Az ártatlanság virágai (12) két kiskamasz lány mindennapjaiba enged betekintést, akik annak ellenére próbálják a tinédzserek normális életét élni, hogy körülöttük egyre feszültebb a helyzet. 1992-ben járunk ugyanis, Grúziában, ahol a Szovjetuniótól való elszakadás egyáltalán nem zajlik le simán. A két lány így
egyik napról a másikra kénytelen felnőni és szembesülni a rideg, fojtogató valósággal, amit a film gyönyörű természetességgel követ nyomon.  

Az 1990-es évek eleje minden, a felbomló Szovjetunióból lassan kiváló ország életében nehéz és furcsa időszak volt. A megszokott kommunizmusból már kifelé haladtak, ám a helyére érkező kapitalista rendszer még nem igazán működött. Grúziában ki-kihagy az áramszolgáltatás, a kenyérért való sorban állásnál vérre menő harcokat vívnak a szomszédok, és az ország e mellé Abbáziával is konfliktusba keveredik. Nincs olyan család, ahol ne lenne egy férfi a fronton, börtönben vagy a sírban, míg akik otthon maradtak gyakran néznek a pohár fenekére. A felnőttek bizalmatlanul és félve tekintenek az új világra, de a fiatalokat megérinti a változás szele. Míg a hagyományok és a szülői szigor elleni lázadás minden nemzet tinédzsereinek sajátja, addig a grúz gyerekek a nélkülözéssel, igazságtalansággal, erőszakkal és a bizonytalan jövővel is kénytelenek szembenézni.

A tizennégy éves Eka (Lika Babluani) anyjával és nővérével él Tbilisiben, Grúzia fővárosában. A visszahúzódó lányt minden nap piszkálja egyik osztálytársa, az asztalra sem gyakran kerül több kenyérnél és babnál, helyzetüket pedig az sem könnyíti, hogy édesapja éppen börtönbüntetését tölti. Legjobb barátnője, Natia (Mariam Bokeria) alkoholista apja által terrorizált családjában a leghatározottabb, vagány lány, aki már egy jó nagy lépéssel előrébb tart a nővé válásban is. Natia a magáért való kiállásra próbálja tanítani Ekát, míg Eka megfontoltabban viszonyul az élethez, ami számára még sokkal ártatlanabb. De Natiával, szépségének köszönhetően, gyorsan megfordul a világ: két fiú is udvarolni kezd neki, és ez a kamaszos érdeklődés, a grúz hagyományok szerint, rövid úton házassághoz is vezethet. Natia hirtelen felnőttként kénytelen gondolkozni, amit egyetlen tizennégy éves lánynak sem kellene megtapasztalnia. Eka gyerekként, a háttérből próbál lépést tartani az életük durva megváltozásával, de a váratlan fordulatok végül az ő ártatlanságát is elveszik.

Egyszerű történetvezetésű, kellemesen lassú film Az ártatlanság virágai, ami majdhogynem dokumentarista stílusban követi a két lány mindennapjait. Péntek délután együtt ballagunk haza velük lustán az iskolából, szégyenlősen fogadjuk Natiával a helyes Lado udvarlását vagy Ekával együtt dobog a torkunkban a szívünk, miközben az édesapja tárgyai között kutakodik. Hiába érezhetően és láthatóan feszült és bizonytalan az életük azért a kamaszévek jóleső nosztalgiáját is visszacsempészik a néző szívébe. Éppen ezért olyan szívbemarkoló és dühítő, ahogy ezeknek a fiatal, bátor, szabad és többre érdemes lányoknak alakul a sorsuk. Rajtuk kívülálló erők, a férfiak uralta társadalom, a tekintélyelvű és gyáva felnőttek, a hagyomány és a szűklátókörűség megmérgezi éppen csak nyiladozó életüket és amint felnyílna a szemük börtönbe zárja őket. Legalábbis Natiával ez történik, mi pedig csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy a kegyetlen világ súlya alatt megtörik a lány. A szótlan Eka sorsa máshogy alakul ugyan, és talán a változás az ő életében szerencsésebb utakat nyit meg - ám az, hogy ne darálja be a hagyománytisztelet és a félelem, az nem csak rajta múlik.

A két valódi, és végtelenül szimpatikus, a gyermekkor és a felnőtté válás peremén egyensúlyozó karaktert gyönyörű érzékenységgel alakítja a két fiatal színésznő, míg az őket körülvevő, az életüket megkeserítő felnőttek, furcsán viselkedő fiúk és reménytelen testvérek is tökéletesen eltalált figurák. A kamaszkor zavarodottsága mellé egy még jobban zavarodott, keményfejű és értelmetlen rendszer is a nyakukban lohol, és nem engedi, hogy a saját tempójukban nőjenek fel, a néző pedig csak áldhatja a sorsot, ha neki ezzel nem kellet szembenéznie. Eszköztelenségében művészi, ám egyáltalán nem művészfilm. Aki szívesen bepillantana egy számunkra ismeretlen ország, ám nagyon is ismerős korszak életébe úgy, ahogy azt a legőszintébbek, a tinédzserek látják, az nyugodtan váltson jegyet Az ártatlanság virágaira.