zenét sugárzott, s majd’ 200 000 dalt játszott le ezalatt. A Délutáni RoadShow műsorvezetői 150 000 kilométernyi utat tettek meg kalandos, olykor veszélyes körülmények között. Mák Kata a Call Centerben eleddig mintegy 4 000 üzenetet adott át, a kívánságműsorokban Cooky és Kátay Artúr lassan túl van a 10 000. kérés teljesítésén.
Való igaz: a történet a 19. század ötvenes éveiben játszódik, hősei többségében a ‘48-as forradalom után emigrációba kényszerült magyarok, s Kossuth neve többször is fölmerül, ám mindez alapvetően kerete egy igen jól megírt, lebilincselő történetnek.
főváros – és közben tisztában vagyunk vele, a filmnek az égadta világon semmi köze hozzá. Pont úgy, ahogy
Igen, akármilyen hihetetlen, Wes Anderson ezúttal valódi kalandfilmet kanyarított, és ebben – ahogy azt már szintén megszokhattuk – Hollywood (jobbik) fele a segítségére volt. Felbukkan itt Jude Law-tól Bill Murray-ig mindenki, aki él és mozog, láthatóan élvezve azt a pár mondatot, ami neki jutott. Aki azonban még náluk is jobban lubickolt a szerepében, az a díszlettervező, aki igazán megdolgozott a gázsijáért: itt van a monarchia cukrászmesevilága, megelevenednek a századelő síparadicsomi képeslapjai, de még a szocreál lepukkanás is.
hogy most, a tavaszi időszakban több helyre is ellátogatunk, eldöntendő szeretjük-e ezt az akciót, vagy annyira nem, milyen helyeket érdemes ilyenkor felkeresni és hova ne menjünk inkább legközelebb. 
k a hozzá felszolgált pappardellével. 
Hosszú évek óta várja mindenki, idén azonban végre meg is érkezik hozzánk: november 2-án Budapesten ad koncertet Michael Bublé. A koncert helyszíne a Papp László Budapest Sportaréna lesz.
A Pulitzer-díjas írónő, Stacy Schiff életrajzi regényekre szakosodott. Első könyve rögtön sikert és elismerést hozott neki: Antoine de Saint-Exupéry, a Kis herceg írójának életét bemutató könyvéért a megjelenést követő évben Pulitzer-díjra jelölték, a legjobb életrajzi mű kategóriában. A díjat azonban „csak” a második könyve, Vladimir Nabokov író feleségéről, Veráról szóló műve hozta el neki. Harmadik könyve Benjamin Franklinről és Amerika születéséről szól, melyért ugyancsak számos elismerést kapott.
Az első Macaron Nap alkalmával 8 cukrászda mutatta be macaronjait, amelyet a közönség olyan lelkesen fogadott, hogy a kiállítók kétharmadánál mind el is fogyott. 
Magyarország legpimaszabb és legmosolygósabb zsiványegylete arra tesz egy kísérletet, hogy a mennyország egy darabkáját megossza mindazokkal, akik követik őket. De hogy a felhőkön túl sem minden rózsaszín, és hogy az ember hiába tervez, arra pontosan ez a március 14-ei koncert volt a bizonyíték.
Az évek már megtanítottak arra, hogy Kowáék bejelentéseit bizonyos fenntartásokkal kezeljem, és ebben ezúttal sem tévedtem. Hiszen most is be lett harangozva minden: lemezbemutató koncert, előtte meg új klip premier. Aztán lemez sehol, klip sehol, a buli kicsit sántikálva át lett keresztelve lemezelőzetesre; de becsületükre legyen mondva, legalább tényleg játszottak néhány nótát a „mostmáraztánténylegnagyon” a kanyarban ácsorgó Még nem éden korongról.
Ahogy körülnéztem, egyértelművé vált, hogy a zenekarnak megint nem nagyon volt más választása, mint egy best of programot összerakni erre a márciusi estére. Mert volt itt kivarrt, izompólós táncparkett-szökevény, a csoda-hogy-anyuék-egyáltalán elengedtek kategóriát képviselő kezdő egyetemista lány, vagy a koncert utáni rockdiszkó AC/DC dalaira kacsingató ősrocker. Nekik pedig mi kellhet? Persze, hogy a slágerek. De hát egyébként is nehezen lenne elképzelhető egy Kowalsky buli az Ennyi csak, a Nem minden szarka farka vagy a Többet érdemelsz nélkül.
Amúgy pedig megkaptunk mindent, ami egy Kowalsky meg a Vega nagykoncerthez hozzátartozik: majdnem tökéletes hangzást (szegény Vidák Robi akusztikus gitárja egy kicsit mindig az örök tagadás szürkezónájában helyezkedik el), lángcsóvákat, remek fényeket, Sóder világító dobverőit, konfettiesőt, és régi ismerősként köszönthettük Bid Daddy Lacát az Ennyi csakban és a Forradalom Rt.-ben. Kowa nem győzte ezerszer a lelkünkre kötni, hogy tényleg már csak hetek kérdése, és jön az új nagylemez, amiről az Amilyen hülye vagy mellett több nótát is bemutattak. A címadó Még nem éden már ismerős volt korábbról (igaz, azóta kapott egy jókora fröccsentésnyi elektronikát), ahogy a Mosolydal és a Hulla-józan is. Viszont a Szép nap ez arra… most mutatkozott be a közönségnek, és első hallás alapján bérelt helye lesz a műsorban jó darabig.
kalandfilmeket néztem, ahogy idősebb lettem úgy jöttek a szerelmes filmek is. Nagyon megtetszettek az angolszász típusú romantikus alkotások alkotások, amelyeket nagyon megkedveltem. Így a gyerekkoromból ered, hogy kétféle út állt előttem a filmek terén: vagy a romantikus vígjátékok vagy a kalandfilmek világa. Ezért voltam nagyon boldog, amikor adódott számomra ez a lehetőség.
A két éve életre hívott Red Bull Pilvaker eredetileg rap- és slamversenyként indult, ám idén már egyfajta modern összművészeti emlékműsorrá változott, azzal a céllal, hogy a különböző korosztályokat közös nevezőre hozzák, izgalmasabbá tegyék a forradalmi költészetet a fiatalok számára. Ez utóbbit sikeresen el is érték a hazai rapzene néhány jeles képviselője által átírt, újraértelmezett Talpra Magyar vagy Walesi bárdok, amik okos, vicces és az eredetikre remekül reflektáló dalokká váltak. Kifejezetten jó volt olyan "régi motorosokat", mint Sub Bass Monster egy színpadon látni az utóbbi pár évben felkapott "ifjú titánokkal", mint Fluor vagy Diaz. A rap műfaja pedig, - főleg így csoportosan - már önmagában erős forradalmi hangulatot tud árasztani, amiben a tegnapi előadás során sem volt hiba. Hasonlóan zseniálisak voltak a zenei aláfestésért felelős Random Trip zenészei, az egy dalra becsatlakozó Sena, illetve a trikolor színeit, Petőfi vagy éppen Kossuth portréját izgalmasan felhasználó háttérvetítés, ami mozgalmassá és látványossá tette az egyébként statikus színpadképet. A műsor gerincét alkotó rap/zene/versfeldolgozás-trió tehát szinte hibátlanul teljesített - nem volt ez így néhány más elem esetében.
Összességében a tényleg csodás zene, a rapperek energiája és a remekül sikerült átdolgozások elvitték az estét, de a rendezésből fájóan hiányzó kreativitás és humor, valamint a műsor koncert-jellege (értem ez alatt, hogy egymás után érkező dalokat láttunk, nem egy koherens egészet, miközben a színészek részeinél érezhető volt, hogy valahol mégis ez lett volna a cél) miatt csak félig sikerült megvalósítani az idei Pilvakert. A rapperek megmutathatták, mit tudnak, de ők ugyanerre - ha nem többre - lettek volna képesek a színházi körítés nélkül is, ha viszont valamit több művészeti ág és különböző csoport összefogásával akarunk körbejárni, akkor a generációk, a műfajok vagy éppen a nemek közötti hidat építeni kell, nem tovább rombolni, mert így nem juttat el a Szavak Forradalmához.